Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-26 / 249. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP DOKUMENTUM 1993. OKTOBER 26., KEDD i Arpád-sáv, avagy a hétszer vágott mező» Lovasok száguldanak Etelköz „mogyeri” pusztáin, lándzsáikon verdesnek a vörösfehér fecskefarkú zászlócskák. így kelhettek át a Kárpátok hófödte hegycsúcsai alatt, hogy azután elvigyék ezeket a színeket kalandozásaik során Nyugat-Európába is. Az Árpádok által megszermelynek arany függőpecsétjén (bulláján) látható a magyar nemzetnek ez a legősibb jelképe. A vörös mezőben lépegető oroszlánok is megfigyelhetők, melyek egyértelműen a királyi hatalmat szimbolizálják. II. Andrásnak még mint trónörökös hercegnek a szlavóniai dénárain is szerepelnek az Árpád-sávok. Imre király aranybullája, hátlap Mátyás király aranybullája, hátlap vezeti, Kárpátok koszorúzta Magyarország első címerébe a legtermészetesebb módon került bele az Árpád-család vörössel-ezüsttel hétszer váMagyarország címere a zürichi címertekercsről (XIV. század) gott mezeje. A magyar állam- címernek a jobb oldalán, a legelőkelőbb helyen jelent meg általában. (A pajzsról a heraldikában mindig úgy beszélünk, mintha mögötte állnánk, vagyis a szemben álló számára az oldalak felcserélődnek!) Mivel ez a hely a legértékesebb, biztosra vehetjük, hogy egyben a legrégebbi címerelemet is ez őrizte meg. A vörössel-ezüsttel hétszer vágott mező tehát még az Árpád-ház pogánykorából származik. Meg szokták kérdezni az emberek, hogy miért hétszer vágott, amikor nyolc sávot, szelést, „pólyát” láthatunk, négy vöröset és négy fehéret. Ha egy kenyeret nyolc egyforma vastag részre akarunk darabolni, szeletelni, akkor hétszer kell a késsel azt elvágni. Ugyanúgy vagyunk a címerpajzzsal is, hétszer vágjuk és nyolc szeletet, részt kapunk. Az Árpád-sáv legkorábbi emléke, mely korunkra maradt, Imre királynak 1202-ben készült oklevele, A XIII. századra az a gyakorlat alakult ki, hogy a trón várományosa, a herceg díszíti az Árpád-sávval okleveleit, dénárait és pajzsait, de amikor trónra kerül, akkor felcseréli ezt az „apostoli” kettős kereszttel. Ennek a helycserének bizonyítékai azok a függőpecsétek, bullák és pénzek, amelyek előlapján a kettős kereszt foglal helyet, hátlapján pedig az Árpád-ház „családi” jelképe: a hétszer vágott mező. Vagyis a trónra jutott herceg királyi, uralkodói mivoltát hangsúlyozza az előlapon, és csak másodsorban utal ősi családjára a hátlapon. Az Anjou-királyok le nem mondhattak annak hangsúlyozásáról, hogy ha bár leányágon is, ők is az Árpád-házból származnak, hiszen ezen nyugodott a magyar királyi trónra kerülésük joga, ez volt a legitimitásuk alapja. Sűrűn szeran egyesítve az Anjou-lilio- mos mezővel. Úgy azonban, hogy a legelőkelőbb helyet, a jobb oldalt mindig az Árpádsáv foglalta el. így jártak el azután a „vegyes” házi királyaink is. Mátyás király, az igazságos, egyik aranybullájának a hátlapján is feltűnik a hétszer vágott mező. A zürichi címertekercs a XIV. században egyedül és kizárólagosan a hétszer vágott mezejű pajzsot tekintette Magyarország címerének a XIV. században. Vagyis a Nyugat, a külföld úgy tudta, hogy hazánk legősibb, legmaradandóbb, legközpontibb címereleme — minden egyebet megelőzően — a hétszer vágott mező, az Árpád-sáv. Tehát a magyar államcímemek ez a legősibb eleme, mely köré rakódtak a többi jelképek, és ez az „ál- lamcímer-alkotó” jelkép soha, egyetlen történeti pillanatra sem hiányzott a magyar államalkotó nemzet címeréből, mindaddig, amíg el nem foglalta maradék hazánkat is a szovjet hadsereg és hatalma alá nem igázta a kommunista párt és annak magyarországi kiszolgálói. Ez volna, nagyon röviden, az a „nemzeti minimum”, A munkásosztály egyik legkiválóbb szakmai rétegének, a bányászoknak ősi jelképeire, az ék és kalapács keresztbe tett együttesére helyezett Árpád-sávos államcímer amit a magyar állam címeréről minden magyar állampolgárnak tudnia kellene és tisztelettel el kellene fogadnia. érkezett, vagy most menekült Boszniából, aki magyar állampolgárságért folyamodik, vagy arra igényt tart. Ennyit minden nemzet megkövetel a maga címerével szemben a kerek világon. A liberális, szabadelvű, szabadkőműves stb. szellemiség képviselői már a múltban is támadásokat intéztek nemzeti jelképeink, végső soron identitásunk, ezeréves kultúránk, magyarságunk ellen. Például a Pázmány Péter Tudományegyetemen a XIX. század második felében „kampányt” indítottak a szent korona keresztjének az eltávolítására. A szent korona másolatai a központi egyetem lépcsőházát díszítették. Az úgynevezett tanácsköztársaság ideje alatt, bár az törvényileg nem intézkedett a magyar államcímerről, ezrével pusztították el és vonták ki a forgalomból a koronás magyar államcímert, majd még a Kossuth-címert is, hogy helyébe a vörös csillagot állítsák. A tanácsköztársaság „vörös” hadseregének vezetése többször kérte a politikai vezetést, hogy legalább a Kossuth-címert helyezzék vissza jogaiba, de ezt még a hadsereg lelkesedésének a felkeltése érdekében sem voltak hajlandók megtenni. Ezek a történelmi események világosan elénk tárják, hogy a magyar állam megsemmisítésére törő ellenségeink milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak ezeréves jelképeinknek. Egy nemzet önazonosság-tudatának a megsemmisítéséhez jelképeinek elpusztításán keresztül vezet az út. Ennek.megfelelően természetes módon kell jogaiba visz- szaiktatnunk minden jelképünket, melyet alkottunk történelmünk során, amikor Magyarország rekonstruálása, rehabilitálása, jogaiba való visz- szaállítása van soron. Ezt tette a két forradalom után a Horthy-rendszer is államcímerünkkel és ezt tesszük mi is most, amikor hazánk újra független, megszállás nélküli ország lett minden jó és becsületes magyar óhajtására és örömére. Az Árpád-sávok is foglalják el méltó helyüket, emlékeztessenek arra a családra, amelyik sok-sok tagjával munkálkodott azon, hogy erős magyar államot alkosson a Kárpát-medencében. A mű annyi minden sorscsapás ellenére mind mostanáig időtAz Elnöki Tanács hivatalos pecsétjének lenyomata, amelyet 1956-ban és 1957-ben az új alkotmány elfogadásáig használtak állónak bizonyult. Fiatal magyarok vonzódnak az Árpádsávos lobogókhoz és jelvényekhez. Támadjon is fel bennük a polgár állammegőrző, államépítő és államtartó képessége és törekvése. Tudom, a „bűnös nemzet” tagjaként nehezen menekülhetnék a mostanában egyre hangosabb „vádtól”, hogy a nyilasok használták az Árpád-sávo- kat. Való igaz, hogy még ők sem gondoltak arra, hogy ha megszerzik a magyar államhatalmat, akkor el kell törölniük annak ezeréves jelképét. Ezt a lépést csakis a Rákosi vezette kommunisták tették meg 1949-ben, amikor szovjet mintára készült címert erőszakoltak a magyar nemzetre, amelyhez semmi közünk sem volt. Úgyhogy 1956. október 23-án valójában azzal kezdődött a magyar nép felkelése és szabadságharca, hogy nemzeti zászlóinkból kiszaggattuk ezt a címert. Valóban a nyilasok használták az Árpád-sávot 1944. október 16-tól a kommunista „időszámítás” szerint 1945. április 4-ig az ország egyre fogyó területén, ami még az ellenőrzésük alatt volt a szovjet hadsereggel szemben. Mennyiben szennyezheti be ez az igen rövid idő alatt és szűkülő területen „regnáló” fasizmus a mi ezeréves jelképünket? Úgy véljük, hogy semennyiben sem. Az Árpád-sávok ezeréves története kellőképpen bizonyítja, hogy lepereg róla a szenny és a mocsok, hordja azt rá fasiszta vagy kommunista. Aki az Árpád-sávok használatát támadja, melyek jelenleg is államcímerünk legelőkelőbb helyén foglalnak helyet, az a nemzet ellen indít támadást. S mint ilyent kellene megítélni és felelősségre vonni. Az nem érv, hogy használták a nyilasok. A nyilasok használták a telefont, a rádiót, az autót, a repülőgépet, sőt még a kanalat és a villát is. Ki vetette el ezeknek a használatát azóta csak azért, mert a fasiszták is éltek vele? Vágatta-e le valaki a fél lábát, szúratta-e ki valaki a fél szemét csupán azért, mert a fasisztáknak általában két lábuk és két szemük volt? Ugye, hogy senki. Horváth Lajos A Magyarországi Lengyelek Nemzetközi Szövetségének pecsétjén a „lengyel sas”_ büszkén viseli mellén az Árpád-sávos magyar címert II. András aranybullája, hátlap repeltették is a hétszer vágott Legyen az bárki, törzsökös mezőt címerpajzsaik, pecsét- magyar, egykor Galíciából jeik, pénzeik oldalain gyak- bevándorolt, Szászországból
