Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-29 / 227. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. SZEPTEMBER 29., SZERDA Ahol jól mennek a dolgok Szada, a vendégváró falu? Vannak olyan települések, melyeken — éppen azért, mert egy náluknál méretében, fontosságában, közigazgatási sze­repében jelentősebb hely felé vezető úton fekszenek — gyakran csak átutazik az ember, s ritkább az, hogy megáll vagy kiszáll ott autójából. Valahogy így van ez Szada eseté­ben is. Ez a fővároshoz közel fekvő kétezerháromszáz lel­ket számoló falu, az idegenforgalmáról nevezetes Veresegy­ház, illetve a megyei egyházi központ, Vác felé eső út men­tén, mondhatni két oldalán található s szinte hétről hétre, hónapról hónapra mindig történik valami... Egy zárt közösségben még a vallási ellentétek is jobban fel­erősödnek: itt az „őslakos” reformátusok és a „betelepült” katolikusok álltak szemben egymással Hancsovszki János felvételei Mostanában arra lesz figyel­mes a Szada felé autózó utas, hogy Gödöllőt elhagyva, s kö­zeledve a település határához, lassítania kell. Merthogy az út jobb oldalán folyó gázfekte­tési munka miatt leszűkül a sáv. — Tulajdonképpen finisé­hez érkezett a gázprogram Szadán — mondja Nádaski László polgármester, akinek leginkább feszült arcáról, mintsem szavaiból lehet kö­vetkeztetni, mennyire fajsú­lyos témák kerülnek terítékre az esti testületi ülésen. — Ha már ráérzett gondjainkra, ak­kor megemlítem, a várhatóan késő éjszakába nyúló megbe­szélésünk témája Szada pénz­ügyi helyzete lesz. Tulajdon­képpen nincs miért aggód­nunk, a településünkön jól mennek a dolgok. Talán csak azért lát feszültebbnek a meg­szokottnál, mert még nagyon sok iratot, levelet, számlát kell az esti ülésig átnézni. Adott a vezetékes ivóvíz, teljes a telefonhálózat is Sza­dán — sorolja a polgármes­ter, egy beszámoló napirendi pontjaiként említve az elmúlt években megvalósult beruhá­zásokat. — Most a gázprog­ram végén tartunk. Ha az elő­zetes tervek szerint haladnak a kivitelezők, október végére kész a főnyomócső, s — te­kintettel, hogy folyamatosan haladnak a lakossági beköté­sek is — remélhetőleg már e télen gázzal fűthetnek a szada- iak. E beruházás pedig magá­val hozza a tavaszi teendők egész sorát; megkezdődhet a Veresegyházzal és Erdőkertes­sel közösen tervezett, regioná­lis szennyvízelvezető- és -tisz­títórendszer kiépítése, no és természetesen, új utakat is kell a megbontottak helyére építtetnünk. Hallgatom a polgármestert, aki sorolja az utóbbi évek be­ruházásait; az új iskolát, az óvodát, a tornatermet, a meg­szépített faluházat, mely egy­ben helyi kulturális központ is, a körzeti orvosi rendelőt, a falusiak megelégedettségére létrehozott állatpatikát, illetve a magánkézben üzémelő Ezüstkehely patikát, Szada büszkeségét, a Székely Berta- lan-emlékhelyet, s a minden igényt kielégítő szakorvosi rendelőt. — Olyanok vagyunk, mint a cipész, akinek épp a cipője szakadozott, vagy a varrónő, akinek hiányzik a gomb a ka­bátjáról. Nálunk is „csak” a polgármesteri hivatal nincs rendben. Ám bízok abban, mi­hamarabb erre is jut pénz. Nem túlzók Nádaski úr sza­vai. Szadán a pénzügyek jól mennek. Kivételes helyzetben van a település azáltal, hogy év végére várhatóan nullszal­dós költségvetést tudhat magá­nak. Honnan van mindehhez pénz? Erről faggatni sem kell a polgármestert — látja, hogy erről akarom kérdezni, s már mondja is: — Az a véleményünk, s eb­ben a tíz fős testület valameny- nyi tagja egyetért, hogy egy ilyen kis településen minden anyagi forrást ki kell használ­nunk. A legkézenfekvőbb szá­munkra az önkormányzati tel­kek értékesítése. Vállalkozó­kedvünknek, s nem utolsósor­ban a főváros közelségének, a Hungaroring szomszédságá­nak, a kedvező fekvésű, szép kilátást nyújtó telkeinknek kö­szönhetjük, hogy megtalált bennünket egy amerikai és egy német üzleti partner. Előbbi 250 hektáron egy golf­pályát alapoz meg a falu hatá­rában, míg utóbbi egy 300 munkahelyet biztosító mű­anyagfeldolgozó üzemet tele­pít Szadára. — Minden örömem és büszkeségem mellett sem ta­gadhatom, hogy ezek a beru­házások nem váltották ki a helybéliek egyhangú tetszését — egyesek a létesülő üzem környezet-, s főképpen a leve­gő szennyező hatása ellen ber­zenkedtek, míg mások a golf­pálya értelmét kérdőjelezték meg. Válaszképpen ezekre a felvetésekre csak egyet mond­hatok. Az önkormányzat min­den döntését megalapozottan hozza, úgy, hogy elsősorban a falu és a lakosság igényeit és érdekeit tartja szem előtt. Hiszem, hogy egy fővároshoz közeli település golfpályája, más hasonló hazai létesít­ményhez képest tud évente több tízezer, elsősorban ameri­kai vendéget vonz e tájra; s tu­dom, mert magam is láthat­tam az eredeti német technoló­giával megépített műanyagfel­dolgozó üzemet, ezek a létesít­mények egy cseppet sem szeny- nyezik a levegőt. Kár is lenne Szadáért! — jegyzem meg, természetesen ezt már csak az utcán. Olyan szép, a hagyományokat olyan tökéletesen ápoló, a múltat a jelennel példaszerűen ötvöző falu ez, hogy valóban kár len­ne egy környezetet szennye­ző, vagy egy csupán nagyzolá- si vágyból megvalósuló beru­házással a jót elrontani. — Már csak azért is, mert Szada sok-sok évtizeden át Budapest éléskamrája volt — mondja a faluház vezetője, Kelemenné Boros Zsuzsa. — Sőt, évtizedeken át olyan tele­pülésként tartottak számon minket, ahová a fővárosból „kiábrándult” nemesemberek és hivatalnokok költöztek ki szívesen. Egyesek csupán nyá­ri rezidenciának tekintették it­teni házaikat, de nem kevesen voltak azok, akik végleg ide­költöztek, s naponta innen jár­tak be dolgozni. Házaik, ezek az egykori kúriák ma is Szada nevezetes helyei — nemcsak a múltunkról árulnak el sokat, de hűen tükrözik azokat a sa­játos nagycsaládos együtt­élési szokásokat is, melyek mind a mai napig a megtartó erőt jelentik falunkban. Hagyományosan zárt tele­pülés Szada — magyarázza a faluház vezetője, miközben számtalan dokumentumot, egykori, mára már megsár­gult fényképet tereget ki író­asztalán. Utóbbiak közül is a leghűbben László Gyula ré­gészprofesszor felvételei ele­venítik meg az elődök népvi­seletét, építkezési szokásait, azt, ahogyan egy eredeti ház­hoz a család gyarapodásával párhuzamosan újabb és újabb részeket építettek, a helyi vise­letét, az ünnepeit. — Nagyon sok minden tör­tént Szadán az elmúlt évek­ben, évtizedekben — mondja Kelemenné. — Ám mindez nem tudta elfeledtetni a ha­gyományokat, háttérbe szorí­tani a zárt közösség íratlan szabályait, életmódbeli szoká­sait. Legszembetűnőbben pél­dául a családnevek őrzik a falu múltját. Tulajdonképpen néhány nagy név váltakozik e tájon; az Orosziak, a Roma- csekek, a Grófok, stb. Az ő őseik telepedtek meg az egy­kori csendes kis faluban, s fia­ik, leszármazottaik élik ma is hasonló nagycsaládos, össze­tartó életüket. Ezt a hagyo­mányápoló-szerető tulajdon­ságot igyekszünk mi is tiszte­letben tartani. Az augusztus 20-án avatott címerünkben például ugyancsak egy család­fa látható -— ez is azt szimbo­lizálja, hogy Szada mai kis közösségei néhány nagy csa­ládra vezethetők vissza. Ugyanezt bizonyította a falu­ház dolgozói által a közel­múltban készített kiállítás is. Néhány családfát rajzoltunk a falra, s ezeken jelenítettük meg az egykori, s a mai hely­belieket. Hihetetlen módon örült mindenki annak, hogy felfedezhette magát, s elődjét egy-egy poszteren. Nem tudok elszakadni a gondolattól, melyet a helyi művelődési központ vezetőjé­től hallottam, miszerint Sza­da meglehetősen zárt telepü­lés. Milyen előnyökkel, s hát­rányokkal jár ez, s egyáltalán látható-e az örökség egy mai, folytonosan változó települé­sen. A megújított paraszthá­zak, a gondosan ápolt Szé­kely Bertalan-emlékhely, a rokonság tartása az egykori zárt település múltjának meg- idézéséhez elengedhetetlen „kellékek”. Úgyszintén a máig hallható népdalok, a még napjainkban is felöltött népviselet. S talán éppen en­nek a változatlanságnak a ré­sze az is, hogy a hétközna­pok közszereplői is alig-alig változtak az elmúlt évtizedek­ben. Régóta ugyanazok az emberek irányítják Szadát — mi tagadás, közmegelégedés­re. Sőt, ahogyan mondják: egy és ugyanazok az embe­rek voltak a tanácstagok és az egyházi elöljárók is. Még a helyi lelkész neve sem vál­tozott évtizedek óta — ma is Körpöly tiszteletes vezeti a helyben meghatározó létszá­mú református közösséget. — Azaz a fia — javít ki dr. Körpöly Kálmán, aki ter­mészetesen édesapja nyomdo­kain haladva, lett e település lelkésze. Ha már a múltat, s a jelent kutatja, a köztük lévő kapcsolatot keresi, arra az egyházon belül is megannyi utalást találni. Bizony annak a „vallásháborúnak”, ami A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata. Szada helység neve 1341-től fordul elő okmánya­inkban Zada néven. A XV. század elején királyi birtok, majd újra magánkézben van; a XVI. század elején pedig a váradi káptalan és a váci püs­pök osztozik rajta. A török alatt a helység meglehetősen elnéptelenedik, de 1720-ban újra 57 portája van. A ma fa­luházként működő egykori kúriára vonatkozóan nincse­nek pontos adataink, sem épí­tője, sem építési kora szem­pontjából. A szakirodalom úgynevezett Grassalkovich-, vagy Pejacsevich-kúriaként tartja számon. Stílusát tekint­ve mindenképpen 1810, vagy 1820 körül épülhetett. Lehet viszont, hogy azonos az 1823 évi (Váci Püspöki Gazdasági Levéltárban lévő) uradalmi felmérésekben emlí­szinte a legutolsó napokig megkeserítette a szadaiak: éle­tét, ugyancsak múltbéli gyö­kerei vannak. Az itteniek többsége ugyanis református, s magukat „őslakosságnak” tartják számon. Sohasem néz­ték tehát jó szemmel a betele­pülő katolikusokat. Utóbbiak pedig, éppen .jövevény” mi­voltuk miatt, jó ideig a szegé­nyebb rétegeket alkották Sza­dán. Okozott is ez kellő vitát. Ez a nézeteltérés aztán akkor hatalmasodott el, amikor el­tűntek a társadalmi különbsé­gek, s a két vallási közösség tagjai kezdtek rivalizálni egy­mással. Azaz, az utóbbiak is szerettek volna a reformátu­sokhoz hasonló megbízáso­kat kapni, s azokkal egyen­rangú helyet s tisztet betölte­ni. A viták — sajnos — gyű­lölködésig fajultak. Ez a gyakran az ellenreformáció koráig visszanyúló, s ma már bizonyíthatatlan eredetű törté­nések felidézésén alapuló el­lenségeskedés, tulajdonkép­pen csak az utóbbi években ért véget. Igazi bánatom az, hogy a harag, a marakodás helyett nemcsak a békesség, hanem a közöny, a közöm­bösség is a szadaiak leikébe költözött. Utóbbi nyomait szerencsé­re csak egyes kis közösségek­ben lehet felfedezni. A helyi rendezvényeken, a gazdasági tett „Oszlopokkal ellátott dísz­esebb” épülettel, amely ak­kor Friebeisz István tulajdo­na volt. A kúria jellegzetes klasszi­cista építmény; hosszan el­nyúló földszintjének köze­pén négy dór-oszlopos, orom- zatos előcsarnokkal. Az ab­laknyílások formája már nem eredeti. Az udvari hom­lokzaton az oszlopos-timpa­élénkülés hatására gyarapodó vállalkozások házatáján, a po­litikai vitáktól sem mentes nyilvános beszélgetéseken ha­sonlót nem lehet .tapasztalni. A szadai gazdák — merthogy e tájon rendben megtörtént a földek felosztása — már nem a „mihez kezdjünk”, hanem a „hogyan tovább” kérdések fe­lett tanakodnak. Az átmeneti nehézségeket akaratlanul is bőrükön érző egyéni gazdák — köztük egy régóta zöldség­gel, szántóföldi kultúrával foglalkozó család leszárma­zottja, név szerint Romacsek István — egyelőre elégedetle­nek. — Nincs támogatás, kevés a haszon, alig-alig éri meg ezt csinálni — dohog a megkere­sett gazda. — Eleink töltötték fel a környező mocsarakat, te­lepítettek e tájon szőlőt, hon­osították meg a szántóföldi kultúrát, a zöldséget — enged fel hangja a múltidézés köz­ben. — Azt folytatjuk, amit ők elkezdtek. Bízok a jövő­ben. Azok a beruházások, me­lyek most Szadán megindul­tak, feltételezhetően meghoz­zák számunkra is a jobb létet. Részemről teljesen egyetértek azzal az amerikai vállalkozó­val, aki a golfpálya terveinek készítésekor kijelentette: eb­ből a zárt településből lehet akár egy idegenforgalmi falu is. Mailár Éva nonos középső előépítmény megismétlődik. A kétmene- tes (két helyiségsoros) épüle­ten belül a helyiségek sík- mennyezetűek. 1958-ban az egyik helyiségben még állt az egykori rangos berendezé­sére utaló, rokokó díszítésű, fehér cserépkályha. Az épület műemléki jelle­gű­Pamer Nóra Finisbe érkezett a gázprogram: a helybéliek szeretnének már e télen gázzal fűteni Szűkebb hazánk kincse

Next

/
Oldalképek
Tartalom