Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-11 / 212. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MARIA-NAP 1993. SZEPTEMBER 11.. SZOMBAT Szűz Mária tisztelete A katolikus dogmatika szerint Szűz Máriát kiváló vallási tisztelet (cultus hyper- duliae) illeti meg, ami kisebb, mint az Istennek kijáró imádás (cultus latriae), de több, mint a szentek tisztelete (cultus duliae). A kiváló tisztelet azonban nem közbülső fok az Isten iránt tanúsított imádás és a szenteknek kijáró tisztelet között, hanem a tiszteletnek * egy magasabb foka. A szentek tiszteletének legelterjedtebb formája a közMakula nélkül való Anya. XVIII. sz. közepe benjárásuk kérése. A mario- lógia szerint Mária közbenjárása minőségileg nem különbözik a szentek közbenjárásától, de intenzitásában és extenzitásában igen, vagyis jóval hatékonyabb, univerzálisabb, egyetemesebb kegyelemközvetítés. Mária szüzességét, istenanyaságát, közbenjárását már az 1. sz. végétől emlegetik. Az első niceai zsinat (325) előtti időben a gyermek Jézussal együtt ábrázolják. A legrégebbi ábrázolása a Priscilla katakombában található (3-3 sz.). A 4. sz.- ban találkozunk az első Má- ria-ünnepekkel, s ekkor már templomokat építenek tiszteletére. Nagy hatással volt a Mária-kultusz elterjedésére az efezusi zsinat (431), ahol a legrégebb Má- ria-dogmát mondták ki: Mária Isten anyja (theotokosz). A Szűz Mária-tisztelet felvirágzásának ideje a középkor. Ünnepeinek száma nő, s egyre jelentősebb helyet foglal el a vallásos életben. A 12. sz.-ban már tömegesen keletkeztek Má- ria-kegyhelyek, amelyek közül elsősorban a szerzetesek által gondozottak lettek népszerűek. Hazánkban a Mária-tisztelet gyökerei az Árpád-korban keresendők. A honfoglaló őseink hitéről vallástörténészeink azt tartják, hogy a magyarság * írásunkat a holnapi Mária-nap alkalmából adjuk közre fő vallási formája a sámánizmus lehetett, s a sámánok egy részének táltos volt a neve. Létezett — mint főisten — a „magyarok istene”. Bizonyára voltak női istenségek is: innen származik a Mária-ünnepek őse magyar elnevezése, a Boldogasszony és a Kisasz- szony. A kereszténységre való áttérés viszonylag gyorsan és könnyen történt. Ennek egyik lényeges oka az, hogy a honfoglalók megőrizték nyelvük alapvető vallási kifejezéseit (pl. Isten, ördög, böjt, búcsú, Boldogasszony, Kisasszony). Tehát a régi elnevezések mögötti tartalmat kellett helyettesíteni a keresztény fogalmakkal. Az Árpád-ház a Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta magát. Ebben nyilván közrejátszott az archaikus Emese-hagyomány és a pogány Boldogasszony-tisztelet. Több koraközépkori monostorunkat szentelték fel a Szűzanya tiszteletére: Csa- nád, Széplak, Csatár, Bény, Bélapátfalva, Szer stb. Ugyanígy számos templom búcsúja esett Mária valamelyik ünnepére. Szűz Mária ünnepeinek jelentős része a középkorban terjedt el Magyarországon. Ettől kezdve tisztelik a Szeplőtelen Fogantatást, Gyertyaszentelő Boldogasz- szonyt, Gyümölcsoltó Boldogasszonyt, Sarlós Boldog- asszonyt, Havi Boldogasz- szonyt, Nagyboldogasz- szonyt, Kisasszonyt, a Hátfájdalom Szűzanyát, Mária Bemutatását. A 15. sz.-ban terjedt el Közép-Európában a Napba- öltözött Asszony tisztelete, amelynek ikonográfiája bibSzűz Mária a kis Jézussal és a magyar szentekkel. XVIII. sz. második fele, Eger liai idézetekre vezethető visz- sza. A Teremtés könyvében az Úr így szól a kígyóhoz: „Ellenségeskedést szerzek közted és az asszony közt, a te ivadékod és az ő ivadéka között: ő megrontja a te fejedet, és te az ő sarka után fogsz leselkedni” (3,15). János apostol pedig a Jelenések könyvében tárta elő profetikus látomását: „... nagy jel tűnik föl az égen, egy asz- szony, kinek öltözete vala a nap, lábai alatt a hold, és fején tizenkét csillagú korona” (12,1). Máriának a Napbaöltűzött Asszony szimbólumaival való felruházása jól tükrözi a 15. sz. nagy vallási és politikai feszültségeit. Kö- zép-Európa kereszténységét fenyegette a török és a huszitizmus. A keresztény állam és egyház komoly harcokat vív, a küzdelemben élen jár a ferences obszer- vancia. Küzdelmüket, IV. Sixtus jóvoltából az egész kereszténység támogatta, ugyanis a pápa búcsúkiváltsággal ruházta fel a Napba- öltözött Asszony ábrázolásait. Mindazok búcsúban részesültek, akik ilyen szobor vagy kép előtt imádkoztak a katolicizmus ügyéért. Szent István király felajánlja koronáját (országát) a Szűzanyának. XVIII. század A 16. sz.-ban elterjedt a reformáció, s a nagy török háborúkban legyengült, kimerült az ország. A katolicizmus csak a 17. sz. első felében kezdett újra megerősödni, s megújhodásában arra törekedett, hogy ideológiáját Szűz Mária és az Árpád-házi szentek (István, Imre, László, Erzsébet...) tisztelete köré építse. A nemzeti szentek, királyok tisztelete minden korszakban a nemzeti ideológia alapját képezte, s értelmezésük a korszakok igényei szerint változott. Ennek megfelelően a katolikus megújhodás is a maga képére formálta a magyar szentek alakját, és nagy hatású koncepciót alakított ki. Ez pedig a Regnum Maria- num gondolatköre volt, amelynek alapjául a Hart- vik-legenda egy mondata szolgált, amely szerint Szent István „... minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom s felajánlás útján szüntelen imáiban magát s királyságát az örökszűz Istenanya Mária gyámsága alá helyezte, kinek tisztelete s dicsősége a magyarok közt oly nevezetes...” A koncepció szerint Szent István országfelajánMariahilf. XVIII. sz. második fele, Buda lása révén Szűz Mária Pat- rona Hungáriáé, az ország pedig Regnum Marianum lett. Szűz Mária és Szent István középpontba helyezése egyaránt szolgálta a protestantizmus háttérbe szorítását és a törökök elleni küzdelmet. A Patrona Hungáriáé — Regnum Marianum koncepció belső fejlődése jól nyomon követhető a képzőművészetben. Ábrázolása lényegében a Napbaöltözött Asszony stíluselemeinek ösz- szeolvadása a Magyarok Nagyasszonyának hagyományos középkori ikonográfiájával. Vagyis a Szűzanya fejére a 12 csillag helyett a magyar szent korona kerül, az egyik karján ülő kis János helyébe az ország almája, a másik kezébe pedig az ország jogara kerül. A lábainál ábrázolt félhold a török veszedelem elmúltával bőségszaruvá, a magyar Kánaán jelképévé alakult át. A barokk korban a középkortól kedvelt Mária-ünnepek mellé újabbak keletkeztek, illetve terjedtek el: Mária eljegyzésének ünnepe, Kármelhegyi Boldogasz- szony, Mária nevenapja, Ol- vasós Boldogasszony. A felfokozott érzelmek, az őszinte, mély, vallási megnyilvánulások egyike — mindeddig megmaradt formája — a búcsújárás. A középkori búcsújárásra nagyvonalakban az a jellemző, hogy nagy távolságra (országokon át) zarándokoltak, többnyire szentek sírját, ereklyéit keresték fel, csoportokban esetlegesen összeverődve vagy egyénileg vándoroltak. A 16. sz.-tól azonban a protestantizmus nagy területeket hódított meg, ahol elmaradtak, veszélyessé váltak a zarándoklatok. Közép-Európában pedig a török hódítások is akadályozták a nyilvános vallásgyakorlást, tehát a távolsági zarándoklatok gyakorlatilag megszűntek. Helyettük azonban fokozatosan rengeteg helyi kultuszközpont, búcsújáró hely jött létre. Számos helyen jegyeztek fel csodát, csodás eseményt, gyógyulásokat, jelenéseket. Mihelyst híre ment valamilyen rendkívüli eseménynek azonnal zarándokok tömegei keresték fel a csoda helyszínét, ahol, kiderült, hogy a csodák a Szűzanya közbenjárására történtek, Ő jelent meg, az Ő kedvelt forrásának vize gyógyítja meg a szenvedőket. Szenvedők pedig igen nagy számban voltak Magyarországon: háború háborút követett, gyakori pestis- járványok tizedelték az ország lakosságát. A mindennapi lét veszélyeztetettsége vallási-érzelmi közösségeket hozott létre, melyek védelemért Istenhez és közbenjárásért Szűz Máriához s a szentekhez fordultak. A remélt segítségért pedig cserébe évente megtartandó közösségi zarándoklatoCzenstochovai Szűzanya. XVIII. sz. közepe kát fogadtak, amelyen a közösség minden tagja részt vett. A török veszedelemmel szemben álló Mária-kultusz nagyságát jól mutatja az egyes hadi eseményekhez kapcsolódó, törökverő szimbólummá vált Mária-kegy- kép- és -kegyszobortípusok elterjedése. 1571-ben a Liga hajóhada Lepentónál legyőzte a török hajóhadat. Az ütközet előtt a sereg vezérei Lorettó- ban fohászkodtak a győzelemért, s amikor ez bekövetkezett, a Szűzanya közbenjárásának, segítségének tulajdonították. Rövidesen templomok, kápolnák épültek a Lorettói Szűz tiszteletére — főleg a török által veszélyeztetett Közép-Euró- pában. Tiszteletében a jezsuita rend járt elől. A kápolnaépítések 1627 után kezdődtek, követve ezzel II. Ferdinánd császár feleségének példáját. Főúri kápolna volt Holicson, Sasvárott, Loretomban, Kismartonban, Homonnán stb. Önálló hazai búcsújáró helyei: Ter- satto, Loretom, Máriabes- nyő. 1683 után bontakozott ki hazánkban a Czenstochovai Szűzanya tisztelete. Sobieski János lengyel király mielőtt Bécs felmentésére indult, Czenstochovában gyónt, áldozott, s a kegykép másolatát magával vitte a táborba. A győzelem után gyorsan terjedt kultusza, elsősorban a pálos rend által. A kegykép- „Fekete Mária” képtípus legismertebb változata Közép-Európában, amely hazánkból került 1382-ben Lengyelországba. Másolatai közül a mária- nosztrai a búcsújárás központja lett. Mária nevenapjának közép-európai kultuszát hatalmas erővel ihlette a passaui Mariahilf-kegykép tisztelete. 1683-ban Bécs ostroma alatt Lipót császár Passau- ban a Mariahilf-kegykép előtt könyörgött a keresztény seregek győzelméért. A győzelem után a kapucinus kép — hasonlóan a Lorettói Szűzhöz és a Czenstochovai Máriához — törekvő szimbólummá vált. Alig van olyan 18. sz.-i templom Közép-Európában, amelyben ne lenne másolata. Hazánkba elsősorban a 18. sz.-i német telepesek hozták be, itt „magyarrá” vált, s néhány másolata búcsújárás központja lett: Bodajk, Szentantal, Krasznahorka, Tétszentkút, Solymár, Turbók, Doroszló, Vodica, Sot- tin. A 18. sz. végén II. József császár rendeletéivel óriási károkat okozott, hiszen a vallásos népélet hatalmas anyagát semmisítették meg, amikor a búcsújáró helyeket gondozó szerzetesrendek nagy részét felosztották; vagyonukat, Pócsi Szűzanya. 1800 körül kegytárgyaikat elárverezték, beolvasztották. A következő nagy vallási fellendülés majd a 19. sz. második felében érkezett el. De ennek ismertetésére most nem kerül sor. Soós Sándor Pest megyei múzeumigazgató
