Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-18 / 218. szám
J1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. SZEPTEMBER 18.. SZOMBAT 5 Pest megyei kiállítók a BNY-n A BNV-n tavaly első alkalommal bemutatkozó gödöllői Plastexpress Kft. idén jelentősen bővített, meglepetéseket is tartogató kínálattal várja a vásárlátogatókat. Új termékei közül a különleges technológiával készülő üveg- utánzatú múanyagpohár- és tálkészlet dr. Gergely Péter ügyvezető igazgató reményei szerint sláger lesz a piacon. Tervei szerint a Plastexpress a konyhai felszerelések teljes választékát kínálja majd az áruházláncoknak és viszonteladóinak Erdősi Agnes felvétele A Plastexpress, amely 1990-ig betéti társasági formában állította elő háztartási, elsősorban konyhai felszereléseit, jelenleg háromműszakos munkabeosztásban dolgozik, s negyven embernek nyújt állandó megélhetést. Árbevétele tavaly 64 millió forint volt, s ez év végén várhatóan ennél is nagyobb összeget könyvelhet el. Ez a jelentős siker többek között annak köszönhető, hogy külföldi (csehországi és romániai) vegyes vállalatai révén — a vám- és szállítási költségeket is megtakarítva — a Plastexpress majdhogynem közvetlenül éri el az adott országok piacait. Az áruházláncok, viszonteladók révén egyre ismertebbé váló vállalat nem elégszik meg eddigi eredményeivel, tervei között termékpalettájának megduplázása, a teljes konyhai választék előállítása szerepel. * Az 1990-es megalakulásakor díszcsomagolók, kötözőanyagok előállítására és forgalmazására szakosodott GOMA Bt. sorrendben harmadik BNV-bemutatkozásán a korábbiaknál jóval bővebb kínálattal várja a vásárlátogatókat. A cég idei újdonságai között a naptárak, poszterek mellett már külföldi licence alapján készülő művészi lenyomatok is megtalálhatók. A Budakeszin nagy üzemcsarnokkal rendelkező betéti társaság üzletpolitikája azon a felismerésen alapul, miszerint nem elég kereskedni, lehetőség szerint minél több munkahelyet kell teremteni. Ennek az üzletpolitikának egyenes következménye, hogy a minden nyereségét fejlesztésre fordító vállalat jelenlegi harmincöt alkalmazottja mellé jövő tavasszal várhatóan újabb tizenöt-húsz embert felvehet. A létszám- bővítés feltételeinek egyike (két új üzemcsarnok és egy építési terület megvétele) a közelmúltban teljesült. * Simon Pál dunakeszi magán- vállalkozó, akinek lakatosüzemében ötven ember dolgozik, idén egy hat ponton záródó hő- és hangszigetelő réteggel is ellátott biztonsági ajtót állított ki a BNV 25-ös pavilonjában. A termék érdekességei közül kiemelést érdemlő újítás a külső acéllemez-borítás, illetve az arra felszerelt két kilincs, amelynek egyike egy igen erős tolózárat működtet. Az ajtó zárszerkezetei a rájuk szerelt takarólemeznek köszönhetően hozzáférhetetlenek. Az illetéktelenek lakásba. raktárba jutását az említetteken kívül az is megnehezítheti, hogy a vasalatot nem lehet kiemelni, mert megmozdításakor egy ellenálló kerethez ütközik. (r. z.) Dabas-sári iskola Egyházi beleegyezés Új fejlemény a dabasi iskolaügyben: tegnap a váci megyéspüspök is jóváhagyta a dabasi önkormányzat csütörtöki döntését, mely szerint megosztják a Dabas-Sári városrészben lévő Szent János Katolikus Általános Iskola épületét az egyházi, illetve az állami oktatást igénylők között. Keszthelyi Ferenc püspök elmondta: jóváhagyását már jó előre megbeszélte a dabasi plébánossal, aki ennek ismeretében vett részt szerdán este, a csütörtöki önkományzati ülést megelőző fórumon. A kompromisszumot elősegítő egyházi állásfoglalás teljességgel egyezett Skultéty Sándor köztársasági megbízott törvényességi észrevételében foglaltakkal, és a szülők egy részének kérésével. Éppen ideje volt — közölte a megyéspüspök —, hogy az ügyben legtehetetlenebbek, a gyerekek érdekében járjanak el, arányos megosztással lehetőséget teremtve világnézetileg semleges, illetve az egyházi tagozat működésére. Ha az önkormányzat döntése a békét hozza meg, az örvendetes — jelentette ki, hozzátéve azonban: aggasztja, hogy az együttlét kezdetén történhetnek atrocitások. Ezért mindenkit óv a mesterséges ellentétszítástól, az idő úgyis eldönti, hogy a létszámarány hogyan alakul a két iskolai „csoport” között. Húsz éve publikál tanulmányokat a vecsési gépészmérnök Visszanyerte az ellopott kerékpárt Ha valaki meséli ezt a történetet, hát legalábbis kételkedem. így viszont tényként írom le: Orosz Károly vecsési előfizetőnknek néhány hónapja ellopták a kerékpárját. Erre most, a szerdán volt sorsoláson nyert helyette egy másikat. Övé lett a Pest Me- gyi Hírlap előfizetői között megrendezett rendkívüli tombolán a fődíj, egy mountain bike kerékpár. — Egy alkalommal megtámasztottam a biciklimet a református templomnál, s mire mentem érte, már csak hűlt helyét találtam — emlékezett Orosz Károly. — Lányom már akkor azt mondta, hogy ő bízik abban, ha ezt egyszer ellopták, hát az Isten valahogy kárpótol majd érte. Amikor pedig megjelent a lapban a felhívás a hat hónapos előfizetésre, lányom és feleségem az én tudtom nélkül el is mentek a postára. Csütörtökön azután lett nagy meglepetés, amikor olvastam a nyertesek nevei között az enyémet is... Nem akartam hinni a szememnek! Természetesen másról is szó esett az Orosz Károllyal folytatott, hosszúra nyúlt beszélgetés során. Annál is inkább, mivel nyertesünk a Pest Megyei Hírlapnak sok éve rendszeres külső szerzője. — Hogy egészen pontos legyek, 1974 óta jelennek meg írásaim a lapjukban — folytatta a civilben gépész- mérnök Orosz Károly. — A premieremet egy pályázat jelentette, amelyet augusztus 20-a alkalmából írtak ki, az én munkámnak pedig „Mindennapi kenyerünk” volt a címe. Általában elmondhatom magamról, hogy inkább a hosszabb lélegzetű írásokat szeretem, aminek persze előfeltétele a szerteágazó, szívós előkészítő időszak, a gyűjtések. Ezekre a tanulmányokra egyébként én már korábban készültem. így például a hatvanas években rengeteg olyan emberrel beszélgettem, akiket a téeszesítés idején elüldöztek földjeikről, s akiknek jelentős része éppen a főváros körüli agglomerációs övezetben keresett menedéket; ez 1984-ben látott napvilágot. Feldolgoztam a vecsési szlovákok történetét még 1979-ben, amit azután nem kis meglepetésemre már 1987-ben le is közöltek. Ez a rövid felsorolás koránt sem teljes, hiszen Orosz Károly évtizedek során rendkívüli szívósággal és következetességgel tűzte tollvég- re a közérdeklődésre számot tartó témákat. Ezek között a legutóbbival az idén a Lakitelek Alapítvány pályázatán 6. díjat nyert. — Tízévnyi munkám van abban a dombrádi ihletésű pályaműben, amelynek „A nevükre már nem emlékszem” címet adtam. Sokan kérdezték, honnan ez a szívós, konok kitartás bennem? A válasz — legalábbis számomra — pofonegyszerű: reformátusnak születtem, s olyan közösségben nőttem fel, amelyben kálvinista „nyersnyakassággal” igyekeztem megtartani a magyarságomat. Aligha kell bizonygatnom, hogy milyen nehéz dolga van annak, aki így gondolkodik. Manapság, amikor a kapzsiság egyre nagyobb méreteket ölt, s mindent igyekszik háttérbe szorítani. Ebben az alaphangulatban mást nem tehetünk, csak igyekezhetünk menteni a menthetőt. Aki Istenben bízik, annak természetesen nemcsak az a jutalma, hogy nem csalatkozik. Sokkal köny- nyebben viseli el a megpróbáltatásokat is, mint hitetlen embertársai. Jocha Károly Hü» Lakásokat épít a vállalkozó Galgamácsa szélén új lakónegyedet épít fel Yincze János helybeli vállalkozó. Képünkön az első társasház Balázs Gusztáv felvétele „A hazáért mindhalálig’' Díszoklevél a ludovikásoknak (Folytatás az I. oldalról) Sokan külföldről, Ausztriából, Franciaországból, Kanadából, Svájcból, Ausztráliából jöttek haza az ünnepélyes eseményre, melyen Szabó János mérnök vezérőrnagy elmondta, hogy a Kossuth Lajos Katonai Főiskola azóta jogutódja a Ludo- vika Akadémiának, amióta a Ludovika csapatzászlója a főiskolára került. Ekkor indult el a szentendrei főiskolán egy olyan hagyományőrző tevékenység, amely a történelmi múltat összekapcsolja a jelenlegi tisztikar képzésével. A tradíció ápolása ugyanis nem fényűzés, hanem kötelesség. Az egykori ludovikások közül számosán meghatot- tan ismertek egymásra a tegnapi ünnepségen, voltak olyanok, akik ötvenegy éve nem látták egymást. Felidézték a múltat és azt a sok szenvedést, amelyen keresztül kellett menniük csupán azért, mert a ludovikás- fogadalmat: „a hazáért mindhalálig” meg akarták tartani. Sokan orosz hadifogolytáborokban és itthoni börtönökben sínylődtek, s még elhelyezkedni is csak betanított munkásokként tudtak. A főiskola parancsnoka köszönetét mondott a volt ludovikások melbourne-i bajtársi szövetségének, amely az elmúlt évben egy emlékkardot ajándékozott a főiskolának. Ézt az avatás előtt száz napig viselheti a legjobb hallgató, emlékeztetve őt a helytállásra, a katonai becsület megőrzésére. Ezzel feléleszthetnek egy olyan hagyományt, mely még az 1920-as évekből ered. H. Cs. A megyeháza hírei Tanácsnoki bizottság? (Folytatás az F oldalról) A megyeháza jóváhagyta a kérelmet, ám a társadalom- biztosítás elutasította azt, mondván: részükre egy ilyen bővítés esetszám-növekedést okoz, melyet a szervezet nem vállal fel. A megyei műveseállomás megépítésének ügye ily módon lekerült a napirendről, úgy, hogy mind a mai napig nincs megnyugtatóan rendezve a területi művesekezelés- re szoruló új betegek sorsa. A dialízisállomás kérdését újólag a népjóléti bizottság kezdeményezte. Azt szeretnék elérni a tagok, hogy ezúttal — kikerülve a társadalom- biztosításnak a címzett és a céltámogatási kérelmek befogadásáról szóló nemleges határozatát, találjon a megyeháza más erőforrást a területi vesebetegek megnyugtató, s hosszú távú kezelésére. A népjóléti bizottság tegnapi ülésén a legtöbb szó a szervezeti és működési szabályzat módosításáról esett. A tagok, Erdélyi László főjegyző részvételével vitatták meg a tervezetet. A legkérdésesebb rész az úgynevezett tanácsnoki rendszer kialakítása, illetve a hasonló nevű bizottság felállítása volt. A népjóléti bizottság tagjai elsősorban azt sérelmezték, miért kell az önkormányzati képviselők bizalmát élvező elnök fölé rendelni egy hivatalt, melynek tulajdonképpen jelentéktelen munkajogi kérdésekben kell majd eljárnia. Mindemellett a tagok tudomásul vették, hogy az önkormányzat elnöke és a főjegyző között immár két éve rendezetlen viszony, a köztük lévő szakmai és személyes ellentét olyan lehetetlenné tette a hivatali munkát, hogy annak rendezésére feltétlenül hivatott lehet egy említett testület. Ez segítheti elő a két magas rangú hivatalnok közti szerepek újbóli, ám immár vita nélküli elosztását, illetve a feladataik szétválasztását. M. É.
