Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-28 / 226. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA . 1993. SZEPTEMBER 28., KEDD 7 A huszárokra emlékezik Nagykőrös Nemzeti emlékhely születőben © Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, a honvéd huszárezredek szervezésének emlékére, Kossuth Lajos 145 év előtti nagykőrösi toborzóbeszédének évfordulóján kiállítással ajándékozta meg a közönséget a helyi Arany János Múzeum. A harci eszközöket, hadi ereklyéket, értékes kordokumentumokat felvonultató történelmi tárlatot Holló József, a HM oktatási és tudományos főosztályának vezetője nyitotta meg. Az avatón részt vett többek között Kulin Sándor országgyűlési képviselő és Végh Ferenc, a nagykőrösi emlékhely létrehozását segítő ceglédi honvéd helyőrség tábornoka is. Nagykőrös fontos bázisa volt a szabadságharcnak. Kossuth felhívására a helyi és környékbeli polgárok százai ragadtak fegyvert, egyenesítették ki a kaszákat. Az itteni önkénteseknek a Duna bal patjának védelme volt a feladatuk a horvát csapatok átkelése esetén, de hogy erre nem került sor, az Görgey Artúrnak és Csapó Vilmosnak volt köszönhető — pontosabban az első magyar győzelmet eredményező hadicselüknek. Pá- kozd—Sukoró után azonban egyértelművé vált, hogy Európa legjobban szervezett katonaságával csakis egy reguláris honvédség képes tartósan hadat viselni. A honvédelem gerincét képező harmincezer sorkatona és tíz önkéntes honvéd zászlóalj mellé 1848 őszén gyors ütemben kezdék szervezni az újabb honvéd zászlóaljakat és lovassági alakulatokat. A 13. Hunyadi huszárezred felállítása a nagykőrösiek nevéhez fűződik. Büszkék lehettek rá, hiszen a magyar hadsereg legjobb egysége vált belőle. Gróf Károlyi István, Pest vármegye főispánja novemberben kezdte szervezni a szintén legendássá vált 16. hadrendi számú Károlyi huszárezredet, amelynek egyik osztálya ugyancsak Nagykőrösön verbuválódott össze. E két alakulat városhoz való kötődése miatt vállalta az Arany János Múzeum a huszárok emlékének ápolását, mely tiszteletre méltó, nemes cselekedet első bizonyítéka annak, hogy a hagyományok őrzésének jövője van — mondotta avatóbeszédében HolWKPLji HoifVT'D aeuszxn. ló József, aki egyúttal Für Lajos honvédelmi miniszter üdvözletét is tolmácsolta az alkalomból. Novák László múzeumigazgató köszönetét fejezte ki a kiállítás létrehozásában se- gédkezőknek. A nagykőrösi, a kecskeméti levéltáraknak, a Hadtörténeti- és a Nemzeti Múzeumnak, a Nemzeti Galériának, magán- személyeknek, valamint a honvédség ceglédi alakulatának, amely a nagykőrösi történeti nemzeti emlékhely létrehozását támogatja. A csaknem félig elpusztult kaszárnyának a rekonstrukciója az ősszel kezdődik, majd megépítik a szoborparkot, ahol várhatóan 1996-ra, a mártíromság 150. évfordulójára helyet kap a 13 aradi vértanú és Len- key tábornok szobra, örök időkre emlékeztetvén az utókort a szabadságharcra és a nagykőrösi huszárokra. M. J. Helytörténész könyvtárosok tanácskozása Leányfalun Határon átnyúló együttműködés Könyvtárak helytörténettel foglalkozó munkatársai számára háromnapos tanácskozás kezdődik holnap, szeptember 29-én Leányfalun. Progamjáról a rendezvényt szervező Pest megyei helytörténész könyvtárosok munkaközösségének vezetőjével, Mádli Gyulával beszélgettünk. — 1990-ben alapított munkaközösségünk rendszeresen szervez szakmai továbbképzéseket, könyvtárlátogatásokat, kirándulásokat egymás gyűjtő- és munkamódszereinek, kutatási programjainak tanulmányozására és megismerésére — tudom meg a tanácskozás előzményeiről Mádli Gyulától, aki főállásban a szobi Érdy János Könyvtár igazgatója. — A holnap kezdődő rendezvénysorozat a tavaly ősszel szintén Leányfalun szervezett tanácskozás folytatása. — Kik vesznek részt a mostani tanácskozáson? — kérdezem. —• A Felső-Duna mentén fekvő megyékből (Győr- Sopron, Komárom-Eszter- gom és Pest megye), valamint Nógrád megyéből várjuk a hazai résztvevőket. A Felső-Duna mente szlovákiai oldalának magyar lakta vidékeiről pedig a helytörténeti kutatómunkát szervező könyvtárak (az ipolysá- gi, a komáromi és a lévai) munkatársai érkeznek, akikkel évek óta együtt dolgozunk. Miután a tanácskozás megrendezésére csak a Magyar Könyvtárosok Egyesületétől és a Pest Megyei Önkormányzattól sikerült támogatást szereznünk, az anyagiak nem tették lehetővé, hogy az ország más megyéiből jelentkezőket is fogadjuk. Hiszen szűkös kereteinkből kell fedeznünk a határon túlról érkezők részt- vételi költségeit, amelyeket — a hazai kollégáinkétól eltérően — intézményeik nefn tudnak fizetni. Jövőre azonban valamennyi magyarországi megyei könyvtár helytörténészeinek részvételével szeretnénk a régóta várt országos tanácskozást Szentendrén megrendezni. — Mi lesz a mostani továbbképzés programja? — Az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársai a könyvtáros helytörténészek gyűjtő- és kutatómunkájával kapcsolatos általános problémákról tartanak előadásokat. A tanácskozás legfontosabb programját pénteken tartjuk. A határon túli partnerekkel ekkor beszéljük meg azokat az elveket, amelyek alapján (az eddigi személyes kapcsolatokat továbbfejlesztendő) intézményes kapcsolatot építhetünk ki a szlovákiai magyar könyvtárak hely- történészeivel. Az elvek alapján közösen dolgozzuk ki a hosszú távú együttműködésünket szabályozó dokumentumot, amely a szakmai tapasztalatcserék, a közös kutatás, a folyamatos információáramlás szervezését és lebonyolítását tartalmazza majd. Megtárgyaljuk azt is, hogyan fejleszthetnénk az együttműködést a dunaszer- dahelyi Bibliotecha Hungari- ca Alapítvánnyal, amelyet a szlovákiai magyar anyagok gyűjtésének megsegítésére hoztak létre. (veszelszky) Lapszemle helyett Mit ér az ember, ha néprajzos? Bizonyára nyomós ok készteti manapság megszólalásra azt a szerzőt, aki az ismert — és sokat vitatott — Veres Péter-könyv címének parafrázisával szólít meg bennünket Aminthogy az sem lehet véleüen, hogy ez a dm nem egy szakfolyóiratban látott napvilágot, hanem egy olyan kolozsvári lapban, amely a kultúra, ham, és nagyvilág hármas tagolású ösz- szefüggésrendszerében kíséri figyelemmel és értelmezi az ezredvég jelenségeit. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy a szóban forgó folyóirat külső borítóján elhelyezett figyelemfelkeltő nevek és címek oszlopa a Népi kultúra az ezredvégen pillérei között találtahó, akkor ezzel már azt is jeleztük: a „Korunk” néprajzi súlypontú számát (1993. 8.) tartjuk a kezünkben. Korábbi jegyzeteimben* már jeleztem: az önismeret jegyében szerkesztjük idei évfolyamunkat. S ha nem is terveztük meg előre, a mindennapi szerkesztőségi munka közben úgy alakultak a dolgok, hogy az első félévi számok inkább az egyén, a személyiség önismereti igényét próbálták felkelteni-tudatosítani, a második félévben napvilágot látók pedig a kérdéskör közösségi vonatkozásaira irányítják a figyelmet. És mert tudatában voltunk annak, hogy az erdélyi, a romániai magyar társadalom önelemzése szembetűnően hiányos, megengedheteüenül egyoldalú volna a népélet, a népi * Lásd lapunk július l.Vai és augusztus 11-ei számában. (A szerk.) kultúra ezredvégi formáinak feltárása nélkül — nyilvánvalóan egy néprajzi súlypontú számot is tervünkbe iktattunk. Annál is inkább, mert bíztunk abban, hogy számíthatunk fiatal néprajzosaink eredményes közreműködésére. Ezért aztán elmondható, hogy voltaképpen kettős feladatának tesz eleget e lapszám közreadásával a „Korunk” szerkesztősége; vagyis nem csupán az erdélyi magyarság önismeretét, hanem a kisebbségi társadalmunk önszervező folyamatait is erősíti vele. A ’89-es fordulat után elsőként a sajtó intézményrendszere állt talpra, s így katalizátora lehetett a társadalmi, művelődési ön- szerveződésnek, a kisebbségi intézményhálózat kiépítésének. Maga a ,Korunk” kezdettől feladatának tekintette a civil társadalmi folyamatok figyelemmelkí- sérését, a kisebbségi intézményhálózat kiépítését, működőképességének elemzését. Eddig inkább az Erdélyi Múzeum Egyesület és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület újraindulása váltott ki nagyobb visszhangot, de bizony a Kriza Jánosról elnevezett néprajzi társaság megalakulása és működése is rendkívül fontos — és nem csupán szaktudományi szempontból. A Kriza Társaság égisze alatt ugyanis néprajzosaink korszerű értékszemléletet valló fiatal nemzedéke látott távlatos munkához. Az ő működésük tette lehetővé, hogy a Kolozsvári Egyetem magyar tanszékén be lehetett indítani a magyar—népraj zszakot, s ők azaok, akik a .Művelődés” és a „Korunk" hasábjain is jelen vannak. Keszeg Vilmos, Zakariás Erzsébet, Tánczos Vilmos, Ráduly János, Könczei Csilla, Balázs Lajos, Demény István Pál és az idősebb, nemzedékhez tartozó, de szemléletében ma is friss Nagy Olga (aki a „Korunk” társadalomtudományi műhelyének irányításával a nyolcvanas évek elején nem keveset tett a fiatal kutatók szemléleti nyitottságának a megalalpozásáért), neve fémjelzi lényegében a „Korunk” mostani néprajzi számát is. És akkor még nem is említettem az egyetemi oktatóként is működő neves fiatal balladakutató, Pozsony Ferenc nevét, illetve a Hei- derbergben élő ílajdú Farkas Zoltánt, aki e „Korunk"-számban abból a készülő doktori értekezéséből ad közre részletet, amit a Kolozsvári Egyetem bölcsészkarán véd meg. Cseke Péter Falusi iskola rákospalotai gyerekeknek A romantikus, festői szépségű hegyvidéki kisfaluban, a 230 lelket számláló Hejcén, vasárnap birtokukba vették a budapest XV. kerületi Konytyfa utcai iskola tanulói, két év alatt elkészült falusi iskolaházukat. A rákospalotai iskola 1991-ben, mindössze 100 ezer forintért vásárolta meg a faluban az 1790-ben épült tomácos parasztházat és a hozzá tartozó, mintegy 300 négyszögölnyi telket. Létrehozták az Iskoláért Alapítványt, mely arra vállalkozott, hogy az évszázados házat felújítják, kibővítik, olyan iskolaházzá formálják, ahol váltott csoportokban egy-egy hetet töltenek el az osztályok. A hejcei egy hét szervesen alkalmazkodik az iskolai neveléshez-okta- táshoz, a tananyaghoz, arra tanterv készül. A palotai kőrengetegben élő nebulók a természettel, a falusi életmóddal ismerkednek meg, testközelből tanulmányozhatják a helyszíni találkozáson a falu életét, az embereket, a növényeket, az erdőt, a fákat, a házi és erdei állatokat, kirándulnak a történelmi nevezetességekben bővelkedő környékre, Vizsolyba, Sárospatakra, Sátoraljaújhelyre, Telkibányára, Tokaj-hegyaljára. Részt vesznek fejéseken, a házaknál a szövéseken, a szüreten, a burgonya betakarításánál, tavasszal a vetésnél. Az alpítványt lelkesen támogatták a szülők, a palotai vállalkozók, különböző cégek. így ösz- szesen 3,5 milió forintos költséggel, s a helybéliek segítségével, az eredeti építészeti stílusát megtartva a falu legszebb épületévé varázsolták az iskolaházzá alakított parasztházat. Az épület egy részében, az étteremben, konyhában, közösségi helyiségekben, foglalkoztató és játszóteremben korszerű gáz padlófűtés van, míg a hálószobákban hagyományos cserépkályhákat építettek. A gyerekek maguk gyűjtik az erdőben a fűtéshez szükséges fát,, önellátással maguk gondoskodnak a takarításról, főzésről, ők járnak az üzletbe, rendben tartják a portát. Az egyhetes itt-tartózkodás 720 forintba kerül a kiránduló gyerekeknek, illetve a szülőknek, a szociálisan rászorülók azonban ingyen mehetnek, így évente legalább egy hétre minden Konytyfa utcai gyerek lejut a hejcei iskolaházba. Tárlatnézőben Cegléden A ceglédi országos Kossuth emlékhét első napján nyitották meg a helyi történelmi múzeumban az „Orsovától—Turinig” — Kossuth Lajos az emigrációban és a Kossuth-kultusz című kiállítást. A nem mindennapi tárlat rendkívül népszerű. Képünkön Patkós Irma színművésznő, a város szülötte látható, amint megtekinti a kiállított Kossuth-relikviá- kat. (MTI-fotó)
