Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-29 / 227. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. SZEPTEMBER 29., SZERDA Negyvenkétmilliárd de Kelet-európai Külföldi befektetők több mint 42 milliárd dollárt kötöttek le kelet-európai beruházásokra, 1700 ügy­letben 28 országban, a márciusig tartó másfél év­ben — ez derül ki az East European Investment Ma­gazine tegnap nyilvános­ságra hozott legfrissebb összesítéséből. Magyaror­szág változatlanul az első a célországok közül az egy főre jutó külföldi tőke arányát tekintve. Oroszország vonzotta a legtöbb külföldi befekte­tést: 402 üzletben 10,52 milliárd dollárt kötelez­tek el számára külföldi vállalkozók. Erős második helyezett Létrejött i Gyakorlatilag már létrejött a Demokratikus Baloldali Szö­vetségből (SLD) és a Len­gyel Parasztpártból (PSL) álló lengyel kormánykoalíció — közölte tegnapi sajtóérte­kezletén Zbigniew Siemia- towski, az SLD szóvivője. Be­számolt arról is, hogy Wlodzi- mierz Cimoszewicz, az SLD vezetője levelet intézett Lech Walesa államfőhöz, amely­ben kérte, hogy fogadja a vá­lasztásokon győztes baloldal vezetőit. Ezen a találkozón terjesztenék elé a kormányko­alíció miniszterelnök-jelöltjét is. Értesülések szerint a két párt között olyan megállapo­befektetések Kazahsztán, 9,12 milliárd dollárral. A volt Szovjetunión kí­vül a legnépszerűbb Len­gyelország volt az 1993. márciusig tartó másfél év­ben a külföldi befektetők körében. Lengyelország részesedése 162 ügylet­ben 5,56 milliárd dollár volt. Abszolút értékben Magyarország volt a má­sodik, 334 ügyletben 3,16 milliárd dollárral, de Ma­gyarország hosszú ideje és változatlanul az első Kelet-Európábán a külföl­di tőke egy főre jutó ará­nyát számítva. Csehországra 1,4 milli­árd, Szlovákiára pedig, 191 millió dollár jutott. koalíció? dás született, hogy a koalíció Waldemar Pawlakot, a PSL vezetőjét jelöli miniszterel­nöknek. Pawlak egyszer már volt miniszterelnök, bár csupán 33 napig. Rendkívül nehéz helyzetben vállalta el e tisztet Walesa kérésére, Jan Ol­szewski kormányának viha­ros bukása, 1992. június 4. után. A rendkívül feszült és nehéz helyzetben hihetetlen nyugalommal és kitartással végezte munkáját, az akkori parlamenti erőviszonyok azonban nem tették lehetővé, hogy kormányt alakítson, ezért vissza kellett lépnie. Hol voltak, hol Vannak a műszaki­ak? A rendszerváltoztatás kísérle­ténél olyannyira hiányoztak; bár egy pillanatig sem állítom, hogy azért, mert lapulva, bölcs előrelá­tással ki akartak maradni belőle. Nem — sokkal inkább azért, mert nem kerestük és nem találtuk meg őket. Hiányoztak. Pedig kellettek volna nagyon. Két napig együtt voltam velük — harminc-har­mincöt idősebb és fiatalabb mérnökkel, műszaki szakem­berrel —, túl az országhatáron, de belül az egykori Magyar- ország határain: Gömörben és a Szepesi-érchegységben. Magát az utazást egy munkával betelni nem tudó, önma­gát megsokszorozó mérnökember, Gáspár János szervez­te, aki időt, energiát nem sajnálva létrehozta a Magyar Köz­lekedési Közművelődésért Alapítványt, amely egyszerre kí­vánja segíteni a magyar közlekedési emlékek feltárását, tör­téneti feldolgozását, a magyar vonatkozású közlekedési, műszaki emlékek, emlékhelyek megőrzését és a magyar műszaki értelmiség érzelmi kötődésének felújítását a törté­nelmi haza, a Kárpát-medence iránt. (Nem hagyhatom em­lítés nélkül, hogy eme alapítvány tiszteletbeli elnöki tisztét olyan szaktekintély vállalta, mint idős Rubik Ernő, a ma­gyar repülés történetének Kossuth-díjas tudósa.) Egy alapítványt létrehozni, működtetni — hacsak nem pattan fel valamely titkozatos tengeren túli kincseskamra ajtaja — nem tartozik a legegyszerűbb mutatványok közé. Gáspár János mindenesetre működteti az alapítványát. Szorgalommal, kitartással, ügyes kapcsolatteremtéssel és nyilván az elérhetetlen célokat nem ismerő emberek szívós­ságával, élelmességével. Az utazásnak, amelyet a huszadik század végi magyar ál­lampolgár rendkívülinek érez, vendége voltam. Őszi nap­fényben, őszi színváltoztató tájakon vonatoztunk végig Gö- mör és Szepesség regényes völgyein, egy nem kevésbé re­Szavazás Strasbourgban Románia bizalmat Az Eruópa Tanács parla­menti közgyűlése tegnap el­söprő többséggel — alig tu­catnyi ellenszavazat és tar­tózkodás mellett — megsza­vazta Románia teljes jogú tagként történő felvételét a strasbourgi szervezetbe. (A magyar delegáció egyöntetű­en tartózkodott.) A közgyűlés határozata még nem jelenti egyúttal a hivatalos taggá válást, ez majd csak a külügyminiszte­ri bizottság jóváhagyó hatá­rozata nyomán válik végle­gessé. A döntést megelőző ple­náris vitában lényegében csak két hozzászóló — egy holland és egy osztrák kép­viselő — foglalt egyértelmű­en állást amellett, hogy az ország szerintük még nem érett a strasbourgi tagságra, s emiatt a kérdést célsze­rűbb lenne elhalasztani a kö­Douglas Hurd külügyminisz­ter megerősítette a. brit kor­mány kiállását az orosz elnök mellett,'Szinte egy időben az­zal, hogy Borisz Jelcin bel­ügyi csapatokkal záratta kö­rül a parlament épületét Moszkvában. A brit külügyminiszter, aki orosz kollégájával, Andrej Kozirevvel találkozott Orosz­ország New York-i ENSZ- misszióján, emlékeztetett ar­ra, hogy a brit kormány mind vetkező ülésszakra. Az ösz- szes többi — összesen 25 — felszólaló, köztük a ta­nács hivatalosan is ajánlást tevő három állandó bizottsá­gának képviselője a teljes jogú taggá fogadás mellett érvelt, bár legtöbbjük egyút­tal különféle fenntartások­nak is hangot adott. A leggyakoribb fogalma­zás szerint a tanács alapve­tő dilemmája, hogy mi szol­gálja jobban a romániai de­mokratikus reformok fel- gyorsulását és teljessé téte­lét: ha „kívültartással” ösz­tönzik Bukarestet a még hi­ányzó intézkedések megho­zatalára, vagy ha a szerve­zet tagállamaként a tanács közvetlenül kíséri figyelem­mel az esedékes törvényho­zási folyamatok végigvite- lét, ellenőrzi és segíti telje­az 1991 augusztusi puccs ide­jén, mind most igen hamar ki­állt a reformprogram és an­nak vezéralakjai, Gorbacsov, illetve Jelcin mellett. A brit kormány álláspontja szerint Jelcin és az előreho­zott választások adják most a legjobb esélyt a reformnak és a demokratikus fejlődésnek Oroszországban. Hurd már korábban a múlt relikviájá­nak minősítette az orosz par­lamentet. kapott ló mindegyike úgy vélte, ahogy Austin Deasy ír hon­atya fogalmazott, „Románia elutasítása többet ártana, mint használna...”. Amihez Robert Antretter német kép­viselő még hozzátette: „segí­teni akarunk ennek az or­szágnak, s biztosak akarunk lenni abban, hogy teljes mértékben integrálódott Eu­rópa családjába”. A magyar felszólalások — Bratinka József és Tabaj- di Csaba beszédei — is arra helyezték a hangsúlyt, hogy a magyar érdekeknek az a megfelelő, ha Románia a szervezet tagja és az ország­ban a törvénykezés . össz­hangban áll az európai nor­mákkal. Ennyiből a legfon­tosabbnak ők is azoknak a garanciáknak a megteremté­sét minősítették, amelyek biztosítják mindezek teljesü­lését. Clinton és a baltiak Bili Clinton amerikai elnök New Yorkban találkozott Len­nart Meri észt, Algirdas Bra- zauskas litván, valamint Gun- tis Ulmanis lett elnökkel. Ez volt az amerikai elnök és a bal­ti vezetők első találkozója. Clinton elégedetten szólt ar­ról, hogy Litvániából távoztak az orosz csapatok, s megerősí­tette, hogy Washington szor­galmazza a két másik köztársa­ságban még jelen lévő orosz egységek mielőbbi, feltétel nélküli kivonását is. A nagyvilág hírei 4c A román védelmi minisztérium közlemé­nye szerint, hétfő óta magyar katonai ellen­őrök egy csoportja el­lenőrzi a román hadse­reg két egységét a Pá­rizsban 1990 novembe­rében aláírt, a hagyo­mányos fegyveres erők szintjét szabályo­zó egyezmény előírásá­nak megfelelően. 4é Tegnap Rigában lett—orosz államközi tárgyalások kezdődtek a balti országban állo­másozó, még mintegy 20 ezer fős orosz had­erő kivonásáróll{ ¥ Népszavazás útján akarja kikényszeríteni a parlamenti képvise­lők lemondását a gua- temalai elnök. Ramiro de León Caroio a leg­felső választási bíró­sághoz fordult a refe­rendum kiírása érdeké­ben. 4c A világ egyik legna­gyobb légitársasága, a British Airways szer­dán közölte, hogy Sal­man Rushdie többé nem repülhet gépein. A társaság szerint, az Irán által halálra ítélt író szállítása túl veszé­lyes, és a magáncég­nek első dolga megvé­deni utasait és személy­zetét az esetleges me­rénylőktől. sülesüket? Az említett 25 hozzászó­London Jelcin mögött vélemény Közben megdobban a szív gényes szerelvényen, amelyet két napra a Magyar Állam­vasutak bocsátott az alapítvány rendelkezésére. A század- forduló és a századelő vasúti kupéiban ülve csattogtunk, döcögtünk át történelmünk odébb tolt és hosszú ideig szin­te megközelíthetetlen díszletei között. Micsoda nevek! Ha Krúdyt lapoznánk fel, s a vörös pos­takocsi ringására bíznánk magunkat, verssoronként is mor­molhatnék: Lónyabánya, Krivány, Patakalja, Radvány, Lu- catő, Zólyombrézó... de ezek valóságos vasúti állomások, amelyek egykor valóban ezeket a neveket viselték homlo­kukon.-Garamolaszka, Nádorhuta, Imrikfalva, Ighófehérhegy, Merény, Vereskő, Zakárfalva, Szepesremete... Kisgaram- nál (Rhonic, Hronyec) egyszemélyes szabadtéri múzeumi tárgyként áll az öntöttvas folyóhíd, amelynek párja csak egy helyütt, Erdélyben található. De a Kisgaram fölötti he­gyekben, Feketebalogon az erdeikisvasút-múzeum sem ta­lálna a közelben vetélytársra. Nyolcvan-kilencven eszten­deje a gömöri, szepességi hegyekben százhatvan kilométe­res kisvasút-vonal kötötte össze a falvakat, a bányákat, a fa­kitermelő helyeket; mesebéli vasútország létezett itt, pöfö­gő, széntüzelésű kismozdonyokkal, személy- és teherszállí­tó vagonokkal. Maradt ebből a csodaországból annyi, hogy az egyik múzeumba menekített nyitott tehervagonra állva Muka István felvidéki vasúti technikus félórás előadást tart­son a magyarországi vendégek tájékoztatására és ámulatá­ra. (Az ámulat annak is szólt, hogy a mai kisvasúton szol­gálatot teljesítő Muka István a jószerével színtiszta szlo­vák környezetben nemcsak hibátlan magyarsággal beszél, de bátran, magától értetődően használja anyanyelvét. És se­hol a rögtönzött félórás előadásban egy „azt gondolom”, se­hol semmi nyökögés, ö-ö-zés.) És a széles nyomtávú vasútvonal is, a Gölnic völgyében a mesék birodalma. Prakfalván, a dombon, a vasúti töltés felett a templom fala, a templom tornya öntöttvasból. Ön­töttvas templom, készült Kisgaramban a századforduló előtt, a vasgyárban. Nincs még egy hozzá hasonló temp­lom a földgolyón. Amott, az erdők mögött Nagykuncfalva, szülőhelye Rákóczi kuruc brigadérosának, Czelder Orbán­nak. Szepességi kisvárosok tetőcserepei; arrafelé vonult, a császáriak gyilkos szorításából kibújva 48—49 zúzmarás telén kicsiny honvédseregével Görgey Artúr. Óvíz, Helpa, Jékelfalva s aztán Sároskőszeg után begör­dülünk a Hemád völgyébe. A kis szerelvény utasai hallgatják Gáspár Jánost. „Jövő­re a Kárpátaljára megyünk, ugyanígy vonattal, aztán Őrvi­dékre, utána Erdélybe, s annak utána a Vajdaságba. Addig­ra, remélem, béke honol ott.” Három esztendő alatt véges-végig a Kárpát-medencén, elbújt, elbújtatott, életben maradt magyar műszaki emléke­ket keresve. Megörökítendő őket. Hírt hozva utódoknak, jövendőnek mindegyikről. Számítógépes nyilvántartásba véve mindegyiket. A műszaki emberek pontosságával, hűvös értelmével. Az már külön-külön az egyénre tartozik, hogy közben meg­dobban a szív is. Ahogy láttam, ahogy megismertem őket, a két nap alatt: fel sem kerekednének másképp. Hiányoztak, hiányoznak nagyon a rendszerváltozás kí­sérleténél. Nem lett volna szabad, nem lenne szabad kife­lejteni őket. Talán még mindig nem késő. (Kosa Csaba)

Next

/
Oldalképek
Tartalom