Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-21 / 220. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. SZEPTEMBER 21., KEDD 7 Rippl-Rónai művek Párizsban Évadnyitó szeptember 26-án A Táncfórum előadásai Széchenyi István Napló (Részletek)* Igen előkelő helyet foglalnak el a magyar festőművész, Rippl-Rónai József művei azon a nagyszabású gyűjtemé­nyes kiállításon, amely hét­főn nyílt meg Párizsban az úgynevezett „Nabis-csoport” művészeinek alkotásaiból. A századfordulót megelőző évek jelentős festői csoporto­sulása, amelynek tagjai kö­zött volt például Pierre Bo- nard és Edouard Vuillard, tagjai között tartotta számon az akkor Párizsban élő ma­gyar művészt, akinek művei (Folytatás az L oldalról.) Egyik következtetésünkre éppen a Dabas-Sárival való összevetés vezetett. Szobot, a járási székhelyt nem éppen a vallás iránt elfogult vezetők uralták az elmúlt rendszer­ben, és elvbarátaiknak tekint­hetők a lakosság többségét ki­tévő, a belügy kötelékében szolgáló határőrök, vámosok, fegyőrök is — tudtuk meg Ju­hász László plébános úrtól. Gondolkodásmódjuk továbbé­lése és hatása eredményezhet­te az emberek óvatos és közö­nyös válaszait, amikor isme­retlenül az új egyházi iskolá­ról érdeklődtem. Csak két, gyerekeit sétáltató mama mu­tatta ki örömét, hogy a kicsi­ket majdan szülőhelyükön is­koláztathatják. Szobot még­sem lehetett, a kilencven szá­zalékban gyakorló vallásos Dabas-Sárit pedig igen ered­ményesen tudták az egyházi iskola elleni tiltakozásba le­vonni. Adódik a következte­tés: egyedül a világnézeti el­lenérdekeltség alapján nem le­het az embereket az általános érdekeik ellenében mozgósíta­ni. Legyőzhetetlen érvek Hosszú ideig sorolták a gim­názium betelepítését, mind pedig a nevelőotthon átköl­töztetését indokló józan érve­ket. — Gondolja csak el: egy há­romezres lélekszámú falu in­gyen és bérmentve, ajándékba kapott egy gimnáziumot. Mű­ködéséhez az önkormányzat­nak egyetlen fillérrel sem kell hozzájárulnia. A kastély álla­mi tulajdonú, így átadásával az önkormányzati vagyon sem csorbul — mondta Re- mitzky Zoltán polgármester, az egykori tanár, aki misszió­jának tekintette a tizenegy éve szerepeltek valamennyi kiállí­táson. A gyűjteményes bemu­tatón most Rippl-Rónai több mint egy tucat alkotásával is­merkedhetnek meg az érdek­lődők. Közöttük van a híres Nő kalitkával című alkotás, Vörösruhás nő című gobelin­je és több ritka alkotása, pél­dául kerámiatányéijai. A mű­veket részben az Iparművé­szeti Múzeum, részben a Ma­gyar Nemzeti Galéria adta kölcsön, de szerepelnek alko­tások magángyűjtemények­ből is. megszüntetett helyi gimnázi­um újjáélesztését. — Az ön- kormányzat egy emberként szavazott az iskola mellett, és döntésünkről már 1991 febru­árjában tájékoztattuk a lakos­ságot. Senkiről sem tudok, aki ellenezte volna a gimnáziu­mot — jelezte a polgármester úr, majd hozzáfűzte: — A me­gyei közgyűlésen az oktatási szempontból elhanyagolt Ipoly-mente szétszórt települé­seinek több képviselője emelt szót a gondjaikat megoldó gimnázium érdekében. — Első—másodikban csak az egyik, harmadik—negye­dikben csak a második idegen nyelvet tanuljuk heti hat órá­ban, hogy két nyelvvizsgát te­hessünk — érveltek a diákok a szünetben. — A kastély parkjában korszerű gimnáziu­mot és kollégiumot építünk — tudtuk meg Dániel Gyula igazgatóhelyettestől. — A rend a szegények és elesettek felkarolására tett fogadalmat, ezért például a kollégium tel­jes ellátással pusztán havi há­romezer forintba kerül. A má­jusi meghirdetés miatt idén csak néhány szobi diákunk van, de a faluból és a környék­ből már annyian érdeklődtek, hogy országos beiskolázású gimnáziumunkban jövőre há­romszoros túljelentkezésre számítunk. A világnézet másodlagos — Persze iskolánkba elsősor­ban a környékbeli fiatalokat várjuk — fűzte hozzá Sebes­tyén Imre lazarista atya, a gimnázium szervezője. — So­kan közülük nagyvárosi társa­iknál hátrányosabb körülmé­nyek között tanultak, ezért alacsony létszámú — 20 fős osztályokat indítunk, hogy be­hozhassák lemaradásukat, és innen már a többiekkel egyen­A Győri, a Pécsi és a Szege­di Balett, a Honvéd Tánc­színház, a Duna Művész- együttes, az Állami Népi Együttes, a Magyar Állami Operaház és a Fővárosi Ope­rettszínház Balettegyüttese, valamint a Company „Art of Dance” táncegyüttes képvi­selői az új évad programjai­ról számoltak be tegnap a Táncfórum — a szakma egé­szét befogadó szervezet — rendezésében tartott sajtótá­jékoztatón. A táncművész szakmai évadnyitója — a Szegedi és a Győri Balett vendégjátéka — szeptember 26-án lesz a Fővárosi Ope­rettszínházban. Galambos Ti­bor, a Táncfórum igazgatója mutatta be az idén első évad­ját kezdő Company „Art of Dance” kortárs tánccsopor­tot, amely az Operaház és a Madách Színház társulatá­nak tagjaiból jött létre. Há­rom részből álló előadásuk címe „Bronte: Nővérek”. Folytatódnak a Honvéd Táncszínház általános és kö­zépiskolásoknak szóló elő­adásai: a „Ludas Matyi”, az lő felkészültséggel kerülje­nek ki. — A nevelőotthonnak egy tapodtat sem kell mozdulnia, amíg megnyugtató elhelyezés­ről nem gondoskodtunk — tá­jékoztatott a ma újfent megis­mételt hivatalos álláspontról Noszeda Tibor főosztályveze­tő, a megye illetékese. — Úgy tűnik, a holland testvérmegyé­ben megismert modell alapján családi házas kolóniát építünk fel a Duna partján, valahol Nagymaros és Dunakeszi kö­zött, akár egy éven belül is. A gyerekek oktatását Vácott örömmel vállalják. Noha a nevelőotthon peda­gógusai nem titkolt ellenszenv­vel szóltak a szolgálati szárny­ban meghúzódó gimnázium­ról, ázt ők sem tagadják, hogy a költözés a javukat szolgálja. — Összkomfortos lakóegysé­gekben tudnánk csak gyereke­Rippl-Rónai ablakmozaik „Antigoné” és „A helység kalapácsa” táncos változatát láthatják az érdeklődők. Az igazgató a Táncfórum műso­rából kiemelte a Veszprémi Táncszínház és a Honvéd Együttes bibliai témájú egy- felvonásosait, amelyeket kö­zösen adnak elő. A „Salo­me”-! és a „József és testvé­rei”-! először október 24-én mutatják be Budapesten. Az újonnan alakult Budapest Ba­lett „Premier” című kortárs balettműsorával október 31-én mutatkozik be a nagy- közönségnek. Hargitai Ákos novemberben lép fel „Emlék trilógia” című önálló estjé­vel. Előadásában a kortárs francia komolyzene, a pop és a rock keveredik. A tánc- együttesek képviselői szól­tak önálló vidéki és külföldi előadásaikról is. Az Állami Népi Együttes a „Sárközi la­kodalmas” című műsorával szerepel a dél-koreai expón, majd az USA-ba és Kanadá­ba utazik. A negyvennégy éve alakult Honvéd Együttes pedig Olaszországban és Stockholmban lép fel. inket önellátásra nevelni — mondták céljaikról. — A régi építésű kastély hatalmas terme­iben, amelyekhez nem tartoz­nak mellékhelyiségek, ezt lehe­tetlenség megvalósítani — ve­zetnek körbe. Az egymásnak tolt, kopottas rekamiékkal zsú­folt, száradó ruhákkal teli ter­mek láttán nyilvánvaló: nem a gyerekek érdekében próbálkoz­tak egyesek a költözés elleni tiltakozásra buzdítani. Passzív pedagógusok Kudarcuk okára talán az egyik pedagógus panasza világít rá: — Állandó konfliktusban vagyunk a helyi iskolával — mondta —, mert a tanárok til­takoznak nehezen kezelhető gyerekeink ellen. A túlkoroso­kat kénytelenek vagyunk ma­gántanuló-rendszerben itthon nevelni — mondják ők. A faluban magam is nyílt el­lenségeskedést tapasztalok a „nehezen kezelhető gyerekek­kel” szemben, akiknek példájá­tól a szülők féltik saját gyere­keiket. Elkeserítőek voltak ezek az érdektelenséget sugárzó véle­mények, de elgondolkodtatóak is. Á helyi pedagógusok szá­mára tehát a gimnázium nem teremtett fenyegető verseny­helyzetet a gyerekek elhódítá- sával; sőt, tehertől szabadítot­ta meg őket. A költözéstől ide­genkedő nevelő-pedagógusok pedig eleve nem számíthattak arra, hogy a falut maguk mö­gött felsorakoztassák. Azért maradt el tehát Szobon az egy­házi iskola elleni, úgymond menetrendszerű tiltakozás; mert nem voltak, vagy elszige­teltek voltak az ellenérdekelt pedagógusok? Az iskolabotrá­nyokat a gyerekek érdekében helyeslőknek ezt a kérdést kel­lene megvizsgálniuk. D. Veszelszky Sára 1821. január 4-én Ma azt mondtam Brudem- nak, hogy egyévi jövedelmemet fordítom rá, ha Buda és Pest közt híd épül, s hogy ezért, jólle­het Pesten lakni alkalmasint so­hasem fogok, egyetlen krajcár kamatot vagy akár visszafize­tést sem fogok követelni. Az a Széchenyi 1812-ben, egyennr hában gondolat, hogy hazámnak fon­tos szolgálatot tettem, majd bő­ségesen kárpótol. 5-én Délután végre át a Dunán. Ilyen eset, hogy az átkelőhely lezárva, tíz esztendőben egy­szer fordul elő. A tábornoki kar erőltetni akarta a Nádor­huszárok átkelését, „ils y ont été á demie fesse” (már fél- üleppel benne voltak), nem ment, — ezért jól megfonto­landó, hogy az ember valami valószínűtlenség vagy éppen lehetetlenség végrehajtását soha ne kívánja, ha nem akar­ja a hitelét annyira elveszíte­ni, hogy a végén még a leg­könnyebb vállalkozásainak is kudarcba kelljen fúlniuk. — Egy generális tehát soha se ke­rüljön olyan helyzetbe, hogy megverjék. — Egy züllött em­ber soha ne akarjon éppen az erénnyel kikezdeni. Kocsimat egy úgynevezett gabonás uszályra rakták fel ke­rekestül, s embereimmel együtt 25 forintért áthozták Budára. Negyed óra múlva megindult a zajlás — amit ágyúk dörgése adott hírül! Pesten megismertem az ifjú Teleki grófot, a Nádor-huszá­rok kapitányát. Ilyen igaz em­ber kevés van. Magyarországon! A Hét Választó Fejedelem­nél láttam: a lelkesültségnek minő fokára emelhetné az em­ber a magyarokat, ha a nemzeti nyelvet tanulnák, s ezzel úgy­szólván életüknek és küzdésük­nek értelmet adna. 7-én Reggel 8-kor ideérkeztem. Bécs. (...) Atyám házában mindent úgy találtam, mint máskor — min­den ugyanazon mederben és rendben, egyedül csak atyám hiányzott. — Meghalt, eltemet­* Válogatásunkban a fiatal Széchenyi naplójából a Lánchíd-tervvel kapcsolatos passzusokat, és a könyvtáralapító apa alak­ját felvillantó részeket vettük figyelembe. ték, befalazták, s nemsokára el­felejtik. 10-én Felbontották atyám testamen­tumát. — Isten adja, hogy az emberek egyszer engem is úgy sirathassanak, mint őt. Ügyei a legteljesebb rendben voltak: örökösei és összes emberei egy­aránt mélyen meghatódva idéz­ték fel emlékezetét. (...) 13-án Anyám, aki boldogult atyám testamentumának végrehajtása­kor igen nemesen és fennköl- ten viselkedett, úgy, hogy lelki nagyságával mindnyájunkat rendkívül lenyűgözött, mert minden kicsinyes gondolatot és gyarlóságot félretett: néhány nap óta hamis, házilag csinált pezsgőt szolgáltat fel nekünk — mely a legrosszabb almabor­hoz hasonlatos, s kisebb nyava­lyák mellett mindnyájunknak fájdalmas gyomor és hasgörcsö­ket okoz. Én ültem fel a legin­kább neki. — Nem furcsa ez? (...) A jövőmről gondolkoztam. Számomra két út marad nyitva. Gúzsba kötve és megláncolva idegen ügyek után futkosni. Megbecsülést, jutalmat, jó hírt szerezni fáradsággal, verejték­kel, és szégyent, gyalázatot, büntetést egyetlen kurta pilla­natban; az én koromban sok bajtársammal azonos sorsban osztozni, alárendeltjeim képzelt szeretetében találni vigaszta­lást! —Vagy szabadon, függet­lenül és önállóan névtelen és senki lenni, mindenre fittyet hányni, ami az önszeretetnek, hiúságnak hízeleghet, és min­den kedvezésre, amit a rang, a 1818—19-es keleti utazása idején renomé, és a cím adhat. „Szol­gálni vagy nem szolgálni, ez itt a kérdés” — vajon nemesebb-é egy rabszolgai szolgálat min­den sérelmét, igazságtalanságát és visszavettetését bátran és erővel a sírig viselni, az egész életet feláldozni, magáról telje­sen megfeledkezni, mindig en­gedelmeskedni, soha parancsol­ni, mindig szolgálni, soha úr nem lenni? — Vagy jobb min­den köteléket, minden bilincset széttépni, és lenni a világ ura? Vezérelj engem, csillagom, és mutasd meg, boldogságom hol található — ha számomra egyáltalán van még boldogság! (...) Rippl-Rónai: Falusi ünnep (1895) Lazarista gimnázium Békés iskolakezdés Szobon

Next

/
Oldalképek
Tartalom