Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-25 / 248. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. OKTÓBER 25., HÉTFŐ A dicsőségsarok mindenki előtt nyitva áll A nevelés eszköze a sport Aszódon 1884-ben alapították Európa legnagyobb és egy­ben mintaértékűnek tartott fiúnevelű intézetét. A világ minden részéből érkeznek tapasztalatcserére a hasonló in­tézmények képviselői Aszódra, hogy az ottani 14 és 19 év közötti fiatalok neveléséről átfogó képet kapjanak. A zárt jellegű intézetbe minimálisan egy évre kerülnek azok, aki­ket bírósági javaslatra utalnak Aszódra. Közel 500 fű ta­nulhat, dolgozhat csoportokra osztva a nevelők irányításá­val, s a jelenlegi száztíz fős létszám számára is a nevelés egyik legfontosabb eszköze a sport. Mint felvételünkön is látható, a nyíregyházi Kanalas Já­nos (jobbra) kedvenc sportága a súlyemeléssel kombinált testépítés. Szabó Imre testnevelő tanár a háttérből figyeli, sikerül-e tanítványának legyőznie a súlyt Hiába erősítettek a polgármesterek Kapunyitás Vámosmikolán A szabályok betartása, a sportszerű küzdelem a min­dennapok életére éppúgy jel­lemző, mint a sportra. Az Aszódi Fiúnevelő Intézetben sokszoros jelentőséget tulaj­donítanak ennek a felfogás­nak, hiszen mint Jakab Géza általános igazgatóhelyettes elmondta, náluk nemcsak a szabályok betartására való ne­velés, az életre való felkészí­tés, hanem az intézet jellegé­nél fogva a fiatalokban felhal­mozott felesleges energiák le­vezetése is feladat, s erre ta­lálni sem lehetne jobbat, mint a testedzés. A sportról pedig mindig is híres volt az intézmény. Már az ötvenes évek elejétől kiala­kult a diáksportkör, s ennek egyik kezdeményezője s irá­nyítója a napjainkban már hetvenöt éves, kitűnő testne­velő tanár, Mack István volt akkoriban. Több mint negy­ven évet töltött a sport és a fiatalok nevelésének terüle­tén, s munkájának eredmé­nyességét bizonyítja az a sok-sok érem és helyezés, amit tanítványai szereztek az országos bajnokságokon. Kö­zülük is kiemelkedik Orosz Imre, aki súlyemelőként or­szágos harmadik volt a rang­sorban, s emellett viselkedésé­vel és hozzáállásával azóta is példakép a fiúnevelő intézet mindenkori ott-tartózkodói- nak. „Súlyos” hagyományok Mint kiderült, a súlyemelés­nek tehát már hagyományai vannak Aszódon, s Mack Ist­ván munkáját az immár tizen­egy éve folytató, jelenlegi testnevelő tanár, Szabó Imre egyik „szívügye” éppen ez a sportág. Szabó Imre szerint mióta eltörölték a nyomást, azóta a súlyemelés más irány­ban befolyásolja a sportolók izomzatúnak fejlődését. Ezért kombinálják Aszódon a test­építéssel, így az emberi test izomzata egyforma arányban van igénybe véve. Az intéze­ti fiúk egyik kedvelt sportága a szakosztályként működő súlyemelés, s a házi versenye­ken kívül is rendeznek meghí­vásos viadalokat. Az intézet­ben a fiatalok az évek során saját maguk alakították ki az edzőtermet, egy folyosóból építették ki a minden igényt kielégítő kondiszobát. Itt is a foci A súlyemelésen kívül termé­szetesen itt is a foci a legnép­szerűbb. De a kézi-, a kosár-, és a röplabda lassan kezdi utolérni a népszerűségi listán a futballt. Ezekhez a sportá­gakhoz kapcsolódik még a tollaslabda és a pingpong is, s mint Szabó Imre testnevelő tanár elmondta, ezeket a lehe­tőségeket az intézetben lévők kilencven százaléka ki is hasz­nálja, ami egy kiváló arány. A létesítményeknél csak a tornaterem volt adott, a töb­bit a fiúk saját maguk építet­ték, alakították. Sok helyen megirigyelhetnék azt a há­rom termet, ahol a pingpong­asztaloknál a délutáni sport- órákon szinte alig lehet „ütö- getéshez” jutni a sok jelentke­ző miatt. A tornacsarnok szin­te az összes teremsportra al­kalmas, nyáron pedig a sza­badban lévő bitumenes és sa­lakos pályák nyújtanak ugyanilyen lehetőségeket. A Téli Kupa-versenysoro- zat minden évben az egyik legnagyobb esemény Aszó­don. Két másik, hasonló jelle­gű intézmény fiataljaival mé­A pécsi Bokros Zsolt a na­pokban véget ért asztalite­nisz-versenyeken mutatott ezúttal jó formát. Ezt meg­előzően ő lett a kispályás fo­cibajnokság hazai gólkirá­lya rik össze tudásukat, s mindig hazai pályán, mivel Zalaeger­szegen és Kalocsán, a társin­tézetekben nincsenek ilyen jó feltételek. A két másik város csapata viszont felváltva a Nyári Kupát rendezi évről év­re, s ezeken a viadalokon in­kább a nagypályás foci és az atlétika dominál a csak télen űzhető teremsportokkal szem­ben. Az aszódi fiúnevelő inté­zetnek már hosszú ideje na­gyon jó a kapcsolata a váro­si sportegyesülettel is. A fia­talok közül a tehetségeseket már csábították a helyi fel­nőtt focicsapathoz is, s a 14- 15 évesek korosztálya 5-6 játékost is ad az aszódi ificsapatnak. Természetesen ehhez jó magaviselet szüksé­geltetik, s amint visszaesés tapasztalható akár a tanulás­ban, akár a munkában, ak­kor egy jó ideig „ugrott” a versenysport is. Bokor Zsolt és Kanalas Já­nos is tisztában vannak köte­lezettségeikkel, s mint beszél­getésünkkor elmondták, ilyen jó lehetőségeik még sosem voltak a sportolásra, s ezt nem azért mondják, mert ne­velőjük, Szabó Imre is hallja szavaikat. Év végére mindket­ten remélik, hogy sikeres vizsgát tesznek egy szakmá­ból is, mégpedig a festő-má- zolói ismeretekből. A Pécs­ről Aszódra került Zsolt emel­lett a kispályás fociban is vi­tézkedett, mivel ő lett a tava­szi gólkirály, míg a Nyíregy­házáról érkezett János az őszi legjobb góllövő. A foci melletti másik kedvenc pedig a pingpong, illetve a súlyeme­lés a fiúknak. A dicsoségsarok Az intézet nevelői nyilván úgy gondolják, hogy nekik a pályán illik is bizonyítani, hi­szen többen is tagjai a szom­szédos Domony férfi NB Il-es kézilabdacsapatának. A foci­kedvelő tanárok pedig leg­utóbb megnyerték a Nevelőin­tézetek Nemzetközi Tornáját Bécsben, a tizenhat részvevős viadalon. Ezenkívül a neve­lők minden szerdán mintegy 15- 20-an hódolnak rendszere­sen az aszódi intézetben a sportnak. A legjobb példa a sportsze- retetre Aszódon, hogy a fiata­lok közül szinte mindenki szeretne felkerülni az úgyne­vezett dicsőségsarok doku­mentumai közé valamilyen si­ker által. A főépület folyosó­ján rendezték be ugyanis ezt a sarkot, ahol serlegek, ér­mek, fotók és más különböző dísztárgyak emlékeztetnek az intézet lakóinak sportsikerei­re. Oláh György A hétvégi ünnepi sportesemé­nyek egész sorának volt része az a sportcsarnokavató, amely­re már nagyon régen készül­tek Vámosmikolán. Közel öt éve kezdték el megvalósítani a helyiek egyik óhaját, a sza­badidőközpont létrehozását; az október 23-i ünnepélyes megnyitóval egyidejűleg ve­hették birtokukba a vámosmi- kolaiak a létesítményt. Az általános iskola irodal­mi színpadának előadásával vette kezdetét az ünnepség a csarnokban, miután Durján Miklós polgármester az ilyen-, kor szokásos szalagátvágással nyitotta meg a sportcentrum kapuit. S hogy a szabadidő- központ elsősorban a tested­zés és a tömegsport terén min­den korosztálynak lehetőséget nyújt majd, azt a legifjabbak, vagyis az ovisok nagysikerű bemutatója is igazolta. A műsor további részében előbb az általános iskola felső tagozatos diákjai, majd a Cse­pel SC ifjú ritmikus sportgim- nasztikázói arattak sikert a kö­zönség soraiban, ahol a foci­kedvelők már nagyon készül­tek egy nagy rangadóra, vagy­is a környékbeli polgármeste­rek és a helyi öregfiúk össze­csapására. Bár a számszerű végeredményt senki sem tar­Nyugati csoport Százhalombattai FC— Szekszárd 4-2 (2-1). Százhalombatta: 700 néző, v.: Gergely. Százhalombattai FC: Lipták — Fekete, Kövesi, Sipos, Né­meth — Héring, Schróth, Nagy, Károlyi R. — Csorba, Kovács (Beringer 73. p.). Szekszárd: Maucz — Szabó, Temesvári, Kvanduk. Nagyfa­lusi — Gazdig (Tóth 67. p.), Bozai, Rupa, Mészáros, — Var­ga, Babai (Kálmán 81. p.). Régen várt jó és főképpen eredményes játékot nyújtott a szekszárdiak ellen a battai együttes. Ezúttal Károlyi és Ko­vács a kezdő csapatban kaptak helyet, és ez meg is látszott a hazaiak támadó játékán. A 25. percben már kétgólos volt az olaj városi gárda előnye, miután előbb egy 11-esből, majd azt követően egy szabadrúgásból lőttek gólt. Ezután mintha meg­elégedtek volna, s ez a vendé­gek szépítő gólját eredményez­te. A 2. félidőben főleg Károlyi R. lendületes szélső játékával, újra a százhalombattaiak irányí­tottak, s újabb két gólt szerez­tek. A szekszárdiak még meg­próbálták a lehetetlent, ám ere­jükből már csak egy találatra fu­totta. Gól: Schróth 15. p. 11-esből, Nagy 25. p., Károlyi R. 71. p. és Csorba 84. p., illetve Varga 38. és 91. perc. Sárga lap: Né­meth a 27., Sipos a 90., illetve Babai a 27., Bozai a 69., Mé­száros a 80. percben. Hegedűs Béla: Támadójáté­kunk és eredményességünk so­kat javult. Hátul voltak ugyan bizonytalanságok, de remélem, ezzel a győzelemmel egy jó őszi sorozatot indítottunk el. Bozai Gyula: A csapat min­dent megtett a sikerért. Eljutot­tam odáig, hogy a partjelző az anyámat szidhassa... (oláh) tóttá nagyon fontosnak, ám azt a legelfogultabbak sem vi­tathatják, hogy az öregfiúk „hengereltek”. Pedig a polgár- mesterek mindent megpróbál­tak, de hiába erősítettek Bo- gárdi Zoltán országgyűlési képviselővel, ez sem segített. Az új tornacsarnok átadásá­nak egyik boldog résztvevője Vígh Albert testnevelő tanár volt, aki mint elmondta, na­gyon hiányzott már egy ilyen korszerű létesítmény! Az általá­nos iskolában ugyanis olyan szűk a terem, hogy csak mini­mális mozgásigényt lehetett benne kielégíteni. A harmincöt éve Vámosmikolán dolgozó Vígh Albert szerint igazi csa­patmunka volt, úgy a tornacsar­nok létrehozása, mint az iga­zán jó hangulatú ünnepi műsor összeállítása. S talán mi sem bi­zonyítja ezt jobban mint az a tény, hogy — egymástól füg­getlenül — mindenkitől ezeket a szavakat lehetett hallani: Sze­mes Árpádtól, a Pest Megyei Testnevelési és Sporthivatal igazgatójától, Durján Miklós polgármestertől, Bogárdi Zol­tán országgyűlési képviselőtől. Egy kérdés pedig a gyerekek­től volt igazán egységes és sű­rűn elhangzó: — Ugye holnap Keleti csoport Gödöllői LC—Kaba 1-2 (1-0). Gödöllő, 1200 néző. V.: Herbály. GSC: Nagy — Balogh Cs. — Somogyi, Kiss — Sztriskó, Simon, Ivanovics, Grezsák, Szász — Bácsi (Kraszovszkij), Vasziljevics. Kaba: Vadon — Terno- ván, Takács, Horváth, Szilá­gyi — Nagy, (Lajtos), Ba­logh J., Karacsun — Plókai, Toderás, Deszatnik. Gól: Balogh Cs., illetve Horváth, Deszatnik. Sárga­lap: Szilágyi a 37., Ivano­vics a 48. percben. A mérkőzés elején a haza­iak veszélyeztettek, majd a vendégek átvették a játék irányítását. A 45. percben Balogh Cs. egy szöglet után szépen fejelt a kapu jobb ol­dalába (1-0). A második fél­idő elején a gödöllőiek ki­hagyták a mérkőzés legna­gyobb helyzetét, majd pedig az ellentámadásból a vendé­gek Horváth révén egyenlí­tettek (1-1), a kapus „segít­ségével”. A 81. percben De­szatnik az elalvó védők kö­zül a kapu bal oldalába lőtt (1-2). A 84. percben Balogh Cs. kapuba tartó fejesét az egyik védő kézzel ütötte ki, de a 11-es és a kiállítás el­maradt. Ennek ellenére a ka- baiak győzelme megérde­melt. Jó: Balogh Cs., Somogyi, Grezsák, illetve Takács, To­derás, Balogh J. Ambrózy István: vezeté­sünk után helyzeteink kima­radtak, ez egy jó csapat el­len megbosszulta magát. Varga Zoltán: mezőnyfölé­nyünket a 2. félidőben győze­lemmé tudtuk váltani. (Ifi A: Szarvas—Gödöllő 0-0. Ifi B: Szarvas—Gödöllő 0-5. Tud. Könczöl Gábor). A tablók, serlegek, fotók, zászlók és egyéb emléktárgyak a régmúlt és a jelen sportsikere­it, eredményeit idézik. Az intézet folyosóján berendezett dicsőségsarok kedvelt tartózko­dási helye a fiataloknak, miközben felidézhetik egy-egy mérkőzés vagy egyéni teljesít­mény emlékezetes pillanatait Hancsovszki János felvételei mar jöhetünk játszani? (O. GY.) A labdarúgó NB II-ben: Egy győzelem, egy vereség

Next

/
Oldalképek
Tartalom