Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-24 / 223. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. SZEPTEMBER 24., PÉNTEK J3 Etikátlanok az etikáról? Vödrös Attila főszerkesztő úrnak Tisztelt Kolléga! A Magyar Hírlap kezdeményezésére ez év augusztus 28-án elkezdődött a napilapok főszerkesztői között egy olyan eszmecsere, amelynek célja az elektronikus és írott sajtó számára elfogadható, közösen kialakított választási-etikai kódex alapelveinek meghatározása. Ezen a tanácskozáson a Mai Nap Kiadó Rt. nevében javaslatot és ígéretet tettem az alapdokumentum elkészítését segítő következő tanácskozás megrendezésére. A második forduló időpontja 1993. október 2., 9.30 óra, helyszíne a budapesti Thermal Hotel Aquincum különterme (címe: 1035 Budapest, Árpád fejedelem útja 94.). A tanácskozásra tisztelettel meghívlak! A téma fontosságára való tekintettel kérlek, hogy ameny- nyiben akadályoztatásod miatt nem tudod elfogadni a meghívást, egy döntési kompetenciával felruházott munkatársaddal képviseltesd szerkesztőségedet. Tisztelt Kolléga! Mellékelten küldöm a meghívottak listáját, és azokat a javaslatokat, amelyek alapját képezhetik a tervezett dokumentumnak. Kérem visszajelzésedet a Mai Nap Szerkesztőségébe, hogy eleget tudsz-e tenni a meghívásnak, vagy hogy a szerkesztőségedet melyik vezető munkatárs képviseli. Üdvözlettel: Dr. Gazsó L. Ferenc vezérigazgató-főszerkesztő * Dr. Gazsó L. Ferenc úr vezérigazgató-főszerkesztő Tisztelt Kolléga! Köszönettel vettem leveledet, amelyben írod: a Magyar Hírlap kezdeményezésére megpróbáltok egy választási etikai kódexet összeállítani. Szerkesztőségünk úgy határozott, hogy ezen a tanácskozáson nem veszünk részt. Nem, hiszen egyszerűen szemforgatásnak tűnik az a tény, hogy olyan emberek próbálnak meg etikai kódexet létrehozni, akik, mint azt az elmúlt három év során kitűnően bizonyították, bizonyos célok érdekében mindenféle etikától el tudnak térni. Különösen igaznak tartom ezt a Magyar Hírlap esetében, s megreszkírozom: írásaik gyakorta nemcsak etikátlannak, hanem erkölcstelennek is mondhatók. A magunk részéről ilyen társaságba nem kívánunk keveredni, mi a magunk etikai kódexét elég régen fölállítottuk. Ebben neveltetésünk játszotta a legfőbb szerepek A Pest Megyei Hírlap a választási kampány idején nem a Magyar Hírlap által kezdeményezett etikai kódexnek megfelelően fogja tudósítani olvasóit, illetve kommentálja majd az eseményeket, hanem annak a szellemiségnek megfelelően, amely elveti a hazugságot, a demagógiák s mindazokat a fogásokat, amelyeket bőven alkalmaztak, alkalmaznak a a rendszerváltozást követően azok, akik most etikai kódex létrehozásán fáradoznak. Meghívásodat még egyszer köszönöm, üdvözlettel: Vödrös Attila Kanonoki köszönet Tisztelt Főszerkesztő Úr! Mindenkor szívesen fogadott és értékelt lapjában kérelmünkre a Szent István-nap meghirdetését és az események hírül- adását a bazilika plébániája nevében is megköszönöm. Nem kevésbé örömmel töltött el, hogy a nagybecsű lapban a Szent István-napról és Nemzeti Ereklyénkről adott interjút a maga teljességében megjelentették és a csatolt fotót méltó elhelyezésben közölték. Szabó Géza kanonok, plébános Dabasi iskolatörténet Az utóbbi időben igen „híressé” vált a dabas-sári iskola. Szlovákiától Angliáig a külföldi hírközlés s Magyarországon szinte minden hírközlő szerv foglalkozott a témával. A demokráciára való hivatkozással pro és kontra álláspontok hangzottak el. Erről természetesen nekem is megvan a véleményem, azonban mint helytörténész tartogatom azt az utókor számára. A már félig lezárt ügyben talán az iskola építésével kapcsolatos adatok is segítséget nyújtanak abban, hogy eldöntsük: kié is az iskola? A sári iskola első említése 1771 -bői való, amikor Misko- vics András tanította itt a gyermekeket. Állandó iskoláról a Mária Terézia által 1777-ben kiadott Ratio Edu- kationis rendelet alapján beszélhetünk. 1841-ben a katolikus templom mellett egy új négytantermes iskola épült, mely az oktatás szolgálatában 1962-ig állt. Ekkor összedőlt. A második iskolaépületet 1912-ben építették egy ko- vácsműhely átalakítása révén a Mojcsár utcában. Itt már tanítói lakást is építettek. így 1933-ban egy római katolikus elemi mindennapi és egy római katolikus általános továbbképző régi iskola működött. A második világháború alatt belövés érte az épületet. 1945. május 27-én a sári képviselő-testület 7250 pengőt szavazott meg az újjáépítésre. Ebből a pénzből, valamint a helyi lakosság és a MÁ- VAG dolgozóinak társadalmi HISTÓRIA Egy brémai geográfus feljegyzései Magyarországról, 1842-ből I. G. Kohl (1808—1878) Brémában született geográfus sokat írt oroszországi, angliai, skóciai, írországi, dániai, kanadai és az Egyesült Államokban tett útjáról. Magyarországi élményeiről Hundert Tagen auf Reisen inden österreichschen Staaten (Száznapos utazás az osztrák államokban) című könyvében számolt be. Ebből adunk közre részleteket. I ...Az egész földkereksé- . gén általános jelenség, hogy pásztomépek hajlamosak a rablásra. Önkéntelenül is erre ösztönzi őket a kóbor és tétlen életmód. Erősek és kíméletlenek, s erejüket nemegyszer éreztetik a letelepedett, gyönge polgárokkal, akiket gyűlölnek. Valóban így viselkedik minden bakonyi pásztor is; nyugodt lélekkel egyikről sem mondhatjuk meg, hogy vajon becsületes pász- tor-e vagy rabló. ...Fő fegyverük a „csákány” vagy, ahogyan németül mondják: a „Hackerl”. Ez a „Hackerl” egy kis, szépen díszített vasbalta, körülbelül három láb hosszú fanyéllel, amelyet közönségesen sétabotként vagy pásztorbotként is használnak; az utóbbi esetben arra is jó, hogy vele az erdőben a tűz- revalót összegyűjtsék. Ha ezek a kanászok néha összegyűlnek az erdőben, olyankor azzal szórakoznak, hogy csákányaikkal egy kijelölt célba versenyt dobnak. A csákánydobásban olyan ügyességre tesznek szert, hogy harminc-negyven lépés távolságból bármit hajszálnyi pontossággal eltalálnak. „Pesten egyszer — meséli egyik magyar kísérőm :— igen érdekes esetnek voltam szemtanúja, mely ezeknek az embereknek a csákányvetésben való nagy ügyességét bizonyította. Két kanász két bivalyt hajtott Pestre, a vásárra. Mert a disznók mellett ezek a kanászok néha más állatokat is adnak el. Magam sem tudom, miért, a bivalyok egyszer csak megvadultak, és vágtában nekiiramodtak a budai várerődről levezető úton. Átrohanván a dunai hídon, a Duna túlsó oldalán, a pesti parton lévő vásár kellős közepe felé tartottak, oda, ahol ember ember hátán tolongott. Nagy volt a veszély. A lovaskanászok mindvégig a vadul száguldó bivalyok mögött maradtak. Az egyik bivaly a híd végénél megbicsaklott, térdre esett, úgyhogy a közelállók könnyen megfékezték és összekötözték. A másikat azonban, mely berohant a piactérre, s a piaci bódékat és az embereket fenyegette, a kanászok, csákányaikat fejük fölött forgatva, tovább üldözték. Az utolsó pillanatban, mivel más mód nem kínálkozott a megvadult állat megfékezésére, csákányaikat a bivaly után hajították, s a nagy tolongásban, lóról célozva is, olyan pontosan eltalálták az állatot, hogy az nyomban a földre rogyott és elpusztult...” „A szegényeket nem bántják, nagylelkűen futni engedik. Elsősorban a gazdag nemesurakra vadásznak. Mert, mint mondják, ők patrióták, és az egyenlőség és szabadság hívei. A papokat is kímélik, az egyház szolgái némi tiszteletben állnak előttük. Két évvel ezelőtt megrohantak egy nemesi kastélyt, kifosztották és tizenhétezer forintot raboltak el.” A leghíresebb bakonyi betyár Sobri volt, akinek bandáját pár évvel ezelőtt ugrasztották szét; többségük, Sobri maga is, a pandúrokkal vívott tűzharcban esett el. „Ezek az emberek — mesélte tovább kísérőm — éppoly ravaszok voltak, mint amilyen bátrak; egyébként, ahogy ez rendszerint történni szokott, a parasztok mindenütt segítették őket. A présházak voltak búvóhelyeik, a molnárok s a majorságok bérlői pedig kényszerűségből tartották a jó viszonyt velük.” A nyelv s annak továbbfejlesztése, új szavak gyártása: e pillanatban ez a magyarok kedvenc eszméje. S ezt olyan igyekezettel szolgálják, amilyent nyugodtan nevezhetünk a fanatizmus egyik fajtájának. Erre nézve, példaként megemlítem azt a pesti társaságban nemrégiben kitalált szót, amelyet nekem így citáltak: „szipa”, cigaretta helyett... Ez a szó, ahogyan nekem elmondták, ma már a legtöbb dohányboltban divatban van, s a régi „cigaretta” szó száműzetett. A saját, hazai, valódi magyar szavak képzésének buzgalmában a magyarok sokkal messzebb mennek, mint a többi európai nemzet, amely türelmet munkája révén hozták helyre az iskolát. A bútorokat a Közoktatásügyi Minisztérium biztosította. A harmadik iskolaépület két tanteremmel és tanítólakással a Szent János utca 74. alatt 1935-ben épült. 1962-ben, az akkori értékben hat és fél millió forintért épült az új iskola. A költségét a Pest Megyei Tanács VB. viselte. A nyolc világos, parkettás tanterem, fizikai szertár, konyha és étterem mellett megmaradt a Mojcsár és Szent János utcai iskola is, ahol politechnikai műhelyt és három tantermet alakítottak ki. A nyolcvanas években a Magyarországi Szlovák Szövetség és a helyi lakosság áldozatkész munkája révén tovább bővült az iskola, sőt elkészült az új tornaterem is. Kié tehát az iskola? Fábián Miklós Dabas Véleményem van... szemben a rafinál- K JL > tan • kódolt fedőnevű (*$&$) Poétikai párt első emberével. Bizony, nekem véleményem van, például a franciaországi hugenották sorsáról; vagy a felföldi skót klánok 1746-os cullode- ni vereségéről. A szabad véleménynyilvánítás nemcsak jog: kötelesség is. Ehhez persze az is hozzátartozik: ha valaki rámutat meggyőződésem hibás pontjaira, vagy árnyaltabbá teszi a képet: hát ezt el kell fogadnom. De hát ne legyen véleménye a Nagy Vállmozgatónak és uszályának sem a régi Franciaországról, sem a cin- neadh MacAcidh-ról: tudhatná ugyanis, hogy Batu kán Kánani Szülejmán szultán csapásait a mai napig sem hevertük ki. ’19 vörös terrorját sem hevertük még ki. Bár a kormányzó próbálta beforrasztani a sebeket; ami nehéz feladat volt egy nagy történelmi nevet viselő, ám tehetségtelen rózsaszín párduc és az őt követő vérszagra gyűlő fenevadak után. Lehet, hogy a vélemény- nyilvánítás elől kényelmesen elzárkózó Nagy Vállrezgető — hisz oly fiatal — nem találkozott afféle emberekkel, mint például én; akik nagyon jól tudják, Szamuely Lenin- fiúinak egy-egy „látogatása” után hogyan festett egy fasor. .. Bár legyen igaza, hogy nem nyilvánít véleményt; de mint a szürkeállomány-birtoklók egyik vezéregyéniségének, tudnia kéne: a nyegleség hosszú távon sem a szerelemben, sem a művészetben, sem a politikában nem kifizetődő. Erre nála jóval nagyobb bázissal rendelkező kollégáinak is rá kellett döbbenniük. Hörömpő György István Vác tanúsít a régi „cigaretta” szó iránt. Ugyanilyan új szó a „gyógyszertár”, az apothé- ka helyet. Az apothékát különben eddig Magyarországon „patiká”-nak nevezték, ahogyan azt minden régi magyar szótárban olvashatjuk. S a magyar apothékák e régi névvel sem jobbak, sem rosszabbak nem voltak, mint új nevükkel. Az ilyen gyártott szavak hihetetlen gyorsasággal terjednek el Magyarországon, abban a formában, amelyben a pesti művelt társaság elfogadja őket, s ahogyan a közönség józanul megkedveli. Valamikor nálunk, Németországban is volt ilyen periódus, amikor szenvedélyesen németesítettünk minden idegen szót. Ám ezek az új szógyártmányok a legtöbb esetben szigorúan zárt,' művelt körben maradtak. (Folytatjuk.) Kossuth Nagykőrösön Kossuth 1848. szeptember 24-én a képviselőházban az ülés megkezdése előtt felszólalt Nem tűrhetem, hogy az ellenség „úgyszólván kardvágás nélkül foglalja el a hazát”— mondta. Ezért „egy félóra múlva"megyek vasúton az Alföldre „felhívni a népet, hogy tömegestől fegyverbe szálljon ”. Kossuth mint a miniszterelnök által felkért biztos indult toborzóútjára. A már kiépült vasúton még aznap Ceglédre ért, útjának első állomására. Onnan ment tovább este Nagykőrösre. Feleségének írta a következőket: „Ceglédre 4 órakor értem. 6 órakor már egy 300 főből álló fegyveres gyakorlott csapatot, mely már felbomlott, útnak indítottam Pestre. Holnap reggel ugyanonnan vagy 3000 ember és 150 lovas megyen vasúton Pestre. E percben érkeztem Kőrösre. Itt a nép mondhatatlan lelkesedéssel — il- luminációval (az utcák kivilágításával) fogadott Ahol kell, lelkesítek — ahol kell, parancsolok.” Kossuth gyors iramban járta végig a környező városokat, falvakat. Nagykőrös után Kecskemét és Abony volt a következő állomás. E négy helyről 26-ig 1 i 000 férfiú kelt fel szavamra gyalog és lovon ”— írta egyik levelében. Toborzóútja következményeként a honvédzászlóaljak száma rohamosan emelkedett, szeptemberben még csak 16, október végére már 42 volt belőlük. Oly sokan jelentkeztek önként, hogy sorozásra nem is volt szükség. Pogány György
