Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-04 / 206. szám
Beszélgetés Antall József miniszterelnökkel Horthy Miklós kormányzóról (Folytatás az 5. oldalról') Tehát pontosan tudták a kormánypolitikában, de tudta a kormányzó környezete is, hogy ezek a nemzeti gondolkodású ellenzéki politikusok mit kívánnak szolgálni. Ez nem hátrány, hanem előny volt, mert apám személye biztosítékot jelentett arra, hogy itt egyértelmű Hitler-ellenes politika érvényesül. Ugyanakkor más megbízatásokat is kapott, amelyeket korrekt módon hajtott végre közvetlen környezete és a kormánypolitikusok, Keresztes-Fischer belügyminiszter teljes bizalről a kérdésekről tájékoztatta. Amikor 1944 nyarán a katonai események eljutottak ideáig, Horthy már nyár elejétől készült arra, hogy nekünk fegyverszünetet kell kérni. Azzal is tisztában volt, hogy az oroszokhoz kell előbb- utóbb parlamentereket küldeni. Amikor 1944-ben letartóztatta a Gestapo a kormány tagjait, az ellenzéki és más politikusokat, közöttük apámat, Horthy nem tudott már az érdekükben mit tenni. 1944 őszén, amikor már a Lakatos-kormány működött, Horthy befolyása valamit nőBozó Gyula emlékérme az újratemetésre mát élvezve. Ez más politikai kombinációt jelentett: megvolt az ellenzéki politikusoknak és főtisztviselőknek is a szerepe, miként apámnak is, mint menekültügyi kormány- megbízottnak.-— Térjünk át 1944. október 15-re, az elvetélt magyar kiugrási kísérletre. Az, hogy ez úgy sikerült, ahogy, azaz sehogy, abban milyen szerepe volt Horthy Miklósnak, mennyi volt az ó'felelőssége? — Horthy Miklós a legjobb szándékkal készítette ezt elő, azzal a szörnyű történelmi dilemmával, hogy mit jelent majd neki, aki egész életében antinácizmusa mellett az antikommunizmus megtestesítője volt. Elsősorban a Szovjetuniótól kellett fegyverszünetet kérnie, nem pedig a nyugati hatalmaktól, amelyekben bízott. A háború egész időszaka alatt, különösen a Horthy család ifjabb tagjai, maga Horthy István is egyértelműen angolbarátok voltak. Ugyanígy a kormányzó menye is, Edelsheim-Gyu- lai Ilona, aki most éppen a temetés előkészítésével foglalkozik, vagy ifjabb Horthy Miklós, aki az úgynevezett „kiugrási irodát” tartotta fenn, ahol Szentiványi Domokos működött, s apámmal is többször tárgyalt. A lengyel menekültekkel és a másik oldallal való kapcsolattartásban ifjabb Horthy Miklósnak volt szerepe, aki édesapját ezekhetett, akkor a Gestapo-fog- lyokért is kiállt, és mindent elkövetett, hogy kiszabaduljanak. így szabadult ki nemcsak Bajcsy-Zsilinszky Endre, Nagy Ferenc és mások, hanem apám is. Ebben Horthy- nak közvetlen, személyes része volt. És én ezt sem felejthetem él soha. Dilettáns kiugrás? — Horthy bűnéül vagy hibájául róják fel, hogy azzal, hogy lemondott a kormányzóságról, mintegy legalizálta Szálasit. — Ez a formális hatalomátadás annyiban megkérdőjelezhető, hogy minden elsőéves jogásznak tudnia kell azt, hogy jogellenességet nem lehet jogszerűvé tenni. Iniuriát nem lehet kodifikálni. Horthy Miklós meg lehetett arról győződve, hogy amikor a kormányzóságtól törvénytelenül megfosztják, akkor ezzel nem tették jogszerűvé Szálasi uralmát, ha ezt jogi szempontból közelítjük meg. Politikai szempontból pedig mindenki előtt világos volt, hogy a proklamáció után és azután, hogy Moszkvába küldte a katonákból és civilekből álló fegyverszüneti bizottságot — Faragho altábornagy, Teleki Géza, Szentiványi Domokos részvételével —, akkor itt eldőlt valami. Azon lehet vitatkozni, hogy Horthy Miklósnak a csapataihoz kellett volna menni. Az lett volna helyes, ha akár a Dálnoki Miklós Béla, akár a Dálnoki Veress Lajos vezetése alatt álló hadseregnél várja meg a kiugrási kísérlet sikerét? De ő a Várban akart maradni: biztonságot érzett a várban. Volt egy olyan elgondolása, hogy ameddig ott van, addig ez közjogilag, politikailag, sőt stratégiai értelemben is biztosítékot jelent. Horthy Miklós meg volt győződve arról, hogy mint legfőbb hadúrnak, neki a hadsereg előzetes magyarázkodás nélkül is mindig engedelmeskedni fog. Ez nem következett be. Miért? Azért, mert a hadsereg tisztikara nem volt egységes. Egy antibolsevista szellemben felnevelt tisztikar, a háború ennyi esztendeje után nem olyan könnyen vállalkozott erre a feladatra, tele volt belső szorongásokkal. Horthy Miklós parancsa a háborúiról való kiugrásra nem volt elfogadható a tisztikar egészének. — Ön szerint mennyire helytállóak azok az értékelések, amelyeket az elmúlt évtizedekben olvashattunk arról, hogy a kiugrás megszervezése dilettáns, naiv módon történt? — Úgy gondolom, hogy a magyar nem tartozik a legjobb szervezők közé. Ezt önkritikával elmondhatjuk. Azonkívül a legrosszabbul tudunk összeesküdni, nem tudunk jól konspirálni. Ezeket az általános megállapításokat mind el lehet mondani. Sőt, Horthy Miklós és a kormányzat tagjai nem is tudták elképaz olaszországi badoglionista kiugrásnak, csak más körülmények között. Nem voltak itt a szövetségesek, mint ahogy Itáliában már partra szálltak. Nem szabad elfelejteni, hogy a világ addigi legrafináltabb és legkiképzet- tebb ellenfelével álltak szemben. Nemcsak egy Wesen- mayer Budapesten, mint „helytartó követ”, hanem Skorzenytől kezdve a nagy tapasztalatokkal rendelkező német titkosszolgálati és katonai vezetők, diplomaták, gestapósok, akik ezt ellensúlyozni, kiegyenlíteni, megbuktatni tudták. És eszközökben nem voltak válogatósak, gondoljunk ifjabb Horthy Miklós elrablására, vagy gondoljunk Bakay Szilárd letartóztatására. Mindent megtettek, ami szükséges volt ahhoz, hogy rögtön akcióba lépjenek, tartalékban tartva a nyilaskülönítményeket is. Nyugat-európai Horthy-kép — Milyen Horthy-kép alakult ki Nyugat-Európában, főleg a háború után, hiszen a II. világháború időszakával kötetnyi irodalom foglalkozik? — Nem akarom összekeverni miniszterelnöki funkciómat sem a magánéletemmel, sem a történészivel. Nyilvánvaló, hogy Magyarország nagyságrendjének és súlyának megfelelően foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Azt nem várhatjuk, hogy a nyugati történetírás vagy a nemzetközi történetírás fogja Horthy Miklóst igazán helyretenni. De azt nyugodtan elHorthy Miklós kormányzó a Szent István-napi ünnepi körmeneten. zelni a metodikáját a totális mondhatom, hogy a Budapes- rendszereknek, a magatartá- ten szolgálatot teljesítő diplo- suk nem vágott össze ezzel, maták, így Montgomery ame- De a dilettantizmus nem égé- rikai követ, McCartney Ele- szen érvényes így. A magyar mér, akit a háború idejéből is kiugrásnak legalább annyira a BBC-ből ismerünk, Or- megvoltak a feltételei, mint lowsky lengyel követ, tehát mindazok, akik visszaemlékeznek a másik oldalról, azok egyáltalán nem a Hitlerrel együttműködő jobboldali Horthy Miklós képét örökítették meg. Másik oldalon persze vannak tények — és a tények makacs dolgok —, hogy Horthy Miklós egy olyan országnak volt az államfője, amelyik a tengelyhatalmak oldalán vett részt a háborúban. Ez tény. Ha sikerül a kiugrás, akkor nyilvánvaló, sokkal pozitívabb lett volna a megítélés. De azt mindenkinek tudni kell, ha Magyarországnak 1941-ben még nem is kellett volna belépnie a háborúba, akkor is belesodródott volna. Ha ’42—43-ban Magyarországon ellenállási gek árán ugyan, de a másik Magyarországot is megőrizve tudott szerepelni a II. világháború alatt. Kegyeleti aktus — Mit vár az újratemetéstől? Talán elindíthat egy tisztázó folyamatot? — Ennek kegyeleti aktusnak kell tenni, és tisztességtelen az, aki akár az egyik oldalon, akár a másik oldalon, ebből politikai tőkét akar kovácsolni vagy sanda módon — akár külföldről, akár itthonról — más beállítást akar ennek adni. Magyarország eltemeti egy negyedszázadon át korA kormányzó kezeírása mozgalom bontakozik ki, akkor itt nemcsak a magyarok százezrei, milliói pusztultak volna el, hanem az idemenekültek is, a magyarországi zsidóságnak az írmagját is kiirtották volna, és az ország anyagilag minden szempontból hihetetlen pusztulást élt volna át. Ezt Horthy el akarta kerülni. Egyetlen politikus, egyetlen állam- vagy kormányfő nem szokta odadobni országát áldozatul, hanem utolsó pillanatig megpróbálja menteni. Lengyelország sem ment elé ’39-ben a lerohaná- sának, hanem lerohanták. A Szovjetunió paktumot kötött, a Molotov—Ribbentrop-pak- tumot, és Sztálin bízott abban, hogy Hitlerrel nem kerül háborúba. Mondjam azt, hogy Franciaországban, a hős, diadalmas Pétain letette a fegyvert? Soroljam Európa többi országát? Nagy-Britan- nia kivonult Dunkerque-nél és Churchill nagy erőfeszítésére volt szükség Angliában. Roosevelt Pearl Harbor nélkül hogyan tudta volna bele- yinni a háborúba az Egyesült Államokat? Nagy országok nehezen viszik bele a pusztulásba, az ellenállásba az országukat. Akkor Magyarország, amely szigetként állt itt a II. világháborúban a németek által is elfogadott hagyományos semleges országok mellett, mint Svájc, Svédország, mit tehetett volna? Svédország is átengedte a hadiszállítmányokat Norvégiába. Nem kell tovább sorolni, hogy mik voltak azok a politikai körülmények, amelyek mellett nagy tett volt az, hogy Magyarország ilyen körülmények, kényszerszövetsémányzó államfőjét, egy elkötelezett magyar hazafi kívánsága szerint. Aki ezt bármire ki akarja használni, az bűnös, és szándéka ellentétes a család óhajával, ellentétes a mi kívánságunkkal. A másik oldalon azt várom, hogy az igazságtalan, a torzított Horthy-kép után egy ilyen esemény alkalmas lesz arra, hogy Horthy Miklósról tisztességes képet alkossunk. Már, ami eddig történt, amit eddig elmondtak az emberek, az több, mint az a sok hazugság, amit Horthy személyére és az egész korszakra korábban rávetítettek. Ez nem jelenti azt, hogy egy károlyista, októbrista politikusnak vagy egy legitimistának, aki Károly király visszatérését kívánta volna, vagy magának a Habsburg családnak, amelyik nyilvánvaló, hogy nem akceptálja Horthy Miklós kormányzását, meg kellene változtatnia véleményét. Függetlenül attól, hogy Horthy emlékirataiban éppen egy Habsburg-monarchia helyreállításának és ahhoz való hűségének a képét is megrajzolta. Abban mindenkinek egyet kell értenie, hogy el kell helyezni Horthy Miklóst tisztességgel és megfelelően nemcsak a családi kriptában, hanem a magyar történelemben is. Ezt tudomásul kell venni, nemcsak nekünk, hanem a szomszéd országoknak is. ők is akkor járnak el helyesen, ha nem propagandára használják fel az újratemetést, hanem tudomásul veszik, hogy ezeket a kérdéseket mi is rendezni akarjuk történelmünk alapján. Köszönöm szépen. (Az interjút készítette Feledy Péter)
