Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-16 / 242. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993., OKTOBER 16., SZOMBAT Susanna Matyi textilképei Lacházán Kolozsvári színészek Londonban A folt is őrzi a — Minden minta a kockából indul ki, es minden mintát a kockára lehet visszavezetni — jelentette ki Susanna Matyi textilművésznő a kiskunlacházai művelődési otthon egyik termében, ahol a patchwork készítésére oktatta az ez iránt érdeklődő lányokat, asszonyokat. A patchwork — magyarul „foltmunka”. Színes textilfoltokból összeállított kép. Abrosz. Takaró. Faliszőnyeg. És bármi. A teremben körben Susanna Matyi patchworkjai. Kiállítása. A tárgyak mellett ismertetés. Cím: „Víz mélyén”. Alapminta: törött cserép. Használata: faliszőnyeg, gyerekágytakaA jelenlevők híveivé válnak a patchworknek:-—Én biztosan fogok egyet csinálni, ha belepusztulok akkor is — fogadkozik egyikük, de mások elhatározottsága sem csekélyebb. Mi hát az a jó, mi hát az a vonzó a foltmunkában? Susanna Matyi ismertető szavaiból, a textilképek mellé tett szövegeiből megtudhatjuk, A textilmunkák egy része ró. Ha jobban megfigyeljük a kockák és háromszögek játékát, itt-ott halak körvonalai rajzolódnak ki... Cím: „Őrült világ”. Alapminta: bolondos foltozás. Törött cserepek összevissza ragasztott darabjait utánozva alkottuk ezt a képet. Körülbelül 1800 darabból, ki- sebb-nagyobb foltocskákból van összeállítva... Cím: „Napnyugta a St. Laurent partján”. Alapminta: sávozás, csíkozás. És címek még: „Rózsakért”, „A cseresznyéskert”, „Pávafarok”, „Alpesi gleccserek”... Beírás a vendégkönyvbe: Nagyon érdekes munka. A lelket megnyugtatja, a szemet gyönyörködteti... hogy Amerika első bevándorlói körében alakult ki a patch- work készítése. Nem voltak üzletek, ahol új ruhákat szerezzenek be, hát a régieknek a darabjaiból szabták-varrták amire szükségük volt. Ezáltal az emlékét is őrizték a ruhák első tulajdonosainak, megjegyezték: ezt a gyerekem hordta, ezt az unokám, amikor ennyi vagy annyi idős volt... Munkájukra hatott az, ahogy az indiánok pedig a bőrdarabokat foltozták össze. De hát ki Susanna Matyi, aki Kiskunlacházára az amerikai bevándorlóktól, az indiánoktól származó textilműves- séget elhozta? maga emlékeit Kárpátalján született, Budapesten érettségizett 1956-ban. Majd Svájcba került, ma is Svájcban él. — Rólam valaki azt mondta, hogy színes ceruzával és tűvel a kezemben jöttem a világra — kezdi történetét. — Hatéves korom óta varrók. Mindig festettem, rajzoltam. A szüleim azt mondták: előbb legyen szolid szakma a kezedben, aztán művészkedhetsz. Könyvtár szakot végeztem, dolgozom most is mint könyvtáros. Szeretem a könyvtárosi állást is, de a komputer mellett sokat ábrándozom: de szeretnék olyan komputert kapni, melyen patchworkot lehet tervezni! — Hogyan került ismeretségbe a foltmunkával, ennek művészetével? — 1974-től három és fél évig Kanadában jártam tapasz^ talatszerzésen. Ez a három és fél év elég volt, hogy a patch- work-vírust megkapjam. De már korábban is volt Svájcban textilképekből kiállításom. Tanultam festeni és rájöttem, hogy a festészet mégsem szól annyira a szívemhez. Viszont szenvedélyesen varrtam a ruháinkat, a függönyeinket, párnáinkat... Mikor textiltárgyaimat kiállítottam, Svájcban mindenki megrökönyödött: miért rongyokból készítek valamit?! — Kanadában milyen tanulmányokat folytatott? — Kanadában mentem kis elzárt falvakba, kis tyúkketrec repülőgépeken, mert mondták, hogy itt meg ott van egy öreg néni, aki patchworkot készít. Indiánokhoz is eljutottam, akik látva, hogy nem a szokásos turista vagyok, megmutatták az ősi mintáikat. A kanadai zászlón szereplő juharlevél is ősi indián foltminta... Én ezeket a tapasztalataimat majd szeretném könyvben kiadni... — Svájcba visszatérve mit csinált? — Ahogy múlik az idő, egyre többet engedhetek meg magamnak. Az első kiállításom még egy forradalom volt: mi ez? És minek csinálod? Mostanra megszűnt a csodálkozás, Susanna Matyi de ebben szerepe van annak, hogy nagyon erős amerikai hatás érte Európát. Amerikában pedig feléledt a nosztalgia a nagyanyáik világa iránt, a festők képek helyett patchworkot kezdtek készíteni, a nők úgy határoztak, hogy otthon maradnak, és a pénzhajszolás helyett inkább meleg családi fészket alakítanak ki, melyhez a patch- work-varrás is hozzátartozik. Igyekeztem az amerikaiak előtt szaladni. Tanfolyamot vezetek Svájcban, melyen a patchwork-készítést tanítom, s remélem, egyszer kinőhet belőle egy elismert akadémia. — Magyarországra hogyan jutottak el a munkái? — 1982-ben a magyarok pályázatot hirdettek külföldön élő magyar képzőművészek számára. A Tisztelet a szülőföldnek című kiállítás megrendezéséhez vártak munkákat. Mintegy százötven külföldön élő művész állított ki végül a Műcsarnokban, s nagy örömömre én is szerepeltem egy patchworkkel. Az „Ajkak” címet viselte, és egy kétméteres száj volt. Aztán kapcsolatok alakultak ki, úgy, mint a hólabda, egyik ismeretség hozta a másikat. Az első önálló kiállításom Magyarországon Tatán volt. Következett Szolnok. Kis- kunlacháza már régi terv volt... — És a legközelebbi terv? — A világkiállítás idején szeretném, ha nekem is lehetne itt egy kiállításom. Nem bánnám, ha gyalog, a hátamon kéne is elhozni a munkáimat, csak ez megvalósulhatna. Nádudvari Anna A legyező, a masni, az esernyő csendes poétája Petri Ildikó grafikáiról Petri Ildikó: Paravános anzix November hetedikéig \ ) látható Vácott, a Kato(mj&ÉS na Lajos Városi Könyvtár kiállítótermében Petri Ildikó grafikusművész tárlata. A Mezőtúron született alkotó 1992-ben a Művelődési Minisztérium Eötvös Alapítvány ösztöndíjában részesült. A nyolcvanas évek közepe óta hazai és külföldi galériák gyakori vendége. „Titkok” című váci kiállításán finom művű rajzok, vonalakból szőtt fantáziacsipkék, miniatűr ábrákból összeálló grafikák láthatók. Érdekes világáról Angyal Mária művészettörténész így vélekedett: „Képei számomra a halkan mondott versek és a lírai zene párhuzamai. Szürrealisták és romantikusak egyszerre.” Csáky Lajos grafikusművész megfogalmazása szerint: „A mütyürök báját veszi észre, s emeli a képi megvalósítás szintjére. így lesz Petri Ildikó a legyező, a masni, a lepke, a toll, a levél, az esernyő, a sétabot, a kalapmotívumok csendes poétájává.” Papp Gábor művészettörténész szerint: „Az egészséges rajzi humornak a Gross Arnold utáni nemzedékben talán ő a legfigyelemreméltóbb képviselője.” K. T. I. Varázsvasárnap Királyerdőn „Varázs vasárnap” címmel invitálja az ifjakat és az idősebbeket holnap október 17-én a Királyerdei Művelődési Ház. A rendezvény házigazdája Straub Dezső színművész. Az egész napos szórakoztató programban a többi között lesz bűvészverseny és — gála, varázsvideo, valamint fellép Kaharis fakir, illetőleg Lendvai Géza komikus bűvész. Lendvai — a varieté műfajának szerelmese — kiállítja egyedülálló plakátgyűjteményének legérdekesebb darabjait is. A varázsvasárnapon működik majd a bűvészbazár, és „bűvészbüfé” is várja a vendégeket a XXI. kerületi Szent István út 230. szám alatt. A visszaforgatott idd? A Kolozsvári Magyar Színház együttese nagy sikerrel adja elő Londonban, a Ham- mersmith-i Lyric színházban Ionesco „A kopasz énekesnő” című darabját. A lapkritikákból azért kiderül, hogy Európa két fele között a történelmi tapasztalatbeli különbség még sokáig hátráltatni fogja az együttérzést. Tompa Gábor rendezése szakított a hagyománynyal, amennyiben nem szuperrealizmussal hangsúlyozza az értelmetlen egymás mellé beszélés abszurd szatíráját, hanem bábuknak öltöztette szereplőit. Az utolsó tíz perc igaz: színészi bravúr: a szereplők visszafelé lejátsszák még egyszer a darabot, mintha egy film peregne visszfelé. A darab szombatig megy Londonban, utána angliai és skóciai körútra viszik. „Számukra Ionesco nemcsak a valaha divatos abszurd dráma úttörője, hanem honfitárs, akit a kommunisták betiltottak és száműzetésbe kényszerítettek. Posztumusz dolguk hangot adni a lidérces bizonytalanságnak, amely négy évvel Ceausescu után is kísérletként riogatja a romániai lelket. De vajon alkalmas-e erre „A kopasz énekesnő”? A betévedő, ostobán anekdo- tázó, várost felgyújtani akaró tűzoltóparancsnok talán utalás a bolond Ceausescu- ra? És a rendező befejezése esetleg azokra a rosszindulatú játékokra utal, amelyeket a történelemmel lehet játszani? Mindez kicsit erőltetett- nek tűnik” — írta a The Times csütörtöki számában Benedict Nightingale kritikus. A The Guardian kritikusa lelkesebb volt. „Tompa rendezése arra utal, hogy a nyelv elértelmetlenedik az eínyomó államban, ahol még az órát is vissza lehet forgatni. Az utolsó tíz perc pedig egyenest technikai csoda” — írta Michael Bil- lington. A megértő, de nehezen együttérző angol kritikusok abban azonban egyetértenek, hogy a kolozsvári magyar színészek játéktudása még sokáig felejthetetlen marad Londonban. Liszt-művek Franciaországban A francia rádió kezdeményezésére Párizsban és nyolc vidéki nagyvárosban nagyszabású Liszt-ciklus kezdődik októberben. A jövő év áprilisáig tartó koncertsorozaton a magyar romantikus zeneszerző zongoradarabjaival és kamaramuzsikájával ismerkedhet majd a közönség. A szervezők az ifjúságtól az öregkorig ívelő teljes életpályából válogattak. A ciklus első koncertjét ma este tartják a Párizsi Konzervatóriumban, ahol ezt követően még 11 előadásra kerül sor. A sorozat többi színhelye Albi, Arles, Avignon, Béziers, Blois, Douai, Grenoble és Nizza lesz. Szobrászfórum A művészeti közélet útjai A volt szocialista országok képzőművészei miként kapcsolódhatnak be a nemzetközi művészeti közéletbe, milyen problémáik és lehetőségeik vannak a keleti alkotóknak? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ az a nemzetközi szobrászszimpózium, amelynek a Magyar Iparművészeti Főiskola adott otthont tegnap. Az első budapesti nemzetközi szobrászeszmecserét azzal a céllal szervezték meg, hogy párbeszédet kezdeményezzen a nyugati és a kö- zép-kelet-európai művészek között. A szimpózium előadói között volt Suzanne Remijak, a New York-i „Szobrász” című magazin szerkesztője, Zoe Kosmidou, a Nemzetközi Szobrász Központ athéni irodájának igazgatója, Trombitás Tamás, az Iparművészeti Főiskola szobrász- és Scherer József, a főiskola designertanára. Az egész napos szobrászfórum a washingtoni Nemzetközi Szobrász Központ (ISC), a magyarországi Fulbright Szövetség és a Magyar Iparművészeti Főiskola, közös rendezvénye volt. Katona Zsombori Mária: Ócsai hangulat
