Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-28 / 251. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. OKTÓBER 28., CSÜTÖRTÖK Ösvényeket kell találnunk egymáshoz Beszélgetés Zolcsák Sándor marosvásárhelyi festőművésszel Zolcsák Sándor halk szavú, csöndes ember, tipikus festőalkat, aki gyakran csak a bajsza alatt hümmög. — Maga nagyon ritkán nevethet, ha tud nevetni egyáltalán — mondom neki néhány találkozásunk után. — Talán. Véletlenül bizonyára elnevetem magam. Nem a személyiség szabad megnyilvánulása a jellemző rám, hanem a védekezés, az önvédelem: erdélyi magyar vagyok. — És festőművész — teszem hozzá. — Nem festő vagyok amúgy, hosszú ideig inkább túsz voltam; olyasféleképpen kezeltek bennünket, Király Károllyal együtt, a nehéz időkben. (Nem mintha most köny- nyebb lenne.) Persze, festek is, de az én életem lényege az, hogy Erdélyben élő magyar vagyok Úgy vagyok magyar, mint ahogyan valaki tengerész vagy pilóta; én a foglalkoteken is képes továbblépni. Például amikor a megrendelt képeket festették mások, én még az elvártat sem. Ki tudtam lépni ebből a kényszer- helyzetből; üvegműhelyt hoztam létre a feleségemmel, aki szintén festő, és vázákat, lámpákat, lakberendezési eszközöket készítettünk. Ebben az időben főleg portrékat festettem jeles magyar írókról, történelmi személyiségekről; Bethlen Gáborról, aki az eszményképem és az erdélyi fejedelmekről. Azokról, akik éltethetnek minket, segíthetnek a küzdelmeinkben. Persze nem állíthattam ki ezeket a képeket, de átjáróház volt a műtermem, és nagyon sokan látták. — Az ön festészete tehát nem szomorú küzdelem, inkább dinamikus dráma. — Pedig mindig olyan dolgokba keveredtem, ami fölülmúlta az erőmet. Ki kellett találnom a megoldást arra, hogy fölül tudjak kerekedni, Kányádi Sándor költő portréja Erdősi Agnes felvétele zásomat illetően vagyok magyar, Marosvásárhelyen. — Hogyan tudja ezt a festészetében gyümölcsöztetni? — Ha az emberben kialakul a készség a teherviselésre, akkor leglehetetlenebb helyzevagy legalábbis meg tudjam menteni az életem. Ahányszor engem a szekusok elhurcoltak!... Gladiátorjáték volt ez néha. Addig ugyanis nem volt hivatalosan képviselt nemzetiségi kérdés Erdélyben, amíg Király Károly elő nem lépett a beadványaival. Ceausescu- nak volt ugyan címezve egyik-másik, de nem neki szólt, hanem a magyar és a Zolcsák Sándor: „...az önvédelem, a védekezés határoz meg minket” nyugati közvéleménynek. Ebben a gladiátorjátékban a háttérben meghúzódott partnere voltam Király Károlynak, akit most szívesen elfelednek, s akivel a Temesvár előtti időkben még a „legnagyobb” írónk is megszakította a kapcsolatot, hiszen a barátsággal művei kiadatását kockáztatta volna. — Az ön festészetének lényege nem szakmai jellegű? — Nem, mert nem a stílusomat csiszolom, hanem élem az életem. A művészet valóban az élet tükröztetése. Azért festek, hogy ezáltal, ezzel a műfajjal szolgáljam a magyarság létét, nemzeti tudatának elmélyítését Erdélyben és másutt. A történelmi tudat nagyon fontos a számunkra, mert minket nem a hatalom nyom el elsősorban; bennünk van a rabszolgaság érzete. Gondolja végig: török, osztrák, német jött sorra a nyakunkra. Most majd a nyugati gyarmatosítás következik, amibe büszkén magunk menetelünk. — Ebben a harcias felfogású festészetben derűs színfolt az akt... — Rengeteg aktot festek. Mindezt önmagam lelki gondozására. Ez annyit jelent számomra, mintha Vivaldit vagy Bachot hallgatnék. Eltölt életenergiával és reménnyel ez a típusú zene. (Brahms már zavar, mert sok nála a külsődle- gesség.) Azt szoktam felelni, ha kérdeznek: azért festek aktot, mert ott a legszebbek a domborzati viszonyok. Nekem a nő nem csak a szerelem tárgya. Egy hullámhosszon vagyok a női nemmel. Több jutott nekik a terhekből, és teherbíróbbak is... Én az a ritka férfi vagyok, aki elmondhatom; értem a női lelket. Jó barátok is vagyunk; én életemben fizetett modellel nem dolgoztam. Nem némán dolgozom, festés közben mindig beszélgetünk a modellel. Kár, hogy nem maradt meg ezeknek a beszélgetéseknek a szövege! Zolcsák Sándor és felesége, Porzsolt Borbála kitűnő festők, a szakma elismerését élvezik. Jó szolgálatot tesznek nyugaton rendezett kiállításaikkal, öregbítik a magyar művészet hírnevét. Lányának budapesti lakásán együtt az anyag a németországi kiállításra. így végignézhetem a gyönyörű vásznakat; nagy élmény ez a drámai erő, ami a képekből árad; fölvértez hittel, reménnyel. A kérdés búcsúzáskor önként adódik: — Ön szerint mi most a tennivalónk? — A farkascsordák mindig behatoltak a nemzet testébe; szétszaggattak, szétdaraboltak minket. Most egymásra kell találnunk. Tudatunkat, még a tudatalattinkat is meg kell szabadítani a szétszakítottság érzésétől, és újra össze kell kapcsolódnunk; ösvényeket kell találnunk egymáshoz! És azon bátran járjunk! Ónody Éva 70 éve született Kormos István Az orpheuszi költő Szeretetre méltóbb alakja kevés van a modem magyar irodalomnak, de a különösségben sem akad sok párja Kormos Istvánnak (1923— 1977). Költőtársai közül talán mindenki kedvelte őt. A hózzá írott versek sora gazdag antológiát töltött meg, s e művek nem kis része még a költő életében keletkezett. Ugyanakkor életéről — életrajzi értelemben — alig tudunk valami biztosat. Rendkívül zárkózott volt, s még családtagjai, barátai is inkább csak találgatásokra hagyatkozhattak. Ha meg is tudtak egy-egy adatot a költőtől, hamarosan annak módosított változatát hallhatták — ugyancsak tőle. A Kormos-legenda legfőbb formálója tehát ő maga volt. S ugyanígy legendásította költői munkásságát. Tüneményes, kócosán tündéri pályakezdését a fordulat évétől kezdve hosszabb hallgatás követte, s igazából csak az 1971-ben megjelenő Szegény Yorick című gyűjteményes kötettel válik nem csupán az élő irodalomnak, de a magyar líra egészének is kiiktat- hatatlan klasszikusává. E könyvben újraírtan adta közre I korai verseit, / műveinek nemegyszer ellenőrizhetően fiktív keletkezési évszámokat adott meg, megteremtve egy olyan egységes költői pályaképet az 1943-tól kezdődő versanyaggal, amely történetileg ugyan nem egészen így formálódott, de mégis olyany- nyira hiteles, hogy semmi értelme a kötözködésnek. A költő tehát nemcsak műveket alkotott, hanem pályaképet, s melléje még egy költői életrajzot is. Okkal szokták orpheuszi alkatnak nevezni, elsősorban az abszolút költőiséget, költészet és élet szinte teljes egymásba olvadását, másodsorban pedig e líra szerelemmotívumának meghatározó voltát értve rajta. Az Orpheuszszimbólum klasszicista vagy romantikus értelmezéseihez képest más azonban Kormos életművében a költőkép. A pótolhatatlan veszteség fájdalma azonosít ugyan, de Kormos ezt nem csupán a dal i édfeá fenéjévé! éll'enpdriíbáizá, hanem azzal is, hogy a bohócnak, a clownnak a modem művészetben oly meghatározó szerepét is magára ölti — iróniát és rezignációt, édes álmot és pokolképzetet, önfe- ledtséget és végzetet érző komorságot egyesítve benne. Orpheusz-Kormos ezért nem Hamlet, hanem Yorick szerepével azonosul, bár a végső kérdésben egyek: lét és nemlét ügyét tartják a legfontosabbnak. Verseinek nem a száma a magas, hanem a rangja. Kiváló műfordító és nagyszerű — a pályakezdőket mindhalálig segítő -— szerkesztő volt, s a hazai gyermekirodalomnak is klasszikusa. Vasy Géza Óriás freskó Békéscsabán az épülő jami- nai római katolikus templomban elkészült Patay László Munkácsy-díjas festőművész összesen félezer négyzetméter nagyságú falfestménye. A művet a szakmai bíráló bizottság ötvenmillió forint értékűnek minősítette. Patay László hat segédjével alkotta még a * nagyméretű falfestményt, amelyen 530 alak szerepel. A szinte az egész templombelsőt beborító, művészettörténeti szempontból is figyelemre méltó alkotás nemcsak bibliai jeleneteket ábrázol, szentek, történelmi személyek, a város méltóságai s az istenháza megalkotásában résztvevők arcképei is helyet kaptak a seccón (száraz vakolatra festett kép). A márványoltár mögötti főfalon Jézus, a templomhajó középső falán pedig a védőszent, Erzsébet látható. A tervek szerint november 28-án szentelik föl az új csabai templomot, amely egy éve épül a második világháborúban lebombázott régi katolikus templom helyett. Magyar főpapi címerek Budaörsön Gyökereinkről vallanak Ritka és rendkívül érdekes vállalkozása a budaörsi Jókai Mór Művelődési Központnak Polgár Marianna helyi grafikusművész, „Magyar főpapi címerek” című kiállításának megrendezése, melyet — amint arról lapunkban beszámoltunk — nemrég nyitottak meg, a Széchényi- és Zichy-család leszármazottainak jelenlétében. A gyönyörködtetésen túl ezek a szép címerek sajátos szemszögből láttatják történelmünket. A kiállításon időrendi sorrendben láthatjuk a jelentős hazai főpapok címereit a XV. századi Pálóczi György esztergomi érsekétől kezdve a pannonhalmi főapátként szolgáló Várszegi Asztrik püspökéig. Az egyházi életben vezető szerepet játszó, nagy történelmi családok, mint a Des- sewffy, Csáky-, Esterházy-, Batthyány-, Széchényi- család címerei mellett szerepel például a szent korona őreként ismert Pálóczi Györgyé; az ő országbíró unokaöccsének köszönhetjük, hogy Habsburg Ferdinánd- tól valóban a családban megismert koronát kapta vissza hazánk. Láthatjuk Rangoni Gábornak, Mátyás ismert diplomatájának, valamint Oláh Miklósnak, a 16. század egyik legkiválóbb humanistájának címerét is. Mint Polgár Mariannától megtudtuk: e jelvényeket hosszas heraldikai tanulmányok után, s a forrásokban megismert ábrázolások alapján több mint kétéves munkával rajzolta egy készülő könyv számára. A 300 címerből hatvannyolcat válogattak ki a kiállításra, s így sajnos nem láthattuk Ba- kócz Tamás bíboros érseknek, az egyetlen magyar pápajelöltnek, valamint Pázmány Péter bíborosnak, a legnagyobb hatású hitszóVárszegi Asztrik pannonhalmi főapát címere noknak, a magyar széppróza egyik megalapozójának, a mártírsorsú Mindszenty József hercegprímásnak, a politikai katolicizmus heroikus alakjának, vagy nagy hatású elődjének, a második világháború kimagasló diplomatájaként ismert Serédi Jusztiniánnak címereit. A ma újra élő, gyakorlattá váló címerkészítés nem sznobizmus, hanem azoknak a múltban gyökerező értékeknek a vállalása és felT Mindszenty bíboros-hercegprímás címere Vimola Károly felvételei mutatása, amelyek életünket meghatározzák — utasította vissza a közkeletű nézetet Várszegi Asztrik a megnyitón, majd saját jelképéről vallott: szülőhelye, Sopron címeréből az életét védelmező erős bástyafalakat, szellemi és lelki szülőhazájának, a Pannonhalmi Főapátságnak a címeréből a félelemmentességet, nyitottságot és szeretetet ábrázoló öt szívet vállalta magáénak. Polgár Marianna által készített jelvényét Sopron címerének egyszerűsített jelmond- ta egészíti ki: Fortitudo mea Deus (Erős váram nekem az Istenem). A címerkészítés történetéről és szerepéről Bertényi Iván történész, az ELTE heraldikai tanszékének a vezetője szólt. A XI—XII. században készült első jelvények a zárt sisakban és páncélban hadakozók azonosítására szolgáltak, amelyeket fokozatosan kezdtek használni a mindennapi életben is, és példájukat lassan követni kezdték a társadalmi és egyházi élet vezetői, majd a polgárok, és Francia- országban például a parasztok is. A címerek elterjedését hazánkban egy sajátos magyar jelenség, a földbirtokos főpapok hadba vonulási kötelezettsége segítette. Az egyházi címerek készítésének az előírásait a XVI. században állították össze, de csak a XIX. század közepe óta alkalmazzák szigorúan a jelvéjw^ö^tfben — folytatta Bertenyi Iván, majd hozzáfűzte: — A sisak helyén szereplő püspöksüveg vagy kalap és annak színe, a róluk lógó bojtok színe és száma, valamint a pajzs hátterében szereplő jelvények pontosan mutatják a tulajdonos egyházi rangját. A népes közönség előtt zajló megnyitó hangulatát a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Jubilate kórusának egyházi művekből. ösz- szeállított műsora tette emelkedettebbé. Majd Csathó István, a művelődési központ igazgatója megkoszorúzta Mindszenty hercegprímásnak az előtérbe elhelyezett és Patria Sacra (Szent haza) jelmondattal kiegészített címerét. (veszelszky) I
