Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-29 / 252. szám

PEST MEGYEI HIRLAP GAZDAKOROK 1993. NOVEMBER 29., PENTEK INNEN— Fajtacsoportonként külön­böző garantált árakat határo­zott meg az Agrárpiaci Rendtartás tárcaközi bizott­sága a legutóbbi, szerdai ülésén. A „húshasznúak” kategóriájában a speciális húsfajták, a magyartarka és az ezek keresztezéséből származó egyedek, továbbá az első osztályú, vagy annál jobb minőségű növendék hí­zómarhák egyedeinek ga­rantált ára kilogrammon­ként száztíz forint lesz. A „kettős hasznú” álla­tok kilogrammjáért száz fo­rintot adnak január elsejé­től. E csoportba a magyar­tarka és a holstein-fríz vagy egyéb hasznosítású fajtával keresztezett FI egyedek, va­lamint a tejelőfajták speciá­lis húsfajtákkal vagy ma­gyartarkával keresztezett egyedei tartoznak. A növen­dék hízómarhák közül a hímivarú négyszázötven ki­logramm feletti első osztá­lyú, vagy annál jobb minő­ségű állatokat sorolták ebbe a csoportba. A „tejhasznú" állatok, a tiszta vérű tejelőfajták, vala­mint a magyartarka fajta tej­hasznú fajtákkal kereszte­zett egyedei továbbá a 250-450 kilogramm közötti hímivarú növendékek első osztályú, vagy annál jobb minőségű egyedeinek garan­tált ára kilogrammonként száz forint lesz. Az ugyan­ebbe a csoportba tartozó négyszázötven kilogramm feletti állatok garantált árát kilogrammonként kilenc­ven forintban határozták meg. * Az őszi mezőgazdasági sze­zonra történő felkészülést segítve a Pest Megyei Gaz­dakörök Szövetsége váija mindazok egyéni és társult gazdálkodók jelentkezését, akiknek műtrágyára, nö­vényvédőszerre, len- és ken­derárura, erő- és munkagé­pekre, munka- és védőru­hákra van szüksége. A szö­vetség a legkedvezőbb part­nereket közvetíti az érdeklő­dők számára. * Az 1994. évi Európai Kö­zösség élő és vágott juh kontingenspályázat elnyeré­sével kapcsolatban felvilá­gosítással szolgál a Pest Me­gyei Gazdakörök Szövetsé­ge. * Egykor saját ingatlannal rendelkező gazdaköröknek nyújt segítséget a megyei szövetség. Amennyiben sze­retnék visszaigényelni épü­leteiket, a dokumentumok­kal együtt keressék fel a szakembereket, akik szíve­sen állnak rendelkezésükre. * Juhtenyésztők jelentkezését várja a Pest Megyei Gazda­körök Szövetsége egyesület megalapítása céljából. Az agrárrendtartási hírlevél fon­tos információkat közöl az aktuális törvényi szabályo­zásokról, piaci árak alakulá­sáról. —ONNAN Megyei gazdaköri gyűlés volt Monoron Demonstráció helyett a munkát vállalják A hét első felében megyei vá­lasztmányi gyűlést tartott Mo­noron a Pest Megyei Gazdakö­rök Szövetsége. Mint lapunk­ban arról már beszámoltunk, az összejövetel elsődleges cél­ja a novemberi országos gazda­köri gyűlés Pest megyei küldöt­teinek megválasztása volt. A szervezők természetesen ki­használták az alkalmat, s egyéb tudnivalókkal is ellátták a helyi körök ülésén részt vevő képviselőket. A gazdaköri mozgalom or­szágos helyzetével dr. Nagy Jó­zsef, a Magyarországi Gazda­körök Országos Szövetsége ügyvezető igazgatója foglalko­zott. Elmondta: a körök legfon­tosabb feladata a földhöz ju­tott, saját tulajdonnal rendelke­ző gazdák segítése, informáci­ókkal, szolgáltatásokkal való ellátása. Az igazi gazdák füg­getlen emberek, akik gondjaik megoldására nem az utcai de­monstrációt választották, ha­nem a csendes, de kemény munkát. Pedig lenne okuk a pa­naszkodásra: a gazdakörök tün­tethettek volna például a szö­vetkezetek átalakulása idején, de nem tették. Az országos szö­vetség úgy vélte: az általánosí­tás helyett inkább néven kelle­ne nevezni azokat a tsz-vezető- ket, akik akadályozzák a kivá­lást. A gazdakörök ugyanis nem szövetkezetellenesek, sőt, támogatják a magántulajdonon alapuló gazdaszövetkezést. Nagy József elmondta: ma már több mint 300 kör műkö­dik országszerte, sok a napok­ban alakul, s szervezik a me­gyei szövetségeket is. Ilyen te­kintetben Pest megye jó példa, mert élen jár a szervezésben, jól működik a megyei vezetés. „Minőségi változást akarunk” — jelentette ki az előadó. „A novemberi országos gyűlésen ezért új alapszabályt fogadunk el, amelyben már helyet kap­nak a megyei szövetségek is, továbbá rögzítjük a munka- módszereket s rendszeresen ülésezik majd az országos vá­lasztmány.” Az ügyvezető igazgató fel­vetette: a gazdakörök nem pén­zeszsákon alakulnak, ráadásul hiányzik az igazságos osztoz­kodás: a Mezőgazdasági Ter­melők és Szövetkezők Orszá­gos Szövetsége rendelkezik minden olyan vagyonnal, amit pedig a tsz-tagok munkájából hoztak létre. A kiválók után más érdekképviseleteknek is járna abból a közösből. Ehhez csatlakozott a vitá­ban Dobrovitz József, a vecsé- si gazdakör elnöke is. Hozzá­tette: novemberben az orszá­gos választmány tegyen javas­latot a parlament felé, hogy módosítsák a szövetkezeti tör­vénynek azt a részt, amely az egy tag, egy szavazat gyakorla­tot kimondja. Ez ugyanis visz- szatartó tényező a szövetkeze­tei egyébként alakítani akarók körében. A gyűlésen tájékoztató hang­zott el a mezőgazdasági vállal­kozások támogatási és hitelle­Dobrovitz József: „változtat­ni kell a törvényen” hetőségeiről: az OTP képvise­lője az eddiginél nagyobb ru­galmasságot ígért a mezőgaz­dasági termelők ügyében. A ki­fejezetten gazdaköri tagok gép­ellátását segítő programmal kapcsolatban elhangzott, hogy jóllehet a pályázati határidő ok­tóber vége volt, a tevékenység folyamatos, tehát várják a gaz­dák jelentkezését. A több mint négyórás össze­jövetelen szó esett még erdő- gazdálkodásról, vágóállat-fel­vásárlásról, s persze a helyi ta­pasztalatokról, gondokról is. A küldöttválasztás folyamán Pod- maniczky Bélát, a Pest Megyei Gazdakörök Szövetségének el­nökét, Bemula Istvánt (Nyár­egyháza), Kovács Benőt (Mo- nor), Miczi Flóriánt (Nyárs­apát), Kovács Józsefet (Kartal) és Karazsia Istvánt (Kartal) vá­lasztották meg. (tóth) Amerikában jártak Magántulajdon, tudás, tájékozottság A Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetségének ügy­vezető igazgatója, Nagy Jó­zsef elnyerte az Amerikai Me­zőgazdasági Minisztérium ál­tal kiírt pályázatot, és ötödma­gával két és fél hetet tölthetett az Egyesült Államokban, ahol a magántermelők érdekvédel­mi szervezeteivel, azok céljai­val, felépítésével és informáci­ós rendszerével ismerkedhe­tett. Az élményekről, tanulsá­gokról most számol be olvasó­inknak. — Az Országos Gazdakö­rök Szövetsége eddig nem so­kat hallatott magáról, pedig igen tevékeny munka folyik. — Csendben dolgozunk, bár — részben az amerikai út tapasztalatai alapján is — már rájöttünk, hogy szükségünk van a nagyobb nyilvánosság­ra. Eddigi munkánkat szeret­nénk minőségileg továbbfej­leszteni, nemcsak a mezőgaz­daság, hanem a vidékfejlesz­tés területén is. Az amerikai ösztöndíj, a Cochran Fellows­hip elnevezésű program tulaj­donképpen három hónapos időtartamot jelent és angol- nyelv-tudást szab feltételül. Nekem szerencsém volt, mert ez évben először, jóváhagyták a pályázatomat, és az út is csak két és fél hetet vett igény­be. Az első négy napot Wa­shingtonban töltöttük, ahol a Mezőgazdasági Minisztérium szervezeti felépítésével, műkö­désével ismerkedtünk. Éppen ottlétünkkor zajlott az úgyne­vezett „Fly in"-program. En­nek keretében 250-300 farmer érkezett a képviselőházba, hogy „berepülve” tájékozód­jon és tájékoztassa a képviselő­ket az aktuális kérdésekről. A magyar nagykövetséget is meglátogattuk, ahol a kap­csolatok kialakításának lehető­ségeiről beszélgettünk. — Hogyan működik egy amerikai farmergazdaság? — Talán azzal kezdeném, hogy mindenütt nagyon jól működő és kiépített infrastruk­túra van: úthálózat, telefon, számítógépes kapcsolat. A gazdaságok családi vagy tár­sas vállalkozás formájában ala­kulnak. Egy gazda több érdek­képviseleti szervezetnek is tag­ja, olyanoknak mint az orszá­gos vagy a szakszövetségek. Vannak külön tejre, gabonára, sertésre vagy például elektro­mos ellátásra szövetkezők. Az állami tisztségviselők általá­ban társadalmi munkában dol­goznak, térítésmentesen, és farmjaikból élnek meg. A szaktanácsadást az egyetemek látják el, és a gazdák számára ingyenes. Régebben a tanács­adók naponta hat-nyolc gazda­ságot látogattak meg, de az igények gyarapodásával ezt is korszerűsítették, most telefo­non, számítógéppel vagy levél­ben tartják a kapcsolatot. A gazdák szabadnak érzik magu­kat, és ezt a szabadságot a ma­gántulajdon biztonsága, a fel­halmozott tudás és a napra­kész tájékozottság biztosítja számukra. A tudásanyagot tan­folyamokon szerzik meg. En­nek is nagyon érdekes a műkö­dési elve, mert 15-20 fős okta­tási képzést tartanak, majd ezek az emberek hazamenve, a régiókban újabb tanfolyamo­kon adják át a szerzett tapasz­talatokat. Az érdekképviseleti szervezetek önkéntes alapon működnek, egy-egy fizetett al­kalmazottal. — A szövetkezet szó nem jó emlékeket idéz a magyar gazdákban. Ön lát reményt ar­ra, hogy Magyarországon is te­ret hódítanak majd a különféle társulások? — A világon sehol nincs termelő típusú szövetkezet. Bi­zonyos funkciókra társulnak a termelők azzal a biztos tudat­tal, hogy a föld az magántulaj­donuk. Szükségszerű, hogy le­gyenek olyan érdek-képvisele­ti szervek, amelyek az admi­nisztráció, a beszerzés, a nö­vényvédelem, a szaktanácsa­dás gondjait leveszik a terme­lő válláról. A gazda egy szál magában nem erősödhet meg. Végül is a gazdakör is egyfaj­ta szövetkezés. Lassan kiala­kul a földpiac, lesz értéke a földnek és ezt fel fogják ismer­ni a tulajdonosaik is. Bartos Csilla Mezőgazdasági kisgépjavító Rákoscsabán Munkanélküliből vállalkozó Rákoscsabán, szinte egy kóliajításnyira Pácéitól, családi házában — mely egyben műhely is — kerestük fel Laka­tos Lászlót, mezőgazdasági kisgép-, csónakmotor-javító és kereskedő' vállalkozót. A környéken, de Pest megyében is ő az egyetlen, aki ilyen vállalkozásba kezdett. Tulajdonképpen a kényszer vett rá, hogy vállalkozzam — kezdte beszélgetésünket találkozásunk alkalmával La­katos László. A tavalyi év jú­liusában munkanélküli let­tem, s utána nem sikerült ál­lást találnom. Az eredeti szakmám szerszámkészítő volt, majd az autószerelő­mesterséget is kitanultam. Míg munkanélküli voltam, sokat töprengtem azon — folytatta a fiatalember —, hogy mit is lenne kedvem csinálni. Úgy gondoltam, hogy vállalkozásba kezdek, s a környék mezőgazdasági jellegéből, illetve a szaktudá­somból fakadóan, mezőgaz­dasági kisgépek javításával fogok foglalkozni. — Elmondta, hogy autó­szerelő a szakmája. Miért nem autószerelő-műhelyt nyitott? — Elsősorban azért, mert ahhoz jóval nagyobb alaptő­kével kellett volna rendel­keznem, hitelt pedig nem szerettem volna felvenni. Másrészt manapság minden sarkon van egy autószerelő­műhely, tehát nagy a konku­rencia. Idén februárban bele­vágtam, s elindíttottam a vál­lalkozást. Terveimet arra ala­poztam, hogy az utóbbi idő­ben megvásárolt, illetve visz- szakapott földek gazdáinak nincs arra pénze, hogy új gé­peket vásároljanak, tehát ma­radnak a régi, elhasznált ma­sinák. Ezek pedig előbb­utóbb meghibásodnak. Nyá­ron például szezonja .volt a kerti munkáknak, így a kis­gépeknek, fűnyíróknak is. Ősszel és tavasszal a rotáci­ós kapák javítása jelentett számomra munkalehetősé­get. — Milyen tervei vannak a nem éppen mezőgazdasági munkára alkalmas téli hóna­pokra? — A kisgépszerelés mel­lett kerti traktorok, alkatré­szek kereskedelmével is fog­lalkozom. Bizományosi szer­ződést kötöttem például az OETL Motorgyár Rt.-vei, s az ő kistraktoraik forgalma­zását is — bizományosként — elvállaltam. — Mondta, hogy kertész- kedők fűnyíróit, rotációs ka­páit javította. Hogyan sike­rült megrendelőket találnia? — Szórólapokat helyez­tem el a mezőgazdasági szakboltokban, hirdettem a Szabad Föld című újságban, és persze a környéken is szájról szájra járt a hír. Egyébként igen nehéz kér­dés a reklám. Gondolja csak el: egy villanyoszlopon, egy hónapig kihelyezett hirdető- tábla kilencezer forintba ke­rül. Ezt én sajnos nem tu­dom finanszírozni. Persze hozzá kell tennem, hogy egy nemrég indult vállalko­zásról van szó, — zárta sza­vait beszélgetőpartnerem. (szedlacsek) Modell vagy emlék? A gazdakör mint érdekképviselet A monori gazdaköri gyű­lésen Podmaniczky Béla megyei elnök egy állás- foglalást olvasott fel, amit a résztvevők elfogad­tak. Ebből idézünk: „Egy érdekképviselet fenntartá­sához ugyanaz kell, mint a hadviseléshez: pénz. Tudjuk, hogy a tagsági dí­jakból nekünk mire telik. De honnan teremtik elő a fizetésekre, kiadványok­ra, választási kampányra, demonstrációkra valót az egykori TOT hagyomá­nyait folytató MOSZ (Me­zőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége) tisztségvise­lői? A téeszeknek soha nem volt egyetlen talpalatnyi saját földjük sem. Min­den négyszögölt a bekény- szerített emberek vittek oda. Ma szövetkezeti kö­zös tulajdonról beszél­nek, ami természetesen csak a nyilatkozatokban létezik, mivel ezeket a ta­gok valójában nélkülöz­ték, illetve a ki nem adott részesedésükből rakták össze. Nemrég kegyesen nevesítették a közös va­gyont, de kinek az érdeké­ben? Természetesen a sa­játjukéban — tisztelet a kivételnek. Közben a „Kádár-hu­szárok” erődemonstrációt tartottak a Kossuth téren, ahol a kormányt ostoroz­zák. Velük szemben mi — gazdakörök — nem ja- jongunk, panaszkodunk, pedig közöttünk vannak a pártállami rendszer össze­omlásának igazi úttörői, akik nem engedték a kol­hozrendszert teljesen ura­lomra jutni Magyarorszá­gon. Modell vagy emlék te­hát gazdaköri képvisele­tünk? Válaszunk a feltett kérdésre: aki ki akarja for­gatni szándékaink értel­mét, az legendának, mí­tosznak tartja. Mi azt mondjuk, hogy olyan mo­dell, amely bátorítás a cselekvésre, amelyhez vannak céljaink, s hozzá tisztes hagyatékunk. Bízunk benne, hogy a megszólított magyar gaz­dák velünk tartanak az el­mondottak megítélésében.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom