Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-22 / 221. szám
i PEST MEGYE1 HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. SZEPTEMBER 22.. SZERDA 13 Fizess, ha tudsz! Arról van szó, amit a Kossuth rádió szep- fppj tembcr 6-i reggeli adásában tavasszal felvett műsorából ismételtek: a vállalatok hatóságosdit játszanak, sőt azon is túltéve, a nekik járó díjakért, befizetési lap beszerzésére sorakoztatják a tisztelt fogyasztót, ha az eleget akar (tud) tenni befizetési kötelezettségének. Annyi rezsit se vállalnak, hogy ellássák a befizetési lehetőségével — legfeljebb nem folyik be a pénzük. Aztán meg zeng a panasz a lakosság fizetési moráljáról és az ő nagy veszteségéről. Innen támadtak (fel) gondolataim a közüzemi díjakkal kapcsolatos Conossa-járásról. A legfrissebb ügy: a Díjbeszedő Rt. — munkaerőhiány miatt! — hónapok óta nem olvassa le a villanyórát. Az utolsó leolvasás kelte '93 májusa. A havonta rendszeresített leolvasás és számlázás negyedéve szünetel. Ugyanakkor találkozom a hirdetéssel is, hogy leolvasót keresnek. írhatnám: ez a vállalat bel- ügye. De nem az! Mert semmi olyan intézkedés nem történt, hogy a havi ütemezést a fizetésnél betarthassuk. Mert így összegyűlik a fizetendő és ez azokban a háztartásokban, ahol egyik napról a másikra gazdálkodnak (van ilyen!...) később felmerülő fizetésképtelenséget okoz. Ugyancsak a Díjbeszedő bel- ügye, hogy nincs a pénzre szüksége? Mert ha keli a pénz, akkor bocsássanak ki egy körlevelet részfizetésre hívva fel a lakosságot. Mellékeljenek hozzá egy-két átutalási postautalványt. Tessék már kiszámítani, mi kerül többe: a postaköltség vagy a vállalat kamatvesztesége? Mert csak nem fognak a következő elszámolásnál még kamatot is fizettetni! Ez a leírt javaslat ugyanis korántsem új és annak idején, amikor átszervezték a fizetési kötelezettségünket, újságon keresztül azt a javaslatot tettem, hogy vezessék be az éves vagy féléves elszámolást, amikor is a fogyasztás leolvasása és kiszámlázása után a havonta fizetett átalányelőleg összegét szembeállítják a fogyasztással és leszámolnak, oda vagy vissza. Ennek időpontját régiókra lehet az évre (félévre) elosztva bontani és a csökkentett számú díjbeszedő-leolvasó el tudja látni feladatát. Az se leküzdhetetlen feladat, amikor az előző évi fogyasztás alapján az átalányelőleg összegét megállapítják, vagy netán a fogyasztóra bízzák ezt. Gondolom a vállalat főkönyvelője vagy pénzügyese hallott már a terv szerinti fizetés fogalmáról. Akkor a vállalat kézzel-lábbal tiltakozott ennek bevezetése ellen. Most, véleményem szerint, nyugodtan revidiálhatja álláspontját. Még valamit: vagyunk egy páran, akiknek banknál átutalási betétszámlája van. Ez módot ad arra, hogy ne törjem havonta a fejem. Az átállás óta (a Veresegyházi Takarékszövetkezet 1988. november 9-én küldött ez ügyben körlevelet) a Tigáz a gázszámlát a számláról leemeli. Ugyanerre hívott fel a takarékszövetkezet a villannyal kapcsolatban is tavaly ősszel. A megbízást megadtam, ám később jelezték: a Díjbeszedő ezt a fizetési módot nem fogadja el. Így hát lesnem kell a leolvasót—díjbeszedőt, hogy itthon érjen, hogy fizethessek. Egyébként csak az óraállást kellene a levélszekrénybe tennem. De leshetem... Fazekas Mátyás Veresegyház Renitens alakok A napi híradások után már nem is tudom eldönteni, hogy mi a jó nekünk?! Ha politikusaink, állami és egyéb vezetőink renitens alakok, vagy egyszerű „terepszínű” lények. Vagyis egyesek „ugráljanak” — így kihívják maguk ellen a sorsot —, mások csendben lapuljanak, belesimulva a síkba (időbén megvásárolt terepszínű ruháikkal), és úgy űzik kisded játékaikat. Mert mára úgy tűnik — ebben a módfelett különös demokráciában —. hogy a közélet egyre átláthatatlanabb, és talán egyre kevesebben lesznek (vannak) a „tisztakezű nagyfejek”. A híradások azt sejtetik persze, hogy az utóbbiak a bölcsebbek! Tudják, hogy egészen addig, amíg csendben vannak, róluk nemigen derülhet ki semmi. „Tollasodhat”, ügyeskedhet, ki figyel oda? Csurka Istvánról az utóbbi időben kiderült, hogy ő a kevésbé bölcsek közé tartozik. Pontosabban attól a naptól kezdve nem sorolható a bölcsek közé, mióta az ország-világ előtt meg merte mondani, hogy mi nem tetszik neki, mint a vezető kormányzópárt politikusának, valamint alighanem még sok embertársának sem a nép köréből. Azóta már majdnem mindent megtudtunk róla (csak idő kérdése, hogy bővüljön az ismeretanyagunk): ügynök volt, spicli, besúgó! Szétverte a pártját! Alkoholista! Lóversenyes! Notórius nem fizető! Rosszéletű! Korhely! Tízmilliókat képes volt kicsalni az ÁVÜ-től. De Csurka keze, szelleme bejárja a magyar tv-t és rádiót is, ezért ott is fontolgatják, hogy új alelnökökre is lesz szükség a jelenlegi igen elfoglaltak és elfáradtak mellé (vagy helyett?!). Ezzel foglalkozni kell komolyan azért is, mert külföldről is ezt kérik!(?) Meg egyáltalán: csurkátlanítás- ra van szükség az egész országban! Úgy mindenütt az élet területén, jő, ha elfelejtjük, hogy ő valaha is élt! (Ha ugyan ezt a lehetőségét még sokáig engedélyezik neki egyesek.) Tehát igazán bajban vagyok, mert szeretnék tisztán látni, szeretném tudni, hogy mi jó nekünk, az egyszerű kis pómépnek: ha minél többen „ugrálnak”, mert akkor pontosabban összeáll a kép, hogy hova tűnt el az új rendszerben is több millió, esetleg több milliárd forint?! Még a rovott múltúakat is. végre mind megismerhetjük! Vagy: minél többen „lapítanak”, és egyre kevesebbet fogunk tudni az újdonsült uram- bátyám világról, az elsikkasztott milliókról,- a korrupcióról, bűnözésről. Egy biztos: a módszerek — amelyek kialakullak a renitens alakok körül *— nem tetszenek nekünk! Erkölcsi és ízlésvilágunktól pedig igen messze állnak! Lehet, hogy nem figyeltem oda alaposan az elmúlt 45 évre, és csak ezért merem mondani: a mostani praktikák kiagyalói mellett csak inasok lehettek az előző rendszer politikusai, a rendszer kiszolgálói és végrehajtói! Vedres Józsefné Budapest HISTÓRIA Gróf Hofmannsegg utazása Magyarországon 1793—1794-ben Y'T További utazásunk _\T. alatt semmi nevezetes nem történt velünk, de mégis némi észrevételeket akarok itt tenni, nehogy elvesz- szenek. Egy pusztán utaztunk keresztül, így nevezik azon vidéket, hol néhány mérföld- nyi területen sem fa, sem bokor nem látható, annál kevésbé találhatunk épületet, tehát gabonát sem vetnek, egyedül csak kisebb vagy nagyobb fű nő a talaj minősége szerint. Az ilyen vidékek — pedig sok van ilyen Magyarországon — egyedül marhatenyésztésre alkalmazható és lovakat, juhokat vagy leginkább szarvasmarhát tenyésztenek rajta. Az ily forma marhatenyésztés középpontját néhány ház képezi, mely szállásnak neveztetik, ahol a pásztorok családjai vonják meg magukat. Mellette nagy széna- és szalmakazlak állanak. Az előbbit leginkább tót munkások kaszálják (nem Szlavóniából), kik messze földről jönnek ide, hogy tizenheted; é- szért és kosztért mindennemű mezei munkát elvégezzenek. így szántanak, aratnak stb... Közelben egy harang is van, mellyel az etetésre vagy itatásra jelt adnak; egy nagy istálló is van, melyben ökröket hizlalnak. A marha épp úgy, mint a pásztorok, egész éven át nem jönnek tető alá. Télen a marhát a kazlakhoz terelik, hogy ottan egyenek, ha már a föld kemény. A pásztoroknak minden szombaton este, egész hétre való élelmiszert visznek ki, mely kenyérből, hagymából és szalonnából áll, melyből ők tetszésük és ízlésük szerint élnek; rendesen nagy üstökben ételt főznek maguknak belőle. Az ásott kutak szolgáltatják a vizet, de az gyakran nem elég. A teheneket éppen nem fejik, a borjúkat — kivéve a további tenyésztésre szántakat — fiatalon eladják, az ökörtinókat harmadéves korukban adják el, párja a körülmények szerint 100, néha 150 forintért kél el, a hízlalta- kat természetesen még drágábban veszik. Egy ilyen puszta gyakran csak egy tulajdonosnak a birtoka, ki 1000—2000 darab marhát nevel azon, több gulyába osztva. Az első három év után évenként majdnem annyi darab marhát adhatnak el, aminő egy csorda, s ez egy igen szép s kényelmes jövedelmi forrás, mert a marhatenyésztés nem kíván sok fáradságot és utánjárást. — Csak a marhavész igen veszélyes. Egy ilyen járvány néhány év előtt útitársa>T' atyjának mintegy ö’\ onezer forintnyi kárt tett a lovai, marhái és juhaiban. De azért neki talán még tízszer annyi birtoka van, mivel a nemesek itt vagy roppant gazdagok, vagy éppen semmijük sincs. 60 000—80 000 forint évi jövedelem még valami nagyon közönséges, vannak családok, kiknek egymillió forint adósságuk is van, de azért igen jól állanak. — Semmi sem jobb, mint az út egy ilyen pusztán keresztül. Mindenki maga választ magának tetszése szerint, s úgy megy a‘ sima fűvön, mint akár az asztalon. Természetes, hogy annál unalmasabb a vidék, mert azon semmit nem láthat. Az emberek száraz marhaganéjjal tüzelnek és főznek, mert fát sok mér- földnyire még látni sem lehet. Budán a legismertebb és legjobb vendégfogadóba, a Fortunába szállottam a várban. A vár akként függ össze az alsó várossal, mint Orten- burg Meisszen városával, vagy még inkább mint a Hrad- sin Prágával. Itt van a királyi palota is, egy igen nagy, szép kinézésű épület. Leopold fő- herczeg, a császár fivére lakja, ki Magyarországnak nádora s így a legfőbb személy az országban, olyan helytartóféle. Hivatali testületek úgy itt, mint Pesten is vannak, valamint a nemesség is e két hely között megoszlik; ez a társaságra nézve némileg kellemetlen. A két város együtt véve sokkal nagyobb, mint Drezda és Neustadt együtt, Pest sokkal szebb is. Itt most egy rakás új ház épül és igen jó alakban, úgy hogy idővel egy kis Berlinné nőheti ki magát, olyan tágasak és szélesek utcái és terei. Mivel Pesten jelenleg éppen vásár van, ez még növeli az élénkséget, éppen olyan nagy lárma és tolongás van, mint a lipcsei vásárokon, csakhogy itt a vásártér sokkal szebb. Oly sok szép bolt és válogatott kivált külföldi áruk azonban itt nincsenek. A pesti kávéház még a legszebb, amit e nemben idáig láttam. Ez földszintes és több szobából áll, de már az első — mindjárt a bemenetnél — valóban pompás. Ez egy kis négyszögű terem, egy-egy oldala talán tizenöt lépés lehet, négy bolthajtással, melyek a középen négy oszlopon nyugosznak. Úgy ezek, mint az összes falak és a boltozat márványból vagy gipszből vannak; én úgy gondolom, hogy inkább különböző színű gipszösszetételből. A négy bolthajtásról négy új dívatú kristály gyertyatartó függ alá a f Arabeske. Egy gazdag díszítésű ízléses kályha harmonikusan egyezik meg egy hasonló nagyságú fali órával. A teremben három biliárd van. Az egyik oldalon van a buffet, ahol — mivel a négyszög egyik oldalát áttörték — mindent láthat az ember, midőn valamit készítenek, e mellett egy fülkében ül egy választékosán öltözött fiatal hölgy, egy kedves kis íróasztal van előtte és beszedi a pénzt... Másnap meglátogattam báró Podmaniczkyt, kihez Drezdából vagyok ajánlva, s aki kényes helyzetemben már idáig is sokat tett érettem, de nem találtam otthon. Mivel ma vasárnap van, tehát délután állathecc is van Pesten. Oly barbárnak tetszett nekem mindig ez a szórakozásnem és mégis elhatároztam magamat, hogy életemben legalább egyszer megnézem. Az amp- hitheatrum, amelyben tartatni szokott, egy kerek épület, melynek közepén egy egyengetett térség szabad ég alatt van, ez körülbelől 40-50 lépés átmérőjű lehet. E fölött három sorban páholyok vannak egymás fölött és pedig minden sorban 45, minden páholy körülbelől három rőf széles. A földszinten csupa csapóajtók vannak, melyek a vadállatokat zárják el. A közvá- rakozásnak legméltóbb tárgya tulajdonképpen az, midőn a heccmester egy felbőszült ökörrel viaskodik s azt egy késsel leteríti. Ezenkívül még más vadállatokat is ingereltet- nek kutyákkal, de nem oly mértékben, hogy akár az állatoknak, akár a kutyáknak ártana. Először két medvét vezettek elő, melyek egy ideig játszottak, majd kutyákkal inge- reltették, de egymásban semmi kárt nem tettek. Némiképp” komolyabban ment azután egy másik idősebb medvével, mely egynéhány jókora csapást osztogatott, de mivel sem fogai, sem körmei nincsenek, ez sem tett sok kárt, s ha komolyabban menne már a dolog, a kutyákat visszahívják. Azután jött egy ökör, mit néhány vörös ruhába öltözött ember, kik a középen az ökör felett voltak felkötve, ingerelt s valahányszor az ökör a levegőben ide-oda kapkodott, ők fittyet hánytak — mit az utó- végre rossz néven vett. Ezután kutyákat bocsátanak reá, melyek igen ügyesen mindjárt fülébe kapaszkodnak és harapják, úgy, hogy meg sem mozdulhat, csak keservesen bőg. Szomorú ezt nézni és hallani. Ha egy ideig hagyták, ezután eleresztik. Utána egy farkas jön, mely a kutyákkal viaskodik, éppen úgy a vaddisznó. A legszebb volt még egy jól megtermett tigris, illetőleg leopárd. Egy kost bocsátottak hozzá, melyet mindjárt megragadott a nyakánál fogva úgy, hogy a szegény állat a félelemtől egész néma lett, s a tigris kényszerűé, hogy mellette menve, kísérje be barlangjába, hol a szegényt valószínűleg széttépte és felfalta. (Folytatjuk) Múzeum Cegléden A ceglédi múzeum keletkezése elválaszthatatlan Kossuth személyétől, pontosabban a városban eleven Kos- suth-kultusztól. Még a kormányzóelnök életében, az 1870-es évektől kezdték gyűjteni a személyére vonatkozó relikviákat, ez a gyűjtemény később a szabadságharc korára vonatkozó tárgyakkal bővült (Kossuth asztala, 48-as nemzetőr zászló, újságcikkek, szalagok stb.). Kossuth Ferenc — 18%—1914 között a város képviselője halála után hagyatéka — számos, atyjára vonatkozó ereklyével — Ceglédre került; ekkor bontakozott ki az a mozgalom amely elvezetett a múzeum létesítéséhez — tudható Asztalos István tanulmányából. Gombos Lajos polgármester 1917 szeptemberében felhívással fordult a városhoz: „...meg akarjuk vetni alapját Cegléden a Városi Múzeumnak, melyben helyet foglalnának a város gazdasági és kulturális fejlődését kutató néprajzi és gazdasági tárgyak és eszközök, a történelmi beccsel bíró régi leletek és okiratok, a 48-as időkre vonatkozó emlékek és Kossuth-ereklyék, a jelen háború harctéri anyaga, vagy itthoni emlékei, vagyis mindazok a műkincsek, melyek Cegléd város történelmi múltját, helyi vonatkozásokban, vagy országos kapcsolatban szemléltetik.” A város 1917. szeptember 22-i ülésén ki is mondta a múzeum felállítását, ám az új kulturális intézmény csak évekkel később nyílt meg: a háborús viszonyok miatt 1921-ben vált látogathatóvá a Kossuth Múzeum. Pogány György
