Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-07 / 208. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. SZEPTEMBER 7., KEDD Hodzsa hazaáruló Tüntetés Tiranában A pápa Kaunasban Találkozás a fiatalokkal Tiranában vasárnap este többezren tüntettek azt követelve, hogy a néhai kom- muista párt- és állami vezető, Enver Hodzsa ellen indítsanak posztumusz bírósági eljárást és ítéljék el őt — jelentette Tiranából az AFP. Enver Hodzsa 1945-ben került hatalomra és 1985-ben bekövetkezett haláláig vezette a balkán országot. A tiranai tüntetést az albán politikai üldözöttek szövetsége rendezte meg. A szervezők szerint Ho- dzsát „hazaárulás és tömeggyilkosság” vádjával kell elmarasztalni. A tüntetők ugyancsak követelték, hogy a volt Albán Kommunista Pártot, majd annak utódját, az Albán Munkapártot is bélyegezzék meg. Vasárnap Pozsony belvárosában, a Duna-híd közelében két ismeretlen tettleg bántalmazta Baruch Mayers pozsonyi főrabbit. A támadók ütlegeik közben azt kiabálták: „Zsidó kifelé”. Az esetről a szlovák TA SR hírügynökség számolt Kurt Kola, a politikai üldözöttek szövetségének elnöke annak a véleményének adott hangot, hogy Albániában „ki kell Íratni a kommunizmus gondolatának és gyakorlatának a gyökereit”. Felrótta a jelenlegi kormánynak, hogy késlekedik a közintézményben dolgozó Hodzsa-hívők eltávolításával. Szerinte az anyagi javak azoknak a birtokában maradtak, akik a kommunista uralom idején is hatalmon voltak. A tüntetés résztvevői kérvényt juttattak el az államfőhöz, a kormányhoz és a parlamenthez, kérve az albán vezetést, hogy nyújtson kártérítést mindazoknak, akiket politikai okokból börtönbüntetésre ítéltek, illetve munkatáborokba zártak. be a zsidó hitközségek szóvivőjére hivatkozva. Szlovákiában ma alig háromezer zsidó él. A 29 éves Mayerst áprilisban nevezték ki főrabbivá. Huszonöt év megszakítás után ő az első főrabbi Pozsonyban. Mintegy 30 000 fiatallal találkozott hétfőn Kaunasban, Litvánia második legnagyobb városában II. János Pál pápa. Az egyházfő egész napját a litván katolikus egyház fellegvárának számító városban töltötte. Több mint százezres tömeg előtt tartott szentmisét, majd találkozott a litván püspöki konferencia tagjaival. Felszólította őket, hogy tegyenek meg mindent a vallásos hit újraélesztéséért országukban. A pápa arra is felhívta a püspökök figyelmét, hogy bár a marxizmus megbukott Litvániában, a vallás számára legalább olyan veszélyes gyakorlatias, materialista életszemlélet változatlanul jelen van, s ez ellen a papoknak feltétlenül küzdeniük kell. A vallásos hit megszerzésére hívta fel a litván fiatalokat is a kaunasi stadionban megtartott találkozón II. János Pál. Figyelmeztette őket, hogy boldogok csak a hit révén lehetnek, míg a fogyasztói szemlélet elfogadása, az egyház értelmezése szerinti erkölcsi szabadosság, a Vatikán által el nem ismert szektákhoz való csatlakozás csupán csalódást hozhat számukra. Fölemelte szavát a pápa a kábítószerek fogyasztása, a szex és a pornográfia, a másokkal szembeni erőszak, a rasszizmus és az öngyilkosságok ellen is. Az embernek az egyházi tanítás szerinti, eredendően bűnös voltára figyelmeztette a fiatalokat, s megváltást kínált nekik a vallás révén. A katolikus egyház lelki segítségét ígérte nekik, s közölte, hogy az egyház is határozottan számít az ifjú hívőkre. A nagyvilág hírei * Bili Clinton amerikai elnök levelet írt kilenc arab állam vezetőjének, arra kérve őket, hogy támogassák az izraeli—palesztin megállapodást — közölte a Fehér Ház szóvivője. A Szomáliában állomásozó ENSZ-erők egyik helikopter-köteléke hétfőn hajnalban tüzet nyitót egy sz egy Szomáliái aknavető ütegre. Az amerikai katonák helikoptereire a szomáliaiak nyitottak tüzet, és a kéksisakosok csupán csak ezt viszonozták. * Háfez Asszad Szíriái elnöknek az a véleménye, hogy a palesztin népet, illetve intézményeit illeti meg az a jog, hogy döntsön az őt érintő kérdésekben — fejtette ki véleményét Damaszkuszban Jász- szer Arafat palesztin vezetővel tárgyalva. * Kétnapos nemzetközi értekezlet nyílt meg "hétfőn a dél-lengyelországi Kielcében a hadiipar szerkezet-átalakításával összefüggő kérdésekről. A konferencián német, brit, magyar, orosz, amerikai és legyei szakértők vesznek részt. Sürgetés a békés rendezésért Görögország azt szorgalmazza, hogy a lehető leghamarabb újítsák fel a boszniai béketárgyalásokat — jelentette ki Korfu szigetén Mihálisz Papakonsztantinu görög külügyminiszter azt követően, hogy Nikola Sainovic szerb kormányfővel folytatott megbeszélést. A két politikus abból az alkalomból találkozott Korfun, hogy ott átadták azt a múzeumot, amely az első világháborúban a görög szigeten elesett szerb katonáknak állít emléket. A görög diplomácia vezetőjének a véleménye szerint mindenkinek, akinek az módjában áll, nyomást kell gyakorolnia a tárgyalások folytatása érdekében. Utalt arra, hogy Görögország volt az első állam, amelyik a békés rendezést sürgette és nem a katonai beavatkozást. Koszorúzás Gdanskban Második világháborús német veteránok egy csoportja — köztük a Schleswig- Holstein hadihajó egykori tengerészei, akik 1939. szeptember 1-jén a háború első lövéseit leadták — vasárnap koszorút helyeztek el a Westerplatte lengyel védőinek gdanski emlékművénél. Szóvivőjük szerint ezzel a gesztussal akartak hozzájárulni a kiengesztelődés- hez. Később istentiszteletben vettek részt a gdanski Szént Szűz-templomban. A Westerplatte még életben levő egykori lengyel védői szintén elmentek Gdanskba, hogy megemlékezzenek az évfordulóról, és ugyancsak részt vettek a szentmisén — egy másik templomban. Korábban elutasították, hogy bármilyen kapcsolatot vegyenek föl az egykori német katonákkal. Ismeretlen támadók Megverték a pozsonyi főrabbit VÉLEMÉNY Magyar! Hajnal hasad? Dunaalmásra megyek. Újra régi a neve, az eredeti. Valamikor, a hetvenes esztendőkben, a nagy település-összevonások, névdarabolások idején Dunaalmást megszüntették, „összevonták” a szomszéd községgel, és elnevezték Almásneszmély- nek. Nem akart ráállni a nyelv, de aki kifogást emelt, rögvest nacionalistának és haladásellenesnek nyilvánult. Pedig a szobor, Csokonai Vitéz Mihályé, akkor is Dunaalmáson nézett ránk. Süttői mészkőből faragták. A debreceni és a somogyi poéta itt? Igen. Dunaalmáson akkor már jó ideje Csokonai Irodalmi Kör működött; dr. Ferenczy Miklós helybéli körzeti orvos két könyvet írt Csokonairól és — Lilláról. A költő és a múzsa? Hiszen Rév-Komáromban — hosz- szú ideig csak Komamonak írták az újságok idehaza is — ismerkedtek meg, a poéta a gazdag kereskedők városában szeretett bele Vajda Juliannába, a gazdag gabonakereskedő lányába. És éppen a komáromi „tyrann-törvény” vette el tőle Lillát. Dunaalmás pedig visszaadta. Igaz, már csak a halála után. A dunaalmási temetőben áll a márvány síremlék, amelyre rávésték: „LILLA áldott hamvainak.” Mennyit fogadhatunk el abból, hogy Lilla tette költővé Csokonait, ne firtassuk most. A tehetség mindenkor, örömben és bánatban, utat tör magának. Csokonai mindenesetre halhatatlanná tette Lillát. Ezért emlékeznek ma is Dunaalmáson Vajda Juliannára, aki a becsületes almási kereskedő, Lévai úr hitvese lett. Házasságát boldogtalannak ismerték. Halálos ágya mellett a Lilla-dalok dedikált első példányát találták, s a poéta egykori búcsúlevelét: „Lilim! Én tégedet még most is halálból szeretlek: mégis Lilim! én szeretett Lilim! ez a levelem utolsó hozzád az életbe. Most zárom be végképpen azt az édes barátkozást, méllyet véled szinte kilenc hónapig kóstoltam, s azt az örömöt, mellyért irigyeim lehettek az angyalok...” Dunaalmásra megyek, ahol rév-komáromiakkal is találkozom. A Duna túlsó, felső vidékéről való magyarokkal. Ifjú, pályakezdő újságírókkal. A dunaalmási újságíró-iskola záróünnepére vagyok hivatalos, a táskámban huszonkét újságíró-igazolvány. A dunaalmási újságíró-iskola hallgatói fele arányban felvidékiek, fele arányban dunántúliak — a záróvizsga után egységesen felvételüket kérték a Magyar Újságírók Közösségébe. Elismert, neves újságírók voltak a tanáraik — Büki Attila és Sipos Tamás vezetésével —, nem kételkedhetünk benne, hogy méltóak a MÚK-tagságra. • Szeretettel fogadjuk őket, és reménységgel, mert a magyar újságírásban talán még soha nem volt ekkora szükség a Vidék-Magyarország és a határon túlra szorult magyarok hangjára. Soha nem volt ekkora szükség olyan fiatal írástudókra, akik szolgálni akarnak. Szolgálni, és nem rontani. A magyar újságírásból mára szinte kivesztek azok az írások, azok a hangok, amelyek ilyen alapértékek mellett állnak ki, mint: család, barátság, jóság, szerelem. Dunaalmásra, a tiszta szerelem jelképes helyére tartva sorra kell vennem: a hazai lapok többségében mivé silányodott a szerelem, az érzelmeket, érzéseket micsoda peep-show-vá, masz- százsszalonná tették hazai toliforgatók. Sorskérdés ez is: elvenni egy néptől az érzelmeket, kilúgozni nemcsak az agyát, hanem a szívét is.. A magyar újságírásban még soha nem volt ekkora szükség hiteles, tisztességes hangú, égető sorskérdéseinket vállaló újságírókra, és természetesen a nekik teret — hasábokat — adó napi- és hetilapokra. Ilyen lapból kevés van, nagyon kevés. Ezért tehát szorongva megyek Dunaalmásra, a záróünnepségre: hol s kik kínálnak megjelenést az ifjú újságíróknak? Megélnek-e, megélhetnek-e tollúkból, szorgalmukból, szolgálattevő akaratukból vagy útfélre vettetnek, mint egyre többen a náluk idősebbek közül? Dunaalmásra tartva Csokonai Vitéz Mihály verssorait keresem az emlékezetemben: „Az eltépett gyásznak rongyainál fogva Tündöklik egy nyájas hajnal mosolyogva... Bíztatja hazánkat vidámító képe, Hogy már a magyarok napja is kilépe, S rövid időn felhág egünk délpontjára, Hogy világosságot hintsen valahára.” S tovább: „Lesz még a magyarnak ollyan dicső neve, Amiilyen volt a Márs mezején eleve. S még azok is laurust fűznek magyarinkra, Kik most finnyás orral néznek hérosinkra... Ezt minap egy jámbor magyar énekelte, S benne a huszadik századot képzelte.” A huszadik századot... Szegény Csokonai. 1993 szeptemberének első napjaiban Dunaalmásra tartva a napi hírek kavarognak bennem. Szárszón a magyar nemzetbiztonság főfelelőse — a határon túli magyarokat védelmezve — állítólag megsértette a szomszéd népek önérzetét. Már megint megsértettük. Nyugatról hazaröppenve Méray Tibor elbúcsúztatja a magyar miniszterelnököt. Fejtő Ferenc Párizsból üzeni meg, hogyan s miként kívánatos értékelnünk Horthy Miklóst. Tom Lantos és Soros György pedig szem- pillantás alatt Budapesten teremve kinyilvánítja elvárásait: a Magyar Televíziót meg kell tisztítani a csurkistáktól. Ők majd megmondják, hogy kik azok. Héroszaink? A magyar sajtóban naponta arcul lehet köpni őket. Laurus? Hiszen a múlt esztendőkben őróluk, történelmünk hőseiről tépték le a babérkoszorút — fáradságot nem kímélve — hazai toliforgatók, s hintették, hintik a sót nyitott sebeinkre. Egyikük a magyarság fogyásáról tartott megrendítő szárszói előadást fitymálta le imígy: „A sírt. hol nemzet süllyed el, Für Lajos állta körül.” Kellenek az újak, a nem gyalázkodók, a nem rombolók Kellenek az olyan fiatal újságírók, mint a Dunaalmáson végzettek. Nem azért, hogy babérkoszorút fonjanak bárki homlokára, hanem azért, hogy végre, s talán még a huszadik században írhassuk, érezhessük: „Magyar! Hajnal hasad!” Hasad? Dunaalmás neve már újra a régi. (Kosa Csaba
