Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-30 / 253. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. OKTOBER 30., SZOMBAT 13 s Árpád-napok Í Az Árpád Fejedelem i Általános Iskolában \ mint minden évben, idén is megtartottuk az Árpád-napokat. Iskolánk 25 éves fennállásának évfordulóját is ünnepeltük, egybekötve a hosszú, háromnapos rendezvénysorozattal. Á sportrendezvényeken, tanulmányi versenyeken nemcsak a váci iskolák diákjai, hanem más városok tanulói is részt vehettek. A meghívottak közül kiemelkedik a Csíkszeredái gyerekek vendégszereplése. Ok már tavaly is az Árpádnapok vendégei voltak. íme egy kis ízelítő a színes programból. Október 6-án délben az aradi vértanúkra emlékeztünk. Délután 4 órakor kezdődött az ünnepélyes megnyitó, mely a mazsorettes lányok táncbemutatójával végződött. Iskolánk nyugdíjas tanárait is meghívtuk, akik az iskolatörténeti kiállítást, valamint Balázs Imre festőművész munkáit tekinthették meg. Eközben a gyerekek Neisz Gábor ifjúsági regattás világbajnok élménybeszámolóját hallgathatták. Másnap reggel a „Fut az Ár- pád”-dal folytatódtak az Árpád-napok. A felsősök asztalitenisz- és futballmeccseken, az alsó tagozatosok szellemi vetélkedőkön vehettek részt. Este 7 órakor pedig a kisváci'református templomban a nemzetközi elismerésnek örvendő Vox Humana és iskolánk kórusa adott hangversenyt. Október 8-án labdarúgó helyosztó mérkőzések voltak, egészen délután 3 óráig. A délelőtt folyamán Kányádi Sándor kolozsvári költővel beszélgethettek a diákok. A mérkőzések után a győztes irodalmi, földrajz-, rajzpályamunkák jutalmazása következett, valamint a labdarúgás legjobbjai is megkapták a díjakat: Első a Petőfi Sándor Általános Iskola csapata, második az Árpád Fejedelem Általános Iskola, a harmadik helyet a Föld- váry Károly Ált. Iskola csapata szerezte meg. Ezzel a hivatalos Árpád-napok bezárultak, de nem mindenki számára. Szombaton reggel a Csíkszeredái gyerekek iskolánk tanulóival áthajóztak Szentendrére és meglátogatták a Kovács Margit Múzeumot, valamint a Fe- renczy Múzeumot Balázs Imre festőművész tárlatvezetésével. Ezután a kellemes kirándulás után, még aznap délután búcsút vettünk az erdélyi gyerekektől, a viszontlátás reményében. Köszönjük tanárainknak a színvonalas, tartalmas programot, és hogy lehetővé tették számunkra ezt a néhány kellemes napot. Hronyec Katalin az Árpád Fejedelem Általános Iskola 8. a osztályos tanulója Vác Köszönet a gyógyuláséit Feleségem súlyosan mozgássérült, két bottal is nehezen jár. Bal oldalán már tíz éve csípőprotézis van betéve. 1986 óta pedig pészmé- kerrel él. Többször volt máv egyéb műtéteken is. Három ízben volt agyembóliája is. Ezeket mind szerencsésen túlélte. Három-négy éve a jobb lába is fáj, csípőtől lefelé. Többször volt kivizsgáláson. Fájdalmait a különböző fájdalomcsillapító gyógyszerek csak ideig-óráig csökkentették. A ceglédi Toldy Kórházban Fenyves ortopéd főorvos úr megmondta, hogy a fájdalmak csak műtéttel szüntethetők meg. Nejem 83-ik évére, a korral járó betegségekre — az előzetes vizsgálatok alapján — e hó 5-én megműtött jobb oldalára is behelyezte a csípőprotézist. A műtét — hála Istennek — sikerült és a „beteg” is életben maradt. Különösebb komplikáció nem jelentkezett, és remélhetőleg nem is fog. Reméljük, hogy hamarosan hazakerül. Tiszta szívből mondok köszönetét Fenyves főorvos úrnak a sikeres műtétért, majd az utána való kezelésért. Á jó Isten áldja HISTÓRIA A forradalom nyolcadik (OKTÓBER 30.) Részletek A Szabadság kapujában című, a Szabad Európa Rádió Magyar Osztálya által kiadott könyvből, amely a rádiónak az 1956-os forradalom és szabadság- harc 30. évfordulójára készített emlékműsorának részleteit tartalmazza. Napi összefoglaló A Belügyminisztérium közli, hogy „mára virradóra nyugalom volt az országban. ” Nagy Imre bejelenti, hogy „a nemzeti komuinyon belül szőkébb kabinetet létesít”, amelyben nem kommunista oldalról részt vesznek Kovács Béla és Tildy Zoltán, továbbá „a szociáldemokrata párt részéről kijelölendő személyiség”. — Nagy Imre közli, hogy kormánya szakít az egypártrendszerrel, továbbá, hogy a nemzeti kormány felhívja a szovjet csapatok parancsnokságát, azonnal kezdje meg a szovjet csapatok kivonását Budapest területéről, míg az egész ország területéről való kivonásra vonatkozó tárgyalásokat a Szovjetunió kormányával megkezdik. A Magyar Néphadsereg forradalmi katonai tanácsa nevében Kána Lőrinc vezérőrnagy felhívást intéz a hadsereg alakulataihoz amelyben bejelenti, hogy „a hadsereg a nép mellett áll... és lefegyverzi a még fegyverben lévő AVH tagjait”. Megalakult az első keresztény szervezet, a Keresztény Ifjúság Szövetsége. Dudás József, a fegyveres felkelő szabadságharcos erők nevében tárgyalásokat folytat Nagy Imre miniszterelnökkel. Kádár János bejelenő, hogy újjászervezik a kommunista pártot, amelynek „csak azok lehemek tagjai, akiket a múlt bűneiért felelősség nem terhel. ” Háy Gyula naplójegyzeteiből olvas fel, a Lengyel Írószövetség üdvözli a Magyar írószövetséget. A Nemzeti Parasztpárt ideiglenes szervezőbizottsága megkezdte munkáját. Kéthly Anna, Kelemen Gyula, Kőműves József engedélyt kémek Nagy Imrétől, hogy a Conti utca 4. szám alatt levő pártházukat a benne levő nyomdával együtt és a Népszava napilappal ismét birtokba vehessék A győri rádióban közlik hogy „Záhonynál szovjet alakulatok özönlenek kifelé Magyarország területéről. ” Bejelentik hogy sem a szovjet hadsereg behívásáért, sem a statáriumért Nagy Imre nem felelős, erről ő nem tudott, ez a két cselekedet Hegedűs András és Gerő Entő „lelkén szárad". A szombathelyi rádión keresztül amnesztiát kémek „mindazon szovjetfegyveres és polgári személyek részére, akik a magyar forradalom oldalára átálltak ” Mindszenty József bíboros prímás, akit 1948. december 26-án tartóztattak le, és 1949. február 8-án ítéltek életfogytiglani börtönre, kiszabadult. * KASZA: Kedd volt lom. A forradalom, amelyet 1956-ban, október 30-a. Egy már harmadik napja győztes héttel azelőtt tört ki a forrada- forradalomnak neveznek. Ugyanakkor az egyik, eseményekben legdúsabb nap. Október 30-án jelentette be Nagy Imre, hogy a Szovjetunió kivonja hazánkból csapatait, hogy bevezetik a többpártrendszert és október 23-át nemzeti ünneppé nyilvánítják. Kádár János, az MDP első titkára rádióbeszédben biztosította támogatásáról a kormány említett terveit, és bejelentette, hogy a hitelét vesztette, néhány nap leforgása alatt teljesen szétesett kommunista pártot, a Magyar Dolgozók Pártját újjászervezik. De október 30-a a Köztársaság téri pártház körüli harcok, az ÁVH-sok meglincse- lésének napja is. És a nap krónikájához tartozik, hogy ezen a napon szabadították ki — jellemző módon a honvédség tagjai — az életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt prímást, Mind- szentyt. (...) KASZA: A megnyugtató híreket azonban nyugtalanító események követték. A budapesti pártbizottság Köztársaság téri épülete előtt röviddel 9 óra után egy teherautó állt meg és megkezdték élelmi- szeres ládák, valamint friss hús lerakását... (...) I. HANG: „... Közben a többiek egyre közelebb nyomultak. Néhá- nyan a kabátjuk alól géppisztolyt rántottak elő. Nekiestek a kapuőmek, elvették pisztolyát, közölték vele: most még a Kenyérmező utca irányába elmehet. A rendőr, mivel látta, hogy túlerővel áll - szemben, távozott, és visszatért a Mosonyi úti rendőrlaktanyába.” KASZA: Rögzítsük: a felkelők elvették ugyan az őr pisztolyát, de bántatlanul hagyták eltávozni... napja II. HANG: „Közben az első emelet hátsó folyosóiról előrohant Csalai József, Göbölyös László és Várkonyi György. Várkonyi a lépcsőről felszólította a támadókat az épület elhagyására. Mivel azonban a felszólításnak nem tettek eleget, intett Göbölyösnek, aki kézigránátot dobott a támadók felé, majd mindhárman fegyverrel a kezükben lerohantak a lépcsőn... A támadók visszafordultak, és igyekeztek kijutni a kapun. Végül is az épületből kifelé igyekvő támadók közül 8-an. 10-en az előcsarnokban rekedtek. A karhatalmisták megerősítették a főkapu védelmét, az ott elfogottakat lefegyverezték. KASZA: ... A pártházból kimenekült forradalmárok elmondták, hogy kézigránátot dobtak közéjük és többet közülük elfogtak. Ezzel aztán megkezdődött a fegyveres harc, amelyről Pongrátz Gergely így számol be: „Hívnak telefonon. Érdekes módon a telefonok az egész forradalom alatt működtek. Hívnak telefonon a Köztársaság térről, és mondják, hogy a pártházban ávó- sok vannak, és onnan lövik a szabadságharcosokat. Mondtam, hogy nem lehetnek ávó- sok, az ávósokat már feloszlatták, már nincs ávó. Hát akkor kik lőnek a pártházból? — kérdezik. Már nem tudom, hány halott és hány sebesült van ott — mondják tovább. Először Erdősnek, aki az egyik helyettesem volt, mondtam, hogy nézze meg, hány tankunk van, és menjen ki a Köztársaság térre és csináljon rendet. Egy páncélos főhadnagy volt a páncélosok parancsnoka, akinek nem tudom a nevét, állítólag Kanadában van, nem tudok meg tudásáért, arany kezéért, bátorságáért, hogy még nagyon sok személynek adja vissza életkedvét, sikeres műtétéivel. Természetesen nem mulaszthatom el, hogy köszönetét mondjak mindazon orvosoknak, ápolónőknek és segítőknek, akik feleségem kórházban léte alatt őt segítették gyógyulásában. Isten áldását kérem rájuk is. Örömmel olvastam a Pest Megyei Hírlap október 4-i számában, hogy a ceglédi Toldy Kórház európai színvonalú lesz. Gondolom, hogy a tervben, majd a megvalósításban lesz majd valamelyik épületében az ortopédia és a szájsebészet betegei részére is egy-egy betegszoba. Az, hogy ezen betegek csak akkor vehetők fel, ha a baleseti sebészeten van hely, csak szükségmegoldás. Előfordulnak sürgős esetek e két szakterületen is. Ha lennének külön szobák, nem kellene a betegeket előjegyezni. El tudom képzelni, hogy a jelen állapot néha a szakfőorvos urakat is idegesíti. Ha már a kórháznál tartok, szabad legyen a látogatással kapcsolatban is pár szót említenem. Ki van írva a kapunál, hogy látogatási idő hétfőtől péntekig délután 4-től 5 óráig, szombat, vasárnap és ünnapnap délután 2 órától 3 óráig. Ez nincs betartva. Személyes tapasztalatom — mert sajnos, az utóbbi években elég gyakran ki kell jönnöm —, hogy reggeltől estig állandóan vannak bent látogatók. Ezt valahogy rendezni kellene. Igaza van annak a főorvos úrnak, aki e hó 19-én, du. 3 órakor kiküldött minket a kórteremből azzal, hogy 4-től 5-ig van látogatás. Biztosan valamiért ideges volt, mert eléggé erélyes hangon beszélt. A látogatási időt az autóbusz-közlekedéssel is összhangba kéne hozni. Persze a nem időben való látogatás a viziteket, vagy kezeléseket is zavarja. Zanathy Endre Cegléd róla semmit. Három páncélosba tudtak személyzetet állítani, és ez^p három páncélos útra készen volt. És akkor változtattam a véleményemen, mondtam Erdősnek, hogy maradjon itt, maradjon közel a telefonhoz, és én ültem be az egyik páncélosba, és mentünk ki a Köztársaság térre. Amikor odaértünk, kiszálltam a páncélosból és érdeklődtem az ott lévőktől, hogy tulajdonképpen mi van, mi történt. S mondják, hogy a pártházban ávósok vannak és onnan lőnek mindenkit, aki mozog a téren, mindegy az, hogy fehér köpenyben, vöröskeresztes hordággyal mennek, azokat is lövik. Mindegy, hogy ki, ahol mozog a Köztársaság téren, lövik. És akkor mondtam a páncélos parancsnokának, ennek a főhadnagynak, aki különben civilben volt, már valószínűleg leszerelt előbb, hogy nyisson tüzet. Úgy emlékszem, hogy öt lövést adott le a tank. Az egyik tank. És erre teljesen elhallgatott minden a pártházban. És erre az ott lévő felkelők, szabadságharcosok megrohamozták a pártházat és egyből elfoglalták. És hozták ki az ávósokat — rendőregyenruhába voltak öltözve, hozták ki az épületből a Köztársaság térre — felemelt kezekkel, és a falhoz állították őket és kezdték őket kivégezni. És én odamentem, és kezdtem ordítani az emberekkel, hogy „hé, álljatok meg, az egy gyilkosság, majd a bíróság elintézi őket”. Szerencsém volt, mert volt körülbelül 40-45, talán 50 corvinis- ta, aki jött velünk. És a tömeg, amelyik ott volt, az nekem támadt, azt hitték, én is ávós vagyok. És ezek a cor- vinisták vettek körül és úgy húztak ki onnan, ebből a — mondhatom azt, hogy lincse- lős — társaságból.” (...) (Folytatjuk) A szentmártonkátai tumultus Pest megye több ízben kényszerült foglalkozni a szentmártonkátai tumultussal (zendüléssel). A vizsgálat a következő' tényállást tárta fel. A váci püspök 1718-ban Szentmártonkátán tartott visitatiot. A látogatást követően a község templomát elvették a reformátusoktól, mondván, az korábban katolikus volt. A templom ajtaját lepecsételték és Berkes András váci prépost büntetést helyezett kilátásba azok ellen, akik azt feltörnék. A templom elvétele után 1719 januárjában Molnár Mihály, a falu református bírája és mintegy 38 lakos feltörte a pecsétet, a katolikus harangozót, aki a toronyba akart menni, a földre döntötték, ütlegelték. A tumultus során más katolikusokat is bántalmaztak. A Csőke János vármegyei ügyész által Szentmártonkáta ellen benyújtott vádirat leszögezte: „ezek az emberek meghaltak volna, ha a Szentmártonkátán és a Nagykátán bekvárté- lyozott Rabutin ezred katonái hadnagyuk parancsára meg nem mentik őket”. A sedria, a vármegyei törvényszék bűnösnek találta a falut. A templomot elvette a szentmártonkátai reformátusoktól, a községet 200 forint bírság fizetésére kötelezte, a tumultus három vezetőjét pedig 40 botütéssel büntették. Az ítélet azonban nem lépett jogerőre, mert a kancellária a vármegyét 1719. október 30-án az ügy újravizsgálatára utasította. Pogány György
