Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-18 / 218. szám

J1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. SZEPTEMBER 18.. SZOMBAT 5 Pest megyei kiállítók a BNY-n A BNV-n tavaly első alka­lommal bemutatkozó gödöl­lői Plastexpress Kft. idén je­lentősen bővített, meglepeté­seket is tartogató kínálattal várja a vásárlátogatókat. Új termékei közül a különleges technológiával készülő üveg- utánzatú múanyagpohár- és tálkészlet dr. Gergely Péter ügyvezető igazgató remé­nyei szerint sláger lesz a piacon. Tervei szerint a Plastex­press a konyhai felszerelé­sek teljes választékát kínál­ja majd az áruházláncok­nak és viszonteladóinak Erdősi Agnes felvétele A Plastexpress, amely 1990-ig betéti társasági for­mában állította elő háztartá­si, elsősorban konyhai felsze­reléseit, jelenleg hárommű­szakos munkabeosztásban dolgozik, s negyven ember­nek nyújt állandó megélhe­tést. Árbevétele tavaly 64 millió forint volt, s ez év vé­gén várhatóan ennél is na­gyobb összeget könyvelhet el. Ez a jelentős siker többek között annak köszönhető, hogy külföldi (csehországi és romániai) vegyes vállala­tai révén — a vám- és szállí­tási költségeket is megtakarít­va — a Plastexpress majd­hogynem közvetlenül éri el az adott országok piacait. Az áruházláncok, viszont­eladók révén egyre ismerteb­bé váló vállalat nem elégszik meg eddigi eredményeivel, tervei között termékpalettájá­nak megduplázása, a teljes konyhai választék előállítása szerepel. * Az 1990-es megalakulásakor díszcsomagolók, kötözőanya­gok előállítására és forgalma­zására szakosodott GOMA Bt. sorrendben harmadik BNV-bemutatkozásán a ko­rábbiaknál jóval bővebb kíná­lattal várja a vásárlátogató­kat. A cég idei újdonságai kö­zött a naptárak, poszterek mellett már külföldi licence alapján készülő művészi le­nyomatok is megtalálhatók. A Budakeszin nagy üzem­csarnokkal rendelkező betéti társaság üzletpolitikája azon a felismerésen alapul, misze­rint nem elég kereskedni, le­hetőség szerint minél több munkahelyet kell teremteni. Ennek az üzletpolitikának egyenes következménye, hogy a minden nyereségét fejlesztésre fordító vállalat je­lenlegi harmincöt alkalma­zottja mellé jövő tavasszal várhatóan újabb tizenöt-húsz embert felvehet. A létszám- bővítés feltételeinek egyike (két új üzemcsarnok és egy építési terület megvétele) a közelmúltban teljesült. * Simon Pál dunakeszi magán- vállalkozó, akinek lakatosüze­mében ötven ember dolgo­zik, idén egy hat ponton záró­dó hő- és hangszigetelő réteg­gel is ellátott biztonsági ajtót állított ki a BNV 25-ös pavi­lonjában. A termék érdekessé­gei közül kiemelést érdemlő újítás a külső acéllemez-borí­tás, illetve az arra felszerelt két kilincs, amelynek egyike egy igen erős tolózárat mű­ködtet. Az ajtó zárszerkezetei a rájuk szerelt takarólemez­nek köszönhetően hozzáférhe­tetlenek. Az illetéktelenek la­kásba. raktárba jutását az em­lítetteken kívül az is megne­hezítheti, hogy a vasalatot nem lehet kiemelni, mert megmozdításakor egy ellenál­ló kerethez ütközik. (r. z.) Dabas-sári iskola Egyházi beleegyezés Új fejlemény a dabasi iskola­ügyben: tegnap a váci me­gyéspüspök is jóváhagyta a dabasi önkormányzat csütör­töki döntését, mely szerint megosztják a Dabas-Sári vá­rosrészben lévő Szent János Katolikus Általános Iskola épületét az egyházi, illetve az állami oktatást igénylők kö­zött. Keszthelyi Ferenc püspök elmondta: jóváhagyását már jó előre megbeszélte a dabasi plébánossal, aki ennek isme­retében vett részt szerdán es­te, a csütörtöki önkományzati ülést megelőző fórumon. A kompromisszumot elősegítő egyházi állásfoglalás teljes­séggel egyezett Skultéty Sán­dor köztársasági megbízott törvényességi észrevételében foglaltakkal, és a szülők egy részének kérésével. Éppen ideje volt — közölte a me­gyéspüspök —, hogy az ügy­ben legtehetetlenebbek, a gye­rekek érdekében járjanak el, arányos megosztással lehető­séget teremtve világnézetileg semleges, illetve az egyházi tagozat működésére. Ha az önkormányzat döntése a bé­két hozza meg, az örvendetes — jelentette ki, hozzátéve azonban: aggasztja, hogy az együttlét kezdetén történhet­nek atrocitások. Ezért min­denkit óv a mesterséges ellen­tétszítástól, az idő úgyis el­dönti, hogy a létszámarány hogyan alakul a két iskolai „csoport” között. Húsz éve publikál tanulmányokat a vecsési gépészmérnök Visszanyerte az ellopott kerékpárt Ha valaki meséli ezt a törté­netet, hát legalábbis kételke­dem. így viszont tényként írom le: Orosz Károly vecsé­si előfizetőnknek néhány hó­napja ellopták a kerékpárját. Erre most, a szerdán volt sor­soláson nyert helyette egy másikat. Övé lett a Pest Me- gyi Hírlap előfizetői között megrendezett rendkívüli tombolán a fődíj, egy moun­tain bike kerékpár. — Egy alkalommal megtá­masztottam a biciklimet a re­formátus templomnál, s mire mentem érte, már csak hűlt helyét találtam — emlé­kezett Orosz Károly. — Lá­nyom már akkor azt mondta, hogy ő bízik abban, ha ezt egyszer ellopták, hát az Is­ten valahogy kárpótol majd érte. Amikor pedig megje­lent a lapban a felhívás a hat hónapos előfizetésre, lá­nyom és feleségem az én tudtom nélkül el is mentek a postára. Csütörtökön azután lett nagy meglepetés, ami­kor olvastam a nyertesek ne­vei között az enyémet is... Nem akartam hinni a sze­memnek! Természetesen másról is szó esett az Orosz Károllyal folytatott, hosszúra nyúlt be­szélgetés során. Annál is in­kább, mivel nyertesünk a Pest Megyei Hírlapnak sok éve rendszeres külső szerző­je. — Hogy egészen pontos legyek, 1974 óta jelennek meg írásaim a lapjukban — folytatta a civilben gépész- mérnök Orosz Károly. — A premieremet egy pályázat je­lentette, amelyet augusztus 20-a alkalmából írtak ki, az én munkámnak pedig „Min­dennapi kenyerünk” volt a címe. Általában elmondha­tom magamról, hogy inkább a hosszabb lélegzetű íráso­kat szeretem, aminek persze előfeltétele a szerteágazó, szívós előkészítő időszak, a gyűjtések. Ezekre a tanulmá­nyokra egyébként én már ko­rábban készültem. így példá­ul a hatvanas években renge­teg olyan emberrel beszélget­tem, akiket a téeszesítés ide­jén elüldöztek földjeikről, s akiknek jelentős része éppen a főváros körüli agglomerá­ciós övezetben keresett me­nedéket; ez 1984-ben látott napvilágot. Feldolgoztam a vecsési szlovákok történetét még 1979-ben, amit azután nem kis meglepetésemre már 1987-ben le is közöltek. Ez a rövid felsorolás ko­ránt sem teljes, hiszen Orosz Károly évtizedek során rend­kívüli szívósággal és követ­kezetességgel tűzte tollvég- re a közérdeklődésre számot tartó témákat. Ezek között a legutóbbival az idén a Laki­telek Alapítvány pályázatán 6. díjat nyert. — Tízévnyi munkám van abban a dombrádi ihletésű pályaműben, amelynek „A nevükre már nem emlék­szem” címet adtam. Sokan kérdezték, honnan ez a szí­vós, konok kitartás bennem? A válasz — legalábbis szá­momra — pofonegyszerű: re­formátusnak születtem, s olyan közösségben nőttem fel, amelyben kálvinista „nyersnyakassággal” igye­keztem megtartani a magyar­ságomat. Aligha kell bizony­gatnom, hogy milyen nehéz dolga van annak, aki így gondolkodik. Manapság, amikor a kapzsiság egyre na­gyobb méreteket ölt, s min­dent igyekszik háttérbe szorí­tani. Ebben az alaphangulat­ban mást nem tehetünk, csak igyekezhetünk menteni a menthetőt. Aki Istenben bí­zik, annak természetesen nemcsak az a jutalma, hogy nem csalatkozik. Sokkal köny- nyebben viseli el a megpró­báltatásokat is, mint hitetlen embertársai. Jocha Károly Hü» Lakásokat épít a vállalkozó Galgamácsa szélén új lakónegyedet épít fel Yincze János helybeli vállalkozó. Képün­kön az első társasház Balázs Gusztáv felvétele „A hazáért mindhalálig’' Díszoklevél a ludovikásoknak (Folytatás az I. oldalról) Sokan külföldről, Ausztriá­ból, Franciaországból, Ka­nadából, Svájcból, Ausztrá­liából jöttek haza az ünnepé­lyes eseményre, melyen Szabó János mérnök vezé­rőrnagy elmondta, hogy a Kossuth Lajos Katonai Főis­kola azóta jogutódja a Ludo- vika Akadémiának, amióta a Ludovika csapatzászlója a főiskolára került. Ekkor in­dult el a szentendrei főisko­lán egy olyan hagyományőr­ző tevékenység, amely a tör­ténelmi múltat összekap­csolja a jelenlegi tisztikar képzésével. A tradíció ápo­lása ugyanis nem fényűzés, hanem kötelesség. Az egykori ludovikások közül számosán meghatot- tan ismertek egymásra a teg­napi ünnepségen, voltak olyanok, akik ötvenegy éve nem látták egymást. Fel­idézték a múltat és azt a sok szenvedést, amelyen ke­resztül kellett menniük csu­pán azért, mert a ludovikás- fogadalmat: „a hazáért mindhalálig” meg akarták tartani. Sokan orosz hadifo­golytáborokban és itthoni börtönökben sínylődtek, s még elhelyezkedni is csak betanított munkásokként tudtak. A főiskola parancsnoka köszönetét mondott a volt ludovikások melbourne-i bajtársi szövetségének, amely az elmúlt évben egy emlékkardot ajándékozott a főiskolának. Ézt az avatás előtt száz napig viselheti a legjobb hallgató, emlékez­tetve őt a helytállásra, a ka­tonai becsület megőrzésére. Ezzel feléleszthetnek egy olyan hagyományt, mely még az 1920-as évekből ered. H. Cs. A megyeháza hírei Tanácsnoki bizottság? (Folytatás az F oldalról) A megyeháza jóváhagyta a kérelmet, ám a társadalom- biztosítás elutasította azt, mondván: részükre egy ilyen bővítés esetszám-növekedést okoz, melyet a szervezet nem vállal fel. A megyei műveseállomás megépítésének ügye ily mó­don lekerült a napirendről, úgy, hogy mind a mai napig nincs megnyugtatóan rendez­ve a területi művesekezelés- re szoruló új betegek sorsa. A dialízisállomás kérdését újólag a népjóléti bizottság kezdeményezte. Azt szeret­nék elérni a tagok, hogy ezút­tal — kikerülve a társadalom- biztosításnak a címzett és a céltámogatási kérelmek befo­gadásáról szóló nemleges ha­tározatát, találjon a megyehá­za más erőforrást a területi vesebetegek megnyugtató, s hosszú távú kezelésére. A népjóléti bizottság teg­napi ülésén a legtöbb szó a szervezeti és működési sza­bályzat módosításáról esett. A tagok, Erdélyi László fő­jegyző részvételével vitatták meg a tervezetet. A legkérdé­sesebb rész az úgynevezett tanácsnoki rendszer kialakí­tása, illetve a hasonló nevű bizottság felállítása volt. A népjóléti bizottság tagjai el­sősorban azt sérelmezték, mi­ért kell az önkormányzati képviselők bizalmát élvező elnök fölé rendelni egy hiva­talt, melynek tulajdonképpen jelentéktelen munkajogi kér­désekben kell majd eljárnia. Mindemellett a tagok tudo­másul vették, hogy az önkor­mányzat elnöke és a főjegy­ző között immár két éve ren­dezetlen viszony, a köztük lévő szakmai és személyes el­lentét olyan lehetetlenné tet­te a hivatali munkát, hogy an­nak rendezésére feltétlenül hivatott lehet egy említett tes­tület. Ez segítheti elő a két magas rangú hivatalnok köz­ti szerepek újbóli, ám immár vita nélküli elosztását, illet­ve a feladataik szétválasztá­sát. M. É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom