Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-27 / 225. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. SZEPTEMBER 27., HÉTFŐ II. János Pál Astiban Aktívabban a közéletben A pápa vasárnap felszólította a keresztényeket, hogy aktívan kapcsolódjanak be a társadalmi és politikai életbe, igyekezzenek befolyásolni a nemzetek életében végbemenő történelmi változásokat. II. János Pál az északolaszországi Astiban szólt erről, ahol tegnap délelőtt 50 ezer fő jelenlétében szabadtéri misét celebrált és boldoggá avatta egy helyi rend, a „giuseppinik” alapítóját, Giuseppe Marellót, aki a múlt század végén a közeli Acqui Terme püspöke volt. A pápa szerint egy mindenki számára jobb jövő érdekében felelős és szolidáris magatartásra van szükség. Aggodalommal állapította meg, hogy az önző egyéni érdekek felülkerekedni látszanak a közérdeken, olykor az arrogancia és a rivalizálás kínálkozik követendő magatartási mintának. Astiban, amely a korrupció miatt bíróság elé kerülő egyik volt olasz miniszter, Giovanni Goria szülővárosa, a pápa becsületességre intette a politikusokat. Tuniszi találkozó Faruk Kaddúmi, a PFSZ politikai osztályának vezetője szombat este tuniszi hivatalában fogadta John McCarthy tunéziai amerikai nagykövetet. Ez volt az első alkalom az izraeli—PFSZ megállapodás aláírása óta, hogy a washingtoni kormányzat egy képviselője találkozott a palesztin külügyminiszterrel, aki eredetileg a dokumentum aláírására lett volna hivatott, de arra nem volt hajlandó a benne foglaltakkal kapcsolatos fenntartásai miatt. A komoly és átfogó tanácskozáson Kaddúmi sürgette, hogy az Egyesült Államok ismerje el hivatalosan a PFSZ-t. A nagykövet a maga részéről kifejezte Washington szándékát a PFSZ vezetőségével újrakezdett párbeszéd folytatására. Ki az agresszor? A románok 41 százaláka leginkább Magyarországtól tart, mint olyan államtól, amely fegyveres támadást indíthat Románia ellen. Az IRSOP közvéleménykutató intézet szombaton közzétett adatai szerint Magyarország után a románok 17 százaléka Oroszországtól fél, míg Jugoszláviára 4, Ukrajnára pedig 3 százalékuk tekint, mint lehetséges agresszorra. A megkérdezettek 12 százaléka Franciaországtól várná a legnagyobb segítséget abban az esetben, ha az országot támadás érné, 9 százaléka pedig az Egyesült Államoktól. Ebben a tekintetben Moldova áll a harmadik helyen 7 százalékkal, s Jugoszlávia a negyediken 5 százalékkal. A megkérdezett, közel 1100 román közül minden második szerint a NATO-tagság szavatolná a legjobban Románia biztonságát. A közelmúlt időszakban — szeptember 4-e előtt és után — sok újságcikk látott napvilágot, amely vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzója és felesége, valamint Miklós fiuk kenderesi gyászszertartásával foglalkozott. Szinte valamennyi lapban, még a temetést pozitívan megítélő újságokban is — érthetetlen módon — újratemetést emlegettek. Ez egyszerűen nem igaz. Azért nem, mert újratemetésként lehet értékelni mondjuk Rajk László 1956-ban történt másodszori eltemetését csakúgy, mint például Nagy Imrének és társainak 1989. június 16-i — hatalmas tömeg előtti — gyászszertartását. Ám bizonyos, hogy sem H. Rákóczi Ferenc hazahozatala utáni, a Kassai Dómban való elhelyezését, sem Kossuth Lajos hamvainak a Kerepesi temetőben álló mauzóleumban történt hazai temetését újratemetésnek nevezni nem lehet. ...Mint ahogy a kormányzót is — utolsó kívánságának megfelelően — hazahozták és idehaza, Magyarországon helyezték végső nyugalomra és nem újratemették. Ez a tényszerű valóság. A temetésen jelen voltam, nem ötvenezredmagammal... Annál sokkal többen voltunk... Magáról a temetésről, annak lefolyásáról a lapok legtöbbje megemlékezett, megemlékezett a jelenlévők méltóságteljes, tiszteletet kifejező magatartásáról, a rendezés alaposságáról, az ünnepi beszédek emelkedettségéről, külön kiemelve a családtagok — vitéz nagybányai Horthy Istvánná és az ifjú Horthy Miklós — megbékélést hirdető szavait. Japán út előtt A Nyugat Jelcin mellett A Nyugat megbocsátotta Borisz Jelcin orosz elnöknek, hogy az alkotmányosság kereteit túllépve feloszlatta a parlamentet — nem volt ugyanis más választása. A már kitűzött választásokhoz közeledve azonban saját ér- tékszemléletével követi majd az eseményeket — vélekedett hét végi számában az Izvesztyija című orosz napilap. A lap bevezetőjében megemlíti: egyöntetű vélemény, hogy Jelcin — a Legfelsőbb Tanács és a Népképviselők Kongresszusának feloszlatásával — túllépte az alkotmányosság kereteit, s z nyugati szakértők puccsként értékelik az orosz elnök lépéseit. Jelcinnek azonban nem volt más lehetősége, az egységes támogatást pedig a demokrácia és a piacgazdaság megteA lengyel választások eredménye nyomán eddig kívülről nem látható belső pártellentétek sora jut napvilágra Varsóban. A leginkább megosztott természetesen a katasztrofális vereséget szenvedett jobboldal. Egyrészt megindult a verseny e‘ pártok között, hogy melyikük zászlaja alatt hozzák létre a kommunistaellenes jobboldali egységet, másrészt elkezdődött a küzdelem a nemzedékváltást követelő fiatal aktivisták, és a pártjaik bukását szerintük okozó vezetőik között. Ez a harc az Egyetértés Centrum (PC) pártban kezdődött, amelynek két elnökhelyettese lemondott, a PC vezeremtéséhez fűzött reményeknek köszönheti. A Nyugat nem is támogathatott más politikust: az orosz államfő a reformok mellett kötelezte el magát, míg Ruckoj alelnök Nyugat- ellenességéről ismert, s Haszbulatov, a feloszlatott parlament elnöke szerint pedig Oroszországot a Nyugat nyersanyagforrásává fokozzák le. A képhez hozzátartozik ugyanakkor az is, hogy az ellenzék nem tudott felvázolni egy elfogadható alternatívát — vélte az IzvesztyijaA lap arra a következtetésre jutott, hogy már korábban egyértelművé vált, ki kit támogat, s most csak ezen szövetségi kapcsolatok megerősítésére került sor. Jegor Gaj- damak a kormányba történő visszavételével ugyanis Jeltőjét, Jaroslaw Kaczynskit minősítve felelősnek a választási kudarcért. Belső ellentétek érezhetők, bár kevésbé kézzelfoghatóan, a győztes baloldal táborában is. Varsói megfigyelők szerint bizonyos feszültség tapasztalható az SLD-t vezető Wlodzimierz Cimoszewicz, és az annak fő erejét alkotó szociáldemokrata párt elnöke, Aleksander Kwasniewski között. Ultimátumot intézett potenciális szövetségeseihez, a Lengyel Parasztpárthoz (PSL) és a Munka Uniójához (UP) a lengyel választások győztese, a Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD). cin világosan jelezte, hogy a reformok továbbvitele áll szándékában. Andrej Kozirev külügyminiszter pedig a parlament feloszlatásának kihirdetése előtt tájékoztatta a vezető nyugati hatalmak nagyköveteit, s meg is kapta az orosz elnök számára a remélt támogatást. Borisz Jelcin japán utazásával szeretné demonstrálni a világnak, hogy erős hatalmi bázissal rendelkezik most, amikor összetűzésben áll a parlamenttel — kommentálja a Nihon Keizai Simbun című lap a New Yorkban született döntést. Az ENSZ-közgyűlés alkalmából New Yorkban tartózkodó Hata Cutomu japán és Andrej Kozirev orosz külügyminiszter abban állapodott meg, hogy az orosz vezető október 12-én Tokióba látogat. Vezetője, Wlodzimierz Cimoszewicz levelében arra kérte őket, hogy legkésőbb hétfőn nyilatkozzanak: hajlandók-e kormánykoalíciót alkotni az SLD-vei. Indoklása szerint, szeretnének mielőbb válaszolni az államfő levelére, amely felajánlotta nekik a kormány- alakítás lehetőségét. Aleksander Kwasniewski, az SLD fő erejét alkotó szociáldemokrata párt (SdRP) vezetője ezzel szemben a televíziónak adott szombat esti interjújában úgy nyilatkozott, hogy ha tárgyalópartnereik nem tudnák hétfőre kialakítani végleges álláspontjukat, legfeljebb kérni fogják a köz- társasági elnök türelmét. A nagyvilág hírei tk Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője lesz „az első palesztin, aki visszatér” a megszállt területekre — közölte a PFSZ tuniszi képviselője. A PFSZ vezetősége elkövetkező tanácskozásain dönti el, hogy a szervezet Tuniszban tartózkodó vezetői mikor és hogyan települnek a megszállt területekre, íf Husszein jordániai király fogadta a közel-keleti körúton járó Anatolij Ada- misin orosz külügyminiszter-helyettest. A szombati ammani találkozón a közel-keleti békefolyamat volt napirenden. *k Az izraeli külügyminiszter arra szólította fel az arab országokat, hogy vessenek véget a zsidó állam elleni bojkottnak, illetve a hadiállapotnak. Simon Peresz szombat este nyilatkozott az izraeli tévének, mielőtt az ENSZ-közgyűlés ülésszakára indult volna New Yorkba. Jk Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia rövidesen sürgeti, hogy az ENSZ a hét végétől vessen be keményebb szankciókat Líbia ellen. Akasi Jaszusi, a kambodzsai demokratikus átmenetet felügyelő ideiglenes ENSZ-hatóság (UNTAC) vezetője, tegnap befejezte küldetését az ázsiai országban és New Yorkba repült. Akasi Jaszusi az Egyesült Nemzetek megbízásából 1992 márciusában érkezett Kambodzsába, hogy felügyelje az ország négy polgárháborús frakciója közötti békemegállapodás megvalósítását és az 1993. májusi választásokat. Koalíciós zavarok Varsói rapszódia VÉLEMÉNY Nem volt újratemetés A negatívumokról a lapokban nem esett szó. Pedig voltak. Nem tudni, kinek a közreműködése révén késte le a két koporsó és az urna az esedékes lisszaboni gépet A következő járat úgy indult, hogy a Budapestről Kenderesre tartó temetési autókonvoj csak az éjszakába nyúló órákban haladhasson át a Duna—Tisza közén, sötétben. A szándék nyilvánvaló és átlátszó: nehogy az országút mentén felsorakozott százezrek sorfala között haladjon el a temetési menet, nehogy levett kalapé emberek sokasága köszönthesse hazatért egykori kormányzóját. Vajon kinek, kiknek volt ez az érdeke? Protestáns gyászszertartásoknak szoros része — de úgy tudom, a római katolikus egyháznál is így szokás —, hogy a temetés bizonyos része(i) alatt szólnak a harangok. Nos: nem hallottam Kenderesen harangzúgást azon a napon... (Ha ebben tévedek, az érintettektől elnézést kérek.) A katonai dísztemetés. Ha már a kormányzó erre érdem-" telen(?) volt, akkor a katona jogosult. Ráadásul, ha nem akármilyen katona volt: az egykori Monarchia flottafőparancsnoka, egy altengemagy, a huszadik század legsikeresebb, csatát soha nem vesztett magas rangú magyar katonája. Ő nem érdemelte ki azt a megtiszteltetést, a katonai dísztemetést, amely kijár napjainkban minden tisztnek, akár egy csatát soha nem látott hadtápos főhadnagynak is... Megértem, de el nem fogadom a megjelent kormánytagok — itt vagyok, de mégsem vagyok itt — félénk, langyos, megalkuvó és önmagukat megalázó magatartását. Ha a Magyar Köztársaság miniszterelnökének — úgy is mint történésznek — a Magyar Televízióban elhangzott, a volt kormányzót értékelő nyilatkozata megegyezik a valósággal — és miért ne egyezne meg —, úgy a kormány elhatárolódása a temetéstől nemcsak politikai melléfogás, de kegyeletsértő blaszfémia is. Az államfő jelen lehetett volna. Ő az egyedüli, aki anélkül lehetett volna jelen, hogy a legcsekélyebb gyanúsítás, sunyi rágalmazás, alattomos támadás felérhetett volna hozzá. Merthogy mindenen — főleg a pártokon — felül áll... Az ő esetében egy nemzet első, választott embere, az állam vezetője tett volna végtisztességet egy korábbi, választott elődje sírjánál. Nem hiszem, hogy analóg esetben — például — Olaszországban a Mussolinit kinevező, majd le is váltó II. Viktor Emmánuel gyászszertartásáról a mindenkori olasz köztársasági elnök távol maradhatott volna! R áadásul a Magyar Köztársaság elnöke eme tettével a ránk lőcsölt antiszemita jelzőt is örökre a sutba vághatta volna, hiszen Horthy Miklós állásfoglalása ez ügyben közismert, csakúgy, mint ez irányú tettei. Sajnálom — és ő is sajnálhatja —, hogy ismét elmulasztott egy alkalmat arra, hogy... ...Hogy mire? Valamennyien tudjuk... Horváth László
