Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-08 / 209. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. SZEPTEMBER 8., SZERDA 13 Horthy Miklós és a matrózlázadás A gimnáziumban azt tanították nekem gyorstalpalt tanárok, hogy Horthy Miklós a cattarói matrózfelkelés után, saját maga lökdöste be az ösz- szekötözött kezű matrózokat az égő kazánokba. Tizenhét éves korom óta nem hagy nyugodni ez a kép, amelyik tanáraim szándékával ellentétes lelki folyamatot indított el bennem. Már akkor is volt némi fogalmam a vörösterrorról és még csak azután jött 1956, és annak megtorlása. Olyan hajmeresztő volt ez az állítás, hogy nem illet bele a képbe, amit a kormányzóról tudtam, hogy nem is hittem el egy percig sem. Viszont nagyon is beleillett egy bolseviki transzszibériai expressz robogásába, amelyet emberekkel fűtenek. Másik lehetőség egy német fasiszta gyártelep az erdőben, amelynek kéményei sűrű, émelyítő szagú füstöt eregetnek. Csak hát ezek nagyon messze estek Horthy Miklós, Magyarország kormányzójának konzervatív, úriemberes lelkivilágától. Azután eljutottam Dalmáciába, Cattaróba—Kotorba, ahol meglátogattam a Tengerészeti Múzeumot. Itt hiába néztem a matrózlázadás képeit, olvastam a szövegeket, se vérbefojtás, se lemészárlás, se égő kazánba tuszko- lás nem volt. Ötszáz-hatszáz embert tartóztattak le a lázadók közül. Hadbíróság, tanú- kihallgatások, jegyzőkönyvek, védőügyvédek, minden úgy, ahogy jogállamban illik. Az ítélet: egy-kétszáz ember fogságban tartandó, négyet pedig ki kell végezni. Ezeknek siralomház, utolsó kívánság, pap az utolsó szentséggel — közülük három katolikus volt, egy ateista — és golyó. Tudvalevő, hogy a golyó általi a tisztességes halál, ellentétben a kötél általival. A négy tengerész gondozott sírja a cattarói temetőben volt 1977-ben is. Azóta nem tudom, mi lett velük. Ha Horthy Miklós a legcsekélyebb mértékben is vérrel szennyezte volna be a kezét a cattarói matrózlázadás kapcsán, akkor ezt, ennek a bizonyítékait miért nem állították volna ki a kommunista Jugoszlávia egyik, külföldiek által is sűrűn látogatott múzeumában? A titoista párt- és államvezetés háborús bűnöst szándékozott csinálni Horthy Miklósból, ennek érdekében meg is tette az első lépéseket. Aztán nem lett belőle semmi. De Titóék- nak még ekkoriban sem jutott az eszükbe, hogy Horthy Miklós saját kezűleg tuszkolta az égő kazánokba a matrózait. Kevés volt Titónak a fantáziája. Nem úgy Rákosiéknak! Tanúsítja ez is, hogy „a magyar nép hőn szeretett vezérének és udvarának” élénk fantáziája messze meghaladta a „balkáni” Tito képzelőerejét. Horváth Lajos Budapest ki OTP és a társasházak Lapjuk július 5-i számának 7. oldalán megjelent „Rosszindulatú pénzintézet? Kamatvesztéssel fenyegetnek” című cikkel kapcsolatban a következőket hozzuk szíves tudomásukra: A Nagykőrösi Lakás- és Garázsszövetkezetnek, illetőleg Csermák Károly úrnak, a lakásszövetkezet elnökének megállapításai nyilván félreértésen alapulnak. A társasházközösségek és a lakásszövetkezetek pénzeszközeinek kezelése vonatkozásában mindenkor a jogszabály előírásainak megfelelően járunk el, de szükség- szerű valamennyi (jogi személyiségű és jogi személyiséggel nem rendelkező) számlatulajdonos számlavezetésének lehetőleg hasonló szabályozása. A számlatulajdonosainknak kiküldött körlevél olyan felhívást nem tartalmazott, hogy a társasház közös képviselői „azonnal intézkedjenek hivatalos nyilatkozat megtételére, miszerint július 1-jével megbízzák a lakásszövetkezetet üzemeltetési és felújítási számlájuk feletti rendelkezésre”, valamint „a meghatalmazásokat közjegyző jelenlétében lehet érvényesen megszerkeszteni”. Mindez tévedés és teljesen felesleges is. A társasháznak ugyanis a legfőbb önkormányzati szerve a közgyűlés. Ha tehát a társasház határozatképes közgyűlése valamely szervezetet, jelen esetben lakásszövetkezetet választott meg közös képviselőnek, úgy a rendelkezési jog a lakásszövetkezetet, illetőleg a szövetkezet által konkrétan meghatározott (név, lakcím, személyiigazol- vány-szám) személyt (személyeket) illeti meg, a vonatkozó jogszabályban foglalt keretek között mindaddig, amíg a társasház közgyűlése a megbízást vissza nem vonja. Nyilván van már ilyen megbízás, mert ennek hiányában a lakásszövetkezet eddig sem kezelhette a társasház pénzeszközeit. Újabb megbízás tehát szükségtelen; közjegyzői meghatalmazás pedig a társasházak esetében korábban sem kellett. A cikk azon részével kapcsolatban, mely szerint „az eddigi szisztémában csak a felújítási számlák voltak külön kezelve, míg az üzemeltetési számlák egyetlen közös számlán futottak”, valamint, hogy „most az OTP úgy döntött, hogy az üzemeltetési számlákat is minden épület lakói külön nyithatják meg’, a következőket közöljük: Felújítási alap képzése a társasházaknak nem kötelező, de a közös épületrészek felújításához, korszerűsítéséhez ötvenszázalékos támogatású kölcsönt csak akkor vehetnek igénybe, ha — a jogszabály keretei közötti mértékben — felújítási alapot képeznek. Mivel ez a mérték a társasházban lévő lakások számától, azok területi adataitól, az épület sajátosságától függően eltérő, természetes, hogy minden társasház részére külön felújításialap-szám- lát kell nyitni annak érdekében. ellenőrizhető legyen a felújításialap-számlára befizetett összegek előírásoknak megfelelő teljesítése. Itt említjük meg, hogy a felújítási pénzeszközök csak a rendeletileg előírt munkák költségeire használhatók fel, valamint a vegyes tulajdonú házak esetében — amennyiben a közgyűlés felújítási alap képzéséről határozott — az ön- kormányzat is köteles a társasház általa kezelt lakásai után a tulajdoni hányadnak megfelelő felújítási hozzájárulást a társasház-felújítási alap számlájára befizetni. Az üzemeltetéshez szükséges pénzeszközök kezelésére külön számla nyitása nem kötelező, de célszerű. Abban az esetben ugyanis, ha a lakásszövetkezet 20-25 társasház részére egy közös számlát vezettet, a kifizetett közü- zemidíj-számlák és így toHISTÓRIA Muszkák Debrecenben A debreceni csata augusztus 2-án zajlott le. A hét-nyolcezer főt számláló hadak tudvalevőleg a csata vesztével két főágra szakadva rendetlenül vonultak vissza. Egy részük Vámos-Pércs felé húzódott, más része pedig Mi- ke-Pércs felé tartott. A muszkák tízszer annyi hada ellepte Debrecen város környékét, s egyszerre egészen váratlanul rendetlen rohamokban csapott be a védtelen város utcáiba. Főképp Hatvan ütca volt az irány, melyen a cserkészek, s kozákok kivont karddal, felvont pisztollyal, a győzelemtől, s rablá- si vágytól elvakítva robbant be, a menekülő, védtelen polgárok, nőket, gyerekeket lovakkal tapodtatva, kardjaikkal vagdalva és lövöldözve, míg a főpiacra nem értek, mások a főpiacra nem is kívánkozva, azonnal rabláshoz fogtak; egyeseket s egész házakat kegyetlenkedés közt kifosztva minden értékéből. A rablás kevés idő múlva általánossá lett, tartott rendszeresen 3 napig, rendszer nélkül pedig hetekig is. Nem tagadhatni, hogy egyes száguldozok, s zsarolók erős ellenállásra találtak a polgárok közt, sőt nem egy-két muszka lelte sírját is a rablás színhelyén... A negyedik napon már nem volt a rablás engedélyezve. S a muszkatisztek, kik legtöbbnyire kellő műveltséget tanúsítottak, sok családot megszabadítottak a zsarolástól és halálos küzdelmektől. A 3 napi rablás főképp azért volt engedélyezve, hogy egyfelől a vitéz seregek jutalomban részesüljenek, másfelől azért, mert a muszkák fővezére, Paskevics ezt a dicsőséget csakis kegyelemből engedélyezte a városnak ahelyett, hogy — mint akarta — nagytemplomot és általában a várost földig lövesse. A muszkák a rablás betiltása után igen ügyesek voltak abban, hogy a lakosság által a földbe rejtett arany- s ezüst- nemüeket és egyéb értékes tárgyakat is kikutassák. Puskáikkal verdesték az udvarokon a földet, s ahol észrevették, hogy reng a gödrökre hányt föld, ott azonnal hozzáfogtak az ásáshoz, s legtöbbnyire kellő sikerrel. A pincéket kiváló kedvvel verték fel, s kivált a pálinkát kedvelték. Néha, ritkán lehetett azonban látni, hogy a vitézek már egyebet nem kapván, a nyers krumplit és uborkát is falták héjastól, sokszor tejbe hányva, amit a magyarok nézni is irtóztak... A főpiac a nagytemplomtól kezdve a Várad utca végéig istálló volt, ott lovak voltak végig kikötve, s jászlak rögtönözve azok számára. A városházában pedig az elfogott honvédek, s nemzetőrök őriztettek s soroztattak be a Szirmay osztrák cs. ezredes parancsára. Amellett megkezdetett a faggatás s a kínzás rendszeresen. Zichy Ferencz gróf cs. k. biztos többi közt azt a dicsőséget szerezte magának, hogy Szanka Józsefet, az „Alföldi Hírlap” egyik szerkesztőjét szabad cikkeiért deresre húzat- ván, kozákokkal megkancsu- káztatta, amibe végre bele is halt, s a derék férfiú családja pedig elpusztult utána. S őket hetekig nem lehetett látni utcákon. A családok titkon sírtak, sóhajtottak, s remegtek a rejtegetett honvédek, nemzetőrök életéért, mély gyászba burkolva a szenvedő hazáért. Ilyen volt Debrecen ötvenhárom évvel ezelőtt. (debreczeni Újság 1902. augusztus 2-i számából) vább, társasházak szerinti nyilvántartása és elszámolása — különös tekintettel az előírt kamatokra — szinte megoldhatatlan feladatot ró a lakásszövetkezetre. A közös számla véleményünk szerint tehát megnyugtatóan nem biztonságos, de ha a társasház közgyűlése ezt elfogadja, mi nem teszünk észrevételt ellene. Végezetül rátérünk a számlavezetési feltételek megváltoztatásával, a kamatozással és a késedelmes térítéssel kapcsolatos észrevételekre. A számlavezetési feltételek módosítására egyebek között azért került sor, mivel minden pénzintézetnek — így az OTP Bank Rt.-nek is — a biztonságos működéshez feltétlenül figyelemmel kell lennie forrásai és kihelyezései megfelelő összhangjára. Emiatt vált szükségessé az a változtatás, hogy a lekötött betétként kamatozó pénzeszközök valóban lekötött betétként is funkcionáljanak a betéti szerződésben rögzített konkrét feltételekkel. Az kétségtelen, hogy a módosított számlavezetési feltételekre vonatkozó körlevelünk egyes fiókoknál megkésve került kiküldésre és emiatt az abban közölt határidő tarthatatlanná vált, de ennek következtében ügyfeleinket károsodás nem éri. A lekötött felújításialap-számla le nem kötött pénzforgalmi számlává történt átalakítása napjáig, 1993. június 15-ig ugyanis a korábbi szerződés szerinti kamatot a teljes számlakövetelés után elszámolták a fiókok, még az olyan összegek után is, amelyek esetleg nem töltötték ki a lekötési időt. Az újbóli lekötéskor pedig az új szerződés szerinti kamat térítése az átalakítás napjától, tehát 1993. június 15-től veszi kezdetét. Az új eljárással lehetőséget biztosítottunk az 1, 3 és 6 hónapos folyamatos lekötésre is, amelyek előnye, hogy ezekre a számlákra a lekötési idő leteltekor további összegek helyezhetők el új betéti szerződés kötése nélkül. Sajnálattal vettük, hogy a Nagykőrösi Lakás- és Garázsszövetkezet problémáival nem közvetlenül igazgatóságunkat kereste meg, mert ebben az esetben a jelen levelünkben csak általánosságban vázolt tájékoztatáson túlmenően minden egyéb részlet- kérdésre is kitérő magyarázattal szolgálhattunk volna részükre, és nem került volna sor a szövetkezet által félreértett és helytelenül magyarázott problémák nyilvánosságra hozatalára. Friedreich Erika fó'osztályvezetó'-helyettes Magyar Borbála osztályvezető * Természetesen a fentiekkel egyező tartalmú levelet a Nagykőrösi Lakás- és Garázsszövetkezetnek is küldött az OTP. Csermák Károly, a szövetkezet elnöke a következőket fűzte hozzá: — Nagyon köszönjük az igazgatóság korrekt válaszát, tájékoztatását. Sok olyan fontos tényezőre hívták fel a figyelmünket, amelyek a helyi fiók informálása alapján sajnos nem mindig ilyen egyértelműek. Úgy tűnik, a központ és fiókja között nincs meg a kellő összhang az ügyek elintézésének módját illetően, ami azt jelenti, hogy helyileg olyan intézkedések is történnek, amelyek ellenkeznek az igazgatóság által leírtakkal. Közegészségügyi intézkedések A fertőző járványok ellen az orvostudomány a 18. században tehetetlen volt, az egyetlen hatékony védekezés a megelőzés, vagyis a betegek elkülönítése volt. A hatóságok szigorú rendeletekct hoztak a járványok, így a pestis megfékezésére. A gyógyíthatatlanokat a falvak határában helyezték el, Veresegyháza mellett 1748-ban külön „Pestises Gunyhó” állt — mint Horváth Lajos egyik tanulmányából tudjuk. A községi bíró feladata volt a faluban előforduló járványos megbetegedésekről jelentést tenni a megyei hatóságoknak, sokszor azonban ezt elmulasztották. Horváth Lajos tanulmányából ismert, bogy MogyoródonMAl nyarán ismét kirobbant a pestis. Bár érvényben volt a rendelkezés, miszerint halálbüntetés terhe mellett kötelező jelenteni, a bíró a község esküdtjeivel és jegyzőjével együtt úgy döntött, hogy eltitkolják, sőt, kihirdették: „ha férfi fedi fel a pestist, száz hotiitést, ha nő teszi ugyanezt, száz vesszó'iités legyen a büntetése”. A meghaltakat gyorsan eltemették, a megye és a környező községek egy ideig nem szereztek tudomást a Mogyoródon pusztító járványról. De a közeli Szódára mégis átterjedt a járvány. A kancellária erélyes intézkedéssel próbálta megfékezni a pestist. A bűnösnek talált Haraszti István bíró ellen szigorú büntetést javasolt: „golyó általi halál legyen és az ítéletet mások elrettentésére, sürgősen hajtsák végre”. Hogy az ítéletet végrehajtották-e, nem tudjuk: a királynő mindenesetre arra utasította a hatóságokat, hogy a törvénynek megfelelően járjanak el. Pogány György
