Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-06 / 207. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. SZEPTEMBER 6., HÉTFŐ A battai játékosedző lesz az új kapitány Bátor Buldogok és a dobogó Bátran állíthatjuk, hogy ősztől a Buldogok sok borsot fognak tömi az ellenfelek orra alá. Erre augusztus 1 -je óta elszán­tan készülnek, olyannyira, hogy közben egy hétre még edzőtáborba is vonultak Bala- tonfenyvesre. Ezek után nem csoda, hogy a Százhalombattai Bátor Buldogok akár a dobogó­ra is esélyesnek tartják magu­kat a szeptember 19-én kezdő­dő elsőosztályú rögbibajnokság­ban. Legalábbis ez a véleménye a csapat egyik oszlopos tagjának, Simon Dénesnek, aki ezenkívül is szolgált egészen friss és „ro­pogós" információval. így kide­rült, hogy a következő bajnok­ságban új edzővel, a nagyvára­di Veres László irányításával kezdi meg a tolongást a játékté­ren és remélhetően a tabella él­csoportjában a gárda. A jó to­longás ugyanis a rögbijáték egyik legfontosabb eleme, mér­kőzéseket lehet eldönteni vele. Veres László azonban nemcsak a százhalombattaiak mestere­ként, de mint játékos is döntő érdemeket szerezhet majd a vár­va várt sikerekből. A napokban pedig az is eldőlt, hogy a nagy­váradi sportember lesz a ma­gyar válogatott szövetségi kapi­tánya is, a távozó Szvercsák Ist­ván helyett. Jelenleg három oljavárosi rögbis — Mátyás Alajos, Má­tyás Csaba. Harmat Ákos — büszkélkedhet válogatottság­gal, de a hírek szerint Tóth Györgyöt sem „mentheti meg senki”, hogy ősztől bekerüljön a keretbe. Rajtuk kívül a követ­kezők vívták ki a tavalyi negye­dik helyezést, s indulnak neki az új célkitűzésnek, a dobogós helyezésnek: Simon Dénes, Mile Árpád, Szegedi Gábor, Schützenhojfer István, Hoff­man Márton, Gergely Sándor, Hodula László, Tatai Tamás, Czibere Attila, Dohai Miklós, Csörgő Gábor, Méza Gergely, Szél Pál, Raffael Zoltán, Tóth Gergely. Az utánpótlás is egyre job­ban előtérbe kerül a rögbisek- nél, hiszen az idén már kötelező­vé tették, hogy minden elsőosz­tályú csapat kadett együttest ál­lítson ki, ahol a felső korhatár 16 év. A tervek szerint pedig jö­vőre már bekapcsolódnak az ifik is, s így az éppencsak tizen­hat évet betöltött fiatalok nem kerülnének azonnal a felnőttek­hez, hanem saját korosztályuk­ban erősödhetnének tovább. Százhalombattán mindezekhez adottak a feltételek, mivel ké­szül az új pálya, ahol a rögbi- sek játszhatják majd a meccsei­ket. Addig is a minden igényt kielégítő Városi Szabad­idő Központban kaptak helyet. A Battai Bátor Buldogok egyébként már letették a névje­gyüket, miután az augusztusi Fehérvár Kupán a harmadik he­lyen végeztek. A következő erő­próbára szeptember 12-én Sze­geden kerül sor, ahol a helyiek­kel Magyar Kupa-meccset vív­nak a Buldogok. A kupaforduló után egy héttel viszont már a pontvadászat indul, a battaiak első ellenfele a GAMF Kecske­mét rögbisei lesznek. (oláh) Hírek innen-onnan • Győrik Csaba, a BPLE sportlövője a Bp. Honvéd meghívásos versenyén a standard pisztoly 3x20 lövé- ses számban 583 körrel új országos csúcsot ért el (ré­gi: 566). Az eredmény jobb a fenálló világcsúcsnál (583), de mivel világrekor­dot csak világversenyen le­het elérni, így nem hitelesít­hető. • A Magyar Olimpiai Bi­zottság szombati ülésén Schmitt Pál elnöki megnyi­tója után a sportegészség­ügy aktuális kérdéseit tár­gyalták. • A Dani Zsolt, Mitring Gá­bor normálsúlyú kétpáreve­zősünk a csehországi Roud- nicében zajló evezős-világ­bajnokságon a hatodik he­lyet szerezte meg. • Az országos atlétikai ösz- szetett bajnokságon Szabó Dezső távollétében a másik VB-résztvevő, Munkácsi Sándor (UTE) nyerte a tíz­próbát 7528 ponttal. A nők­nél a címvédő Ináncsi Rita (Bp. Honvéd) 5980 pontot teljesített a hétpróbázok kö­zött, s ezzel megvédte bajno­ki címét. • Gombos László a francia- országi Bully les Mines-ben zajló számszeríj-világbajnok­ság 30 méteres számában 291 körös teljesítménnyel bronzérmet szerzett. A győz­tes német Bichler 292 kört ért el. • A Nemzetközi Sakk Szö­vetség (FIDE) szerint mégis­csak a hétfőn kezdődő Kar­pov—Timman összecsapás tekinthető a hivatalos férfi- sakkvilágbajnoki döntőnek. • A lillehammeri téli olim­pia szervezői elégedetten szá­moltak be a jegyek eladásá­ról. A jövő évi havas-jeges já­tékok 1,4 millió belépőjéből ugyanis már elővételben el­kelt egymillió-hatvanezer. Lillehammeri ingyenkonyha A Norvégiában honos jávorszarvasokat rendszeresen etetni fogják a jövő évi lillehammeri olimpia alatt. Hogy a vadon állatainak mi köze a téli játékokhoz? Annyi, hogy az „ingyenkonyhát” a közlekedési fennakadások el­kerülése érdekében tartják majd fenn. A norvég vasúttársaság rendszeresen megtölti a „stra­tégiai pontokon” elhelyezett etetőket azért, hogy így ke­rülje el a vonatok ütközését a sínekre tévedt állatokkal. A felmérések szerint évente mintegy 500 jávorszarvas leli halálát az ilyen típusú balesetekben, amelyek hatal­mas fennakadásokat okoznak az amúgy precíz menet­rendben. Márpedig jövő' év februárjában a Lilleham- mertől 180 km-re fekvő Oslóbót tízpercenként indulnak a vonatok, s a versenyek menete nem engedi meg a több­órás késést. Solymári óhaj: jobban együttműködni Pilisvörösvárral A megyei bajnokság helyett — mégis az NB I. A megújhodó solymári csapatban Gávaira (3) és Szabóra (7) to­vábbra is számíthat Kárpáti Miklós edző A szerző felvételei egy-két olyan játékost, akire alap­vetően szükségünk lett volna! Maradjunk egy konkrét példá­nál: Becskereki ugyan elment a négyszeres bajnok Elektromos SE-hez, de nálunk egészen bizto­san több játéklehetősége lett vol­na. ráadásul a csapatunk is jól járt volna vele. Ha már „fejest ugrottunk” a té­mába, maradtunk is a személyi állomány változásánál. A soly­máriakra bizony ráfért egy kis vérfrissítés, annál is inkább, mi­vel erősségeik közül Becskereki mellett Molnár is az Elektromos­ba ment. — Molnár Józsi az egyik leg­tehetségesebb hazai beálló — folytatta Behovits. — Szeren­csénkre a harmadik kiszemelt, a 207 centiméter magas Szabó László méggondolta magát, s visz- szamaradt. Rendelkezésre áll a későbbiekben is Gávai, Béres, Lehel, Vecsernyés, Elek, Dobro- vits, Bazsik és a Terranovából visszahozott Sodró, továbbá a fia­talok közül Reményi, Váradi, Král Károly, Sarlós és Tóth. Kö­zülük Váradinak van a legna­gyobb esélye arra, hogy már a bajnoki nyitányon bekerüljön a tizenkettes, a pályára lépő keret­be. A szakember azt is elmondta, hogy a kapuban Benis, Kerekes, Brandhuber és Hemela a válasz­téka Kárpáti Miklósnak, a soly­máriak kapus-kedvencéből lett edzőjének, míg a mezőnyben még egy nyitott kérdés van: a Né­metországból hazatért, korábbi Elektromos, majd Dunaferr-játé- kos, Rudolf János mikor áll majd rendelkezésre? A legnagyobb gondot az után­pótlás nevelése jelenti, hiszen egy ilyen kistelepülés, mint Soly­már képtelen az NB I-es csapat folyamatos „feltöltésére”. Pilis- vörösvárott sokkal több a tehetsé­ges fiatal, de az ő áthozataluk ez idáig valahogy sehogyan sem si­került. Reméli, hogy e téren sike­rül jobban összehangolni a két szomszédvárban folyó munkát. — Úgy látom, a bajnokság­ban az első négy hely már elkelt, mégpedig a Fotex-Veszprém SE, az Elektromos SE, a Pick-Szeged és a Győri ETO KC a váromá­nyosok. A tizenhatos mezőny­ben a mi csapatunk legfeljebb a közepén végezhet. Igyekeznünk kell, hogy bizonyítsuk: nem vé­letlenül és nem hiába támogat a PEMÜ és további szponzoraink: a Kemipur, a Nivoszol Kft., a KÖZÉV-Wariglas Kft., a Che- moldanzas és a Construktiva. Se­gítségükkel időt nyerünk, ezt a bajnoki évadot már biztosan túl­éljük... Jocha Károly Ho| vannak már a régi szép idők? Solymáron például a nyolc­vanas évek első fele, amikor a némiképp (a Vasassal történt fú­zió által) meglepetésre az NB I/B-ben csatázott a helyi férfi ké­zilabdacsapat. Akkoriban rendszeresen 3—4—500 néző övez­te a bitumenes pályát, ahol rendre igen kemény, élvezetes csa­tákat láthatott a nagyérdemű közönség. A hangulat tovább javult, a fe­szültség egyre fokozódott, ami­kor 1986-ban — éppen a jelenle­gi szakosztályvezető és egysze­mélyiben a solymári sportcsar­nok igazgatója, Behovits Miklós volt az edző — a solymáriak fel­jutottak a legfelső osztályba. Iga­zi szenzáció volt ez a tett, hiszen azóta sincs olyan települése Ma­gyarországnak, ahol hat és félez­res lélekszámra NB I-es együttes jutna. Márpedig a solymáriak im­már hét éve az élvonalban szere­pelnek, annak ellenére is, hogy többször is „életveszélyes” hely­zetből, azaz a kiesőzónából me­nekültek. Az utóbbi három évben — kár lenne tagadni — Solymáron visszaesett a kézilabda népszerű­sége. Pedig —- s nem csak papí­ron — egyértelműen megerősö­dött a játékosállomány a korábbi 13-szoros magyar bajnokkal, a Budapesti Honvéddal megtör­tént fúziót követően. Az is az igazsághoz tartozik, hogy az a Honvéd már csak árnyéka volt korábbi önmagának. Bár azért egy Éles—Sótonyi duó sem volt akármilyen „örökség”, még ak­kor is, ha a két, említett kiváló­ság akkor még szerényebb telje­sítménnyel járult hozzá csapata produkciójához, mint jelenlegi klubjukban, a Fotex-Veszprém SE-ben... Az 1992/93-as bajnoki idény egyáltalán nem jól sikerült a solymáriaknak. Az állomány is­meretében majd mindenki a leg­jobb nyolc közé várta őket, maga Hunyadkürti János edző is. Az­után több hidegzuhany követke­zett, s végül örülni kellett a 13. helynek is. A szezon végeztével pedig hosszú heteken keresztül az is bizonytalan volt: ősszel az NB l-ben vagy a megyei bajnok­ságban lépnek majd pályára a solymári kézilabdázók? Szerencsére az előbbi változat vált véglegessé; e tény ismereté­ben kerestük meg Behovits Mik­lóst, s kértük, adjon helyzetelem­zést. — Kár lenne tagadni, hosszú ideje borotvaélen táncolunk—is­merte be a legelején Behovits. — Az anyagi helyzetünk bizony­talansága miatt is veszítettünk el A nem is olyan régi szép idők, amikor Lehel Géza és Éles józsef (jobbról) egymás mellett küzdött Pólótoborzó fiúknak, lányoknak is Új időszámítás Cegléden: Czigánnyal az Újpest ellen A ceglédi vízilabda fennállásának 60 éves évfordulója, úgy tű­nik, nem csupán az évszám kereksége, valamint tekintélyt pa­rancsoló mivolta okán zár le egy fejezetet, egy dicsőséges kor­szakot, megyénk egyetlen, pólóról szóló krónikás könyvében. Az OB I-ből, tehát a közvetlen élvonalból kipottyant csapat tel­jesen átalakult, s Tankó Zoltán, a CVSE vízilabda-szakosztá­lyának technikai vezetője tájékoztatása szerint, a gárda hátte­re is jelentős változások elé néz. A Szolnok színeiben sokszoros válogatottá vált kiváló pólós, Hasznos István vezérelte az OB 1-be a ceglédi együttest, s a sike­resebb szereplés érdekében, a pontot sem hozó őszi szakasz után, tavasszal, mint játékos is vízbe szállt, hogy benntartsa a gárdát a legjobbak között. Min­den erőfeszítés hiábavaló volt, a csapat kiesett, s ezzel, úgy tűnik, a Hasznos-társaság mandátuma is lejárt. Magának a kitűnő játékos­edzőnek június 30-ig élt a szer­ződése, de jelezte a szakosztály vezetésének, hogy a megválto­zott körülményekre, az OB li es folytatásra való tekintettel, a szerződés meghosszabbításánál feltételei lesznek. A megválto­zott körülmények kitétel alatt azt kell érteni, hogy a heti négy edzésre, a másodosztályú szerep­lésre már nem akartak főállású trénert alkalmazni a ceglédiek. Hasznos azonban a megbeszélt egy hónapos gondolkodási idő letelte után sem jelentkezett, így a szakosztály vezetői azzal a Czi- gány Károllyal állapodtak meg, aki korábban is edzősködött már Cegléden, és az utóbbi időben az utánpótlás felelőse volt. Hasznossal, illetve az élvonal­beli játéklehetőség elúszásával, gyakorlatilag az összes budapes­ti játékos távozott, akárcsak az orosz idegenlégiós. Viszont az Ybl Miklós Műszaki Főiskola együttesétől több volt ceglédi já­tékos visszatért, így a kapus Ko- nyesnyi György, valamint a me­zőnyjátékos Szemes Pál és Ho- vanecz Csaba. Mellettük a régi­ek, valamint az ifi gárdából fel­hozott játékosok alkotják az OB II-re készülő csapatot: Józsa Zol­tán, Nyisztor Emil (kapusok), Tóth József, Bóbis Károly, Né­meth Ferenc, Veres Rudolf, Zsol­dos Lajos, Csendes István, Ber­ta József, Bevuczky Gyula, Bara­nyai Ferenc, Kocsis Tibor, Opra István, Bartus Imre, Var­ga Tamás és Rossi Viktor. Czigány Károly a múlt héten, edzőtábor keretében, már ke­mény gyakorlást is diktált kivá­lasztottjainak, hiszen közeleg a Magyar Kupa legjobb nyolc együttese közé jutásért vívandó párosmeccs az UTE ellenében. Szeptember 18-án Budapesten csobbannak először medencébe a bajnoki címvédő és Magyar Kupa győztes újpestiekkel szem­ben, majd szeptember 25-én kö­vetkezik Cegléden a visszavágó. A továbbjutásra szemernyi esé­lyük is alig van a megyeieknek, hiszen Kovács István gárdája, Benedek Tiborhoz, Vincze Ba­lázshoz hasonló világklasszisok­tól hemzseg. Október 2-án pe­dig kezdődik az OB II-es bajnok­ság. De már a jövő hét is mozgal­masan telik a ceglédi uszodá­ban, hiszen szeptember 7—8—9-én, 16 és 18 óra között toborzót tartanak, környékbeli, ceglédberceli, nyársapáti, abo- nyi és természetesen ceglédi, úszni tudó, 1983-ban, 1984-ben, 1985-ben született fiúk számára. A fiataloknak Czigány Károly három hónapos intenzív úszótan­folyamot tart, természetesen, már a póló alapelemeit is be­csempészve, s utána választja ki előkészítő csoportjába a tehetsé­geseket. A ceglédiek emellett egy teljesen újszerű vállalkozás­ba is belevágnak: női vízilabda­szakosztályt szeretnének szervez­ni. Ezért, ugyanezekben az idő­pontokban, várják a 8-tól 15 éves, úszni tudó lányokat is, akikkel a kellő megalapozás után, 3-4 év múlva indulnának el a bajnokságban. Németh Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom