Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-20 / 219. szám

PEST G "" / \ ' XXXVII. ÉVFOLYAM, íip. SZÁM - /-----------------—4— Á ra: 13,50 forint 1993. SZEPTEMBER 20.. HÉTFŐ Szerződés Harasztival Egy kapcsolat kezdete Testvértelepülési megálla­podás jött létre Dunaharasz- ti és a németországi Altdorf között. Az erről szóló szer­ződést ünnepség keretében szombaton írták alá Lutten- berger Gusztáv és Fried­rich Weiskopf, a két telepü­lés polgármesterei. A rendezvényen részt vett Inczédy János, Pest Me­gye Önkormányzata Köz­gyűlésének elnöke, vala­mint Rolf Rüdiger Zierpel, a német követség ügyvi­vője. Két esztendeje alakul, formálódik a kapcsolat a két település között. A most született megállapodás lehe­tőséget kínál arra, hogy gaz­dasági, kulturális téren to­vábbfejlődhessenek az ed­dig kialakult kötődések. Az egyházak, a különféle egye­sületek, sportszervezetek te­vékenységének összehango­lásában is nagy szerepet játszhat a testvértelepülési szerződés aláírása. A csere­üdültetések során — akár a haraszti gyerekek utaznak Németországba, akár az ott élők jönnek ide — minden­képpen olyan közegbe ke­rülnek a fiatalok, ahol hasz­nálniuk kell németnyelv-tu- dásukat. (Folytatás a 4. oldalon) / Hazámnak hű katonája leszek Esküt tettek az újoncok Szombaton ünnepélyes esküt tettek az újoncok Szentendrén a Kossuth Lajos Katonai Fő­iskolán. A felsorakozott zászlóalj előtt a fiatal katonák esküjének szövegét Molnár József növendék mondta el A honvédségnél gyorsan követik egymást a lesze- A, relés és a katonai eskü ünnepi eseményei. Rövid a sz°lgálati idő, csak egy évet kell a seregben töl- 's4''- teniük fiataljainknak. A váci híradósok lakta­nyájában szombaton az eskütételre került sor. Késhegyi Zsolt honvéd után harsogták a néhány hete bevonult ka­tonák az eskü szövegét: „Hazámnak hű katonája le­szek Az ünnepélyes alkalomra ér­kezett vendégek között ott volt Bartos Ferenc, a város polgármestere, Moys Csaba alpolgármester, Keszthelyi Ferenc váci megyéspüspök, Csuka Tamás református, Bachát István nyugalmazott evangélikus lelkész, Bolcsik Zoltán városi rendőrkapi­tány, Szakszik Ákos váci tűz­oltóparancsnok, Arnóczy La­jos nyugalmazott alezredes. A HM. Hírközpont képvise­letében megjelent Takács Mihály alezredes. Az ünnepségen Márk Jó­zsef alezredes, az ezred pa­rancsnoka szólt a szülők­höz, majd a katonákat buzdí­totta bátorságra, hazaszere­tetre, s utalt arra, hogy a be­vonult fiatalok életében most új élet kezdődött, s eb­ben az időszakban legfőbb kötelesség a katonai ismere­tek elsajátítása. (Folytatás a 4. oldalon) Katasztrófaövezet Magyarországon még szerencsére példa nélkül álló javas­lattal állt elő' Demszky Gábor, Budapest SZDSZ-cs főpol­gármestere. Levélben kezdeményezte Antall József minisz­terelnöknél, hogy a kormány nyilvánítsa kaU 'ztrófa súj­totta övezetté a kedd hajnalban hét halottat cöveteló' és nagy anyagi kárt okozó békásmegyeri robbanás térségét. A főpolgármester úgy ítélte meg, hogy a HL kerületi ön- kormányzat és a fővárosi önkormányzat együtt sem képes a robbanás miatt otthonukból kitelepítettek sorsának ren­dezésére, a Jós utca 8. számú épületének helyreállítá­sára. Minden bizonnyal a békásmegyeri drámát, a robbanás által érintett lakók katasztrofális helyzetét nem szükséges külön hangsúlyozni; a megdöbbentő' hír első' percétől megnyilvánult a közösségek, vállalkozások, intézmények és az úgynevezett egyszerű emberek együttérzése és segíté­se. Az elsőik között sietett a dráma helyszínére — természe­tesen — a főpolgármester is, és-segítókész közreműködé­se nem lebecsülendő' publicitást is kapott. Immár jó né­hány napja nyilvánvaló azonban: Békásmegyeren már nagyon kevés a vizsgálódás, az együttérző' nyilatkozat, a kárt szenvedettek ideiglenes megsegítése, Békásmegyeren érdemben cselekedni kell! A kiköltöztetett harminc csa­ládnak megfelelő' cserelakások szükségesek; megmaradt értékeik mentéséhez, a környék épületeinek beüvegezésé- hez, a 8. számú épület tartószerkezetének megerősítésé­hez, az emeletek aládúcolásához és a lakások újjáépítésé­hez pedig pénz, meglehetősen sok pénz kell. Még akkor is, ha lényegében és szerencsére csak egy épületről van szó. Demszky Gábornak a miniszterelnökhöz intézett leve­le azonban arról tanúskodik, hogy mindez nemcsak egy kerületi önkormányzat erejét haladja' meg természetes, de meghaladja egy kétmilliós világváros önkormányzatának az erejét is. A főváros ezzel a feladattal a jelek szerint nem képes megbirkózni. legalábbis: Demszky Gábor SZDSZ-es főpolgármester biztosan nem. Adja Isten, hogy a Jós utcainál is nagyobb katasztrófa ne forduljon elő'. Deregán Gábor Jeszenszky Géza Temesvárra látogatott Tisztelgés a felkelés mártírjai előtt Hadifogoly-találkozó Gödöllőn A múltat tisztázni kell Amíg az elmúlt negy- ■ ven évben az egykor volt magyaroszági szovjet hadifogoly-tá­borok létét, a kitelepítéseket, besúgórendszert tagadva törté­nelemhamisítással próbálkoz­tak az államaparátus tagjai, ad­dig a rendszerváltozás óta el­telt időben már sok hivatalos állami, valamint polgári kezde­ményezésre létrejött fórumon szóba került a múlt teljes tisz­tázásának sürgető feladata. Cseh József a szövetség elnöke üdvözli a találkozó résztve­vőit. Mellette balról jobbra: Gémesi György polgármester. Réthelyi László és Kecse Lajos Hancsovszki János felvételei így volt ez azon a szomba­ti hadifogoly-találkozón is, amelyen az egykori gödöllői láger még élő rabjai idézték fel emlékeiket. A találkozó résztvevőit a há­zigazda jogán köszöntő Géme­si György polgármester beszé­de után elsőként szót kapó Dragsits Ottó premontrei per­jel a tábor létrejöttének rendet érintő eseményeit idézte fel. Elmondta, hogy amikor 1944 december 10-e körül megjelen­tek Gödöllőn a Vörös Hadse­reg előrenyomuló alakulatai, rengeteg menedéket kérő ko­pogtatott a rendház — ma az Agrártudományi Egyetem I. számú épülete — ajtaján. A premontreiek a perjel szavai szerint személyi válogatás nél­kül befogadták a hozzájuk for­duló embereket, de alig egy hónap múltán a civilekkel együtt nekik is el kellett hagy­niuk az épületet. (Folytatás az 5. oldalon) Bezárt a vásár Bezárta kapuit tegnap a szeptember 10-én megnyi­tott Budapesti Nemzetközi Vásár. Tíz nap alatt 450 ez­ren látogattak el a vásárba, amelyen harminchárom or­szág csaknem 1100 kiállító­ja, köztük 800 magyar mu­tatta be termékeit. Nyolc termék — a magas biztonságú acélajtó, a 224 Beatrice háztartási porcelán edényáru, az elektromos te­lefonkönyv, a Komfort tűz­helytisztító, a Chemotox Su­per: légy- és szúnyogirtó, az Elektrolux porszívó, a Niki gyermekkocsi, a Disz­perzit külső falfesték — ka­pott BNV-nagydíjat. Kiosz­tották az Ipari Formaterve­zési Nívódíjat és a minisz­terelnöki különdíjat is. A vásárt több ezren keres­ték fel kerékpárral, ami bi­zonyítja a levegőtisztaság védelmét szolgáló akció eredményességét. A városházán kezdődött teg­nap reggel Jeszenszky Géza te­mesvári programja. A magyar külügyminiszter romániai kör­utazásának utolsó állomása­ként látogatott el a Béga-parti városba. Miközben a magyar diplomá­cia irányítója a városházán ven­déglátójának loan Pastiu me­gyei prefektusnak a közeledés, a közvetlen kapcsolatok fontos­ságáról beszélt, az 1989-es for­radalom nemzeti alapítványá­nak aktivistái néma demonstrá­cióval követelték az egykori nó­menklatúra hatalomban maradt tagjainak kiebrudalását. A ’89-es felkelés résztvevőit és meghurcoltjait, magyarokat és románokat vegyesen tömörítő szervezet tábláin egyaránt fel­tűntek a közélet tisztaságát és a szociális problémák orvoslását követelő jelszavak. A külügy­miniszter kíséretének is átnyúj­tott petíciójukban olvasható volt: „Halottak, sebesültek, le­tartóztatottak vannak, de egyet­len bűnös sincs; a fiatalok mun­kanélküliek és nincs lakásuk, a nyugdíjasok pedig éhen halnak; a kommunisták tovább rabolják a gazdaságot; van korrupció, de korruptak nincsenek; a Temes megyei prefektus a kommunis­ták hasznára alkalmazza a tör­vényeket.” A tüntetők elmondták az MTI munkatársának, hogy immár ne­gyedik napja folytatják demonst­rációjukat, és addig maradnak, amíg nem teljesítik követelésü­ket. Egyébként úgy látják, hogy magyarok és románok békében megvannak, csak a politikusok szítják az ellentéteket. A szervezet aktivistái elkísér­ték a magyar külügyminisztert az 1989-es felkelés mártírjai­nak temetőjébe is, ahol Je­szenszky Géza koszorút helye­zett el. A külügyminiszter né­hány szót váltott Pompiliu Ala- moreanuval, a forradalmi nem­zeti alapítvány elnökével, aki 1989 után Temesvár polgármes­tere volt. Alamoeranu a mai ál­lapotokat jellemezve úgy véle­kedett, hogy az emberek menta­litását a legnehezebb megvál­toztatni; azt a kommunista lel- kületet, amely szerint aki nincs velünk, az ellenünk van. Je­szenszky Géza szerint is a kom­munizmus látható kártételei el­törpülnek a morális károk mel­lett. A gyógyulás ezért hosz- szabb folyamat lesz. A kegyeletes megemlékezés után a temesvári református templomba vezetett a külügymi­niszter útja. Az istentiszteleten Tókés László püspök hirdetett igét. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom