Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-28 / 251. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. OKTÓBER 28.. CSÜTÖRTÖK 13 Már Móricz Zsigmond se jó? Í r Október 15-én egy > kora délutáni vonattal t utaztam Budapestre ^ Vácról. (A Szent Ist- /án-bazilikabeli, 1956-os öku- nenikus istentiszteletre igye- ceztem.) Amint elhelyezkedtem a fű- ött kocsiban, a szemközti ülés nellé lecsúszva, egy testes újág „kínálta magát”. Magamhoz vettem, láttam, togy aznapi kiadás, és elme- engtem: szegény Maxwell, úztos forog a sujában, hiszen .alaki nem vehette komolyan, togy ez a lap jár neki... Bi- tony, a Pravda formátumú újág, azon frissiben ott árválkodott. (Már csak azért sem írom e a lap nevét, mert ez itt nem eklám helye!) Mivel azon orgánumok jgyike, melyekért soha egy faratkát sem fizetnék — kellő rvatossággal —, belelapoztam. A 15. oldalon, a kultúra rovatban bukkantam a Tévénap- ó című jegyzetre, Virág F. Éva által nevesítve. Az írás egy külön címmel is bírt, hogy aszondja: ,.Riogatják a nézőket”. Nocsak — gondolom —, ez már döfi, nyilván egy kis önkritika következik a kozmopolita zagyvaságok környékéről!? De csalatkoznom kellett. Először a Tv szóvivőnőjét „elemezgette”, csócsátgatta a mi kis Virágunk, majd a heti tv-műsor egy darabját, Móricz Zsigmond: Kismadár című színművének televíziós adaptációját kezdte szapulni. Az én boldogult diákkoromban .Zsiga bácsi” még érettségi tétel volt (nem is akármilyen), de mi bizony nem azt tanultuk Róla, amit e Virág F. Éva nevű hölgyemény vehemensen állít! Jelesül: .Móricz parasztábrázolása meglehetősen sajátos, talán nem elhamarkodott megállapítás kijelenteni róla, hogy szenvedélyesen egyoldalú. Minden a forrponton, és mindent az ösztönök irányítanak.” (Eddig az idézet, mely önmagáért beszél!) Nocsak, vegyük sotjában: innen Virág F. Éva irodalomis- merete és főleg ízlése sajátos. (írásbeliségét, mondatszerkesztését ne is említsük!) A népinemzeti értékek iránti utálko- zó ellenszenve egyoldalú csak igazán. Ezt hangsúlyozza „kritikájának” nyakatekert konklúziója is: „A végeredmény lehangoló: Móricz nyersesége a szegéllyel párosítva nehezen fogyasztható elegy”. Gyönyörűséges mondat, szent igaz! így negligál egy klasszikust, egy nagy népi írót egy fir- kász hölgy, akinek ha egy egész virágoskert lenne is a neve, megbíráltjának a lába nyomába sem léphetne... Hát, a Pravda formátumú papírlepedő környékén lehet, hogy „szent” a hír (?), de a „vélemény” biztosan szabad!? Brezovich Károly Vác Figyelem MDF! Tekintettel az ország jelenlegi morális és gazdasági helyzetére, és hogy nem nagyon látszanak a változás jelei, elkerülhetetlen az MDF-nek és kormányának a kritikája. Már a 24. órában vagyunk és meg kellett volna kezdődnie az MDF belső megújulásának, tevékenysége átvilágításának. Ha az MDF még igazán döntő tényező akar lenni a jövőben, akkor jelentős változtatásokat kell eszközölnie! Jelentős eltérés történt ugyanis a lakiteleki ígéretek és programok gyakorlati megvalósítása terén! Többnek kell lennie csak egy bizonyos választói réteg (egy kisebbség) érdekeinél, mert nem szabad feledni, hogy a szavazófülkében csak egy ember és egy szavazat van és az számít! Látni kell azt, hogy a széles néprétegek ítéletében lesújtó a kormánypártról alkotott vélemény. Ahhoz, hogy az MDF igazi politikai tényező legyen, gyökeres fordulatra van szükség! Sajnos a jelenlegi intézkedések nagy része a nép védtelen millióit hozza nehéz helyzetbe. A kormány és az MDÉ válságkezelő munkáját tekintve szintén negatív a mérleg. (Lásd például a taxisblokádot — jó néhány sztrájk!) Lehetőséget kell adni a politikai újhullámnak. HISTÓRIA A forradalom hatodik (OKTOBER 28.) Részleteket adunk közre A Szabadság kapujában című, a Szabad Európa Rádió Magyar Osztálya által kiadott könyvből, amely a rádiónak az 1956-os forradalom és szabadságharc 30. évfordulójára készített emlékműsorának részleteit tartalmazza. Napi összefoglaló A fegyveres ellenállók és a hadsereg megbízottai között tárgyalások kezdődtek. A Szabad Nép beismeri, hogy itt nem fasiszta felkelésről van szó, hanem „az egész népünket átfogó, és egy- gyé forrasztó, nemzeti demokratikus mozgalom fejlődött ki hazánkban...” A honvédelmi miniszter és a belügyminiszter a Magyar Nép- köztársaság kormánya tűzszüneti határozata alapján parancsot adtak a csapatoknak az azonnali tűzszünetre. Nagy Imre beszédet mond. Élismeri, hogy a szabadságharc a nemzeti függetlenségért, és az emberi jogokért harcol. Közölte, hogy a szovjet csapatok azonnal megkezdik kivonulásukat Budapestről, majd megkezdődnek a tárgyalások a Magyarországon állomásozó szovjet haderők visszavonásáról. A Magyar Dolgozók Pártja (kommunista párt) hattagú vezetőséget választ. Tildy Zoltán, Rónay Sándor beszédet intéznek a magyar néphez. A győri rádió sürgeti, Nagy Imre azonnal hívja fel az orosz csapatokat, hogy kezdjék meg kivonulásukat Magyarország területéről. A Borsod megyei rádió követeli, hogy „egy igazán demokratikus, független, önálló, szabad és szocialista Magyarországért küzdő, új ideiglenes kormány alakuljon meg... amelyet csak általános és titkos választások alapján lehet létrehozni.” Az önként megalakult munkástanácsok, valaniínt'a'rádiók szinte egyhangúan követelik, hogy az orosz csapatok azonnal kezdjék meg Magyarországról való kivonulásukat. * KASZA: A győztes forradalom napja ez a vasárnap. Nagy Imre politikája győzött minden vonalon. A felkelők minden lényeges követelésük teljesítésére ígéretet kaptak. (...) Tegnap már beszámoltunk arról, hogy Nagy Imre magas rangú katonatiszteket küldött a fegyveres felkelők támaszpontjaira tárgyalni: milyen feltételek mellett hajlandók letenni a fegyvert. De nemcsak a magyar katonák keresték fel a felkelőket. A szovjet katonai parancsnokság is felvette velük a kapcsolatot, azután, hogy — erről is beszámoltunk — előző nap bántatlanul átadták a Corvin köz felkelői az elfogott szovjet katonákat. Október 27-ről 28-ra virradó éjszaka levelet kapott a Corvin köz parancsnoka Kuz- menov ezredestől, amelynek tartalmára így emlékezik Pongrátz Gergely: HANG: „Kuzmenov a levélben teljes amnesztiát ígért, szabad elvonulást, és biztosít bennünket arról, hogy a felkelés elérte célját, mert Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki megvalósítja követeléseinket, és kér: lássuk be, nincs értelme a további vérontásnak, tegyük le a fegyvert. Azonban, ha van valami követelésünk, feltételünk, azt adjuk elő, mert a szovjet hadvezetőség is mindent elkövet, hogy véget vessünk a vérontásnak. A levél tónusában nem volt fenyegetés, az inkább kérő, rábeszélő hangot ütött meg, és ebből is arra következtettünk, hogy az oroszok Magyarországon nagyobb bajban vannak, mint mi. Különben, ezt már sejtettük abból, amit az orosz fogoly tisztektől hallottunk a beszélgetés folyamán. Tehát tudtuk, hogy közel vagyunk a győzelemhez és felmértük annak súlyát is, hogy az oroszok levelére küldött válasz helyes megszövegezése mennyire fontos.” KASZA: A Corvin köz parancsnokai egész éjszaka tárgyaltak a válasz helyes megfogalmazásáról. Tanácsot kértek a szemben lévő Kilián-lak- tanyában tartózkodó Maiéter Pál ezredestől is, aki azonban, ■ megragadta rőltík a lahiöga- tást. Végül megszövegeztek egy levelet, amelyet nemcsak azéret olvasunk fel teljes terjedelmében, mert a forradalom egyik fontos dokumentuma, hanem azért is, mert úgy gondoljuk, utal egyrészt a felkelők eltökélt magatartására, másrészt arra, hogy a politikai kibontakozás útját onnan, a lő- állásokból — érthető módon — nem látták világosan. II. HANG: „A Szovjetunió Hadsereg-parancsnokságának, Kuzmenov ezredesnek, a Szovjetunió hősének. Budapest. A Magyar Ellenállási Mozgalom Főparancsnoksága a mai napon megtartott értekezletén a következőkben foglalnapja ja össze a jogait követelő magyar nép akaratát: Mögöttünk korlátlan meny- nyiségű emberanyag áll, és azt is tudjuk, hogy ha a magyar hadsereget felfegyverzik és bevetik ellenünk, ők mellénk állnak — és alig várják ezt a pillanatot. Ellenünk csak az ÁVH egy része harcol és a hazánkban lévő szovjet haderőnek Budapesten bevetett része. Elítéljük azokat a kormányférfiain- kat, akik pozíciójuk megvédése érdekében az önök fegyvereit kérték segítségül. Testvérgyilkosnak tekintjük az ÁVH- t, akik kiprovokálták a fegyveres fölkelést és az esztelen vérengzést. De nem tudjuk megérteni önöket sem, hiszen mi nem vagyunk külső ellenség, csak a jogait jogosan követelő elnyomott nép. Ennek alapján önöket nem kötelezheti a Varsói Szerződés. Miért harcolnak ellenünk? Miért folyik orosz vér a mi belügyeinkért? Ehhez önöknek nincs és nem is lehet joguk. Bízzák ránk ezt a harcot, és mi becsületesen megvívunk jogainkért, ami minden embert meg kell hogy illessen. Először: Követeljük, hogy a szovjet haderő szüntesse be az ellenséges magatartást, vonuljon vissza támaszpontjaira, és folyó év december 31-ig hagyja el hazánkat. Másodszor: Az ÁVH-t fegyverezzék le. Harmadszor: A karhatalmat a magyar honvédség vegye át. Negyedszer: Alakítsanak ideiglenes kormányt. Ötödször: Ez év december hó 31-ig tartsanak egy szabad választást, amely több párton alapul. Hatodszor: Az ideiglenes kormánytól követeljük ezen a fiataloknak és átreformálva egy új programra van szükség! Mielőbb megtenni (igaz, kicsit már késő) azokat a közérzetjavító intézkedéseket, melyek enyhítik a nép millióinak terheit! Az MDF és a kormány csakis a népnek tartozik számadással, nem pedig az ellenzéknek! Most már tetteket várunk és nem mások szidását és kritikáját, érezhető gyakorlati döntéseket. Azonnal meg kell tenni a bérek mielőbbi emelését (mert egyszerűen nevetséges, hogy a mai árak mellett 8 órai munkára van, akinek 10 ezer forintot fizetnek) és emelni a kisnyugdíja- kat és több támogatást a családosoknak, mert fogy a magyar! Ezeket még ma meg kell tenni! A vezetés figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a nép fizeti az adók túlnyomó részét, a nép gyarapítja a nemzetet és védi a hazát! Az újgazdagok meg ilyenkor szoktak általában kibújni a felelősség alól. A nép érdekében tenni és kedvében járni nem szívesség, hanem kötelesség volt és lesz is! Olvasva, hogy a következő választásokra sok mostani képviselőt újra jelöltek — elhamarkodottan, hisz közülük csak kevesen bírják a nép bizalmát. Tudomásul kell venni, hogy az új demokráciához új emberekre van szükség. Vallom azt, hogy ez az ország még bővelkedik ilyen személyekben, csak nem engedi őket közelebb egy hangos és erőszakos kisebbség! Több bizalmat a politikai újhullámnak és teret a tehetségük kibontakoztatására. Sajnos, úgy érzem, mintha egy rendezetlen, felfordult országban élnék. Demokratikus rendet és fegyelmet várnék el mindenkitől! Mi most élünk, és most akarunk jól és biztonságban élni! Csakis az a vezetés kaphat támogatást, mely ezért dolgozik minden erejével. En, mint a nép egyszerű fia ezt a levelet utolsó figyelmeztetésnek szánom, mert már a 24 órában vagyunk és ha nem történik semmi érdemleges, akkor valóban helytállóak Für Lajos úr szavai: A jó Isten irgalmazzon nekünk! Szombati Miklós jogos követeléseinknek a Magyar Rádióban való szó szerinti felolvasását. Hetedszer: Teljes amnesztiát minden hősnek, akik részt vettek egy önvédelmükért és jogaik követeléséért folyó harcban. Nyolcadszor: Egyenjogúságon alapuló gazdasági és politikai kapcsolatokat a Szovjetunióval és a többi országgal. Kilencedszer: Felelősségre vonását mindazoknak, akik önérdekük miatt ezrek életét áldozták fel. Tizedszer: A jelenlegi ideiglenes kormányt nem ismerjük el, és követeljük, hogy az új ideiglenes kormány megalakításával Veres Péter írót bízzák meg. Ha nem is fogadnák el feltételeinket. amit mi nem tartunk valószínűnek, fel akarjuk hívni figyelmüket arra a tényre, hogy a mi harcunk nem bukhat el, mert az a harc egy sokat szenvedett nemzet szabadságáért, jogaiért folytatott harc lesz, a végső győzelemig. Éljen a független, szabad Magyarország! Budapest, 1956. október 28. Az ellenállási mozgalom budapesti főparancsnoksága.” KASZA: Könyvében, Kuzmenov ezredeshez intézett levél után, megjegyzi Pongrátz Gergely: I. HANG: ,Jó szabadság- harcosok voltunk, de a diplomáciának, a politikai rafinált- ságnak még a nyomát sem lehetett bennünk megtalálni, mert őszintén írtuk meg a választ. Ez a szövegből is kiderül, ami főleg az utolsó pontban bizonyítja politikai tájékozatlanságunkat. Sajnos, senki sem volt mellettünk, aki ilyen fontos kérdésben tanácsot tudott volna adni.” (Folytatjuk) Gödöllő határjárása Gödöllő' történetének egyik legkorábbi írott forrása az az 1352. október 28-án kiállított oklevél, mely a település határának bejárásáról szól. Gödöllő a 14. század első felében a Szadai (Zadai) család birtoka volt Amikor a család 1349-ben kihalt, a birtok a királyra hárult vis£zá,áki Poharuk Péter udvari vitéznek, Abaúj vármegye főispánjának adományozta. Pohárus Péter 1352-ben birtokából egy részt Dénes fia Györgynek adott. Az 1352. október 28-án Szécsényi Tamás országbíró által kiadott oklevél ezt bizonyítja, illetve azt, hogy a váci káptalan az új tulajdonost beiktatta birtokába. Az oklevél a birtokrész határait is leírta. Eszerint a határ a Rákos folyó körül kezdődik, a „Budára vivő’ nagy út mellett”. Innen Besenyő' határáig terjed György birtoka, ezen a helyen a régi határjel mellé újat helyeztek el. Ettől dél felé haladva egy erdő közepén vannak határjelek. A birtok határa a Garancs-hegyen átvezetve egy kúton keresztül a „Pestre vívó' nagy úfra”nyúlik ki. Dénes fia Györgyről más adat nem maradt fénn, feltehetően utódok nélkül halt meg, ugyanis néhány évtizeddel később, Pohárus Osvald elhunyta után Gödöllő a királyra háramlott. Az uralkodó, Zsigmond király ekkor feleségének, Borbála királynénak adta. Ebben a korszakban a település sokat fejlődött, a források szántóföldeket említenek Gödöllő és Szada között, sőt az egyik oklevél már a falubírót is említi. Pogány György
