Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-15 / 241. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. OKTÓBER 15., PÉNTEK 3 Kormányszóvivői tájékoztató Támogatják a tejfelvásárlást Emlékezés a (Folytatás az 1. oldalról) Negyedik alkalommal állunk itt, hogy meghallgassuk, mit üzennek a hajdan vértől ázta­tott Duna-parti kövek, meg a történelem. Üzen és kérdez a múlt. Üzeni: soha többé gyil­kosság, soha többé testvérgyil­kosság. De kérdez is a történe­lem, kérdeznek a kövek. Meg- tettek-e mindent, hogy a meg­történt ne ismétlődhessék meg soha? Sokat tettünk, de nem mindent. Munkánk még nem végeztetett be. S ezért jöttünk el ismét, hogy emlé­kezve a múltra, elszánt hitünk­höz támogatást kapjunk, hogy mindent meg tudjunk tenni. Erőt kell gyűjtenünk azért, hogy fel tudjunk lépni kölcsö­nösen a gyűlölködés és a kire­kesztés minden formája ellen. Emlékezni és beszámolni, de kérni is jöttünk. Kérni, ne emlékezzünk most a Kun Bé­lákra, a Szálasi Ferencekre, de emlékezzünk a névtelen ál­dozatokra, kiknek leszárma­zottja, tán senkije sem ma­radt, kik rokonként gondolhat­nánk rájuk, meg azokra az is­meretlenekre, kiknek volt ere­jük emberi méltóságuk meg­tartásához, hogy úgy éljenek és dolgozzanak, hogy keve­sebb névtelen áldozat legyen. Ha rájuk emlékezünk, a szelí­Duna-parton den halókra, a csendben segí­tőkre, akkor szívünkben kial­szik a gyűlöletet ébren tartó rossz emlékezet, és a félelem. S mi demokraták nem félhe­tünk közös múltunktól és nem retteghetjük közös jövőn­ket. Közös a múltunk, hiszen ha zsidó testvérünket öltek, a magyar is csonkult méltóságá­ban és számában, és a magyar elmúlásával sérültek a zsidó honfitársainak is. Legyen fü­lünk a hallásra, szemünk a lá­tásra, hogy járva az országot tudomásul vegyük, a második világégésre emlékező szobor, faragott kődarab vagy bronz monumentum alatt odavésett a Dachauban vagy Auschwitz­ban meggyilkolt neve mellé, a Don-kanyarban elpusztult, de az erdélyi Havasokban ha­lálát lelő is. Egymás mellé vésve a kényszerből halálba menők neve, de szívünkben ők együtt élnek. Együtt élnek, mivel közös a múltunk és a jö­vőnk. Megbékéltünk! S e megbékélésért kérünk benne­teket, emlékezzünk most a névtelenekre, kik erőszakos halált szenvedtek, de azokra is, kik emberek tudtak marad­ni, hogy kevesebb gyötrelem, halál legyen. Rájuk emléke­zünk. A kabinet az eddigi tájéko­zódó előkészületek után végleg eldöntötte: kisbefek­tetői részvényvásárlási programot indít annak érde­kében, hogy a lehető leg­több állampolgárt bevonja a privatizációba. A prog­rammal kapcsolatos tudni­valókról a kormányzat ha­marosan széles körű isme­retterjesztő kampányt indít — jelentette be Szabó Ta­más privatizációs ügyekkel foglalkozó tárca nélküli mi­niszter a tegnapi kormány- szóvivői tájékoztatón. A kormány szabályt ho­zott a tehéntej jövő évi fel- vásárlási árának támogatá­sáról. Szabó János földmű­velésügyi miniszter tájékoz­Egyesülnek? A három kisgazdapárt — a történelmi, a nemzeti és a konzervatív — vezetőiből álló intézőbizottság tegnapi ülésén — a 36-okkal történt előzetes egyeztetést követő­en — úgy döntött, hogy no­vember 6-án tartják Buda­pesten az FKGP-n kívüli kis­gazdák demonstratív jellegű nagygyűlését. Az esemény­re — amire a BNV F pavi­lonjában kerül sor — leg­alább 3-4 ezer résztvevőt várnak. Elsőként a három párt tagságának kell majd külön-külön nyilatkoznia ar­ról, hogy egyetért-e a pár­tok egyesítésével. Az egyesí­tés megtörténte után lehető­ség nyílna arra, hogy a ko­rábban egyik párthoz sem tartozó kisgazdák is belépje­nek az új szervezetbe, s együtt döntsenek annak ne­véről és az ideiglenes veze­tőség összetételéről. (Folytatás az L oldalról) A döntést követően a há­borús és emberiségellenes bűnök egyforma mércével mérettetnek meg, tehát nem­csak a náci háborús bűnö­sök léteznek ezentúl, ha­nem a más messianisztikus eszme jegyében elkövetett bűnökért is felelni kell. Másszóval: a bolsevik hábo­rús bűnökről és bűnösökről is hasonlóképp beszélhe­tünk jogi értelemben. — Ezt a törvényt már biz­tosra vehetjük? — Igen, mert csak a be­terjesztés van hátra. De ha nem terjesztenék be és emi­att ne adj’ isten nem lenne belőle törvény, ez nem vál­toztat azon, hogy a nemzet­közi ' büntetőjogi normák alapján ezek a bűnök viru­lensek, és ezeket elévülésre való tekintet nélkül üldözni kell. E nemzetközi jogi nor­mák tehát élnek és ezeket alkalmazni kell, ami persze nem könnyű feladat annak a jogalkalmazónak, aki a nemzetközi jogból nem eléggé felkészült. — Az igazságügy-minisz­tatása szerint az a felvásár­ló, illetve feldolgozó, aki az extra minőségű tejért hű­téssel együtt 25 forint net­tó árat fizet literenként; 1 forint 50 fillér támogatást igényelhet vissza a területi­leg illetés APEH-től. Az pedig, aki az első osztályú tej literjéért hűtéssel együtt 23 forintot ad, az 1 forint támogatásra jogosult. A mi­niszter remélte, hogy ezzel a támogatással elejét lehet venni a tehénállomány to­vábbi csökkentésének. E té­makörben egy másik rende­letet is hozott a kormány­zat. Úgy határozott, hogy az eddig liberalizált körbe tartozó tejtermék közül az ízesített tejitalok, a joghur­Vezető német államférfiak jókívánságaikat fejezték ki a Kölnben kezelés alatt álló Antall József miniszterelnök­nek. A magyar kormányfő te­lefonon beszélt Helmut Kohl kancellárral, Richard von We­izsäcker államfő és a közel­múltban Magyarországon járt észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnök, a szociálde­mokraták államfőjelöltje, Jo­hannes Rau személyes üd­vözletét küldte virágcsokrok kíséretében. Klaus Kinkel külügyminiszter táviratot kül­dött, a volt külügyminiszter, Hans-Dietrich Genscher tele­fonon ajánlotta fel segítségét — közölte tegnap Marino- vich Endre, címzetes államtit­kár, miniszterelnöki kabinet­főnök, aki a kezelés idején szintén Németországban tar­tózkodik. tér úr a szabadságvesztések­kel kapcsolatban bizonyos időhatárokat említett. — Az időhatárok kérdésé­ben óriási szerepe lesz a Legfelsőbb Bíróságnak, hogy kimunkálja azokat, s megállapítsa, hogy még mi­lyen magatartások merítik ki a vonatkozó tényálláso­kat. — A háborús bűnök elkö­vetésének előfeltétele-e a háború? — Az ilyen bűnök elkö­vethetek nem háborús viszo­nyok között is, és itt a nem­zetközi jog értelmében vett háborút értek. Eddig az a látszat uralkodott, hogy nincs lehetőség azoknak a bűnöknek a törvény előtti elbírálására, amelyeket pél­dául az ötvenhatos forrada­lom időszakában, vagy azt követően követtek el, még akkor sem, ha ezek sortü- zekkel végrehajtott tömeg­gyilkosságok voltak. Ezál­tal olyan kép alakult ki, hogy a jogállam tehetetlen e drasztikus cselekmények elkövetőivel szemben. Most ez a tévhit szertefosz­tok és a tejjégkrémek im­portját 1994. január elsejé­vel visszasorolja az enge­délyköteles körbe. A tej azért nem szerepel a listán, mert annak behozatalát amúgy is meghatározott kvóta korlátozza. Juhász Judit végezetül közölte, hogy a tb pénz­ügyi alapjairól és jövő évi költségvetéséről szintén tár­gyalt a kabinet, ám a hatá­rozatokat csak azután hoz­zák nyilvánosságra, hogy a tb-önkormányzatok már meghozták ez ügyben a ma­guk döntéseit. Majd azt is elmondta, hogy Antall Jó­zsef kormányfő egészségi állapotáról várhatóan pénte­ken adnak tájékoztatást. A magyar kormányfőt több mint egy hete helyezték el a kölni egyetem egyes szá­mú belgyógyászati kliniká­ján. Az orvosok egy hete ad­ták ki első közleményüket, amelyben tudatták: az előze­tes vizsgálatok lezárultak, azok eredményével elégedet­tek, a kezelést újabb kemote­rápiás beavatkozás formájá­ban folytatják. Újabb orvosi tájékoztatás még ezen a hé­ten várható. Az orvoscsopor­tot Volker Diehl professzor vezeti, aki már az elmúlt két évben is kezelte Magyaror­szágon a non-Hodgkin lymphomában szenvedő An­tall Józsefet. A Diehl irányí­tása alatt álló klinika az ilyen típusú megbetegedések gyógyításával foglalkozó leg­nevesebb intézménynek szá­mít Németországban. lőtt. Nyilvánvalóvá vált, hogy nincs szükség önbírás­kodásra, mert a törvényes út rendelkezésre áll. — Félő, hogy ezután egyesek majd azt sújkolják belénk, hogy itt a perek töm­kelegére kell számítanunk. — Se boszorkányüldö­zés, se perek tömkelegé nem lesz. Ez előre látszik a jogi konstrukcióból, más­részt az egykori döntésho­zók jó része már nem él. Ahogyan érzékelem, az em­berek ma nem azután kiálta­nak, hogy a még élő idős el­követőket súlyos bünteté­sekkel, börtönnel sújtsák, inkább azt kívánják, hogy a bíróság a cselekedetet ítélje el és mondja ki a bűnössé­get. — Mindezzel kapcsolat­ban mit tart a legfontosabb­nak? — Azt, hogy a jogállam nem maradt néma, tehetet­len, kinevetni való báb. Azt, hogy elfogadható és korrekt választ adott a dikta­túra jogtiprásaira. (bánó) A károk forrásai A minap e hasábon di­csérő szavakkal illet­tem a cserkészmozgal- mat, s bizakodásomat fejeztem ki az iránt, hogy egyre többen ve­szik észre: hit és haza- szeretet nélkül nem le­het élni. Ez utóbbi kije­lentésemmel vitázik le­vélírónk. Az ő vélemé­nye szerint az elmúlt negyven esztendő' jól bi­zonyította, hitre nincs szükség, és a hazaszere- tetet is pótolta, hogy olyan beruházások, léte­sítmények szaporodtak el hazánkban gomba­mód, amelyek önmaguk­ban is kifejezték: fejlő­dik hazánk. A levélí­rónkkal természetesen nem értek egyet, hiszen a hitnélküliség, ami nagy, de nem példátlan méreteket öltött Ma­gyarországon, az meg­mutatkozik abban, hogy azok, akik nem az úgynevezett jobb isko­lákban végeztek, mert egyszerűen későn szület­tek, bizony mint borjú az új kapu előtt állnak akkor, amikor például bibliai témák jönnek szóba, amikor klasszi­kus műveltségre lenne szükség. Igaz, a hitokta­tás nélkül föinőtt nem­zedék hátrányos helyze­te nehezen kimutatha­tó, de vitán fölül áll, hogy van. Ami a beru­házásokat és új létesít­ményeket illeti, azokkal kapcsolatban csak tán annyit: némelyik olyan károkat okozott Ma­gyarországnak, hogy ha­zafiasabb cselekedet lett volna, ha egyálta­lán nem készítik el. Ez ügyben a legjobb példa az a nagymarosi kör* gát, amelynek elbontá­sához remélhetőleg még az idén hozzákezdenek. De más példát is említ­hetek. A nyírségi homo­kon a minden korábbit fölülmúló almatermés érdekében öntötték a műtrágyát a talajba, aminek az lett a követ­kezménye, hogy a semle­ges kémhatású homok elsavanyodott, miért is most mészíszappal kell gyógyítani. A szocialis­ta tervgazdálkodás bű­nei különben nagyon is összefüggnek a hit nél­küli neveléssel, hiszen véd- és dacszövetséget kötve akkora károkat okoztak Magyarország­nak, hogy az így kelet­kezett gazdasági gödör­ből, mint napjainkban láthatjuk, nagyon nehe­zen kapaszkodhatunk ki. A hitben való nevel­kedés és a hazafias szel­lem remélhetőleg a gaz­daságban is kamatozni fog. Bízhatunk benne, hogy megléte majd hasz­not jelent, hisz tudjuk: hiánya károkat okozott. (Vödrös) Élni, lélegezni Országos találkozót tart a hét végén a Magyar Újságírók Kö­zössége. Balatonszemesen, a tanácskozáson mindenekelőtt a vidéki újságírók a főszereplők. A vidéken élő, a vidékért dol­gozó újságírók. De ez utóbbi mondatnál rögtön meg kell állni. A „vidék" szót a tanácskozást rendező MÚK-nál kezdettől fogva nem úgy értik, ahogy a múlt évtizedekben értették, azaz értetni szerették volna Magyarországon. A vidék szó ezen a tanácskozáson felfénylik majd. A magyar sajtó e századi történetében soha nem figyeltek oda igazán Vidék-Magyarország újságíróira. Leggyakrabban a lekezelés, a lefitymálás, jobbik esetben a vállon veregetés volt a részük. Mindmáig az. Pedig nehéz időkben, amikor az anyanyelvet tajtékos hullá­mok sodoiják magukkal, amikor elveszik a szülőföld becsüle­te, amikor divat gúnyolódni az édes anyaföldön, a próbáló időkben nemegyszer a vidéki újságírók tartják meg vállukon a hazát. Ha valakikben bízni lehet, ma is ők azok. Most újra olyan időket élünk, amikor küldetés vár Vidék-Magyarország írás­tudóira. Meg kell változtatni vidék és Budapest között a „leme­gyek”, „felmegyek” viszonyt. És meg kell változtatni az igaz­talan, hamis sajtószerkezetet, amely — nagyon is haszonelvű- en — a főváros-központúságot, a fővárosi csalhatatlanságot, megfellebbezhetetlenséget hirdeti és juttatja érvényre. A hátunk mögötti három esztendőben a megyei, országos napilapok körmönfont privatizációjával e lapok többségénél' ravasz hatalomátmentés történt. (Tisztelet a szerencsére léte­ző kivételeknek.) Az információs hatalom átmentői azonban mégsem lehet­nek nyugodtak: hiába roppant össze anyagi forrás híján meg­annyi új hangú, rendszerváltozást szorgalmazó lap, egyre több az új újság Vidék-Magyarországon. Kis lapok, helyi új­ságok születnek, csupaszív, igazságkereső munkatársak tűn­nek fel, bukkannak elő az ismeretlenségből. A hamis mítosz napjainkban foszlik szét: tehetséges, jó új­ságíró nemcsak az lehet, aki budapesti szerkesztőségben ütöt­te le először az írógép billentyűit. Az újságírópálya is nyitott minden magyar fiatal, magyar honpolgár előtt. Vidék-Magyarország újságírói három napig tanácskoznak Balatonszemesen. Ott lesznek mindazok, akik a Magyar Új­ságírók Közösségébe kívánnak tartozni, akik gyakran napi ke­nyérkereső munkájuk mellett veszik kézbe a tollal, a mikro­font, ott lesznek mindazok, akik nem rombolni és nem gya­lázkodni akarnak. Ott lesznek a munkálkodó, az építő kedvűek, akik kisebb- nagyobb példányszámú lapjaikban — sokszor honorárium nélkül írt írásaikban — azt hirdetik, hogy Magyarország népe lélegezni, élni akar. Aki erről ad hírt: csak hiteles újságíró lehet. Kosa Csaba Német politikusok jókívánságai Antall és Kohl eszmecseréje Beszélgetés Kahler Frigyessel Méltó választ adott a jogállam

Next

/
Oldalképek
Tartalom