Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-02 / 204. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. SZEPTEMBER 2., CSÜTÖRTÖK Meghirdettük az ország újjáépítését... Szárszói beszélgetés Makovecz Imrével Makovecz Imre beszédet mond Szárszón Vimola Károly felvétele Biatorbágyi levél Az élő Szent István Makovecz Imre építész nem lelkesítő beszédet mondott Szárszón, hanem beszámolt arról a munkáról, amit a nem­zeti felemelkedésért Lakite­lek óta végzett. Ott kezdte, ahol a lakiteleki sátorban ab­bahagyta; arról beszélt, hogy az ellenállásnak milyen for­máit választották barátaival akkor, amikor a 3750 magyar faluból 1700-ban bezárták az iskolákat. Ők 1962 óta iskolá­kat, templomokat és közössé­gi házakat építettek. Amikor a '70-es évek közepén járták az országot, a fekete Volgák mindenütt megjelentek, hogy közöljék: ezeket nem szabad beengedni. Titokban kezdték a mozgalmat. Faluházakat építettek, ahol a közösségek összejöhettek. Akkor ez volt a stratégiájuk. — Ma a megváltozott idő­ben tizennégy tervezőiroda egybevonásával létrehoztuk a Makona Egyesületet — mondta —, amely könyvet, folyóiratot ad ki, szabadisko­lákat és posztgraduális kép­zést szervez. A középkori cé­hek mintájára viszahoztuk a szabad képzést a múlt kiváló hagyományaiból, s a vándor- iskolákat sikerült bekapcsol­ni az európai körforgásba; londoni, római és budapesti központtal. Charles herceg a fővédnökünk, aki nagy erőfe­szítéssel leküzdve a lobbikat — sikeresen karolta föl az ügyünket. Programjaink meg­beszélésére 140-180-an jö­vünk össze egy-egy alkalom­mal, kibérelünk egy házat, és három napig együtt mara­dunk. Meghirdettük önma­gunknak az ország újjáépíté­sét... Mikor szűnik meg a panasz? Nem bánom, hogy a munká­im mind vidéken valósultak meg, hiszen a magyar vidék még a fővárosnál is jobban tönkrement. Miután a paraszt­ságot földönfutóvá tették, meglett a kolhozosítás: sike­rült eltüntetni a felszíni vízel­vezetés régi rendszerét is az ország egész területén. Tes­sék elmenni Tokajba, meg­győződni a hegyoldali ciszter­nák hiányáról. A víz leomlik az utakra. Nem csoda, hogy a tokaji bor annyit veszített za- matából, mert ízéhez a cisz­ternák is hozzájárultak. Az­zal kellett foglalkoznunk te­hát például, hogy létrehozzuk a vízelvezetés hálózatát. A köztulajdon fogalma devalvá­lódott, ugyanakkor a települé­seknek nincs szennyvízháló­zata, ezért mérgezettek sok helyen a kútjaink. Szemlélet- változás kell a rendelkezésre álló emberi erő és pénz átcso­portosításával. Több mint száz falusi építész működik a Kós Károly Egyesülésben, így száz településen ez a mun­ka már folyik a mi építésze­ink jóvoltából. — Politikai határ veszi kö­rül Magyarországot — hang­súlyozta Makovecz —, levá­gott területeink amputált vég­tagok módjára fájnak. Termé­szetes tehát, hogy sírunk. Ez a sírás meg nem szűnik, ha nem követi konkrét, szelíd munka, s a magyarságra oly jellemző elegancia és egye­nes derék! A Makona Egyesület létre­hozott Szlovákiában egy fiók­egyesületet, a Szlovák Kama­rával egyezteti tennivalóit. Mi nem hadsereget akarunk bevinni Szlovákia területére, hanem a szétvert Dunaszerda- hely helyes átalakulását kí­vánjuk elősegíteni. ...Nekem egyetlen újsá­gom van az életemben, nagy újság: elmentek az oroszok. Most az lesz az országban, amit megcsinálunk. S nem az, amit az ügyeletes gono­szok fejéhez vágunk, a mi go­noszságunkból, mert arról is lenne beszélnivaló. Hagyjuk már a politikát, az ügyeletes ellenségeinket! De meg kell tanulnunk sok mindent. Ho­gyan kell a pénzzel bánni, mi­ként kell munkát szervezni, a gyerekeket otthon nevelni. Befejezésül még annyit: A nemzet nem minősül, nincs ki­csi, nincs nagy, nincs bűnös nemzet. Csak nemzet van. De nemzet van. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után megkérdeztem Makovecz Imrét: hogyan is tartja lehetségesnek azt, hogy ne politizáljunk, hogyan tűr­hetjük szó nélkül az övön alu­li ütéseket? Voltak már magyar csodák — Nem így van ez — vála­szolta. — A magyar nép na­gyon régi, nagyon erős és te­hetséges nép. Lehet, hogy tu­datosan nem, de a saját érde­kei mentén közlekedik. A ti­zenhetedik század pusztításai után például népességében erő­sen megcsappanva csinált egy új Magyarországot. Heves me­gyében például akkor mindösz- sze két pap kezdte el a szerve­zést, és az egész Jászság terü­letén — Eger városában és Eger környékén is — ez a két pap újjáteremtette a falusi és egyházi közösségeket. Ma­gyarország már olyan csodá­kat produkált az európai törté­nelemben, amelyhez foghatót egyetlen nemzet sem. Most is megteszi majd a magáét. Nin­csen alapvető egzisztenciális problémája ennek a népnek. — Ön is úgy hiszi — kér­dem —, hogy Szárszó jó indít­tatás lehet? — Hogy Szárszó most mit ad, mi a jelentősége, azt majd azon lehet lemérni, hogy a gyakorlatban mi valósul meg mindabból, amiről itt beszé­lünk. Ha egy szellem önma­gát magasabb szinten nem tudja megvalósítani, akkor az nem szellem, hanem demagó­gia. Ha Szárszónak lesz mon­danivalója Magyarország szá­mára, olyan, amely használha­tó, akkor jelentősnek minő­sül. Ha ez nincs, akkor lehet, hogy ennek a másfél ezer em­bernek, aki itt összejött, örö­met okozott, vagy szomorúsá­got az együttlét, de semmi többet. A tennivaló a lényeg, amit el kell végezni. A mű­velt fő nem arra való, hogy csillogjon és összevesse má­sokkal a saját fegyverarzenál­ját, hanem arra, hogy kedvére meg is valósítsa önmagát. Egyetlen alternatívánk Az oroszok elmentek; azó­ta Magyarország sorsa a ma­gyarok kezében van... Na­gyon jól tudom, hogy ez azért nem ennyire egyszerű, de a mindenkori kormánynak az a feladata, hogy a nemzetközi konszenzust megteremtse. — A magyar kormánynak — jól tudjuk — nem könnyű a dolga. — A mai magyar kormány olyan nehéz helyzetben van, amiről a mai magyar közélet­nek nincs reális fogalma. Az új magyar kormány zsarolha­tó helyzetben van a hátraha­gyott 22 milliárd dollár adós­sággal, valamint meg kell küz­denie egy nemzetközi bank- és hitelrendszerrel... S mivel zsarolható állapotban van, er­ről nem beszélhet, s ezért bel­politikai oldalról szabadon és gátlástalanul támadható. (El kell még mondanom, hogy amióta az oroszok elmentek, én kormánypárti vagyok és az is maradok.) — Ön azonban nem borúlá­tó, hiszen cselekvő építész. — Nincs más alternatí­vánk, mint a cselekvés, a mun­ka. A magyar szerves építé­szet a világ építészetén belül legitim alternatíva. Nem akár­kik élnek ebben az ország­ban: olyan nép él itt — nem tudjuk hány ezer éve —, ame­lyik impulzív erővel hat az eu­rópai kultúrára. Ónody Éva A lélek feltámadása, termékenyí­tő ereje tetten érhető Biatorbágy szellemi életében is. Szent Ist­ván királyunk napján a 2. számú általános iskola tanulói gyűjtése nyomán kitárulkozott képzőmű­vészeti, történelmi munkák meg­jelenítésében országalapító szent uralkodónk alakja, élete, példamutató szellemisége. A Faluházban vitrinek üveg­lapjai alatt könyveket, eredeti és fakszimile kiadványokat vizsgál­hat a figyelmes szem. Rujfy Pé­ter Koronánk könyve, vagy akár Gaál Mózes Magyar hősök és ki­rályok kötete jelezte azt a sort, amelybe szellemi kiválóságaink egyformán beletartoznak a leg­korábbi kezdetektől napjainkig. Győrffy György István király és műve az életmű ívét villantja föl. Versrészletek idézik meg Ist­ván életét, szentségét, emelke­dett életeszményét. Amelynek Fóti énekverseny Az Art XXI. Művészetpárto­ló Alapítvány rendezésében szeptember 3-tól 5-ig a fóti római katolikus plébánia- templomban tartják meg az I. nemzetközi barokk ének­versenyt. Az eseményről Hamari Júlia operaénekes, a verseny művészeti vezető­je, valamint a nemzetközi bíráló bizottság elnöke tájé­koztatott. A verseny célja tehetsé­ges fiatalok felfedezése és elindítása á művészi pá­lyán, továbbá a közönség és a pályakezdő fiatalok figyel­mének felhívása a barokk zenére és a zeneművekre. A már áprilisban lezajlott se­lejtezőt követően tegnap és tegnapelőtt a régi Zeneaka­démián zártkörű elődöntőt tartottak; a holnap sorra ke­rülő középdöntő, a fóti ró­mai katolikus plébániatemp­lomban azonban már a nagyközönség számára is nyitott lesz. A döntő szom­baton délután 2 órakor kez­dődik, vasárnap pedig a díj­kiosztó gálaestet rendezik meg. A verseny első három helyezettje egy hónapos kül­földi ösztöndíjban részesül. A rendezvény részletes mű­sorát lapunk holnapi számá­ban (10. oldal) közöljük. Önkormányzat és egyetem A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem böl­csészkarának gyakorló in­tézménye lett a nagykani­zsai Hevesi Sándor Művelő­dési Központ. Az erről szó­ló együttműködési megálla­podást hétfőn hagyta jóvá a város közgyűlése. Eszerint az egyetem a népművelők magas színvonalú tovább­képzését, a városi intézmé­nyek szakemberellátásának segítését, valamint a közmű­velődés, közösségszervezés helyi kutatását és szervezeti fejlesztését vállalja. máig kell hatnia. Mert az örök értékében megmásíthatatlan. Ha mégis próbálják: a rothadás ural­kodik el helyében. Ahogy ezt sú­lyos keservünk volt tapasztalni mindnyájunknak. Ezért érvé­nyes a régi antifónia éneke, amelynek alapján született az .Ének Szent István királyról” szíven ütő remeke: „Ám István hatalmának a halál nem szab ha­tárt. fönn az égben nyer magá­nak múlhatatlan glóriát.” Mert aki a mélységtől a magasságig éli az életet, valóban az értékek hatalmát tartja meg határtala­nul... Jó, hogy a tanévkezdés a tár­lattal szinte egybeesik, a diákok szeptember végéig látogathatják a kiállítást. Amikor a valós — mert az ab­szolútomhoz kötött — vágyak, eszmék gondolatait mutatták meg zenéjükben a Kaláka együt­tes tagjai augusztus 26-ai kon­certükön, ez szerencsésen kap­csolódott az iskolások példás tár­latához. Az erdélyi táncok fe­szes, fegyelmezett muzsikájá­ban az elkötelezett ember ko­molysága nyílott ki. De Weöres Sándor játékos verseinek megze­nésített dalaiban is a filozofikus ember tisztaságvágya találko­zott a bravúros verseléssel. A lét igazi -irányát jelezték zenéjük­ben a Kaláka muzsikusai, a gye­rekek sokszor együtt énekeltek velük, önfeledten kapcsolódtak bele a muzsikálásba. Az igazi eszmény útját nyitogatták — kedvvel, derűvel, de eréllyel is. Úgy, ahogy Szent Királyunk tet­te. Kicsiben kell őt követ­nünk... Hihetünk akkor benne: európaiak maradunk tovább is, úgy, hogy megmaradunk ma­gyarnak. Földes-Bangha Károly PMH-Galéria ■* PMH-Galéria * PMH-Galéria Szántó Piroska: Vashegyi Krisztus „Szántó Piroska művészetére — jegyzi meg kismonográfiájában Szabó György — tulajdonképpen a műkritikában szokásos meghatározások egyike sem illik igazán. Használhatatlan például a »figurális—absztrakt« ellentétpár bármelyik tagja, ha különválasztjuk. Nem lehet ráragasztani műveire egyetlen »izmus« címkéjét sem. A maga oeuvre-jén belül (saját használatra) feloldja tehát a XX. századi magyar képzőművészet gyakor­ta felbukkanó dilemmáját, melynek történelmi okai vannak, s amely alól — pályája kezdeti szakaszán — maga sem vonhatta ki magát.” Ä .Feltámadás Szentendrén” című, hosszú hallgatását megtörő és al­kotóként is megszenvedett munkával (1961) mintha új időszámítás kez­dődne munkásságában — az akkor már szentendrei műhellyel rendelke­ző művésznek, a költő Vas István eszme- és élettársának —: a megvert és újra magasba emelkedő humánum igenlése ez az alkotás, akárcsak tár­sai, a „Vaijak és feszület”, avagy a „Vashegyi Krisztus" 1968-ból. Szántó Piroska Szentendrén él és dolgozik; a helyi képtárban ma dél­után (5-kor) nyílik régen várt tárlata. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom