Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-13 / 239. szám

MAGYARORSZAG PEST MEGYEI HÍRLAP 1993. OKTOBER 13., SZERDA Koldultatok A férfinak — aki szinte észrevétlenül lép be a vonatkocsi­ba — nincs mankója. Nem hiányzik a fél lába, mindkét keze ép. Középkorú, nem szakadt (sötétkék zakót és drapp színű nadrágot visel), nem ápolatlan. Csak kuka. Lehet, hogy nem tud magyarul, vagy fölöslegesnek érez bármifé­le csevejt, mert nem akar ismerkedni. Hanyag mozdulat­tal odatolja a kis kockás papírt a termetes asszonyság orra alá, aki zavart pillantást vet az irományra. Majd a táskájából aprópénzt keresgél elő' és átadja. A mellette ülő' nő is gyorsan követi példáját. Én már meg sem vá­rom, hogy bevillantsa a cédulát. Kipengetem a váltságdí­jat. Dehogy olvasom el a papírra rótt szöveget. Van-e jo­gom kételkedni abban, hogy koldus uram nem vág át ben­nünket? Minek firtatnám, hogy mire adakozom. Talán gyógyszerre, elemózsiára, lakbérre... Szép sorban megsza­badít minden utast az aprótól. Aztán továbbáll, észrevétle­nül, ahogy jött. Végül is igazán korrekt volt. Semmi tola­kodás. Megkímélt minket a kellemetlen szituációtól: meg­menekültünk. Mind több jel szerint a kéregétől mesterségnek is fel­bukkantak a gátlástalan vámszedői. Közülük is a legin­kább menők kisebb brigádokat alkalmazva, külhonból ide­vetődött (nem magyar beszédúj nyolc-tíz ifjoncot, felnőt­tet futtatnak. Fekhelyért és élelemért. Manapság a placc­ra kiküldött koldusok fizimiskájában nem a bibliai forma a divatos. Az invalidusok házából előkeveredő figura pe­dig kifejezetten előnytelen. Efféle alakok nemigen találha­tók az Emke, a Deák tér és az Astoria környékén, ahol a kőid altató menedzsernek (vállalkozónak) ötösökből és tí­zesekből összekunyerálják a napi tíz.-tizenötezret. Az adó­zás kizárt. Bosszankodhatnak is a hagyományos striciszakmában jeleskedők. Na ja, lányokat futtatni jókora kockázattal jár; a tetejébe az üzletmenetre nagy csapást mért a szer­zett immunhiányos betegség (AIDS) és az egekbe szökő re­zsiköltség (ruhaszalon, fodrászat, egészségház). Egy újfé­le koldusra viszont vétek áldozni — különben nem meg­győző. Márpedig a biznisz (üzlet) beindult. A koldultatok egyelőre aratnak. Amíg mentsvárként adakozunk. Fehér Ferenc Bővülő' katonai kapcsolatok Parlamenti napló Megkezdődött a költségvetési törvény vitája A magyar—amerikai katonai együttműködés bővítéséről is szó volt, amikor tegnap Für Lajos honvédelmi miniszter hivatalában fogadta az Egye­sült Államok légierejének ve­zérkari főnökét. Merrill A. McPeak tábornok Deák Já­nos altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnöke meghívásá­ra érkezett október 9-én négy­napos látogatásra hazánkba. A Honvédelmi Minisztéri­um sajtóosztályának tájékoz­tatója szerint folytatódik a magyar tisztek képzése, utó­képzése az Egyesült Államok­(F oly tatás az L oldalról) A törvény szerint a Bünte­tő törvénykönyv bizonyos bűncselekmények el nem évülését kimondó szabá­lyát kell alkalmazni az 1956-os októberi forrada­lom és szabadságharc so­rán elkövetett következő bűncselekményekre: az 1945. évi népbírósági tör­vénnyel háborús bűntett­ként büntetni rendelt, „a népek háború utáni békéje megbontására alkalmas cse­lekményre”; illetőleg a há­ború áldozatainak védelmé­re vonatkozó 1949. évi gen­fi egyezményekben megha­tározott „súlyos jogsérté­sekre”. Az Alkotmánybíróság határozata egyértelműen és kötelezően meghatároz­za az el nem évülő bűncse­lekmények körét. Ezért e ban. Eddig ötven magyar ka­tona vett részt a különféle képzési formákban. Magyar részről sürgették az idegen—barát-felismerő rendszer (IFF) beépítésének gyorsítását a honi vadászgé­pekbe, és azt is, hogy ezzel a korszerű technikával az Oroszországból a Magyar Honvédség számára érkező MÍG 29-es vadászgépeket is lássák el. Amerikai részről egyúttal további technikai se­gítséget helyeztek kilátásba a magyar légierő modernizálá­sára. bűncselekmények elkövető­ivel szemben — a törvény- hozás további menetétől függetlenül is — a nyomo­zó hatóságok és a bírósá­gok alkotmányosan eljár­hatnak. A határozat kihirdetése után Balsai István igazság­ügy-miniszter kijelentette: az Alkotmánybíróság látvá­nyosan megcáfolta azokat a jogi aggályokat, amelyek a kormány igazságtétele törvényének alkalmazásá­val szemben fogalmazód­tak meg. A határozat „ki­ütéses győzelem” — mond­ta a miniszter. Hozzátette: a döntést úgy értelmezte, hogy a köztársasági elnök­nek a törvényt alá kell ír­nia, ki kell hirdetnie, a bí­róságoknak, az ügyészsé­geknek és a rendőrségnek pedig alkalmaznia kell. Csépe Béla napirend előtti fel­szólalásával kezdődött meg kedden reggel az Országgyű­lés plenáris ülése. A KDNP frakcióvezetője a sajtóban megjelent néhány hír kapcsán világított rá a tömegkommuni­káció felelősségére. Elsősor­ban a Magyar Katolikus Püs­pöki Kar nyilatkozatával, ille­tőleg annak interpretálásával foglalkozott. Határozottan visz- száutasította és súlyos torzítás­nak nevezte az egyik országos napilap beállítását, amely sze­rint a nyilatkozattal a kormány­fő egészségi állapotának rom­lására spekuláló keresztényde­mokraták választási kampánya kezdődött el. Csépe Béla sze­rint az ilyen és ehhez hasonló sajtótorzítások célja a KDNP lejáratása, a kormány és a koa­líciós partnerek szembefordítá- sa egymással. A frakcióvezető rámutatott arra is, hogy az egy­házak a politikai küzdelmek fe­lett állnak, s jó lenne, ha a saj­tó nem próbálná ezt megvál­toztatni. Végezetül torzítás- mentes hírközlést, az etika sza­bályainak érvényesítését kérte a sajtótól, amely megítélése szerint a választási kampány egyik főszereplője lesz. Szabó Iván pénzügyminisz­ter ezután összevontan tartotta meg expozéját az 1994. évi költségvetésről, a személyi jö­vedelemadóról, a társasági adó­ról, valamint az illetékről szóló törvények módosításáról. Ezt bevezetőjében azzal indokolta, hogy az adótörvények megha­tározzák a költségvetés bevéte­leit, s ezzel determinálják a ki­adásokat is. A pénzügyminisz­ter felhívta a figyelmet arra, hogy a költségvetési törvényja­A MŰK állásfoglalása A Magyar Újságírók Közös­sége mélyen elítéli, szakmai­lag még egy bulvárlap eseté­ben is méltatlannak és kárté­konynak tartja azt a mód­szert, amellyel a Kurír — meghamisítva a valóságot — alpári politikai gyanúba keverte a Magyar Katolikus Püspöki Kart. Megengedhe­tetlen eljárás megváltoztatni a Püspöki Kar nyilatkozatá­nak kiadási időpontját, és ez­által azt a látszatot kelteni, mintha az egyházi vezetők a miniszterelnök gyógykezelé­sét és távollétét használták volna ki a kormány elleni tá­madásra. Elfogadhatatlan manipuláció a nyilatkozat valódi tartalmának eltorzítá­sa, az újságírói koncepció­hoz illesztett hazugság köz­lése. Mivel a Kurír érintett mun­katársai nem tagjai a Magyar Újságírók Közösségének, a MÚK a Magyar Újságírók Országos Szövetségétől várja a szükséges etikai lépések megtételét, a szerkesztőség­től pedig a személyi követ­keztetések levonását. vaslat benyújtása óta olyan gaz­daságpolitikai történések zajlot­tak le, amelyek fontos változta­tásokra késztetik az előterjesz­tőt. A nyugat-európai és az egész fejlett világra kiteijedő recesszió tovább tart és a nyi­tott gazdaságú Magyarország ezt a hatást nem tudja kikerül­ni. Nem tért növekedési pályá­ra a magyar gazdaság, de csök­kent a GDP zsugorodása. Bíz­tató jel a pénzügyminiszter sze­rint, hogy az ipar már stabil nö­vekedési pályára állt, azonban ennek hatását lerontotta az ag­rárágazat nagyon rossz teljesít­ménye. Az Állami Számvevőszék észrevételeit Hagelmayer Ist­ván, a szervezet elnöke ismer­tette. Mint elmondta: miután a kormány a zárszámadás be­nyújtása előtt juttatta el az Or­szággyűléshez a jövő évi költ­ségvetés tervezetét, eddig csak annak számszaki és törvényes­ségi vizsgálatát tudta elvégez­ni a számvevőszék. A tartalmi gazdaságpolitikai értékelésre csak ezután kerülhet sor. A be­nyújtásnak ez a módja nem egyezik meg az államháztartá­si törvény előírásaival -— mu­tatott rá Hagelmayer István. Az ÁSZ szakemberei számítá­si hibát nem találtak az anyag­ban, ugyanakkor a javaslat né­hány ponton törvénytelen meg­oldásokat alkalmaz, így példá­ul a jegybanktörvénytől elté­rően intézkedik az államnak a jegybankkal szemben fennálló adósságairól. A bizottsági előadók arról számoltak be: általános vitára alkalmasnak találták üléseiken a költségvetési törvényjavasla­tot. Siklós Csaba (MDF) a Megdöbbenést váltott ki Ma­gyarországon Ion Iliescu ro­mán elnök beszéde, amely a Keleti románság elnevezésű rendezvényen hangzott el, és amelyet a Dimineata című ro­mán lap adott közre. A buda­pesti megítélés szerint a kedve­zőtlen felhangú megnyilatko­zást igen nehéz elhelyezni a magyar—román kapcsolatok legutóbbi eseményeinek sorá­ban — mondotta Herman Já­nos külügyi szóvivő. Az előzmények között a szó­vivő megemlítette, hogy Je­szenszky Géza külügyminisz­tert a közelmúltban tett romá­niai látogatása alkalmával fo­gadta Iliescu elnök is. A beszél­getésen a román államfő kifej­tette: a magyar politika kötődé­se a romániai magyarsághoz, és az a tény, hogy Budapest fe­lelősséget érez a határain kívül élő magyar nemzetiségért, ha­sonlatos a II. világháború előtt Hitler által alkalmazott gyakor­lathoz, amikor is a kisebbsé­gekkel eljátszatták az ötödik hadoszlop felforgató szerepét. A magyar külügyminiszter akkor visszautasította ezt az ot­romba feltételezést. Azonban a kialakuló jó légkör megóvása költségvetési bizottság ülésé­ről szólva kiemelte: az ellenzé­ki képviselők szerint a javaslat többek között azért alkalmat­lan általános vitára, mert az utóbbi időszak változásai új tervezési bázist követelnének meg. A kormánypárti képvise­lők azonban úgy látták, hogy a módosításokkal a költségveté­si törvényjavaslaton elvégezhe­tők a szükséges korrekciók. Sa­lamon László (MDF) az alkot­mányügyi bizottság üléséről szólva elmondta: az előirány­zatokkal kapcsolatban csupán az Országgyűlés Hivatala, va­lamint —- az állampolgári jo­gok biztosának költségvetésé­vel kapcsolatban — a köztársa­sági elnök hivatalának vezető­je emelt kifogást. Az önkormányzati bizott­ságban már jóval elégedetle­nebbek voltak a költségvetés­sel a kormánypárti képviselők is. Amint arról Sóvágó László (MDF) beszámolt, a két oldal között alapvető nézetkülönb­ség csak abban volt: a kor­mánypárti képviselők elfogad­ták, hogy habár a pénzek elma­radnak az igényektől, többre mégsem futja. Áz ellenzékiek azonban a kormányzati felelős­ség hiányában bátrabban vál­lalhatták fel a kritikát. Kóródi Mária (SZDSZ) a bizottság­ban elhangzott kisebbségi véle­ményt tolmácsolva elmondta: nem látják rendezettnek a köz­alkalmazotti törvény végrehaj­tását a költségvetési törvényja­vaslat alapján. Elfogadhatatlan­nak tartják, hogy a csökkenő állami támogatások mellett a költségvetés az önkormányza­tok saját bevételeinek 44 száza­lékos növekedésével számol. érdekében nem adott nyilvá­nosságot ennek a vádaskodás­nak. Most viszont a Dimineata- ban közölt Iliescu-beszéd éles kirohanást tartalmaz a jelenle­gi magyar politika ellen, és már meghaladottnak remélt kli­séket elvenít fel. A román el­nök nem kevesebbet állít, mim hogy Magyarország szervezeti­leg és politikailag gyámkodni akar a szomszédos országok­ban élő magyar kisebbségi szervezetek fölött. Emellett a lap ez alkalommal nyilváno­san is megismétli azt a gondo­latot, hogy a magyar magatar­tás a Hitler által folytatott gya­korlathoz hasonlatos. Iliescu el­nök szerint a magyar kisebb­ség autonómiatörekvése szeg­regációt jelent, és az így kelet­kezett helyzetben „elegendő egyetlen szikra és egész Euró­pa lángba borul”. — Mindennek ellenére a magyar kormány úgy véli: le­hetséges kétoldalú kapcsola­tunknak kedvező irányt adni. Lehetséges az, hogy egész régi­ónk integrálódjék .az európai struktúrákba. Lehetséges to­vábbá, hogy a 10—20 évvel ezelőtti szlogeneket kihagyjuk szótárunkból. Mély­meruk „Új sikereket kívánunk a dics« szovjet népnek” — írta 1977-ben Me- ruk József. Ez a cím egyértelműién jellemzi azt az újságírót, aki Ku­rír-beli cikkét (első ol­dalas vezércikkünk is ezzel foglalkozik) papír­ra vetette. De hát kicso­da is Meruk? Ezzel kap­csolatban vegyük elő azt az írását, amelyet Horthy Miklós kendere- si temetésével kapcso­latban írt. „És amikor a televíziós közvetítés fi­náléjaként a mélyma­gyar torkokból felhar­sogott az irredentizmus fenyegető melódiája, ez a sok magánember — Kónya Imre, Boross Pé­ter, Für Lajos, Balsai István, Kádár Béla, Surján László — egy nótát fúj Csurkával, Torgyánnal, s ki tudja még kivel a szélsőjobb családjából.” Nos, az így fogalmazó mély-me- ruk '90 januárjától föl­hagyott korábbi madri­di tudósítói foglalkozá­sával, s a nagykövet-cse­mete egyenesen az MSZP külügyi osztályá­nak vezetője lett. Ak­kor elmondta, hogy mint Kohn úr, ő is ka­landvágyból utazott ha­za, mert meg akarja mutatni, mire képes ez a párt, mármint az MSZP. Akkor mint egy 16 éves gimnazista, ilyen naivan fogalma­zott: „Ide kell eljutni, és akkor a versengés is tisztább lesz: mentes a gyűlölködéstől, az erő­ket megosztó szélsősé­ges indulatoktól.” Kü­lönben kiderült még eb­ből az interjúból, hogy mindennap Spanyolor­szággal álmodik Me­ruk, hogy megvannak a szocialisták első plakát­jai, melyek egyikét egy kocsmában találta id. Kitűnik az idézett mon­datból, hogy Meruk mindenféle gyűlölkö­dést megvet, kivéve azt, amelyet ő szít. Ehhez neki természetesen nem kell ötletekért se szomszédba, se kocsmá­ba szaladnia, erre vo­natkozóan nagyon jó nevelést kapott a szocia­lizmus évtizedeiben, azokban a körökben, amelyek kellő gyűlölet­tel szemlélték a keresz­tény szellemiséget, és vele együtt mindent, ami nemzeti, ami népi, ami magyar. S tették ezt olyan jól, hogy a ma­gyar emberek sajnos napjainkban is eltűrik az ilyen mély-meruki ostoba támadásokat. (Vödrös) Alkotmánybírósági döntés A háborús bűnök nem évülnek el WMmmmmmmMmmmmwmmmmmmmmmmmmmík Otromba román feltételezés

Next

/
Oldalképek
Tartalom