Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-07 / 234. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. OKTÓBER 7., CSÜTÖRTÖK 5 Beszélgetés Kossuth Erzsébettel Pakonyi idősek napja .Elnyomva éltük végig ezt a négy évtizedet” A nemrég Cegléden megrendezett kétnapos orszá- I gos Kossuth-ünnepségsorozat kedves vendégei vol- I tak a Kossuth-nemzetség ma éld hozzátartozói. Közülük Gosztonyi Jendné Kossuth Erzsébettel — aki nyugdíjas pedagógus — beszélgettünk. — A Kossuth-családfán önt hol tartják számon? — Aj. köztudott, hogy Kossuth Lajosnak már nincs közvetlen leszármazottja. A család Zempléni és. Gömöri ágra szakadt. Az én famíliám az utóbbiból származik. Édesapámat vitéz Kossuth Sándoniak- hívták. Ő végigharcolta az I. világháborút — ott szerezte a vi- tézségi kitüntetést, elismerést —, utána a hadseregben maradt. Katonatisztként magas rangot ért el. Tüzér ezredesként küzdötte végig a II. világháborút. Orosz hadifogságba került három esztendőre. Eléggé emberségesen bántak vele, alighanem a Kossuth név miatt. — A Kossuth nemzetség ma élő leszármazottai hányán vannak Magyarországon és külhonban? Tartják-e egymással a kapcsolatot? — Idehaza eléggé szétszórtan élünk. Valójában nem tudok pontos számot mondani. Sajnos, ezen a gyönyörű és felemelő ceglédi találkozón kevesen vettünk részt: a húgom, Kossuth Mária, az unokatestvérem, Kossuth László — aki az édesanyja nevét vette fel — és Kossuth Éva. Külföldön él a nagybátyám fia, Kossuth Gábor, 1956-ban ment el. Mi tagadás, az elmúlt négy évtizedben ritkán találkozhattunk. Most, hogy a Kossuth Szövetség megalakult és összejöveteleket rendez, közeledünk egymáshoz. —Az eltelt évtizedekben mellőzték önöket? — Hiába hirdette magáról az előző rendszer, hogy Kossuth tisztelője. Sajnos, ezt egyáltalán nem tapasztaltuk. Az édesapám — és persze mi is — sok mindenen keresztül ment. Állandóan az elnyomatás érzését érezhettük. Nem részesültünk semmiféle megkülönböztetett bánásmódban. Nagyon elnyomva, gyakran megtiporva éltük végig ezt a negyven esztendőt. — Ön őriz-e tárgyi emléket a nagy magyar hazafiról? Vagy be kell érnie azzal, hogy a nevét viseli? — Fájdalmas, nincsenek tárgyi emlékeink. Van egy szép érmünk — amit édesapámtól kaptam —, a Kossuth-címert ábrázolja. Kedves nekünk az a festmény, amelyen Kossuth öregkorában látható. A testvérem őriz egy kis darabot a koszorújából. Megvan az ocsovai búcsúlevelünk, amit akkor írt, amikor elhagyta Magyarországot. — A ma élő hozzátartozók miként ápolják Kossuth szellemi örökségét? — A ceglédihez hasonló ösz- szejövetelek csodálatos feltöltődési adnak nekünk. Büszkék vagyunk arra, hogy a Kossuth nevet viselhetjük, s természetesen ehhez méltóan élünk. Azt sajnálom, hogy az édesapám és az ő bátyja, dr. Kossuth Ferenc, akik igaz magyar hazafiak voltak, nem érhették meg ezt a megbecsülést. Csak azt, hogy megalázták őket. F. F. Dunakeszi döntések Kávézó a víztoronyban A múltkor csak kétszáz aláírást hoztam, de ha megszüntetik a rendelőt, akkor háromszáz embert hívok ide a városháza elé — mondta Kliment Géza önkormányzati képviselő legutóbbi ülésükön. Mint később kiderült, erre nem lesz szüksége. A rendelő marad A szóban forgó Bersényi utcai orvosi rendelő Dunakeszin, mint az ülésen elhangzott, korszerűtlen. Bizonyos közegészségügyi feltételek megteremtése 1,4 millió forintba kerülne. Az Állami Népegészségügyi, Tisztiorvosi Szolgálat helyi vezetője rövid haladékot adott a rendelő áthelyezésére, vagy a körülmények javítására. Mint a napirendi pont előterjesztői jelentésükben leírták: Az önkormányzat költségvetésében alapvető műszerek beszerzésére sincs elég pénz. A családi orvos választásakor leadott egészségügyi kártyák száma mindössze nyolcszáz volt, s így nem lehet arra sem számítani, hogy akadna orvos, aki az ellátást hosszabb ideig vállalná abban a körzetben. Ä megszüntetés mellett kardoskodó hivatali emberek szerint nincs messze a szomszédos orvosi körzet, a gyógyszertár is közel van oda — írták, s javasolták a betegek átirányítását. Nem így Kliment Géza, aki a rendelő tizenhat éves működésével és választói idős korával érvelt, bár Örményi László polgármester és Gauland Mária, a szociális és jóléti bizottság elnöke megismételte a tisztiorvos kifogásait. Végül a polgármester javaslatára mégis úgy döntött a testület: marad a rendelő, a jövő évi költségvetés terhére az 1,4 millió forintból rendbe hozzák, korszerűsítik. Rövid vita kerekedett arról is, hogy érdemes-e Dunakeszinek csatlakozni a Duna Menti Kikötővárosok Szövetségéhez, melynek tagja már Baja, Du- nafoldvár, Dunaújváros, Kalocsa, Komárom, Esztergom, Mohács, Paks és a Dél-dunántúli Gazdasági Kamara. A szövetség összefogja a Duna menti városoknak a víziút hasznosítását célzó tevékenységét. Szorgalmazza a kereskedelmi hajózás fellendítését, a kikötők fejlesztését, a gazdasági és idegenforgalmi lehetőségek kihasználását. Dunakeszi kikötője Kikötőnk még nincs. Viszont annyi szövetségnek vagyunk már a tagjai, hogy nem is győzünk részt venni a megbeszéléseiken, nagy üzleti lehetőséget meg nem Iátok benne — tűnődött hangosan Németh István alpolgármester. Örményi László szerint viszont: a belépési díj jelentéktelen összeg. A város előbb-utóbb úgyis tagjává lesz a szövetségnek. Kompkikötője most is van a folyam partján fekvő településnek. Ezek az érvek hatottak. A többség úgy döntött: Dunakeszi tagja óhajt lenni a kikötővárosok szövetségének, amiből a jövőben talán haszna lehet még a városnak. A jövő elé tekintettek azzal a döntéssel is, ami alapján tízlakásos bérház terveinek elkészítésére írtak ki pályázatot. Az önkormányzati tulajdonú hajlékok egy részét ugyan már megvásárolták a lakók, s további értékesítésre is sor kerül. Am mindig akadnak majd olyan nehéz sorsú polgárok, akik csak bérlőként tudnak maguknak otthont teremteni. Valami ilyesfélére van szüksége a kultúrának is, s megszerzésére most kínálkozik egy érdekes megoldás. A Káptalan utcában, nem messze a vasútállomástól magasodik az a használaton kívüli víztorony és áll mellette szolgálati lakásnak minősített ingatlan, amit a Pest Megyei Vagyonátadó Bizottságtól nettó 25 ezer forintért lehet megkapni. Át is veszi a város önkormányzata, s közművelődési koncepciója alapján klubkávézót alakít ki, területet ad a helyi képzőművészeknek, akik aki- kiállítótermet is berendezhetnek. Talán még a helyi tévéstúdió is beköltözhet — találgatták a városi kamerások, akik egy regionális tévéműsor sugárzásának az előkészítéséről is közvetíthettek ezen az estén. A város tervei Azt is Örményi László javasolta egyetértést elérve, hogy a város készítsen frekvenciapályázatot, mert a váci kábeltévésekkel együttműködve lehetségesnek látszik Dunakeszi, Göd, Szadli- get és Vác besugárzása, a dunakeszi és váci műsorok kétnapon- kénti cseréje. Úgy, hogy ehhez csak vállalkozói pénz kell, ön- kormányzati nem. Annak reményében, hogy talán nem is olyan sokára antennával foghatják a helyi műsorokat a kettes számú főútvonal menti települések lakói, a képviselők a jó döntés tudatában erre is igennel szavaztak. K.T.I. Kiszipolyozták őket Az. elmúlt hét végén mintegy száz nyugdíjast látott vendégül a felsőpakonyi Vöröskereszt vezetősége. Fehér asztal mellett, nótaszóval ünnepelték az idős emberek napját. A bensőséges ünnepségen a Pest megyei Vöröskereszt titkára, Szviatovszki András is jelen volt, s Bukodi Boldi- zsárné helyi titkár megnyitóbeszéde után rövid köszöntővel üdvözölte az egybegyűlteket. Hasonló hangnemben, sok szeretettel méltatta az idős emberek érdemeit Illés Anna, a község új orvosa, aki Erdélyből települt át Magyarországra, s ez alkalommal mutatkozott be azoknak, akik koruknál fogva gyakrabban fordulnak orvoshoz. — Az elhangzottakhoz még annyit tennék hozzá, a középkorosztály feladata megtanítani a fiatalokat az öregek tiszteletére — mondotta pohárköszöntőjében Sztancs János polgármester. — Személy szerint magam is ezt teszem, próbálom tudatosítani a fiatalokban, hogy múlt nélkül nincs jelen, s abban, hogy hol tart ma a községünk, az előttünk járó generáció áldozatvállalása is benne van. Az ünneplés nem arra való, hogy a sérelmeinket felemlegessük. Mindazonáltal — kérésre — erről is szó esett. íme két vélemény. — Harminc évet húztam le egy galvanizáló műhelyben, savakkal, nehézfémekkel dolgoztam. Rendszeresen túlóráztattak, de soha A Bukodi Boldizsárnénak átadott rózsacsokor valamennyi pakonyi nyugdíjasnak szól. Szviatovszki András titkár a Pest megyei Vöröskereszt jókívánságait tolmácsolja nem azt fizették, amit a kollektív szerződés előírt. Harminc év után kapok 12 ezer forint nyugdíjat, s az egészségem olyan, hogy többet költők gyógyszerre, mint ennivalóra. — Bérestől kezdve osztályvezetőig minden voltam, a pályámat a mindenkori politika irányította. A baj akkor következett be, amikor beöltöztettek rendőrnek. Hamar rájöttem, hogy ez nem nekem való munka, nem tudok vakon eleget tenni az elvárásoknak. Magamtól szereltem le, de ez végigkísért a nyugdíjig. Negyvenkét éves munkaviszont igazoltam, de még ma sincs kereken 13 ezer forint nyugdíjam. Pakony amolyan alvó falu volt, évtizedekig innen verbuválódott a kőbányai és kispesti gyárak kétkezi munkása. Létminimum bérért a legnehezebb munkákat végezték, többnyire három váltásban. És mert a nyugdíjakat a keresetük határozta meg, ezek az emberek nyugdíjasként is a létminimum aljára sodródnak. — Nekünk nem volt földünk, amit visszakérjünk. Csak a két kezünket meg az erőnket vittük a vásárra. Az erőnket kiszipolyozták, s cserébe, mikor megöregedtünk, csak alamizsnát kaptunk — ölti sorokba keserűségét egyikőjük. Csöndes, indulat nélküli mondatokban meséli ki-ki az életét, de amikor megszólal a zene, a gond redői lesimulnak az arcokról. Régi, örökzöld slágerek csendülnek fel, a vakok pest megyei szervezetének Melódia együttese csupa olyan dalt gyűjtött csokorba, mely megidézte a fiatalságot. A fiatalságot, mely bármilyen nehéz is, csak egyszeri ajándéka az életnek. (matula) Iskolaátadás Budakalászon A hét elején minden hivalkodó ceremónia nélkül adták át a Budakalászi Állami Népiskolát. A Makovecz-iskola építésze a század eleji fénykép alapján az eredeti homlokzatot álmodta újjá! Az önkormányzati testület négymillió forintot fordított a munkálatokra Vimola Károly felvétele
