Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-07 / 234. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. OKTOBER 7., CSÜTÖRTÖK A New York-i Magyar Színház vendégjátéka Az amerikai színjátszás hírnökei Cserey Erzsébet és Dóczi János a „Végzetes levél” próbáján Vimola Károly felvétele A színpadon egy amerikai házaspár utazáshoz készülődik. Csomagolás közben, gondolatban, már a francia Riviérán járnak. Az élmények és kalandok puszta emlegetésétől fellángol az élet delén egymásra találó házaspár szerelme. Az idilli helyzetbe tör be orvos barátjuk a tragikus hírrel: a férj AIDS- vírussal fertőzött. Varga László „Csak élők utazhatnak” című darabjának kezdő jelenetét látjuk az Arany János Színházban Cserey Erzsébet. Peczkay Endre és Dóczi János előadásában, az október 9—11. között három előadással vendégszereplő New York-i Magyar Színház próbáján. Közben Vass Zoltán Iván le-leállítja a színészeket, csiszol az előadásmódon, ötleteket ad a lélektani megjelenítés tökéletesítéséhez. Mintha igazolná azt, amiről Dóczi János színművésszel, a társulat főrendezőjével a próba előtt beszélgettünk. — Az amerikai színházi élet különbözik az itthonitól. A társulatok staggione rendszerben játszanak, vagyis egy-egy darab előadására szerveződnek. Különösen a kisebb, úgynevezett off-broadway társulatokba (amilyen a magyar színház is) a legkülönbözőbb helyekről kell ösz- szeverbuválni a színészeket, és arra törekedni, hogy minél kevesebb idejüket vegye el a próba. Ott inkább a teatralitást, a látványos megjelenítést szokta meg a közönség, nem az elmélyült színészi játékot. Ezért kértük fel Vöm Zoltán Ivánt, hogy a hazai igényeknek megfelelően igazítson a darabon. — Mikor alakult és milyen körülmények között dolgozik színtársulatuk? — Tíz évvel ezelőtt hozta létre Varga László ügyvéd és drámaíró, hogy az anyanyelvű színház segítse magyarnak maradni New York 150 ezres magyar lakosságát. A társulat a szép célért, lelkesedésből dolgozik, mert ebből a munkából senki nem tud meggazdagodni. Tagjaink mintegy fele színészként vándorolt ki Magyarországról, másik fele magyar származású amerikaiként különböző helyeken tanulja a szakmát. Az off-broadway társulatok gyakorlatának megfelelően egyetemektől, templomoktól és más intézményektől bérelt színháztermekben játszunk. Évi hat bemutatónkat rendszeres támogatóink anyagi segítségéből, a bevételekből és New York állam szerény hozzájárulásából fedezzük. Egy- egy darabot háromszor, négyszer adunk elő, alkalmanként 4-500 néző előtt. — Ön a társulat főrendezője és egyben színésze is. Hogy került a magyar színházzal kapcsolatba? — A Színművészeti Akadémia elvégzése után, 1976-tól tíz éven át játszottam a fővárosban és nagy vidéki városok színházaiban, de nem bírtam azt a kiszolgáltatottságot, ami a rendezőcentrikus hazai gyakorlatban egy határozott elképzelésekkel rendelkező színész osztályrésze volt. Az Amerikában egyébként elfogadott megoldást választottam itthon: 1986-tól a rádió bemondójaként keresem kenyeremet, és akkor vállalok fellépést, és úgy játszom, ha nekem tetszik. Barátaim meghívására 1986-ban egy hónapot, 1987-ben egy évet töltöttem a New York-i Magyar Színháznál, s azóta évente két-háromszor utazom ki egy-egy produkcióra. Két éve hívtak meg főrendezőnek, s ugyanakkor Cserey Erzsébet színművészt kinevezték igazgatónak. Hangsúlyozni szeretném: ez egy színvonalas, hivatásos színház, ahol persze a repertoár ösz- szeállítása mellett a két vezetőre hárul a támogatások megszervezésének a feladata, a színészek toborzása. Főként magyar klasszikus műveket játszunk, emellett ismeretteijesz- tő jellegű szórakoztató műsorokat (Dankó Pista vagy Fedák Sári életéről). A negyven éve New Yorkban élő, és hazatelepülése után a KDNP elnökhelyettesi tisztét betöltő Varga Lászlónak tizenhét darabját adtuk elő, amelyek közül most két egyfelvonásos kamaradarabbal vendégszerepelünk az Arany János Színházban. — Milyen színfoltot hoznak a magyar színházi életbe? — Játékunk révén a közönség képet alkothat az amerikai magyar színjátszásról. A kétszereplős „Végzetes levél” köny- nyedebb vígjáték egy jól menő színészházaspárról, akiknek bonyodalmai klasszikus félreértésből származnak. A háromszereplős „Csak élők utazhatnak" témája itthon szokatlan, de az amenkai közönséget elevenen foglalkoztatja. Hogyan reagál két egymással boldogan élő emeber arra, és kibírja-e kapcsolatuk, hogy a férjet az AIDS-vírus végzetes sorsra ítélte? — Mit jelent az önök számára a közös munka? — fordultam a próba résztvevőihez — Az AIDS-szel fertőzöttek és környezetük gondjairól valóban szemérmesen hallgat a hazai irodalom. Az újszerű emberi problémák megjelenítése miatt izgalmas számomra ez a szerep — mondta a darabba beugró Peczkay Endre színművész. — Az érvelésekkel, vitákkal teli próbák kitörést jelentenek a hosszú idő óta megszokott hazai játékmódból és próbastílusból. — A gazdagon ábrázolható színészi helyzetek mellett számomra élményt jelent az aprólékos, részletes munka egy olyan tehetséges és ötleteimre fogékony színésznővel, mint Cserey Erzsébet — vélekedett Vass Zoltán Iván. — Meghívásommal szülőhazámban is elismertek színészként. Nem játszottam 15 éven át hiába — mondta Cserey Erzsébet, aki angolul játszó színészként került a társulathoz, és lett magyar színésszé. Igazgatói terveiről elmondta: szeremé, a többi nemzetiségi színházhoz hasonlóan, saját társulatukat is elismertetni Amerikában. — Nemcsak Amerikában, de itthon is — fűzte szavaihoz Dóczi János. — Szeretnénk, ha a hazai szakma jobban odafigyelne ránk. S ha a jövőben bennünket is rendszeresen meghívnának a magyarországi színházi találkozókra, feszztivá- lokra. D. Veszelszky Sára Mit rejt a zsírosi homok? Szélesi György nagykőrösi fuvarozó igencsak meglepődhetett, amikor a minap homokkitermelés közben emberi csontok bukkantak elő szerszáma alól. Jobban szemügyre véve a leleteket megnyugodott: Nem a rendőröket, hanem a régészeket kell értesítenie. A múzeulógusok is elcsodálkoztak, eddig úgy tudták, a körösi tanyavilágnak ezen a részén semmilyen üzenetet nem hagyott magáról a történelem. — Mit rejtegetett a zsírosi homok? — kérdeztük dr. Simon Lászlót, a helyi Arany János Múezeum munkatársát. — A leletmentés során 5 sírt tártunk fel, amelyeket részben a talajművelés, valamint a szélerózió már korábban megbolygatott. A „sírfoltok” mindössze 20-25 centiméter mélységben voltak már. Találtunk egy ezüst fonott gyűrűt, valamint egy bronz fülbevalót. Különösen az utóbbi készítésének a módja, a vékonyabb dróttal átfont karika, a muffszerű, áttört díszítéssel, egyértelműen arra utalt, hogy egy X-XI. századbeli köznépi temető maradványai kerültek elő. A várostól keletre eső területeken eddig ilyen kora Árpád-kori temetőt nem talátunk. Kivéve talán az Esed dűlői temetkezési helyet, amit azonban már templom körül alakítottak ki, tehát biztosan keresztény közösség élt ott. Jelentős a Barát- szilas dűlői ásatásoknak az eredménye, ahol 1983—84-ben mintegy 60 sírt tártunk fel, vagy említhetem a szőrhalmi, a száraz dűlői leleteket, amelyek mind az államalapítás korának emlékei. — A most fellelt Zsírosi dűlői temetőt is teljesen egészében feltárják? — Szeretnénk. Minden azon múlik, hogy kapunk-e az ásatások költségeire elegendő pénzt. Ezenkívül van még egy jóval nagyobb lélegzetű feladatunk, nevezetesen a 4-es és 5-ös főutakat összekötő útvonal mentén, Al- bertirsa és Újhartyán között talált régészeti anyagok mentése. A Pest megyei múzeumigazgatósággal a feltárásról szerződés készült, s ha szükséges, már most októberben hozzálátunk a munkához. Simon László elsősorban az avarkor szakavatott kutatója, nem véletlen, hogy a jövőre Olaszországban megnyíló avar történeti kiállítás katalógusának tanulmányát az ő tollából kérték a rendezők. A kiállításon egyébként helyet kap a nagykőrösi Szurdok dűlőben lelt avar aranykard is. — A hírek szerint egy igen vaskos könyv írásában is részt vesz... — Nem csak én, hanem még sokan mások, ugyanis „Pest megye régészeti monográfiá- já”-nak kiadását tervezzük. Ebből a régió avarkoráról is olvashat a közönség. Az irodalmi feldolgozást szentendrei kollégámmal együtt végezzük. M. J. Kiskun napok A szüret eszközei régen és ma A kiskunlacházai művelődési házban a „Kiskun” kulturális napok ’93 rendezvénysorozatának keretében ma délután fél 3-kor a „Szép magyar beszédért” mozgalom éves programjának indítására kerül sor. Ugyancsak ma fél négykor „A szüret eszközei régen és ma” című kiállítást nyitja meg Erdélyi Antalné. Holnap délután fél három órai kezdettel „Őszköszöntő” címmel vidám játékos délutánt rendeznek a gyerekeknek, hat órától az „Apáca- show” című amerikai vígjátékot vetítik, este kilenctől pedig Elvis-diszkó lesz. Szombaton délután kettőkor kezdődik a szüreti felvonulás, este hétkor a szüreti bál, melyen az Ohio együttes játszik. Vasárnap délután háromtól térzenét, négytől pedig a színházteremben koncertet ad a BM Központi Fúvószenekara, Elter János karnagy vezényletével. Kultúránk meglévő tanúiért Műemlékeinkről Nyírbátorban Igen fontos lenne, hogy hazánkban is törvény szabályozza az építészeti örökségek védelmét — fogalmazták meg a XVII. országos műemléki konferencia részvevői tegnap Nyírbátorban, ahol az érintett szakemberek a nemzeti kulturális értékek megőrzésének és hasznosításának időszerű feladatairól tanácskoztak. A konferencia előadásain és szekcióülésein elhangzott: a már elkészült új műemlékvédelmi törvénytervezetet a parlamentnek minél hamarabb napirendre kellene tűznie. A rendelkezések életbelépésével megállíthatnánk történelmünk, kultúránk és életformánk még meglévő „tanúinak” pusztulását, s megmenthetnénk, megőrizhetnénk az építészeti, művészeti ritkaságokat. A szakemberek szerint az elképzelt értékmegőrző és értékfeltáró intézkedések jól szolgálnák a műemlék- védelmet. A helyreállítási, a fenntartási és a hasznosítási feladatok meghatározása egyértelmű helyzetet eredményezne, s egyben segítené a műemlékvédelem közüggyé válását. Kiállítás Pátyon Köllő Sándor Erdélyből átte- 11 órakor nyílik Pátyon, a lepült grafikusművész kiállí- volt tiszttartóházban (Rákó- tása október 23-án, délelőtt czi út 13.). A két dimenzión túl... Mint arról lapunkban már beszámoltunk, Tulok András fotóművész idén három helyen is (a Gazdagréti Galériában, az Agrószállóban és a Kispesti Vigadó Galériában) kiállította különös, háromdimenziós képeit. Az utóbbi tárlat anyagát nemrég bontották szét; a kiállító művészt arról faggattuk a képek leszedése közben, hogy mi lesz a következő állomás. .. azaz, hogy mi a következő lépés tárlatban és mesterségben, művészetben egyaránt. — Úgy tűnik, az idei negyedik kiállításom — mondja Tulok András — az Operettszínház előcsarnokában lesz. Háromdimenziós képeim idei „turnéjának” ez lesz a zárótárlata — némi zenei aláfestéssel, hiszen az egyik dixielandegyüttes fellépésével szeretném társítani a negyven-ötven kép kiállítását. Megtudjuk, hogy Tulok hosszú időn át az MTI munkatársa volt, ahogy ő fogalmaz: „fotográfusa”, kiállított képei mégsem sorolhatók a szokványképek közé. — Az „újítás”, mármint a virágok, tárgyak kiléptetése a képből (pontos ráépítéssel, hiszen a már lefotózott tárgy a maga valójában visszakerül a képre) már régen foglalkoztat. Apám is fotográfus, gondoltam, énnekem másként kell fotóznom, és ez lett belőle. Tulok felmutatja a frissen leakasztott művet: a kép finom vonalú női testet ábrázol, a nő kezében virággal... a virágot akár meg is lehet simogatni. — A három tárlat látogatottsága, az alkalmazható fotók iránt érdeklődők serege arra bátorít, hogy így csináljam tovább, ahogy most. És azt árulja el, hogy nem giccs az, ami akár az is lehetne, ha nem volna egy „üzenettel” több a képben. Kíváncsian várjuk (s talán a társművészek is), a decemberi újabb Tulok-tárlatot. (bágyoni)
