Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-13 / 213. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. SZEPTEMBER 13., HÉTFŐ A visegrádi találkozó Szabó II. László életének nagy élménye SS O vette legjobban a kanyarokat A közelmúltban Visegrádon megrendezett motoros találkozón — ahol a veterán versenyzők és hasonlóan nem kamaszkorú benzines paripáik randevúztak egymással és a sportág szerel­meseivel — a sok, régi nagyság között nehéz lenne felállítani az abszolút sorrendet. A legnagyobb tábora azonban kétségkí­vül Szabó II. Lászlónak volt, aki éppen húsz évvel ezelőtt szen­vedett Franciaországban igen súlyos sérülést egy országúti üt­közet következtében, s aki azóta nem ült nyeregben. Erre az old boy-találkozóra azonban sikerült „megagitálni” a „kis Szabót”, akit annak ide­jén a motoros berkekben csak- „Dörzsinek” becéztek. Erről a névről, a sokak által várt visz- szatérésről, s egyáltalán, életé­ről, sportpályafutásáról is be­szélgettünk a civilben autósze­relő Szabó II. Lászlóval, akit Pesthidegkúton, a Zsíroshegyi úti lakásában kerestem fel. — Bizony, se vége, se hosz- sza az emlékezéseknek, ha egy­szer olyan társaságba kevere­dek -— mondta Szabó II. Lász­ló, aki a háza melletti garázs­ban fogadja a kuncsaftokat. — Márpedig ez a visegrádi össze­jövetel tényleg a motorsport nagy seregszemléje volt. Hogy volt miről tereferélni, hát ez sem kérdéses. Elvégre éppen negyven éve annak, hogy bele­kezdtem a versenyszerű moto­rozásba. Egészen pontosan 1954-ben, amikor Szabó II. László 20 éves volt, akkor esett meg az első eset. Akkor valóban éjt nappallá téve kellett készülni a versenyekre, s még álmodni sem mertek az akkori legjob­bak olyan márkaháborúról, mint amilyen mostanában van. Előbb éveken át volt a Csepel, majd az ugyancsak hazai ter­mék, a Danuvra. Nem keve­sebb, mint hat év telt el, ami­kor az akkori NDK-beli Sach­senringen egy nagyon erős me­zőnyű nemzetközi viadalon si­került a 3. helyen célba érkez­nie. Ennek következtében 1961 és 1971 között az MZ gyár tá­mogatott, mai, divatos kifeje­zéssel élve, szponzorált. Per­sze a mérték egészen más volt, mint manapság, s egyébként is, az akkori gyári menők sok­kal többet-jobbat kaptak, mint én. A Csepel, a Danuvia, a Ja- wa, az AJS, majd az MZ után 1971-ben elérkezett az első, igazán nagynak tűnő lehetőség, egy Yamaha képében. — Olyan gyors motort so­sem kaptam, amelyikkel a leg- jobbakkal szemben egyenlő eséllyel vehettem volna fel a harcot, így maradt a korábbi el­méletem. A lényeg az volt, hogy én csak a kanyarokban ke­reshetek valamit, ott kell megta­lálni a leggyorsabb íveket, ott lehet néhány métert hozni a töb- bieken. Azt hiszem, ez nekem legtöbbször elég jól sikerült. Ezt a szerény kijelentést az eredmények messzemenően alá­támasztják. A fent említett tízé­ves ciklusban ugyanis minden évben ott volt a világbajnoki pontverseny első tíz helyezettje között! Nem véletlenül nevez­ték el annak idején a világ leg­technikásabb motorversenyzőjé­nek, hiszen lóerők dolgában mindig is egyértelmű hátrány­ban volt versenytársaival szem­ben. — Bár a körülményeim nem sokat javultak, de legalábbis a távolság a mindenkori élme­zőny és közöttem semmiképp sem csökkent, mégis mindig az előrelépésen törtem a fejemet, így ért a franciaországi baleset 1973 áprilisában, amelyből nagy nehezen felépültem, de amely egyben versenyzői pálya­futásom végén a pontot is jelen­tette. \ Innen kezdve nem sokat hall­hattunk a „kis Szabóról”. Ke­mény próbákat élt át az élet­ben, ahol mindig igyekezett megállni a helyét, bár olyan „Dörzsi” — azaz dörzsölt —, mint versenyző korában volt, már nem tudott lenni. Több mint egy évtizedes szünet után visszakanyarodott a motor­sporthoz, csendben, szinte ész­revétlenül. .. — Annak idején én is szeret­tem a motocrossozást — emlé­kezett —, így egyáltalán nem esett nehezemre az edzősködés sem ebben a szakágban. — Legelőször Gyurászik László­val kezdtem el foglalkozni, mégpedig a Budapesti Honvéd- ban, ahová felejthetetlen ver­senyzőtársam és barátom, Dra- pál Jancsi hívására mentem. Azután egymás után jöttek a többiek, a kiskunlacházi Kam­rás Károly és a „majdnem Pest megyei”, a Pesthidegkúton élő Balogi Zoltán. Közülük Balogi volt a legnagyobb tehetség, át­lagot meghaladó fizikai kondí­cióval is rendelkezett, amit ak­tív cselgáncsozással is fejlesz­tett. Ám ő is „eltelt” a bajnoki sikerekkel, nem futotta ki ma­gát igazán. Azután nekem is elegem lett az edzősködésből, a nyolcvanas évek végén ezt is feladtam. Aki azt hiszi, hogy Szabó II. László most már végleg eltűnt a süllyesztőben, az nagyot té­ved. 1991-ben ismét nagy fába vágta a fejszéjét. Rábeszélte Kanadában élő fiát, Attilát, hogy jöjjön haza, s versenyez­zen itthon. — Vettünk neki egy Yama­hát, csak az belekerült kétmil­lió forintba, s akkor még nem beszéltem a többi kiadásról! Az az igazság, hogy az 1992-es szezon minden igyekezetünk el­lenére sem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, s ennek első­sorban anyagi vonzatúi van­nak. Az előzetes ígéretekből nem sok lett, pénz nélkül pedig nem lehet csodát tenni. Egy kis­kunhalasi üzletember, Bíró Mi­hály, aki korábban maga is ver­senyzett, az idei év elején, való­ban a legutolsó pillanatban „alátett” egy 750-es Kawasaki superbike motort, de a soroza­tos erőpróbákra már nem jutott pénz. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, mert Attila a többi, tehetséges fiatallal tényleg ho­zott egy kis friss levegőt a ma­Szabó II. László híres MZ- motorja nyergében, természe­tesen kanyarban gyár gyorsasági motorozásba. Bár Bíró úr jövőre is megígérte a támogatását, de az önmagá­ban kevés lenne. Ezért csak ak­kor vágunk bele egy újabb idénybe, ha sikerül érdemi pénzösszeget előre felhajtani. Újra és ismét visszakanya­rodtunk Szabó Attila kálváriájá­ra, aki 1991-ben azért jött haza Kanadából, minden értékét pénzzé téve, hogy itthon komo­lyan versenyezzen. Édesapja egyre csak azt hangoztatja, mennyire bántja az, hogy „üres­járatba” került a fia, méghozzá az ő rábeszélésére! — Pedig a technikai sportok nagyon jó reklámhordozók — állítja csökönyös meggyőződés­sel Szabó II. László. — Én még sosem adtam fel semmit csak úgy, ellenállás nélkül az élet­ben, s nagyon remélem, a fiam­mal kapcsolatban is lehet még mondanivalóm! Ha pedig vég­képp nem megy, hát bele kell törődni, de ez a kényszerű meg­állapítás legkorábban 1994 ta­vaszán lehet aktuális. így él ma minden idők leg­technikásabb magyar motorver­senyzője, Szabó II. László, aki sikereit a Zalka Központi Moto­ros Klub sportolójaként érte el. A sport egyébként ma is érdek­li, de elsősorban azokat a spor­tágakat követi megkülönbözte­tett figyelemmel, amelyekben a magyarok rendre eredménye­sek. Reméli, hogy a téli hóna­pokban sikerül sínre tenni Atti­la fia jövő évi versenyeztetését. Azt pedig különösen nagy sze­retettel várja, hogy jövőre is­mét találkozzanak a veterán motorosok. A visegrádi rande­vú ugyanis szerinte minden vá­rakozást felülmúlóan jól sike­rült! Jocha Károly ...és ma, 1993-ban, saját műhelyében A szerző felvétele Két államvizsga előtt Az elmúlt héten rendezett junior világbajnoksággal gyakorlatilag lezárult az öt­tusázók ez évi nemzetközi versenyidénye. Már csak az október végi Világ Ku­pa-döntő1 van hátra, aztán a cél az 1994-es esztendői. A szövetségi kapitányok még nem hirdették ki az új kereteket, az azonban biztos, hogy a férfiaknál a következői szezonban egy „menővel” szegényebb lesz a létszám. Kancsal Tamás szövetségi kapitány az MTI munkatársának el­mondta, hogy nem számít­hat a Világ Kupa-győztes Hanzély Ákosra, a Csepel 24 éves versenyzőjére. Hanzély ugyanis bejelentet­te, hogy tanulmányi kötele­zettségei miatt, mivel ál­lamvizsgázik mind a Köz­gazdaság-tudományi, mind a Testnevelési Egye­temen, a következő idény­ben nem tudja vállalni a központi felkészülést. Romarióra ismét számítanak Amint azt várni lehetett, Carlos Alberto Parreira, a brazil labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya ismét számol Romarióval. Az FC Barcelona légiósa a spa­nyol bajnoki rajtot 3 góljá­val tette emlékezetessé. Ko­rábban a holland PSV Ein- dhovent erősítette a rakon­cátlan természetű futballt'sá­fár. Felemlegetik, Romario nemcsak Carlos Alberto Parreirával húzott ujjat. Az 1990-es olaszországi VB-re saját orvosát hozta el... Később, Falcao kapitány­kodása időszakában felké­rőt kapott a Copa America mérkőzésein való részvétel­re, de közölte: fáradt, és in­kább kiveszi a nyári szabad­ságát. Az Uruguay elleni, záró VB-selejtezőre Roma­rio a sérült Müller helyét foglalja el a brazil együttes­ben. — Három gólt rúgott, vi­selkedése megváltozott, jö­het, nyitva a kapu — nyilat­kozta Carlos Alberto Parrei­ra. Hazai siker a gödöllői tornán Jasiunskas a nyitány hőse Nagykőrösi KK—Műegyete­mi AFC 75-70 (34-36) Budapest, BEAC-csamok, 400 néző (ebből közel száz kö­rösi). V.: Berki, Forrai. NKK: Király L. (4), Jasiuns­kas (23/9), Maleras (16), Csor- vási (3/3), Pásztor (11/3). Cse­re: Szép (3), Módra (12/6), Vadkerti, Lakosa (3/3). Edző: Újhelyi Gábor, Horváth Zoltán. Az 1993/94 évi NB I-es A-csoportos férfi kosárlabda bajnokság első mérkőzését — a nyitó játéknap többi három ta­lálkozóját egy órával később kezdték —, a patinás múltú el­lenfélnél játszották a megyénk- beliek. Tapogatózó első percek után inkább a jó védekezés volt a jellemző a játékra. Hol egyik, hol másik fél lendült bele jobban, de az eredményál­lás végig szoros és váltózó volt. Csak egyszer volt maxi­mum 7 pontos a különbség a két fél között, de az is csak pil­lanatokig. Szerencsére a körösi­ek többnyire ügyeskedve meg­találták a MAFC erős, színes- bőrű, új, amerikai centere játé­kának ellenszerét. Szünet után is izgalmas, fordulatos, küzdel­mes volt a mérkőzés. Az ira­mot az első forduló ellenére jól bírták a felek. Két perccel a be­fejezés előtt az egyetemiek ve­zettek . Ekkor a végig szívvel- lélekkel küzdő körösieknél Ja- siunkas 3 dobásból sorozatban 8 pontot ért el, majd óriási aka­raterővel bravúros győzelem született, idegenben. Az ifjúsá­gi találkozón is a körösiek bizo­nyultak jobbnak, 85-74 (48-43)-ra. Sulyok Zoltán * Az NB Il-es GEAC I. nyerte a hétvégén Gödöllőn megrende­zett kosárlabda tornát. Az egye térni sportcsarnokban a tavai felújított hagyományt folytai va, szombaton és vasárnap méi kőztek meg a csapatok. Ä dön tőben 58-41-re legyőzte Szab Tamás edző csapata a Nyíregy házi MGF SC kosarasait. 0 mérkőzés kétszer 15 percig tai tott.) A harmadik helyen Nagykőrös végzett, a tovább sorrend: 4. Szentendre, 5. Ka zincbarcika, 6. GEAC II., 1 MAFC-vegyész, 8. Kertészei Egyetem. A tornát a Tompító bár, Plussz, a Mullit Kft., a Gödöl lői Polgármesteri Hivatal, Dragon Kft. és a Medián támo gáttá. Gödöllői kosár a Kertészeti Egyetem csapata ellen. A GEAC n. színeiben Ferwag- ner László Adám a pontszer­ző. Bárdi Péter (8-as mez) és Bucsai Zoltán (12-es mez) kí­séri figyelemmel a labda út­ját a hálóba Balázs Gusztáv felvétele Lipicai Lovasfesztivál Bozsik „orrhosszal” nyert Szilvásváradon vasárnap az akadályhajtás versenyével zárult a Lipaicai Lovasfeszti­vál keretében megrendezett országos minősítő fogathajtó­verseny. A rendezők 860 mé­ter hosszú pályán 20 kaput helyeztek el, és 20-20 cm-t adtak a keréknyomtáv-távol- ságra a versenyzőknek. Köny- nyű feladatnak tűnt a hibát­lan hajtás a verseny előtt, közben azonban nem ezt „igazolták vissza” a verseny­zők. A kettes fogatoknál csak a nyíregyházi Sinkó és a Toka­ji SE versenyzője, ifj. Kapu­vári, valamint az összetett versenyben élen álló Benkő Sándor hajtott hibátlanul. Dallos és Boros egyaránt egy-egy hibát vétett, így is megőrizték az összetettben a dobogós helyüket. A négyes fogatoknál az egri Fülöp István és a tápió- szentmártoni Bozsik Józsej hajtott hibátlanul, Fintha egy, Dobrovicz két hibát vétett. Az összevetésben fokozód­tak az izgalmak. A kettes foga­toknál Sinkó és ifj. Kapuvári egy-egy hibát vétett, míg a Hódmezővásárhely—Mártély színeiben remekül hajtó Ben­kő Sándor ezúttal is remekelt. Megérdemelten nyerte az aka­dályhajtást és az összetett ver­senyt is. A négyes fogatok összeveté­sében Bozsik és Fülöp hibát­lan hajtást mutatott be. Végül jobb időeredménnyel Bozsik József nyert, s éllovas lett az összetett versenyben is. Szörf Európa-bajnoksag Aliga: bravúr bronzok Szombaton a negyedik fu­tammal — ennyi szükséges ahhoz, hogy hivatalos vég­eredményt lehessen hirdetni — befejeződött Balatonali- gán a Formula 42-es Szötf Európa-bajnokság. Amint azt már a pénteki napon sej­teni lehetett, a magyar ver­senyzők a szörfsport eddigi legrangosabb eredményét ér­ték el, miután két bornzér­met szereztek. A férfiak köny- nyűsúlyú kategóriájában Ki­rály Zsolt, míg a nehézsúlyú­aknái Körtvélyesi Miklós áll­hatott fel a dobogó harmadik fokára. A racebord/mystral össze­vont hajóosztályban a Bala­ton Kupáért versengtek az in­dulók, itt a férfiaknál az oszt­rák Christoph Sieber, a nők­nél a lett Vita Matise győzött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom