Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-08 / 235. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. OKTÓBER 8.. PÉNTEK Egy különös író-olvasó találkozó Aki áttört az üvegfalon É ZZ Tour... Ezt írták fel egy táblára a szi- getszentmiklósi Városi Könyvtárban nemrég tartott író-olvasó találkozón. Az író vendég Zemlényi Zoltán volt, aki autóbalesete után megbénultan, beszéd- készségét is elvesztve egy régi írógépen egyetlen ujjal pötyögve írta meg első, nagy sikerű könyvét, a „Hoppárézi- mit”, melynek színpadi változatát későb bemutatta a Madách Színház, és ezt az előadást sugározta a televízió is. Második megjelent könyve a „Kitiltottak”, a harmadiknak, melynek „Törj át az üvegfalon” a címe, a megjelenését várja. Ülünk a szigetszentmiklósi könyvtár könyvespolcai között kialakított széksorokban. Szemben velünk egy fiatalember. Egy egészen fiatal ember. Szinte még gyerek, mondanánk, ha nem látnánk, hogy jegygyűrű csillog az ujján, ha nem tudnánk, hogy nemrég született a kisfia. Beszél — és mi figyelünk. Nagyon figyelünk, hogy értsük, mit mond. Egy beszéd- készségét elvesztett, beszélni újra tanult ember szól hozzánk. Fülelünk, mégsem mindig értjük. Néhányunkban ez talán egy kis ingerültséget kelt. Néhá- nyan talán arra gondolunk: unatkozni fogunk az elkövetkező kis időben. Kicsiben, hiszen az író-olvasó találkozónak úgyis nemsokára vége. Nehéz lenne ezzel a fiatalemberrel sokáig elbeszélgetni. A fiatalembernek nevet a szeme, nevet a szája. Ő tudja, amit mi, vele szemben ülők még nem tudunk. Hogy sokáig maradunk, és hogy figyelmünk egyre fokozódik. Hogy hamarosan már nem azért figyelünk, hogy valamit is megértsünk abból, amit mond, hanem azért, mert megéri. — Mindenki másra kíváncsi. Sokszínű leszek^— jelenti ki Zemlényi Zoltán. És hozzáteszi: — Megszoktam, hogy nem mernek kérdezni. Soltiné Radnics Magdolna, a könyvtár igazgatója vállalja a kérdező-, vagy inkább beszélgetőtárs szerepét. — Azért hívtunk meg, mert sokan olvassák a könyveidet — mondja. — Értesülünk az életedben bekövetkezett eseményekről. Érdekes ember lettél. Semmi másnak nem köszönhető mindez, mint a te személyes akaraterődnek. — Csak annak az embernek, aki elütött — hárítja el az utóbbi megállapítást szerényen és humorral Zoltán. Nevet a szeme, nevet a szája. — Mi késztetett arra, hogy írni kezdjél? Mennyi idő telt el a balesettől addig, amíg elkezdtél foglalkozni azzal a gondolattal, hogy naplót írj? — kérdezi az igazgatónő. — Gondolatom nem volt... — mondja. Majd érkezik a komoly válasz is: — Mindenki azt hitte, hogy nem vagyok komplett, hiszen nem tudtam beszélni. Amellett, hogy az írás volt a szórakozásom, azért is írtam, hogy ne nézzenek hülyének. Folytatja: — Nekem soha nem volt problémám, hogy mi lesz velem. Tudtam, hogy a baleset a javamra fordul. Talán az volt számomra a legjobb megoldás, hogy baleset ért. Addig nem tudtam, mit akarok. És itt megérezhetjük: a balesetével feladatot kapott. S nem tért ki a feladat elől. Legyőzte a megnyomorítottsá- got. Nem, nem is fizikailag, nem is elsősorban azzal, hogy újra megtanult járni, fogni, beszélni. Mégcsak nem is azzal, hogy könyve jelent meg, lapot szerkeszt, verset ír, állása is van, számítógépes munkát végez. Hanem, hogy nevet a szeme, nevet a szája. — Jó lenne, ha sok fiatal hallana téged — mondja Soltiné Radnics Magdolna. — Tele vannak gátlásokkal, szorongásokkal. Előre félnek attól, hogy nem lesz sikeres az életük. A te példád mutatja, hogy nincs akkora baj, amiből ne lehetne kimászni. Már a közönségtől is érkeznek kérdések. A fiatalok együtt nevetnek Zoltánnal. Egy termetes, idős ember azt tudakolja, hol lehet a könyveiből kapni — és elsírja magát. Valaki megkérdezi, hisz-e Istenben. — Nem hiszek Istenben — válaszolja Zoltán. — Nem hiszek. Mert tudom, hogy van. Hinni abban hiszünk, amiben nem vagyunk egészen biztosak. Akik elmennek, érdekes módon sorra úgy köszönnek el: — További jó egészséget! Zemlényi Zoltánnak, ha lehet még jobban kinyílik a mosolya. Onnan indultunk, hogy rá volt írva az arcukra: szegény fiú... Feláll, s mint egy akrobata a sikeres mutatvány után, meghajol: — Ez volt a ZZ Tour! Nádudvari Anna Aprók tánca Pest megyei gyermeknép- tánc-együttesek találkozójára kerül sor holnap délelőtt tíz órától az isaszegi Dózsa György Művelődési Otthonban. Részt vesznek Bag, Budakalász, Budapest, Fót, Gal- gahévíz, Isaszeg, Nagykáta, Pilisvörösvár, Ráckeve, Sza- da, Tápiószele, Üröm, Veresegyház együttesei. A találkozó idején Karsai Zsig- mond festőművész, a népművészet mestere kiállítása látható a művelődési otthon nézőterén. Toni Morrison az irodalmi Nobel-díjas Az amerikai Toni Morrison- nak ítélték oda az idei irodalmi Nobel-díjat — jelentette be csütörtökön a Svéd Királyi Akadémia. Morrison 1931-ben Ohio államban született szegény munkáscsaládban. A fekete írónő, aki a Princeton Egyetemen tanárként dolgozik, eddig hat regényt írt, és 1988-ban már Pulitzer-díjat kapott. Ő a tizedik amerikai irodalmi Nobel-díjas író. A díjjal — amelyet majd december 10-én adnak át ünnepélyesen Stockholmban — mintegy 825 ezer dollár is jár. Itt jegyezzük meg, hogy a magyar írók közül Sütő Andrást jelölte az írószövetség a Nobel-díj idei várományosai közé. Árpád-napok Vácott Az aradi tizenhárom Gyászmise hősökért Október 6-án délután gyászmise volt a Mátyás-templomban az aradi vértanúkért. A zenés szentmisén közreműködött a veresegyházi Cante- mus-kórus. A szentmise után a főoltár előtt a Cantemus-kórus zenés áhítatot tartott. A kórus — Vadász Ágnes karnagy vezetésével — megjelenésében is feltűnést keltett: a nők bibor- színű, tógaszerű hosszú ruhában, a férfiak feketében voltak. Az áhítat nyitó száma Ella István — szintén veresegyházi — orgonaművész Bach-in- terpretációjával kezdődött. A kórus műsorát Kodály: „Ének Szent Istvánhoz” című művével (Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga) kezdte. Előadták Kodály— Sík Sándor műjét, majd az „Este van”-t, befejezésül Bárdos Lajos: „Látomások a végítéletről” című darabja hangzott el. A műsoron Bodza Klára énekművésznő csángó, majd székely Szűz Mária-szenténe- keket adott elő. TÉM-. Évente ismétlődő ün- fdfc i nePs®gsorozat kezdő- dött minap a váci Ár- pjj,j Feje(je|em Általános iskolában. Az Árpádnapok első eseményére október hatodikén került sor. Ebből az alkalomból Dóra Zoltán igazgató köszöntötte a szülőket, majd Csereklye Károly, a városi képviselő-testület tagja mondott rövid megnyitóbeszédet. Az Árpád-napokra meghirdetett irodalmi pályázat nyertese Baharev Ali, hatodik osztályos tanuló, aki a megnyitó közönsége előtt bemutatkozva olvasta fel munkáját. Egyúttal köszöntötték Neisz Gábort is, a kajak-kenu világbajnokság váci résztvevőjét, az iskola volt diákját, aki ezt követően élményeiről számolt be. A tornateremben Németh Árpád festőművész nyitotta meg Balázs Imre, Erdélyből Vácra települt festőművész képkiállítását. Az alkotó szándékosan csak tizenhárom képet helyezett el a falakon, az októberi gyásznapra célozva, a tizenhárom aradi vértanú emléke előtt tisztelegve. A váci iskolák egyik legnépsze- rűbbike idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Ehhez méltó rendezvényként, a megnyitó másnapján a váci Vox Humana énekkar adott hangversenyt a református templomban. A mai nap vendégeként Kányádi Sándor Kolozsvárott élő költőt hívták meg az intézménybe. Emellett megrendezték az Árpád-napi futóversenyeket, kispályás bajnokságokat. Kiállítás nyílt az iskola életét bemutató dokumentumokból. A legszorgalmasabb, legjobb magaviseletű és mindvégig kitűnő tanulók a nyolcadik osztály elvégzése után Árpád-emlékérmet kapnak. Portréik bekeretezve láthatók az iskola falán. Köztük fedezhettük fel Dónusz Éva, az 1982-es barcelonai olimpia egyik nyertesének arcmását is. Árpád fejedelem portré- domborművét Tamás Pál készítette a nemrég felújított, kibővített tanintézet számára. K. T. I. Kétszázezer kötet olvasóra vár Egy könyvtármentés története (Folytatás az 1. oldalról) A fiókkönyvtárakba ötszáztól ötezer példányszámban vásároltak az alapművekből. A megyei központi könyvtárak pedig több példányban beszerezték a könyvesbolti forgalomban kapható valameny- nyi könyvet 1960-tól 1989-ig. Vándorkönyvtár-sors Az új könyveket húszasával- ötvenesével két-három hónapos időtartamra elküldték fiók- könytáraikba, és nyilvántartásuk segítségével gondoskodtak az újdonságok állandó cseréjéről. Igény esetén könyvtár- közi kölcsönzési rendszerben juttatták el a kért köteteket a fiókokba. A fiókokat fenntartó üzemek és intézmények a szolgáltatásokért bizonyos ösz- szeget fizettek. — Központi könyvtárunk — folytatja — fenntartónkkal, a Pest Megyei Szakszervezeti Tanáccsal közös épületben, az általa bérelt helyiségben működött tíz állandó munkatárssal. A hetvenes-nyolcvanas években 210 fiókkönyvtárat láttunk el kétszázezres könyvállományunkból — tudom meg a jól működő hálózatról, amely 1989-ben, a szakszervezeti mozgalom újjászerveződésekor egy csapásra fenntartó és működtető nélkül találta magát. — Az MSZOSZ 1990. februári kongresszusának még a napirendjére sem került a könyvtár- hálózat kérdése: hogy mégis mi történjék a tagok tulajdonát képező többmilliós könyvva- gyonnal, a könyvtárakkal, a munkatársakkal. A Pest Megyei Központi Könyvtárnak még a helyiségbérletét is felmondták, így fedél nélkül maradt. Egy harminc év munkájával létrehozott, hatalmas könyvtár léte került veszélybe... Erdősi Agnes felvétele — Hogyan tudták ezt a hatalmas könyvtárat működtetni, miután fenntartójuk megszűnt? — kérdem. — Nemcsak a költségeink háromnegyedét fedező megyei szakszervezet, de a maradék negyedet fizető (fiók- könyvtárakat fenntartó) vállalatok és intézmények is sorra szűntek meg vagy átalakultak. Küzdelem a könyvtár megmentéséért Ma csupán hat fiókkönyvtárunk maradt. Központunk számára sikerült új helyiségeket bérelnünk. Költségeink csökkentésére munkatársaink számát háromra apasztottuk! Egyetlen célunk maradt: a kényszerű selejtezések után megmaradt értékes fiókkönyvtári példányokat a központba visszahozni. Hároméves érdekvédelmi munkánkkal elértük, hogy a központi könyvtár működtetéséről az állami költségvetés gondoskodik. — Úgy tudom, hogy a létjogosultságukat igazoló kulturális intézmények fenntartásáról az állam minden további nélkül gondoskodik — vetem közbe az ellenérvet, amivel Kenyéri Kornélia végül is egyetért. ✓ Uj fenntartó: a Pázmány-egyetem — Magunkra maradva, kénytelenek voltunk sorsunkat kezünkbe venni, és új feladatok keresésével igazolni a vándorkönytár-há- lózat jogosultságát. Újságokban figyeltük, hol alakulnak új iskolák, intézmények, hol önállósulnak települések, amelyek önálló könyvtár helyett az olcsó fiókkönyvtárat működtetnék. Sorra jártuk ezeket, és egyéves ingyenes használatra ajánlottunk fiók- könyvtárakat, hogy igazoljuk: érdemes szolgáltatásainkért fizetniük. Mára hat új fiókot sikerült alapítanunk. És úgy tűnik, megtaláltuk központi könyvtárunk fenntartóját is a Pázmány Péter Katolikus Egyetem intézményében. Hosszú tárgyalások eredményeképpen birtokunkban van egy szándéknyilatkozat, mely szerint a szakszervezet az egyetemnek átadja a könyvállományt abban az esetben, ha továbbra is vándorkönyvtár-rendszerben működteti. Amíg Piliscsabán felépülnek új épületeik, a helyünkön maradunk, és fiókjaink kiszolgálása mellett, az egyetem által biztosított összegből állományunkat a hallgatóknak szükséges könyvekkel gyarapítjuk, és ezeknek kölcsönzéséről gondoskodunk — összegezi a négy év küzdelmeinek biztató eredményeit Kenyéri Kornélia. Ha a terv sikerül, nem kell többé aggódnia annak a könyvtárnak a sorsáért, amelyet 1974 óta szolgál, és amelynek megmentésében oroszlánrésze van. D. Veszelszky Sára
