Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-14 / 240. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP TERMESZETBARAT OKTÓBER 14., CSÜTÖRTÖK INNEN— A legfontosabb idomérés A svájci rádió déli pontos időjelzése a neuenburgi ob­szervatóriumból érkezik, ahol 35 tudós és technikus adminisztrálja az időt. Ez a csoport az egyetlen Euró­pában, amely képes a leg­pontosabb atomórát, a hid- rogénmézert elkészíteni. Ennek hibája 30 millió évi folyamatos működése után éppen egy másodperc len­ne. Mivel ez az eszköz el­engedhetetlen a pontos idő­méréshez, évente 2-3 dara­bot adnak el belőle külföld­re. Halak nyomon követése A francia AGROS-rend- szer járművek, madarak, emlősállatok, bálnák stb. rádiós nyomon követése több mint másfél évtizede hatékonyan működik. Most halivadékok és a ha­lak, például lazacok moz­gásának nyomon követését dolgozták ki amerikai, fran­cia és japán biológusok az otolitra alapozva. Az otolit a hal hallószervének belse­jében egy parányi ásványi lerakódás, amely fontos szerepet játszik egyensúlyi helyzetének fenntartásánál. Az orvoslás története Amerikai kutatók elkülöní­tették azt a vírust, amely az idén, várhatóan novem­berben influenza-világjár­ványt okozhat. A vakcina, az oltóanyag már kész, a leginkább veszélyeztetette­ket be is oltották. Alig több mint hét évtizede még akkor sem tudtak egy világjárványt megállítani, amikor már évek óta szed­te áldozatait. Az orvoslás története az ősidőktől 2020-ig című reprezentatív kötet sok ezzel kapcsolatos érdekességről számol be. Párválasztás — szaglás útján Egy német pszichológus véletlen folytán rájött, hogy az embereknél is dön­tő a szaglásélmény. Eddig ezt csak az egereknél vizs­gálták, ott a nőstények az orrukkal keresik a partnerü­ket. Nem is fogadnak el akárkit, jó orruk van hoz­zá, hogy megkülönböztes­sék a saját, de immár fel­nőtt kölykeiket a mástól származó hímektől. Az em­bereknél is így van, derült ki egy angol pszichológus­professzor vizsgálatából. Az emberi sejtek mindenki­nél teljesen egyedi ismerte­tőjeleket tartalmaznak, ezek segítik az immun­szisztémát abban, hogy megkülönböztesse a saját sejteket az idegenektől. —ONNAN Gödöllői kutatóműhelyek / Élelmiszer-ipari gépek a kisgazdaságoknak A Gödöllői Agrártu- dományi Egyetem az állattartási gépek és alkalmazott villamos­ságtan tanszék megközelítőleg negyven évvel ezelőtt létesült. Azóta tevékenységük igen­csak kibővült: például élelmi- szeripari gépek, az épületgépé­szet, vagy az elektronika és az energiagazdálkodás is foglal­koztatja őket. — Az évek során hol az egyik, hol a másik szakterület került előtérbe — mondta Sembery Péter egyetemi ta­nár, a tanszék vezetője. — A hetvenes-nyolcvanas években — a második olajválság után — az energetikára került a fő súly. Akkor mi koordináltunk egy országos programot. Első­sorban olyan területeket támo­gattunk, amelyek gyors megté­rülést ígértek. így a szárítás, az állattartó épületek fűtése és a takarmánytartósítás volt az, amivel komolyan foglalkoz­tunk. Különösen sokat vizsgál­tuk a zöld lucerna szárításá­nak problémakörét. — A korábbi módszer nem volt jó? — A forrólevegős szárítás teijedt el az országban, en­nek azonban nagyon nagy volt az energiaigénye. Akkor a zölden való tartósítási mó­dok jöttek előtérbe és a szárí­tási technológiákban a keve­sebb energiát igénylők (pajtá­ban, vagy kazalban hideg, vagy meleg levegővel való át- fújással). Kísérleteztünk azonban olyan eljárással is, amely során a napenergiát vettük igénybe. — Ezek beváltak? — Nem nagyon terjedtek el, mert egy idő után — ami­kor vége lett az energiakrízis­nek — visszatértek az eredeti­leg használt módszerekhez. Még az igen drága forró leve­gős szárítást is alkalmazzák néhol, mert az így kezelt ta­karmánynak nagyobb a karo- tin-, fehérje- stb. értéke és ezt jól lehet exportálni. — A többi módszer csök­kenti ezeket az értékeket? — Azok esetében nagyobb a veszteség, ugyanakkor lé­nyegesebben olcsóbb az előál­lítás. Mi tulajdonképpen a szárítók automatizálásával foglalkoztunk igazán. — Erre miért volt szükség? — A szárítókban általában valamivel túlszárítják a ter­ményeket, mint arra igazán szükség lenne, mert nem tud­ják pontosan bemérni a ned­vesség fokát. Létre is hoz­tunk jónéhány szabályozót. — Miért többet? — Mert nagyon nehéz a pontosan megfelelőt elkészí­teni, így mindig javítgattunk rajtuk és változtattuk az érté­kelők elhelyezését. Ezek használatával azonban meg lehet takarítani nyolc-tíz szá­zaléknyi energiát. — És az épületfűtés? — A feladat egy energiata­karékos fűtési rendszer kidol­gozása volt. Ezt a munkát is mi koordináltuk. Említésre méltó a padlófűtés kifejleszté­se az állattartó épületekben, aztán helyi sugárzó fűtési megoldások is születtek. A program keretében közö­sen kifejlesztettünk egy mód­szert a traktorosok hajtó­anyag felhasználásának ellen­őrzésére, melynek lényege az elvégzett munka mérése üzemóra-számlálóval és fo­gyasztásmérővel. — Meddig tartottak ezek a fejlesztések? — 1990 táján befejeződ­tek, mert nem volt rájuk pénz, nem kaptunk megbízá­sokat. — S most mivel foglalkoz­nak? — A terveink között szere­pel — s reméljük, hogy pénz is lesz hozzá — a kisgazdasá­gok és -üzemek számára al­kalmas élelmiszer-ipari gé­pek kifejlesztése. Egy csopor­tunk ezzel foglalkozik. — Milyenek a külföldi kap­csolataik? — Részt veszünk a TEM­PUS programban, amely kere­tében együttműködünk a kö­zös piaci tagországokkal. Egy görög egyetem vont be minket ebbe a munkába. En­nek köszönhetően évente hat-nyolc oktató és ugyanany- nyi hallgató tud kiutazni mini­mum egy hónapos tanulmány­útra külföldre, ahol a fő téma az élelmiszer-minőségbiztosí­tás. így alkalmunk nyílik eb­ben a témakörben átvenni, s itthon hasznosítani a nyugati fejlesztéseket. Árpási Mária 125 éves az Egészségügyi Tudományos Tanács Visszatérni az elődökhöz? 1868-ban Balassa János elnökletével megkezdte műkö­dését Magyarországon az Egészségügyi Tudományos Tanács. Az eltelt 125 év alatt természetesen nagyon megváltozott a szervezet működési területe: átalakul­tak feladatai. Ugyanakkor a tanács mai irányítói azon gondolkodnak, hogy némiképpen vissza lehetne (kelle­ne) térni az elődök által teremtett hagyományokhoz. — Százhuszonöt évvel ez­előtt az akkori Országos Köz­egészségügyi Tanács létreho­zói gyökeresen újat alkottak azzal, hogy tulajdonképpen a semmiből alapították meg a hazai népegészségügy első szervezetét — mondta a jubi­leumi ülésre emlékezve dr. Rák Kálmán egyetemi tanár. Az ETT elnöke lapunk mun­katársának kérdésére elmond­ta, hogy az azóta eltelt egy és negyed évszázad alatt nagy­mértékben megváltozott a ta­nács működése, átalakultak a vállalt feladatok is. — Ugyanakkor úgy látjuk, hogy eleink nálunknál sokkal bátrabban nyúltak hozzá egy- egy egészségügyi kérdéshez, merészebben vállaltak fel szakirányú feladatokat. Eb­ben lehetne némiképpen vál­toztatni jelenlegi módszerein­ken, s a régiek munkastílusán okulva, azt mintegy átvéve a mai gyakorlatnál jóval köz­vetlenebb módon kellene vá­laszolni az elénk kerülő kér­désekre. Az ETT jogelődje, mely változatlan formában 1945-ig működött, egy országos füg­getlen tudományos testület volt, melyben „minden köz­egészségügyi és állatorvostan­ra vonatkozó tudomány” kép­viseltette magát. Legfőbb fel­adata a kormány által hozzá intézett kérdésekre való folya­matos véleményezés volt. Né­hány év megszakítás után 1952-ben „éledt fel” ismét a tanács, melyet éppen a válto­zó egészségügy, s az ágazat­ban megindult reformfolya­mat késztetett 1989-ben ismé­telt újjászerveződésre. — Amolyan tárcák közöt­ti szervezet lett az ETT — folytatta a tájékoztatást az el­nök. — Tanácsokat adunk a legkülönbözőbb minisztériu­moknak, attól függően, hogy a felvetődő kérdés mely szakterület irányítóihoz tarto­zik. A lényeg, hogy a tanács valamennyi, az egészségügy tárgykörébe tartozó (ám akár oktatási, akár közigazgatási, igazságügyi stb. vonatkozá­sú) ügyben kötelező jelleg­gel megszólal. így például egyik bizottságunk kezdemé­nyezte a beteg és az orvos közötti jogi és etikai viszony megvizsgálását, melynek eredményeképpen változna a beteg műtét előtti tájékozta­tásának rendje s jelenlegi gyakorlata. Ugyancsak az ETT feladata a gyógyszerek törzskönyvezésével kapcsola­tos előzetes szakmai véle­mény megadása, illetve az orvosbiológiai kutatásokkal kapcsolatban felmerülő eti­kai kérdésekben történő vá­laszadás. Évente mintegy 300 dön­tést hoz az Egészségügyi Tu­dományos Tanács. Valameny- nyi elsősorban ajánlás, illetve tanácsadás szinten megfogal­mazott döntését szigorúan igazítja a nemzetközi szabvá­nyokhoz, a hazai tapasztalato­kat pedig folyamatosan eljut­tatja a megfelelő európai és világszervezetekhez. M. É. Múltidéző Pethe Ferenc Kétszázharminc éve szüle­tett Pethe Ferenc, aki nem­csak gazdasági íróként, ha­nem gyakorlati szakember­ként is számos újítással szolgálta a magyar mező- gazdaságot. Tanulmányait a debreceni református kol­légiumban folytatta, majd 1788-tól — a kollégium pénzbeni támogatásával — külföldi, elsősorban hol­land. protestáns egyeteme­ken bővítette ismereteit. Majd egy évtizedig tartó tá­volléte során szerzett gaz­dag tapasztalatait az 1796-ban Bécsben megjele­nő első magyar nyelvű ag­rárszaklapban a Magyar Újságban akarta mindenki számára közérthető módon hozzáférhetővé tenni. A szerkesztésében megjelenő lap azonban nem hozta meg a várt sikert. A ku­darc után Pethe Bécsből Keszthelyre került, itt a Festetics György által szer­vezett Georgikonban ka­pott másodtanári állást. Kü­lönböző nézeteltérései mi­att — az általánosan elter­jedt latin nyelv helyett ma­gyarul tanított — 1801 őszén hagyta ott állását. Ezután idejének jelentős ré­szét fő művének a „Palléro­zott mezei gazdaságinak írására fordította. Azonban kenyérkereső állást is kel­lett vállalnia, így kerül 1805-ben a herceg Ester­házy család alkalmazásá­ba. Különböző dunántúli birtokaikon látott el insp- rektori teendőket. Fő műve elkészülte után is­mét Bécsbe költözött, ahol 1814-ben lapot alapított „Nemzeti Gazda” címmel. A négy és fél éven át meg­jelenő újságot 1816-tól Pesten szerkesztette, de előfizetők hiányában 1818-ban ezt is kénytelen volt megszüntetni. Pethe Ferenc felismerte a korszerű termelési eljárá­sok bevezetésének szüksé­gességét és számos gyakor­lati példán keresztül írásai­ban kijelölte a változás le­hetséges útját. Helyét Tesse- dikkel és Nagyváthyval azo­nos szinten jelölte meg az agrár-történetírás. Pethe Fe­renc 1832. február 22-én halt meg Szilágysomlyón. (P) Örökölhető a vastagbélrák? Keresik a vétkes géneket Az orvosi szakiroda- lomban nyolcvan évvel ez­előtt merült fel a gyanú: a vastagbélrák örökölhető. Nemrégiben finn és ameri­kai tudósok felfedeztek egy gént, mely — állítá­suk szerint — közreját­szik a vastagbélrák kelet­kezésében. Vizsgálataikat két — finn és észak-ameri­kai — családban végezték el, ahol három nemzedék óta minden második fel­nőtt ebben a betegségben halt meg. Négy éven át vizsgálták negyven rákbe­teg családtag genetikai anyagát: egyező tumor- szupresszor gént kerestek, amely csaknem minden rákbetegség keletkezésé­nél fontos szerepet ját­szik. Ez normális körülmé­nyek között akadályozza a rákos sejtek növekedését. Ha viszont az örökletes faktor megjelenik, csök­ken a sejtosztódást fékező hatása. Fejtörő Az előző heti játék kérdéseire adott helyes válaszok a következők: 1. Kutyák, macskák, lovak, madarak, halak, kígyók, ürgék, vakondok és hangyák igen. Ennek az a magyará­zata, hogy az állatok érzékelik a talaj finom rezdüléseit, amelyek megelőzik a természeti katasztrófát. 2. A jökulihaup a jég alatti tűzhányókitörések félel­metes kísérő jelensége. Amikor a jégmező alatt indul meg a vulkáni működés, a jég és a hó rohamos ütemben megolvad, özönvíz-szerű hevességgel alázúdul a lejtő­kön és mindent magával sodor. 3. Tűzhányókitöréskor. Tefra a felszínre jutó szilárd anyag neve. Ilyen a horzsakő, a hamu és a vulkáni ho­mok. A múlt heti játékunk helyes megfejtői: Kiss Aladárné Érd, Jászonyi Adám Százhalombatta, Sóvágó Éva Nagy­kőrös. A jövő heti játék kérdései: 1. Mi a buzogánycirok és mire használják? 2. Hol ezüstös az ezüstfa? 3. Melyik az a növény, amelynek száraz kóróját a szél télen tovakergeti, ördögien pörgeti, s ezért ördög- szekérnek is nevezik? A helyes megfejtéseket beküldő játékosaink között három háromszáz forintos vásárlási utalványt sorso­lunk ki. A válaszokat jövő hétfőig kérjük beküldeni. A borítékra írják rá: FEJTÖRŐ, postacímünk: Pest Me­gyei Hírlap szerkesztősége, Budapest, Pf. 311. Irányító- szám: 1446.

Next

/
Oldalképek
Tartalom