Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-14 / 240. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. OKTOBER 14., CSÜTÖRTÖK 13 Mikor érkezik a mentő? Tisztelt Erményi Csaba Úr! A Pest Megyei Hírlap au­gusztus 31-i számában megje­lent „Elkésett mentő” című írásából értesültem édesanyja sajnálatos elvesztéséről, amely miatt fogadja őszinte részvétemet. Mivel a nyilvánosságra ke­rült levélben az Országos Mentőszolgálatot hibáztatja a haláleset bekövetkezésért, vizsgálatot folytattam és az alábbiakat állapítottam meg: 1993. augusztus 15-én 20 óra 32 perckor a pomázi ügyeletes orvos „3 órán belü­li” jelzéssel kérte édesanyja mentőszállítását az ORFI-kór- házba. Szeretném tájékoztatni önt, hogy amennyien a bete­get orvos látja — mivel ő tud­ja megítélni a beteg állapotát —, ő dönt a mentőszállítás sürgősségi fokozatáról. Lehet­séges, hogy „azonnali” meg­jelöléssel kéri a mentőszállí­tást; ebben az esetben nappal egy, éjjel kettő percen belül indul a mentőgépkocsi a bete­gért. Kevésbé sürgősnek ítélt esetekben „3 órán belül”, „6 órán belül” vagy „alkalmi­lag” kérheti a beteg elszállítá­sát a beutaló orvos. Az orvos a betegszállítási utalványon ad utasítást az Országos Men­tőszolgálatnak a feladat el­végzésére. Édesanyja eseté­ben ez azt jelenti, hogy a szol­gálatvezetőnek legkésőbb 23 óra 32 percig kellett volna a mentőkocsit indítania. Mivel az epepanaszokra vo­natkozó diagnózis sem utal az „azonnali” szállítás szükséges­ségére, a szentendrei mentőál­lomás szolgálatvezetője 21 óra 45 perckor adja ki teljesí­tésre a betegszállítást, egy olyan másik feladathoz kap­csolva, melynek úti célja Po- mázon lett volna. 22 óra 7 perckor telefonált az ügyeletes nővér és kérte, hogy a megrendelt mentő igye­kezzen elvégezni a szállítást, mert a betegnek fokozódnak a fájdalmai. A szentendrei szolgá­latvezető rövid időn belül rá­dión felvette kocsijával a kap­csolatot és visszajelzett az ügye­letes nővérnek, hogy útban van a mentő a pomázi betegért. Pomázon nem várta senki az utcán a mentőt, emiatt való­ban lassan tette meg az utolsó útszakaszt, mivel a rossz meg­világítás miatt nem látszanak a házszámtáblák. 22 óra 28 perckor ért a helyszínre, ahol az ott tartózkodó ügyeletes or­vossal sikerült tisztázni, hogy ő kérte „3 órán belül” a beteg- szállítást, és a kocsi kiküldésé­re ennek megfelelően került sor. Távozáskor a mentőápoló nem megjegyzést tett, hanem engedélyt kéri távozásra az or­vostól. Augusztus 7-én Ön a Pest megyei szolgálatvezetővel be­szélt telefonon. Sajnálatos, hogy ebből a dolgozónkból ki­bukott a keserűség, és válasz­adás helyett olyan magyaráza­tot adott, hogy mostoha körül­mények között, alacsony bé­rekkel nem jut el minden be­teghez a mentőkocsi, mert ke­vés van belőle. Dolgozónkat figyelmeztetésben részesítet­tem, magatartásáért ezúton is elnézését kérem. A vizsgálat során megállapí­tottam, hogy a mentődolgo­zók részéről mulasztás nem történt. A késedelmes válaszadá­som oka, hogy az érintett dol­gozókat szabadság miatt nem állt módomban meghallgatni. Ismételten fogadja őszinte részvétemet! Dr. Győry Attila mentőszervezeti vezető' főorvos Az igazság szavai A Békés megyei Szarvason helyreállított történelmi Ma­gyarország közepéről írtam a PMH szeptember 10-i számá­ban. A lapot természetesen el­küldtem Demeter Lászlónak, Szarvas város polgármesteré­nek. Két nap múlva (!) már olvashattam kézzel írt válasz­levelét. Nem a személyes si­kerért, nem „elismerő szava­kért” dolgozik, hanem a váro­sért. A biztatásra viszont „va­lamennyiünknek, akik a kö­zért dolgozunk, nagy szüksé­günk van” —- írta. Igen. Nagyon nagy szük­ség van a legapróbb biztatás­ra is, de az egymásra találás­ra is. Jó eszköz ehhez, ha ismer­jük, olvassuk a „lenemzeti- zett” Vödrös Attila által veze­tett lapot. Jó az is, hogy De­meter polgármester úr a Szar­vas és Vidéke önkormányzati hetilapban — melynek mottó­ja: „Az igazság szava átha- tóbb a mennydörgésnél / s az igazságtalanság villámot hord kebelében” (Vajda Pé­ter) — közölte korábban emlí­HISTÓRIA Richard Bright keszthelyi emlékei 1814-ből (IV.) Körülbelül egy óra leforgá­sa alatt elértük Keresztúrt s a Festetics-család ősi tartóz­kodási helyét, amely a tó partján áll. A bivalyokat, amelyeknek kedvéért jöt­tem erre a birtokra, a jelen­legi gróf nagyapja telepítet­te ide. A grófnak négy bi­valycsordája volt, de csak ezen a birtokon váltak be. Ez a gazdaság nagyon alkal­mas erre, mocsaras talaja miatt. A bivaly ugyanis ak­kor érzi magát legjobban, amikor nyakig fetreng a víz­ben, s ott gyékényt meg dur­va füvet legelhet. A keresz­túri csorda jelenleg negy­venöt tehénből, tizenöt bor­júból és néhány bikából áll. A bivalytej tápláló, de köny- nyű, és hasonlít a szamártej­hez. A belőle készült sajt íze sem kellemetlen. Ezek az állatok igen erősek, de nehéz bánni velük, mert na­gyon engedetlenek, ha vizet látnak. Egy ízben az itteni csordának két bivalyökre át­úszta a Balatont olyan he­lyen, ahol a víz legalább fél mérföld széles, és üres sze­keret is húzott maga után. A gróf néha nagyon külö­nös célra használja őket. Keszthely mellett van egy meleg forrás, amely egy ta­vat táplál. A tóból csatorna vezet ki. A növényzet fejlő­dése és az iszaplerakódás oly rohamos, hogy eldugu­lással fenyeget. Abban az esetben a szomszédos, nagy rét víz alá kerülne. Sokáig nagy gondot-bajt okozott ennek a csatornának a rend­ben tartása. De most nem kell tenni semmi mást, mint belehajtani a bivalyokat. Az állatok hol előre, hol hát­rafelé mozognak benne, és kitépdesnek és letaposnak mindent, ami idővel eltöm­né a csatornát. A bivalyok fejőse egy gulyás dolga, ki a gróftól kapott legelő és téli takarmány ellenében minden tehén után éven­ként húsz font vajat köteles beszolgáltatni. Minden egyéb az övé. A bivalybor­jú húsát dicsérik, sőt marha­hús gyanánt a bivalyhúst is árulják, de nem sokat ér. Mielőtt elváltunk, vacso­ra után, újabb kirándulást tűztünk ki másnapra. Ez al­kalommal a gróf háziorvosá­nak, a nagy műveltségű és nem kevesebb, mint tizen­egy nyelvet ismerő Gerrard doktornak a vezetésére bí­zott. A környékbeli meleg fürdőt néztük meg, amely innen két mérföldnyire, a Hévíz-patak forrásánál talál­ható. Mint fürdőhely alig ér­demes említésre. A gróf nyilván csak az alsóbb nép­réteg használatára rendezte be. A parasztok nyáron el­jönnek, és itt orvost talál­nak, aki a vérvétel vagy kö- pölyözés annyira kedvelt or­voslásmódjával kezeli őket. Az egyetlen hajlék egy nyo­morúságos ház, amely nyá­ron kocsma, és vajmi sze­rény kényelmet biztosít. De a meleg forrás figye­lemre méltó azon forró, ké­nes vízmennyiség miatt, amelyet egy mélyen fekvő, mocsaras síkság közepén ki­lök, ahol tó alakjában, kö­zel két holdnyi területet el­borít. A levezető csatorna vize pedig két vagy három malmot hajt útjában. Hőfo­káról nem tudok pontos ada­tot, de nagyon meleg, még a csatornában is. A víz erő­sen kénes gázt lehel, és szí­ne kékesbe játszik. A Nim- phaea alba teljes virágjában állott és egy pontyfaj töme­gesen úszkált a tóban. Szemlátomást örvendezve a meleg víznek. Este újabb érdekes dol­got mutattak: a szárazföldi teknősbékák keltető és neve­lő telepét. A Testudo orbicu­laris a leggyakrabban előfor­duló faj a Balatonban és mellékfolyójában, a Zalá­ban. Magyarország más ré­szében ugyancsak szép számmal élnek teknősbé­kák, különösen Füzesgyaí- mat határában és a Tisza lápjaiban. ízletes csemege lévén, megfogják és alkal­mas helyen tartják őket. A keszthelyi telep körül­belül egy kis holdnyi terüle­ten fekszik. Árkok és tavak vannak rajta, melyekben az állatok legelnek és csúsz- nak-másznak. Az egyik sa­rokban két láb magas kerí­tés különíti el a kisebb csi­gatelepet. A csiga itt is, Né­metországban is keresett élelmicikk. A kerítés tetejét hüvelyknyi, közbe-közbe félhüvelyknyi szegekkel verték ki. Azt mondták ne­kem, hogy a szegeken át az állatok sohasem próbáltak kiszökni. Ezt a csigát (He­lix pomatia) Bécsben na­gyon keresik. Ott rendesen zsákszám rakják ki a piacon a bab, a lencse és a szarvasgomba között. A négyezer lakosú Keszt­helyen nincs társadalmi élet. A hely egyike azon kis városoknak, amelyeket csak úgy ismernek, mint a birtokos főúr székhelyét, azét, aki előtt mindenki fe­jet hajt, és akinek mosolya megaranyozza az emberi lé­tet. Csak a kereskedelem van a zsidók kezén. Néhány kiskereskedő ellátja a vá­rost a mindennapi élet szük- ségeleteivel. A lakosság egyébként vagy a grófi tisz­tekből és munkásokból áll, vagy megélhetése valami­lyen módon a város iskolái­val és vallásos intézményei­vel van összefüggésben. Az intézeten kívül, melyet oly aprólékosan leírtam, egy ka­tolikus, latin iskola és egy elemi iskola is van itt. Mind a kettő, jóllehet a tett cikkem. Igen, közölte a PMH nyomán. „Mi csak Petőfitől ve­szünk át írást” — kaptam a minap visszautasítást neves hetilapunk főszerkesztőjétől. Azt hittem, rosszul hallok, kértem, szíveskedjen megis­mételni. Megtörtént. Én még most is szégyellem magam. Azt hittem, nem baj, ha — Kodály szavaival élve — „mind többen összedalo­lunk”. Ó, VOX HUMANA! A szólampróbák jók, hitem szerint a nagy Harmóniának létre kell jönnie! Miért vagyok derülátó? Többek között azért, mert a szarvasi önkormányzat — mondta a polgármester úr — a Pest Megyei Hírlap előfize­tője lesz. Bárcsak jutnának mind több helyre, közelebbre és tá­volabbra is az igazság szavai! Baleczky Ivánné Budapest Legalább a nevüket! Jány Gusztávot felmentették, nem volt háborús bűnös, nem követte el az ellene felhozott aljas, hazug vádakat. Mégis lerészegített különítménye­sek lövöldözésének lett az ál­dozata. Még a katonához mél­tó golyó általi halált is meg­fosztották tőle. Mert az nem kivégzés volt, a magyar kato­na nem volt hajlandó táborno­kára lőni, csak a részeg sze- dett-vedett csőcselék. Tehát Jány Gusztávot meggyilkol­ták. Ez a dolog egyik oldala. A demokratikus magyar bíró­ság az ítéletet, a népbírósági pert törvénytelennek minősí­tette; Elvárom, mint magyar állampolgár, hogy ezzel ne zárja le az ügyet az igazság­szolgáltatás. Kérem, hogy a népbíróság talárja mögé bújtatott, halálos ítéleteket hozó, és gyilkolásra felbújtó személyeket vonják felelősségre. Igaz, ez eddig sem történt meg, és úgy ér­zem, ezek után sem fog meg­történni, de legalább a nevü­ket hozzák nyilvánosságra, hogy a magyar nép ugyanaz­zal az utálattal és megvetéssel emlékezzen rájuk sok év múl­va is, mint az 1849. október 6-án Aradon kivégzett tábor­nokaink gyilkosára, Haynaura. Skultéty József Abony gróf erkölcsi és anyagi tá­mogatását élvezi, a József császár által meghonosított, országos közoktatásügyi rendszerbe tartozik. A Keszthelyen tapasztal­tak szépen világítják meg a magyarországi lakosság jó részének helyzetét. A nagy városok és a szabad váro­sok lakóinak száma annyira csekély, hogy aligha halad­ja meg az egész lakosság egy tizenkilenced részét. A többiek vagy Keszthelyhez hasonló nagyságú mezővá­rosokban laknak (ezeknek száma az országban 691), vagy falvakban (a falvak száma 11 068). A kisebb he­lyek közül csak egynéhány­ban akad művelt társadalmi réteg. Magyarország föld­művelő állam, és lakosai, még azok is, akik a legna­gyobb városokban élnek és a legkülönfélébb foglalkozá­sokat űzik, bizonyos vonat­kozásban vannak a gazda­sággal. Ilyen viszonyok kö­zött a fényűzés és a művé­szet szükségképpen háttér­be szorul. (Vége) Pest megye határozata a békéről 1918 őszére az ország kimerült a háborús erőfeszítések­től, mind többen keresték a kivezető utat a négyeszten­dei vérontásból. Pest vármegye 1918. október 14-én tar­totta közgyűlését, és az ország sorsáról vitatkoztak, illet­ve hoztak határozatot, melyet az országgyűléshez juttat­tak el. A jegyzőkönyvben rögzített dokumentum beveze­tője leszögezte: „Követeli a vármegye közönsége a mielőb­bi békét azért, mert Magyarországot a hosszá háború alatt egy percig sem irányították hódító szándékok, ha­nem kizárólag önvédelemből, fennmaradásáért és terüle­tének csorbítatlanságáért viselt háborút...”A békekötés mellett Pest megye közgyűlése az Ausztriával való ál­lamjogi kapcsolatok módosítását is követelte. Nem kí­vánt teljesen elszakadni a Monarchia nyugati felétől, ha­nem a perszonális uniót javasolta, vagyis azt a formát, hogy csupán az uralkodó személye legyen közös, de Ma­gyarország a külföld felé teljesen önálló országként lép­jen fel a továbbiakban. Ehhez külön magyar nemzeti hadsereget, önálló gazdasági létet és külügyi képvisele­tet indítványoztak a közgyűlés tagjai. A határozat a meginduló béketárgyalásokra „önálló jogkörrel felruhá­zott külön magyar megbízottak”küldését követelte, mert — reménykedtek a megye képviselői — azokon „az Egyesült Államok elnökének ismeretes 14 pontjára”fog­nak hivatkozni. A határozat megállapította azt is, hogy ,Államiságunk elismerése és területi integritásának fenn­tartása nélkül pedig itt a Kárpátok övezte földrajzilag is egységes területen béke sohasem lesz”. Pogány György

Next

/
Oldalképek
Tartalom