Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-14 / 240. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. OKTOBER 14.. CSÜTÖRTÖK Másság és azonosság Kőbányán Hegyek világa A művészet egyetlen nyelvet „beszél” Kőbányán erős hagyománya van a nemzetiségi kultúra ápolásának. Érthető, hiszen a kerületben sokféle nemzeti­ség él: lengyelek, németek, szlovákok, 1949 óta görögök is, s legnagyobb létszámban a cigány etnikum. A kerület kulturális nyitottságát, kezde­ményezőkészségét bizonyítja például, hogy 1979-ben a Pa- taky Művelődési Központban Kosztics László: Cigány Madonna rendezték meg az autodidak­ta cigány képzőművészek első országos kiállítását, amely a hetvenes években fel­lépő naiv és spontán-expresz- szív, népi-kisrealista cigány alkotók művészetéről adott át­fogó képet. Ma délután ismét nemzetiségi művészek tárlatá­nak ad helyet a Pataky Galé­ria. A mostani, Másság — azo­nosság címmel megrendezett kiállítás szintén újszerű kez­deményezés. Cigány, görög és lengyel művészek — ösz- szesen hat alkotó munkássá­gát láthatjuk a kiállításon, köztük olyan művészeket is, akik még nem mutatkoztak be műveikkel Magyarorszá­gon, vagy nem ismertek még szélesebb körben. A magyar- országi lengyel képzőművé­szek például először ez év szeptemberében léptek ki a szórványhelyzet okozta elszi­geteltségükből és rendezték meg első csoportos kiállításu­kat a Bem József Kulturális Egyesületben. E csoportos be­mutatkozás résztvevői közül ketten. Juszkiewicz-Berkecz grafikusművész és Maria Raj- mon textilművész képviselik a magyarországi lengyel kép­zőművészeket a Másság — azonosság kiállításon. Romá­na Juszkiewicz-Berkecz ed­dig csak Lengyelországban és Németországban szerepelt kiállításokon, művei lengyel múzeumi és magángyűjtemé­nyekben találhatók. Figuratív művész, aki végigjárja az el­vonatkoztatás különböző szintjeit, a precízen részlete­ző ábrázolástól a jelszerű megjelenítésig, ahol már csu­pán a táji motívum szerkezeti körvonalai érzékelődnek, s a figuratív és nonfiguratív ha­tármezsgyéjén született for­ma csak utal a tárgyra („Struktúrák és reliefek”). Maria Rajmon Budapesten történt letelepedését követő­en hamar kapcsolatot talált a magyar avantgárddal. Művé­szetében először a klasszikus gobelintechnikát alkalmazta. Valójában vegyes technikájú textilkompozícióban szaba­dul fel legbátrabban fantáziá­ja, amelyekben egyszerre él a síkszerűen modulált, szövött felület és plasztikus alakítás, a vastagabb-vékonyabb for­mák, a változó ütemű ritmi­kus tagolás kifejezési lehető­ségével („Gyökér II.”). A görög művészek — Ri- gasz Hondromatidisz és Geor- giosz Tzortzoglou munkássá­gában érdekesen fonódik egy­be a görög és a magyar kultú­ra termékenyítő hatása. Hon­dromatidisz éppoly szívesen veszi témáit a magyar, mint a görög hagyományból („Gö­rög sas” I—II.). Móricz, Csontváry műveiben finoman ötvöződik és újul meg a klasz- szikus ókori görög tradíció és a XX. századi magyar figurá­lis szobrászati hagyomány. Gergiosz Tzortzoglou Kár­pát Tamás spirituális festésze­tének felszabadító hatására in­dult el a festői pályáján. Ősi földjére, a görög szigetekre látogatva éli át, fedezi fel, s teremti újjá a maga görög identitását az alkotásban. An­nak a sajátosan egyéni vizuá­lis nyelvnek a megteremtésé­ben, ami az „Ornamens” és a „Santorini” sorozat képeiben megnyilatkozik, viszont érzé­kelhető Vajda Lajos és Or­szág Lili alkotásmódjának né­mely tanulsága is. A cigány képzőművészetet két naiv-expresszív népi alko­tó, Ráczné Kalányos Gyöngyi és Kosztics László képviseli ezen a kiállításon. Kalányos Gyöngyi festményein a dol­gok eredeti tisztaságukban, friss, pompázatos színekben jelennek meg. A világra való rácsodálkozás szabad és ér­zékletes fantáziával, a költé­szet, a mese varázsával páro­suló alkotásaiban („Hét iker- szarvaskígyó”, „Igazságte­vés”). Kosztics László szobra­inak arányait, a figura meg­nyújtását, a fölösleges részle­tek elhagyását, a summázó- egybefoglaló formaalkotást a kifejezés szabja meg. Kosz­tics témái az anya és a gyer­mek kapcsolata, a cigány népi mesterségek, a régi ci­gányéletforma jellegzetes fi­gurái és a Biblia világa. Krisztus- és Madonna-ábrázo­lásainak előképei olykor az imakönyvekben látott sablo­nos, érzelmes vásári kegyké­pek. Kosztics tehetségét di­cséri, hogy ezeket a sablonos ábrázolásokat is képes a saját képi látása szerint erőteljes plasztikai érzékkel újrafogal­Rigasz Handromatidisz: Szerelmespár mazni. A rossz előkép alap­ján is jó művet tud alkotni. Hat művész, akik közül ki­ki vállalja a maga cigány, gö­rög, lengyel identitását, s ép­pen ezért másságuk és azo­nosságuk révén — egyszerre gazdagítják saját nemzetisé­güket és a befogadó, otthont adó ország kultúráját. Kerékgyártó István A Másság — azonosság tár­lat október végéig tekinthe­tő meg a X. kerület, Szent László tér 7—14. szám alat­ti Pataky Galériában, Kőbá­nyán. R. Kalányos Gyöngyi: Fiatal pár tűzmadárral Nagykátai levél Venezuelaiak a Tápió-vidéken Újabb földrész meghó­dítása előtt áll a nagy- kátái Tápiómente Tánc- együttes: a jövő hónap ele­jén Dél-Amerikába, Venezu­elába utaznak a táncosok. Mint hasonló esetekben az már errefelé megszokott, a tánc ezúttal is több szálon indíthatja el a kulturális kap­csolatokat Pest megye és a dél-amerikai Venezuela egyik tartománya között. Ezt a tartományt Mono- gasnak hívják, s Maturin a székhelye. A 200 ezres vá­rosban olajbányászattal és földgázkitermeléssel foglal­koznak. s a település határá­ban nemrégiben hatalmas szőlőültetvényeket telepítet­tek. Innen érkezett — Isz­tambulon és Szófián át — Nagykátára a várost képvise­lő Maturin Táncegyüttes. Nem is kell tán bizonygatni, hogy mindjárt nagy sikert arattak a Tápió-vidéki kisvá­ros idősek világnapi ünnep­ségén. A zsúfolt nagykátai központban fellépésük nyo­mán olyan hangulat kereke­dett, mint egy hamisítatlan latin-amerikai karneválon. Az együttes fellépése végett Nagykátára látogató venezu­elai nagykövet és felesége hirtelen azt sem tudta, ott­hon van-e vagy netán Brazí­liában: az ünneplő nyugdíja­sok mindkettőjüket karon ra­gadva táncra perdültek, s egymást váltotta a csárdás meg a szamba. Nem csoda, hogy a nagykövet meghívót nyújtott át a nagykátai tánco­soknak, amely egy novem­ber 8-tól 22-éig szóló turné­ra érvényes. A venezuelaiak csak annyit kértek a vendég­látóktól, hogy amennyiben hazájukból kulturális delegá­ció — táncosok vagy zené­szek csoportja — érkezik Magyarországra, akkor Nagykáta is fogadja őket egy fellépés erejéig. Ilyen egyszerű ez, mond­ják a nagykátaiak. Az előz­ményekhez hozzátartozik, hogy a dél-amerikai együt­tessel két évvel ezelőtt Fran­ciaországban ismerkedtek össze a „tápiómentések”. Ennek nyomán ez év augusz­tus 20-ára, a Kátai Táncfesz­tiválra várták őket Nagyká­tára. Az utazásukat termé­szeti katasztrófa akadályoz­ta meg, így azt későbbre ha­lasztották. Nemrég aztán hír érkezett Szófiából, hogy Eu­rópában tartózkodik a Matu­rin, mennének Nagykátára, ha lenne mivel. A kátaiak autóbuszt küldtek értük, elé- bük... A nagykövet által átnyúj­tott meghívónak ez az előz­ménye — tudtuk meg Szege­di Páltól, a művelődési köz­pont igazgatójától. S azt is ő újságolta, hogy Venezuela nagykövetsége Nagykáta polgármesterét, Bodrogi Györgynét és a művelődési központ igazgatóját meghív­ta a nagyköveti rezidenciára október 15-ére, egy kulturá­lis estre. Akár azt is írhat­nák: Nagykátához nincs is olyan messze Dél-Ameri- ka... (tóth) Szendroi Szabolcs fényképei Szendrői Szabolcs fotómű­vész fényképeiből állítottak ki nemrég néhányat a veres- egyházi Váci Mihály Műve­lődési Otthon galériájában. „A Börzsönytől a Himalájá­ig” című tárlatot, amely októ­ber 31-ig tekinthető meg, Varga Gyula nyitotta meg; közreműködött a Fabriczius József Általános Iskola ének­kara (Kovács Katalin vezény­letével) és szavalattal Tóth- né Kály Erzsébet. A Gödöl­lőn élő fotóművészt évekkel ezelőtt egy vasúti baleset kényszerítette arra, hogy mai hivatását válassza -—, hogy hegymászóként meg­örökítse a lehetetlen ostro­mát vállalók előtt kibontako­zó látványt. Gubis erdélyi tárlatai Gubis Mihály békéscsabai grafikusművésznek két kiállí­tása is nyílik Csíkszeredán október 16-án. A csabai mű­vész grafikai műveit a Csík­szeredái könyváruházban, a Corvin Galériában, alkalma­zott grafikai műveit — plakát­jait — pedig a Szakszerveze­tek Művelődési Központjá­ban mutatja be. A Békéscsa­bán élő, s a szentendrei mai modem művészekhez kötődő Gubis Mihály több mint egy évtizede állít ki, az első hazai tárlata 1980-ban volt, 1985-ben Hollandiában mu­tatkozott be, ezúttal a Szé­kelyföldön első ízben látha­tók alkotásai. Monteverdi a városházán Monteverdi-estet tartott a Budapesti Kamaraopera tegnap a Városháza dísztermében. A közép-európai barokk év rendez­vénysorozatának ez a hangversenye a 350 esztendővel ez­előtt elhunyt itáliai zeneművész munkássága előtt tisztelgett. A Magyar Kamarakórus szólaltatta meg a cremonai szüle­tésű mester madrigáljait. Ezt követően „Tancred és Clorin- da” párviadalának történetét Káldi Kiss András és Gonzalez Mónika adta elő, szövegmondó Gulyás Dénes volt. (A Tanc­red és Clorinda ősbemutatója 1624-ben, Velencében volt.) „A könyörtelen lelkek tánca” című művét Ottavio Rinuc- cini szövegére komponálta Monteverdi. Vénust Németh Ju­dit, Ámort, a fiát Fers Márta főiskolai hallgató, Plútót La­borfalvi Soós Béla ugyancsak főiskolai növendék alakította. A Monteverdi emlékhangverseny jelmeztervezője és rende­zője Moldován Domokos, karmestere Vashegyi György. Kora­beli hangszereken közreműködött az Orfeo Zenekar, a tánc­betéteket a Közép-Európai Táncszínház tagjai mutatták be. (A könyörtelen lelkek táncát először Mantovában játszották, 1608 júniusában.) Képek a Reménység szigetén „Transzcendencia és mo- lyiek kiállításon is bemutat- dern művészt” címmel tarta- koznak az Örs vezér térhez nak eszmecserét fiatal érdé- közeli Reményég szigetén, lyi művészek és magyar al- Tárlatuk holnaptól vasárna- kotók Budapesten. Az érdé- pig látható. PMH-Galéria * PMH-Galéria * PMH-Galéria Kladács Alajos: Nagykőrös Azok közé a festőművészek közé tartozott, akiket a nagybá­nyai iskola egy egész életre szóló színgazdagsággal ruházott fel. Réti István tanítványaként járt néhány szemesztert a kép­zőművészeti főiskolán, s hagyta abba anyagi gondok miatt. A sors rejtélye, hogy a festészet (amelyhez később visszatér) az­tán épp azoktól a gondoktól mentesíti: 1972-ben bekövetke­zett haláláig a művészetből tartja el népes családját. (1937-ben telepedett le Nagykőrösön, ahol éveken át festésze­tet tanított — a Cifrakertben működő képzőművészeti körben.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom