Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-26 / 249. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993: OKTÓBER 26., KEDD "7* Valami elindult Pátyon... Az egykori tiszttartóház a kultúráé lett Csongor és Tünde a Térszínházban Hajnal Tiszta lelkiismerettel ünnepelhették idén Pátyott 1956. október 23-a évfordulóját. Örökségének szellemében, noha a békés időszak megkövetelte áldozat- vállalással és összefogással vásárolták vissza és kezdték felújítani a volt tiszttartóházat. Ezt nemzeti ünnepünk alkalmával avatták fel a település közössége előtt Köllő Sándor grafikusművész kiállításával. A XIX. század elején épült tágas kúria megnyitása csak ígéretes kezdet — figyelmeztetett az összefogás folytatásának a szükségességére Farkas Zoltánná tanár, a kulturális bizottság elnöke. Az igazi, a nehéz munka: a remény beteljesítése, vagyis a teljes felújítás és az épület élettel való megtöltése még hátravan. „Fűtés helyett — zárta szavait — melegítsen bennünket az a tudat, hogy valami szép indul el itt.” Az Erdélyből két éve áttelepült Köllő Sándor megnyitóbeszéd helyett a kiállított képek címeit sorolta: „Kitörés”, „Ablak”, „Kilátás”, „Kapcsolat”, „Ikarus”, „Prométheusz”... Utalva arra, amit a beszélgetésünkkor is elmondott: érzelmeinek, indulatainak, szabadságvágyának és -hiányának „elmondására” nyúlt az ecsethez, a tushoz, a ceruzához. A világ számos országát megjárt tízéves alkotói termés mintegy felét állította ki. Munkáinak egy része még Erdélyben, másik része már Pátyott készült. Az Erdélyben készült grafikáknál világosan megfogalmazódott mondanivalóhoz keresett és talált a művész szép képi eszközöket. A fekete-fehér-szürke rézkarcok, szitanyomatok és rajzok Ikarusa kukába zuhan, kentaurja szabadságát a lótest helyett ábrázolt, földbe Csavarozott rugó akadályozza. Egyedül a kusza hátterekből kiváló, néhány vonallal jelzett emberalakok, vagy a kapuboltív mögött elővilágló, hívogató fehérség jelzik a biztos támpontokat, amelyekbe a művész kapaszkodhat: az emberi kapcsolatokat, és a szabadulás egyedüli reményét — a távozást... A Magyarországon készült grafikákból, úgy tűnik, a körülmények megváltozásával Köllő Sándor még keresi érzelmei kifejezésére a képi eszközöket. A „Kitörés”, a „Kapu”, az „Ablak” sorozatokban megjelenő, személytelen grafikus-jelek mögül többnyire hiányzik az indulat korábbi hitele. Érzelmei a megszokott határozottsággal emberábrázolásaiban és tájképeiben jelennek meg. Nagyon szépek a néhány vonallal jelzett nőalakok, amelyek a mozdulatot hangsúlyozó, vörös és fekete vonalak hátteréből bontakoznak ki. Az (új témaként megjelenő) absztrakt tájképek mozgalmas felületükkel és szép színeikkel mintha a továbblépést jeleznék. A kiállítás, a megnyitón közreműködő, örömről, tavaszról, közelgő hajnalról és fényről éneklő Pátyi kórus (és nem utolsósorban a termeket zsúfolásig megtöltő helybéliek) láttán igazolva éreztem Farkas Zoltánná bizakodását: valóban reményteli, szép kezdetnek lehettem tanúja a nemzed ünnepünket köszöntő Pátyon. (veszelszky) Kilátás Határon túliak táncfesztiválja Hét országból érkeztek magyar néptáncegyüttesek a határon túli magyarok fesztiváljára, amelyet — az idén először —- Pécsett rendeztek meg. A hét végén lezajlott néptánctalálkozó résztvevőit köszöntve Bába Iván, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára reményét fejezte ki, hogy a pécsi Találkozó új fejezetet nyit az összmagyar kultúrában. A fesztivált a Baranya Megyei Művelődési Köpont kezdeményezésére Somogy és Zala megye művelődési központjai, továbbá a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Magyarok Világszövetsége és a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány támogatásával rendezték meg. A Dunántúlon ez áz első nagy bemutatója a határon túli magyarság népzenei és néptánckultúrájának, s a jövőben évente, a résztvevők körét egyre bővítve, szeretnék megtartani a fesztivált. A találkozó hét országból érkezett résztvevői a nyitónapon hét örökzöld fácskát ültettek a pécsi városfal tövében. Megemlékezések Venczel Ez év novemberében lenne 80 éves a falukutató-szociológus, demográfus és társadalompolitikus Venczel József. A Honismereti Szövetség ez alkalomból állítja színre az erdélyi születésű kutató „Misztériumjáték” című drámáját. A darabot a hevesi katolikus templomban Sziki Károly Józsefről színművész rendezésében mutatják be október 29-én. Az évforduló alkalmából Heves városában tudományos emlékülést rendeznek magyar és külföldi professzorok részvételével. A városban dokumentációs kiállítása nyílik életművéből és felavatják emlékművét. In memóriám Körösi Csorna Sándor Szakadozott köpönyegünk rólunk beszél. Ki voltunk, kik vagyunk, kivé leszünk?! Vannak olyan szép szándékaink, hogy semmilyen nyomozóhivatal nem bírja föltárni indítékainkat. Aki a múltját keresi — tulajdonképpen a jövőjét kutatja. ' Ha van jövője — márpedig legyen! Ebben a tibeti, ázsiai, elszomorodott-európai bizalmatlanságban egy műtárggyá varázsolt szűr, felöltő, köpeny: maga az elkövetkezőkbe vetett bizalom. És még az is elképzelhe- 1 tő, hogy nem vagyunk elveszettek. Király László Az Erdélyi Őszi Tárlat egyik feltűnést keltő darabja volt Benkő Szilágyi Éva In memóriám Körösi Csorna Sándor” című — képünkön látható — alkotása. A fonalak és vonalak szorításából kibontakozó köpönyeg, a darócmintás ruhadarab és az azon függő jegyzettömb tépett lapjai nem csupán a nagy Tibet-kutatót, hanem azokat is idézi, akik Körösi Csorna útjait azóta már bejárták... gyalog... mint példának okáért az ugyancsak körösi Jakabos Ödönt. (A szerk.) Csongor, Tünde, Ilona, Balga, Mirigy története elevenedik meg mától az óbudai Zichy-- kastélyban. Vörösmarty Mihály „Csongor és Tünde” című költői játékát mutatja be a Térszínház ma délután. A klasszikus remekművet Bucz Hunor állította színpadra. Csongort Balázsi István, Tündét Érsek-Csanádi Gyöngyi, Ilonát Strausz Tünde, Balgát Kovács J. István, Mirigyet Za- notta Vera alakítja. A Térszínház 1969-ben tartotta első premierjét. Számos ősbemutató is fűződik a hazai amatőrszínjátszás kiváló címmel többször is elismert együttesének nevéhez. Ők alkalmazták például színpadra Esterházy Péter „Kis magyar pornográfia” című írását. A társulat 1987-ben nyerte el a Soros-alapítvány támogatását, és azóta utazó közművelődési színházként tevékenykedik. A Térszínház rendszeresen tart módszertani bemutatókat, és kamaraszínházi szakkönyvtárat, illetve videótárat is működtet az óbudai Zichy-kastélyban lévő otthonában. Ezeréves dallamok Gregorián-nap V ácott '■jfibf A Gregorián Tár- sasaS Vácott meg- /Ipíjjí j tartott hétvégi or- tggf/ szágos tanulmányi napjának programjában ünnepi szentmise, orgonahangverseny, oktatási bemutató, szakmai eszmecsere, valamint két tudományos előadás szerepelt. A rendezvény bevezetéseként — Varga László karnagy egyházmegyei zeneigazgató köszöntője után —— a Bécs- ben szolgáló Béres György pap-tanár a gregoriánkutatás legújabb eredményeiről beszélt. Kijelentette: a különböző kódexekben fellelhető zenei jegyek összehasonlításának, tudományos elemzésének köszönhetően mindinkább ismertté válik az eredeti gregorián dallamvilág és ritmika. Ez — mint mondta — elősegítheti, hogy az 590-ben világegyházi vezetővé választott Gergely pápa rendeletére összegyűjtött vallásos énekek mihamarabb ugyanúgy hangozzanak, mint keletkezésükkor, azaz több mint ezer évvel ezelőtt. A Gregorián Társaság díszgyűlését, illetve helybéli, budapesti, fóti kórusok fellépését követően Béres György a Karolina Katolikus Általános Iskola énekkarát irányítva oktatási bemutatót tartott. Ennek keretében elmondta: a karnagyok, kórusvé- zetők munkáját a gregorián énekek tanítása során könnyebbé teheti, hogy azok dallamjegyei egyben karmesteri mozdulatokat is jelentsenek. A tanulmányi napot záró, Keszthelyi Ferenc megyés püspök celebrálta szentmisét a találkozón részt vevő kómsok közös éneklése varázsolta ünnepivé. R. Z. Biatorbágyi levél Ikrek fényképen Az ember természetadta kívánsága, hogy kifejezze önmagát. Vagyis: a lét gazdagságában a benne rejlő színeket akarja kibontani. Bár töredékes a lét: a talentumokkal való gazdálkodás éppen a túlmutató időkben hozza meg hozamát. Ilyesféle gondolatok járkálnak az ember fejében, mikor a biatorbágyi faluházban a napokban megnyílt László János „Ikrek” című fotókiállítását nézi. Mert végül is nehéz sorsú ember magára találásának a megnyilvánulása mindenik kép. Remek megfigyelőképesség tükröződik a beállításokban, kisgyermekek „páros” fényképein, s a hármas ikrek harmonikus tagolódású csoportjain egyaránt. Tűnődő szemek fénysugarára bukkanunk, s komoly, zárkózott arcok titkokat sejtő vonásaira. Múlt és jövő záródik egybe rajtuk jellemeket hordozón. Ezért művészi valamennyi. Pedig „csak” autodidakta a fotós. De: lehet ez mérce? A kifejezés tehetsége nem bizonyítványhoz kötődik. Talentumhoz. Meg a hozzászerzett mesterségbeli tudáshoz. Meg a szenvedéshez kötődött megértéshez, érzékenységhez, a tapasztalatok adta elkötelezettséghez. A most hetvenegy éves László János mindezzel rendelkezik. Hiszen félárván maradt a második világháború után, hat év hadifogság múltán került haza — megjárta a volt bolsevik hatalom lágereit. Egyik testvérére is a Vöröskereszt által talált rá. Reménykedik: talán még más hozzátartozójára is rálel. Tatabányán él, ott magára talált. Zenél — harmoniká- zik, őrzi kedélyét. Ezért fényképez is, megszűri az életet, s magából ad hozzá valamit. Nem is keveset. Úgy tűnik, tudja: a teljes élet egyszer a Teljességgel találkozik. (A tárlat november 3-áig látható.) Földes-Bangha Károly
