Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-12 / 238. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP EMLEKEZES 1993. OKTOBER 12.. KEDD püspök politikai arcképe V ác város közönsége a negyven éve száműze­tésre kényszerített dr. Pétery József püspök emlékezetét megörökítendő — kinevezé­sének évfordulóján — szep­tember 24-én emléktáblát avatott a püspöki palota szé­kesegyházra néző falán. Em­lékezni akart arról, bogy a vértelen mártír püspök a há­ború alatt ezreknek nyújtott menedéket a palota pincéi­ben és rövid kormányzási évei alatt kifestette a széke­segyházat. Az esztendő során ebben a lapban többször is szó esett Pétery püspök kálváriá­járól. Megdöbbentő és eddig ismeretlen részletek mellett legutóbb augusztus 17-én azt olvashattuk: „Pétery Jó­zsef váci és Shwoy Lajos székesfehérvári püspökök el­leni tüntetéshez kiindulási pontok voltak: mindketten protekcióval nyerték el ma­gas egyházi méltóságukat. Shwoy Lajos testvére a kor­mányzó főhadsegéde, míg Pétery Józsefnek — Petro néven —, ha jól tudom, kul­tuszállamtitkár. Mindketten Mindszenty bíboros hű köve­tői.” Apró részletek Az író utolsó mondata igaz. Ám Pétery püspök ki­nevezésének körülményeit rosszul ismeri. Testvére: Pet­ro Kálmán ügyvéd sohasem volt kultuszállamtitkár. Eger város évtizedeken át megbe­csült párton kívüli ország- gyűlési képviselője volt. A püspöki kinevezésekről a rendkívüli szigorú hivatali titokfegyelem miatt, okmá­nyok alapján írni nem lehet, de mindig kiszivárognak olyan apró részletek, ame­lyek megvilágítják az esemé­nyeket. Az 1942 januárjában Ha­nauer István halálával meg­üresedett váci püspöki szék betöltése szokatlanul hosszú időre nyúlott. Rendes körül­mények között legfeljebb két-három hónapba tellett — mint ahogyan a cikkben aposztrofált Shwoy Lajos is 1928. június 20-án kapott ki­nevezést az április 2-án meg­halt Prohászka székesfehér­vári püspöki székére. A ki- szivárgott hírek szerint a kor­mány Luttor Ferenc kánonjo­gi tanácsost Serédi hercegprí­más hivatali utódját jelölte volna a váci püspökségre is. Azért „is”, mert az előző év­ben is több alkalommal elő­terjesztette. Luttor prelátus emberi magatartását, életstí­lusát — hírek szerint — a va­tikáni Kúria hivatalnokai vi­lágiasnak, püspökhöz méltat­lannak tartották. Bizalmasan közölték — ugyancsak hírek szerint —, hogy többé ne je­löljék. A tárgyalások ezen a ponton megszakadtak. A váci egyházmegye a köztudat szerint lelkipászto­ri beállítottságú — nem tu­dós vagy politizáló alkatú — püspököt igényelt. Hanau­er püspök által megkezdett, részben a Klebelsberg tanya­si iskolarendszerrel összefüg­Pétery gő lelkészi állások szervezé­se, a Pest környéki agglome­rációban felduzzadt nagy lét­számú plébániák megosztá­sa lelkipásztor püspököt igé­nyelt. Mint érdekességet em­lítem meg, hogy már ekkor felmerült Pehm József neve. E sorok írójának dr. Auber- mann Miklós, a neves hittan- könyvíró mondotta — utal­ván az akkor megjelent Édes­anya kötetre: Úgy hallom, hogy nem atyátok, hanem anyátok lesz. Dr. Petro József egri szé­kesegyházi kanonok-plébá­nos — aki kinevezésekor már Pétery nevet viselt, Ist­ván nevű mérnök öccse már erre a névre magyarosított — neve a váci püspöki szék­kel kapcsolatban május hó elején merült fel. Mint a történeti adat még egyetlen élő tanúja -— részle­tesen előadom az adat forrá­sának körülményeit. A hábo­rú után létrehozott Nagy-Bu- dapest egyház-közigazgatási- lag három egyházmegyéhez: esztergomi — a régi Buda­pest — váci Pest környéki — székesfehérvári — Buda környéki és Csepel — tarto­zott. Az így felmerült közös kérdések tárgyalását Pétery püspök kezdeményezte. Több alkalommal tárgyalt Shwoy püspökkel és 1949 ta­vaszán a Szalvátor nővérek Huba utcai zárdájában Dra- hos Jánossal is, aki az elítélt Mindszenty bíboros helynö- ke volt. Azok számára, akik a háború előtti egyházi proto­kollt ismerik: a püspökök rit­kán tartották meg a kinevezé­sük előtt használt tegező vi­szonyt, illetve: a nem püs­pök barát csak külön felszólí­tásra tegezte vissza püspök­ké lett barátját. A kinevezés A Pétery püspöknél jóval idősebb és évtizedek óta nagy tekintélyű főpap, akit a közvélemény tréfásan „álta­lános” Jánosnak is nevezett — utalva arra, hogy prímá­sok mentek és jöttek, de ő maradt — megilletődve fo­gadta Pétery püspök ritka, ki­tüntető tegeződését. Mint­egy viszonzásképpen elmon­dotta Pétery püspöknek kine­vezése történetét. 1942 máju­sában kérte Serédi hercegprí­mástól dr. Petro József egri kanonok-plébános aktáit. A Prímási Levéltárban — ami különbözik és külön kezelt az esztergomi egyházme­gyei levéltár anyagától — számon voltak tartva az „episzkopábilis” — püspök­ségre számba vehető — je­löltek aktái. Dr. Petro József egri kanonok-plébános, több mint két évtizedig, papneve­lő, lelki igazgató volt csak­úgy, mint elődje, Hanauer püspök — könyvei jelentek meg: Az ősegyház élete, A szentmise története, kiadta Pázmány prédikációit. Tanul­mányokat írt hazai és külföl­di folyóiratokban. Tudomá­nyos működése, papnevelési tapasztalata mellett mint plé­bános lelkipásztori gyakor­lattal is rendelkezett. A hercegprímás előteijesz- tése a ninciatúrán keresztül gyorsan haladt a hivatal út­ján. A római kúria nyári szü­nete előtt már befejezett tény volt Pétery váci püspök­sége. E sorok írója 1942 nya­rán katonai lelkészi gyakorla­ton vett részt Budapesten, ahol oktatótiszt volt dr. Be- resztóczy Miklós, akkor a kultuszminisztérium vallásü­gyi első főosztályának katoli­kus részlegvezetője. Augusz­tus elején az egri kirándulá­son a székesegyházból kijö­vet rámutatott az odalátszó akkori plébániaépületre: Lá­tod, Sándor, ott lakik a te új püspököd. Az sem véletlen, hogy szeptember 24-ei kine­vezése után csak november 8-án volt püspökké szentelé­se. Október elején meghalt Kálmán bátyja, akiről min­dig — nála szokatlan — ben- sőséggel és szeretettel nyilat­kozott. Felszentelését az ak­kor már beteges Szmrecsá- nyi érsek helyett Serédi her­cegprímás végezte. Pétery József újonnan ki­nevezett váci püspök nevelt- sége, természete és az addig kialakult egyházpolitikai gyakorlat szerint hűségesen követte az akkori prímás po­litikai irányvonalát. Nem is tehetett mást, mert más „irányvonal” nem volt. A Püspöki Kar évente mindösz- sze kétszer ülésezett — sza­bályzata szerint a közös ügyek megtárgyalására, de a hozott határozatoknak az egyes püspökökre nézve kö­telező ereje nem volt. Serédi hercegprímás nemzetközi te­kintélye, a római Kúriával való rendkívüli szoros kap­csolata miatt még a nuncius tekintélye is formális volt. Püspöktársai közül a hamaro­san elhalálozott Szmrecsá- nyi és Zichy érsekek, Glatt- felder püspök már öregek, Virág, Shwoy lelkipásztori beállítottságú. A történelem később igazolta, hogy az ak­kor Tnég megyepüspöknek fiatal Grősz József sem poli­tikus alkat. Közéleti kérdé­sekben egyedül Apor püs­pök nyilatkozott. Bátorsága, politikai kapcsolata mögött mindenki érezte testvére, Apor Gábor vatikáni követ ismeretét és tekintélyét. Cza- pik hamarosan az egri érseki székbe került. Nemrégen épült fel súlyos autóbaleseté­ből. Ütközések Pétery püspök innsbrucki jezsuita szeminárium példás növendékeként a rend, a fe­gyelem és az engedelmesség követője volt. Egész életé­ben pontos napirend szerint élt és dolgozott. Számára ter­mészetes volt, hogy a lelki­pásztori beállítottságában hozzá hasonló és akkor már kinevezése szerint rangidős Shwoy püspökkel együtt az új prímás irányvonalát is kö­vesse. A korabeli egyházpo­litikai helyzet megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az országban nincsen nuncius, a római megnyilatkozások pedig fel­tétlenül Mindszenty prímás irányvonalát igazolják. A politikusi rendszerrel való elkerülhetetlen ütközé­se az iskolák államosítása­kor lett nyilvánvalóvá. Az el­lene szervezett tüntetések ed­dig ismeretlen adatainak nyilvánosságra hozatalát Pe- tővári Gyula idézett cikké­nek köszönhetjük. A szerve­zett tüntetések után követke­zett a püspöki palota igény- bevétele a feloszlatott szerze­tesházak lakóinak ideigle­nes, majd 1950 szeptemberé­től mindmáig tartó szociális otthon számára. Házi ó'rizetben Első házi őrizete 1950 nyarán, a Püspöki Kar ideig­lenes megállapodása előtti tárgyalások alatt történt. Vé­leménye szerint a feloszla­tott szerzetesek ügyének ren­dezése miatt kellett aláírni az Ideiglenes Megállapor dást. A második házi őrizet a Grősz-per második napján. 1951. június 23-án követke­zett. Ezt az őrizetbe vételt előzte meg utolsó ellenállási lfísérlete a júniusi Püspökka­ri Konferencián. Május 18-án az esti órákban őrizet­be vették Grősz érseket. Má­jus 19-én Jelent meg a ren­delet az Állami Egyházügyi Hivatal felállításáról. A júliu­si konferencián az őrizetbe vett Grősz érsek helyett a rangidős Czapik Gyula elnö­költ. Azt indítványozta, hogy a Püspöki Kar testületi­leg vegyen részt az Egyházü­gyi Hivatal fogadásán. Pé­tery József a tárgyban titkos szavazást kért. Á konferen­cia végén leverten mondotta a központi szeminárium fo­lyosóján: „Fiam, öt-négy arányban alulmaradtam.” Az Egyházügyi Hivatal fogadá­sán rendkívül tartózkodóan viselkedett, semmit nem fo­gyasztott. Zavarát palástolva dr. Brezanóczy Páltól ciga­rettát kért, pedig évtizedek óta nem dohányzott. A törté­netét maga mondotta el, de később Brezanóczy szájából is hallottam. A második házi őrizet ez­zel az ellenállással, majd a július 21-i püspöki kari eskü­tétel „előkészítésével” füg­gött össze. Este a televízió Híradója Pétery püspök alá­írását mutatta. Az Egyházügyi Hivatal fo­kozatosan vette birtokba az egyházkormányzatot. Az egyházi kinevezésekhez szükséges előzetes hozzájá­rulással nemcsak az aulákat, de a jelentősebb plébániák vezetőit is lecserélték. A Püs­pöki Irodába érkező postát csak az egyházügyi megbí­zott jelenlétében lehetett fel­bontani, a kimenő aktákat a megbízott előzetes jóváha­gyásával, az általa őrzött püs­pöki pecséttel lebélyegezve lehetett postára adni. Az egy­házmegyei levéltárat csak a kinevezett állami levéltáros jelenlétében lehetett használ­ni. Pétery püspök utolsó „ösz- szetűzése” az Egyházügyi Hivatallal 1952 decemberé­ben történt. Ekkor már min­den hivatalban az Egyház­ügyi Hivatal által kinevezni kívánt irodaigazgató műkö­dött. Politikailag kívánatos­nak látszott, hogy csak az egyház által is megbecsült, kitüntetett egyének legye­nek. Pétery püspökről közis­mert volt, hogy püspöktársai­val ellentétben ezekben az esztendőkben nem adott ki­tüntetést. Azt mondotta, amíg Mindszenty prímás és legjobb papjaink börtönben vannak, én nem adhatok ki­tüntetést. Az irodaigazgatók kitünte­tésére vonatkozó igényt a no­vemberi Püspöki Konferenci­án Czapik érsek úgy akarta áthidalni, hogy az irodaigaz­gatók „durante munere” — hivatali idejük alatt tb. kano­nokok legyenek. Ez a cím az igen dekoratív lila gallér és lila birétum — papi sapka — viselésének jogával jár. Pétery püspök ezt sem fogad­ta el, hanem püspöktársai­nak is elmondotta és ezzel országosan ismertté tette a kitüntetésekkel szemben a bebörtönzött Mindszenty prí­más és. a raboskodó papok iránti szolidaritását. Ezt a nyilvános szemben­állást az Egyházügyi Hivatal már nem tudta elviselni. De­cemberben az Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese Vá­cott személyesen terjesztette elő az irodaigazgató apáti ki­nevezését. Pétery püspök ne­gatív válasza után maga Kos­sá elnök próbálkozott jobb belátásra bírni. Karácsony után a hivatalba kérette Pé­tery püspököt és ingerült szó­váltás után ezt mondotta: Nézze, Petro, kinevezi, vagy nem? — A tagadó válasz hal­latára Kossá elnök kíséreté­vel együtt kivonult a terem­ből. magára hagyva titkárá­val a püspököt. 1953. január 2-án, első pénteken — a hatodik házku­tatás után — kihirdették a házi őrizetet és őrizetbe vet­ték dr. Vidákovits Aladár premontrei perjelt, aki a püs­pök vendége volt. Ezzel akarta együttérzését kimutat­ni az üldözött szerzetesség iránt. Ekkor került őrizetbe a titkár: dr. Petróczy Sándor, e sorok írója is. Magam őrizetbe vétele ügyében hadd idézzem Heté- nyi Varga Károly könyvét: „Papi sorsok a horogkereszt és vörös csillag árnyékában" — 417. lap — „Állítólag őt szemelte ki az ÁÉH egy ké­szülő, Pétery püspök elleni per előkészítő tanújának.” Egy hónapig tartó kihall­gatásom után látszott, hogy nem illegális szervezkedés, a rendszer megdöntésére irá­nyuló kísérlet, de még egy sovány gazdasági bűncselek­mény sem terheli Pétery püs­pök lelkét. Jóllehet kihallga­tó tisztem szellemes megha­tározása szerint: „kit, miért, mikor, mennyire ítélünk: ez csak bíróságtechnikai kér­dés”. 1953 tavaszán, Sztálin halála utáni változások korá­ban nem volt már időszerű egy sokadik koncepciós, egy­házi per. Közben a házi őrizet em­bertelen körülményei miatt szinte apatikussá vált az őri­zetes Pétery püspök. Össze­nyitott szobáiban állandóan őr tartózkodott. Fürdőszobá­ját nyitott ajtó mellett hasz­nálhatta. Ő, aki kirándulni is reverendában ment, így ment dunai kirándulásra is, nehezen viselte el fogságát. Romló egészsége, elborulni látszó kedélyét látva 1953. április 6-án Czapik érsek ajánlására hozzájárult a hej- cei szociális otthonba való költözéshez. Hejcén ismét megszokott napirendje szerint élt és dol­gozott. Folytatta a már Vá­cott elkezdett zsoltármagya­rázatok írását. Kiegészítette, bővítette a most, halálának 25. évfordulójára hűséges munkatársa, dr. Liptay György által kiadott könyve kéziratát, ami „Papi és szer­zetesi hivatás” címen látott napvilágot. A haz.ahoz.atal 1956. október 31-én a fog­ságából kiszabadított Mind­szenty prímás Vácott átutaz­va mondotta dr. Kovács Vin­ce püspöknek: — Hozzák haza a püspöküket. Novem­ber 1-jei hazajövetele csen­des diadalmenet volt. A hét­köznapokban azonban lát­szott, hogy Pétery püspök szelleme nem a régi többé. Az őt szeretettel felkereső paptestvérek, de környezete is rémülten látták, hogy nem tudja már mások gondolat- menetét követni és rendület­lenül meséli élményét a Lé­gió Mariae vallási mozga­lomról. Megadással tért visz- sza hejcei otthonába, ahol 1967. november 25-én csen­desen meghalt. Holttestének hazahozatalá­ban döntő érdeme volt az azóta elhunyt jezsuita páter Szörényi Gábornak. Nagy nehezen sikerült meggyőz­nie az illetékes hatóságokat: nevetséges volna, ha a halott Pétery püspöktől is félteni kellene a demokratikus ren­det. December 2-án több mint 200 pap jelenlétében te­mettük el az általa rendbeho­zott és kifestett altemplom kriptájában. S zületésének 100. évfor­dulója alkalmából 1991-ben emléktáblát avat­tunk a hejcei szociális ott­hon falán. Most pedig elhur­colásának 40. évfordulója alkalmából a váci püspöki palota falán örökítették meg emlékét. Szemben az­zal a székesegyházzal, amelynek ékesítésén annyit fáradozott. Petróci Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom