Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-30 / 228. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP LATOGATO 1993. SZEPTEMBER 30., CSÜTÖRTÖK Németországi úti jegyzetek II. Biatorbágyi svábok közt Freibergben Vannak még csodák. Az ember kiszáll az autóbusz­ból egy kis német városka főterén, ezer kilométerre Budapesttől, s az első em­ber, akibe belebotlik, szép zengő magyar szóval kö­szön rá jó reggelt. A kis em­berke csupa mosolygás, még a ráncaiból is derű su-* gárzik. Olyan, mint az óger­mán balladák jóságos ko- boldja, a bajbajutottak vé­delmezője. Juli tizennégy éves korá­ban érte meg a kitelepítés tragédiáját. Már nem volt gyerek, de még felnőtt sem. Amiért is mindenre nagyon jól emlékszik, s az emlék­mozaik rakosgatásánál a ko­mor színű cserepeket is beil­leszti a képbe. — Harag, gyűlölködés? Az nincs bennem. Az akko­ri idők magyar politikáját soha nem azonosítottam a magyar néppel. Mielőtt A Vennes fivérek. Martin már „letette a lantot”, Georg még dolgozik. Gyártulajdonos és emellett Freiberg alpolgármestere Franci bácsi nem kobold, egyszerű freibergi nyugdí­jas. Egyike azoknak a svá­boknak, akiket 1946 febru­árjában űztek el Biatorbágy- ról. Fél óra alatt végez az élettörténetével, aztán bú­csúzik. De előbb megígéri, hogy megismertet a környé­ken lakó magyarokkal. Kö­vetkezetesen magyarokat mond, s később ők is így ne­vezik magukat, mikor más­nap valóban eljönnek a ta­lálkozóra. A városháza kis­termében nyolc család kép­viselteti magát a Biator- bágyról ide telepített har­minchét famíliából. Köztük elsőnek egy für­ge mozgású hölgy tűnik fel. Felismerem. Előző este ott volt a hartyániak bemutatko­zó előadásán, s könnyezve hallgatta a harmincas évek pesti dalait. Ő frau Klein, de a földiek csupán Julinak hívják. A találkozóra két unokáját is elhozta. Manu- elt és Elenát. A két gyerek nem tud magyarul, csupán egy dalocskát. Boci, boci tarka, se füle, se farka. Ösz- szeszorul a torkom. Egy majd háromszáz évig ma­gyar földön élt család hete­dik generációja már csak eny- nyit tud azon a nyelven, mely a sváb után második anyanyelve volt a nagyszü­lőknek. ránk zárták a vagon ajtaját, az állomáson felsorakozott a biai zenekar és eljátszot­ták a Himnuszt. Meg azt a régi sváb dalt, ami úgy vég­ződik: Scheiden ist ein trau­riges wort, wenn maumub von zu hause Fort. A lé­nyeg, lefordítva: nagyon fáj, ha a hazát el kell hagy­ni. Ezzel búcsúztak tőlünk a jóérzésű magyarok, akik igazi barátok voltak. Ben­nem ez maradt meg, és so­káig ez adta az erőt, hogy el tudjam viselni a szülőföld hiányát. Volt persze, aki nem tudta megszokni a szá­műzetést. Az öregek. Akik később is, amikor már jobb­ra fordult a sorsunk, egyre csak Biatorbágyot sírták visz- sza. És úgy haltak meg, hogy nem láthatták viszont az elvesztett otthont. Julitól Kindl Sebastian, majd Schunp György veszi át a szót. Sebastian Pesten, a Baross utcában inasko- dott, műszerészséget tanult. De kint, Németországban sokáig segédmunkásként dolgozott. — Bennünket ugyanúgy zsuppoltak ki Magyarország­ról, mint előbb a zsidókat. Télvíz idején, fűtetlen mar­havagonokban, fejenként hu­szonöt kiló motyóval. Hete­kig hányódtunk, előbb Ausztriában, majd Bajoror­szágban, míg végül is elhoz­tak Freibergbe, illetve abba a három községbe, ami ké­sőbb egyesült ezen a néven. Út- és hídépítéseknél dolgoz­tam. Az élelmet jegyre ad­ták, épp csak annyit, ami a létminimumhoz elég volt. 1951-ig nagyon sokat éhez­tünk, nélkülöztünk, s mind­ezt annak tudatában, hogy Biatorbágyon szép házunk, földünk van, amit mások használnak. Abban igaza van Julinak, hogy ezért nem a magyar nép a hibás. Azt vi­szont el kell ismerjék, hogy az akkori sérelmekért hivata­losan még senki nem kért el­nézést tőlünk. A társaság Dávidja Schunp György. Tizenegy évesen került el Biatorbágy- ról, ma már csak törve be­szél magyarul. A mackós külsejű Gyuri villanyszere­lő a Salamandernél, szabadi­dejében pedig a freibergi. fú­vószenekarban trombitál. Ma húsz márkát kap egy órára, a szülei 80 pfenniget kaptak 1946-ban. Ebből a perspektívából nézve a dol­gokat, nyilván másképp íté­li meg a helyzetet. O elége­dett. Nem nosztalgiázik, nem kesereg, az ő korosztá­lyának nem volt ideje, hogy maradandó emlékekkel tá­vozzon a szülőföldről. A jólétet tekintve aligha­nem Vennessék vezetnek, Teréz és Martin, akik a kö­zös beszélgetés után meghív­tak a házukba, majd onnan a Neckar-parti telkükre va­csorára. A házaspár a közel­múltban vonult nyugdíjba. Martin egy textilgyár főmű­vezetője volt, Teréz ugyan­ott — a gyárosnál — házve­zetőnő. Házuk a kisváros el­itnegyedében van, a freiber­gi „Rózsadombon”. — Ezerkilencszázötven- ben nem gondoltuk volna, hogy idáig jutunk — mond­ja az asszony sóhajtva. — A kitelepítés után a szüleim­mel Linzben nyomorogtunk egy elhagyott katonai ba­rakkban, s csak 1946 végén kerültünk Beihingenbe. In­nen jártam dolgozni Stutt­gartba a Salamanderhez. Az első fizetésem 17 márka volt egy hétre. Ma nevetsé­ges összeg, de akkor 25 pfennigért adtak egy kiló kenyeret. — Hogyan emlékszik visz- sza Biatorbágyra? — Felemás érzésekkel. A svábok elleni uszítás már a kitelepítések előtt, rögtön a háború után elkezdődött. Em­lékszem, egy nap nagy­anyám mérgesen jött haza Pestről, ahová naponta hord­ta a gyümölcsöt és zöldségfé­lét a piacra. Valaki a vona­ton azt mondta, nézzétek a vén sváb boszorkányt, ez is a földi szamarak közé tarto­zik. így csúfolták a biai svá­bokat, mert a hátukon hord­ták a kosarat. Csúfolták ré­gen is, de a csúfolódáshoz a gyűlölködés csak ’45 után társult. Előbb. emiatt sírtam, utóbb, már itt, a honvágy bántott. Nagyon nehéz volt megszokni, sőt sohasem tud­tam igazán megszokni. Még most, annyi év után is, ha ha­zamegyünk, gyorsabban ver a szívem, amikor Budaörs után Martin rákanyarodik a biai útra. Kint, a telken minden olyan, mint egy Necker- man-prospektus. Még az ös­vényeket is aszfalt borítja. A teraszosan kiképzett dom­boldalon érik a szőlő, az al­mafák roskadoznak a ter­méstől. Egy piros-zöld cir­mos almába beleharapok. Savanyú. És a szőlő sem olyan mézédes, mint ná­lunk, Magyarországon. Nem tudom, miért, de sajná­lom Terézt és Martint, egy csöppet sem irigylem a lég­kondicionált Mercedest, a freibergi villát vagy a Nec- ker-parti telket. Boldogság? Ezt a szót egyszer sem hallottam a Freibergben élő biatorbágyi sváboktól. A miértjét Klein Juli szavaiban kell keresni. — Megbocsátani lehet, de elfelejteni soha. Hogy el­vették tőlünk a szülőföldet, az őseink házát. Megfosztot­tak a fiatalságomtól, a nagy- szüleimet a derűs öregség­től. Olyan embereket, aki­ket még Mária Terézia tele­pített be Magyarországra, s a közben eltelt kétszázöt­ven év során inkább váltak magyarrá, mint maradtak svábnak. Mi volt a bűnünk, amiért vezekelnünk kellett?! Tudom, a csendes szem­rehányás nem nekem szól, és nem is a mai magyar po­litikának, legkevésbé a je­lenlegi kormánynak. De et­től még nem érzem maga­mat felmentve, sőt bűntuda­tom van. Szégyellem maga­mat a negyvenhét éve elkö­vetett svábüldözésért, s a marhavagonokban elsírt ten­gernyi könnyért. (Vége) Matula Gy. Oszkár Gázelosztó vezetéket, í W1 fogyasztói rendszert tervezők, kivitelezők figyelmébe! A TIGÁZ Rt. a minőségbiztosítási rendszerének részeként szolgáltatási területén 1993. szeptember 01-től új technológiai utasításokat vezetett be. Ezek a tárgykörben kiadott OKGT és TIGÁZ technológiai utasításokat hatálytalanították. Az életbe lépett technológiai kézikönyvek az alábbiak: TT 1000/93 Gázelosztó vezeték létesítése, TT 2000/93 Gázelosztó hálózat üzemeltetése, TT 3000/93 Gázfogadó és nyomásszabályozó állomások, TT 4000/93 Csatlakozó vezetékek és fogyasztói berendezések létesítése, üzembe helyezése, ellenőrzése, karbantartása. A TIGÁZ Rt. szolgáltatási területén 1993. szeptember 01-től a technológiai kézikönyvekben leírtak betartása kötelező. A technológiai kézikönyveket forgalmazza a KOBAPLAST Kft. 4201 Hajdúszoboszló, Földvár u. 11. Pf.: 105. Tel.: (52) 361-170 Fax: (52) 363-941 m V ........-......- V A dvent Becsben. 3 nap autóbusszal. Időpont: december 9, ló. Elhelyezés: kétágyas, zuhanyzós/WC, 4 csillagos szál­lodában, félpanzió. Részvételi díj: 10.450.-Ft/fő. Tunézia - hét kultúra ötvözete. 8 nap repülőgéppel és autóbusszal. Elhelyezés: kétágyas, zuhanyzós szobákban. Ellátás: félpanzió. Indulás: november 18. Részvételi díj: 52.250.-Ft/fő. Barangolás Erdélyben. 5 nap autóbusszal. Elhelyezés: 2-3 ágyas, zuhanyzós/WC szobákban. Ellátás: félpanzió. In­dulás: október 20. Részvételi díj: 14.400.-Ft/fő. , FeMágosítás és jelentkezés irodáinkban és minden, IBUSZ utókat árusító utazási irodában. HIRDESSEN A HÍRLAPBAN KÉNYELMESEN ES GYORSAN! Már valamennyi postahivatalban kapható a hirdetési levelezőlapunk. Töltse ki és adja fel! PEST MEGYEI. HÍRLAP\ A beérkezéstől számított két napon belül az On hirdetése megjelenik. PEST Megyei HÍRLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom