Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-07 / 183. szám
1 | PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1993. AUGUSZTUS 7., SZOMBAT 9 Keszthelyi Ferenc a változásokról Regó'czi István aranymisés Nyomdában az egyházmegye utolsó dokumentuma II. János Pál pápa ez év pünkösdjén kiadott bullája elrendelte a magyarországi egyházmegyék határainak megváltoztatását. A pápai bullát Keszthelyi Ferenc váci megyés püspök a júniusi papszentelés alkalmával hirdette ki. Azóta nyomdába került a régi egyházmegye névtára, s hamarosan összeállítják az új hasonló katalógusát is. A megyés püspök urat a nagyon közeli múlt utolsó dokumentumának kiadása kapcsán kerestük fel, s kértük az új helyzet feladatainak, esetleges problémáinak vázolására. Elöljáróban fontosnak tartom megjegyezni, hogy a területmódosítások híre nem érhetett senkit váratlanul. A trianoni országhatárok meghúzásával több egyházmegyei központ — igen nagy területekkel együtt — szomszédainkhoz került, így itthon aránytalanság alakult ki. A legtöbb egyházmegye összezsugorodott, csak egy-kettő őrizte meg méreteit. Az utóbbiak közé tartozott a váci is, amely mostanáig még Bács- Kiskun és Csongrád megyei területeknek is a központja volt. Az említett körzetek a határmódosítással a csongrádi és a szeged-csanádi egyházmegyéhez kerültek, helyettük nógrádi területeket csatoltak hozzánk. — Könnyíti-e az egyház- községekkel való kapcsolat- tartást a területcsökkenés? — Úgy gondolom, hogy az új egyházmegye kormányoz- hatóbb a korábbinál. A múltban a váci székhelytől távol eső alföldi körzeteket például minden jó szándék ellenére igen nehéz volt elérni, ezt egy közelebbi központ jobban meg tudja majd oldani. Az is igaz azonban, hogy amennyire tudtuk, megismertük az ottani közösségeink, papjaink gondolatait, örömeit, az együttlétek során barátságok alakultak ki, s most, hogy máshová tartoznak, egy kicsit kiesünk egymás látószögéből. Ezért mondtam az ottani testvéreknek, vigasztaljon bennünket a tudat, hogy a mi határaink nem szögesdrótból vannak, elérhetjük a még oly távoli ismerősöket is, segítséget kérhetünk és adhatunk. Búcsújáró helyek, bányászváros — Az új területek némiképp megváltoztatják az egyházmegye arculatát, talán a feladatokat is módosítják. Kérem, szóljon erről is néhány szót. — Mivel az egyháznak minden körzet egyformán fontos és kedves, gazdagodásról vagy szegényedésről a területek vonatkozásában nem beszélhetünk. Azt azonban elmondhatom, hogy két búcsújáró hely, Márianoszt- ra és Mátraverebély-Szent- kút hozzánk kerülése örömet jelent. A feladataink nem változnak a jövőben sem. A szolgálat célja állandó, csak e cél elérése néhol egyszerűbb, míg másutt több munkát jelent. Ilyen vidék a most hozzánk csatolt és súlyos gazdasági gondokkal küzdő Salgótarján és környéke. A bányák megszüntetése, a bizonytalanság miatt feszültek az ott élő emberek, s ez érthető is. Komoly feladatunk, hogy a lelkeket is megviselő helyzetKeszthelyi Ferenc megyés püspök: „ A váci egyházmegye mindig híres volt arról, hogy papjai között nagyon jó a kapcsolat.” Hancsovszki János felvétele ben segítsünk nekik, felkaroljuk őket. Világiak segítsége — Itt adódik a kérdés, hogy a paphiány mennyire nehezíti meg ezt a szolgálatot, s hogy a határmódosítással változott-e a helyzet? — Továbbra is kevés a papunk. A területünk csökkenésével együtt, de sajnos nem azzal arányosan, kevesebb lett az egyházmegyében szolgálók száma, akik pedig vannak, nagyon túlterheltek. A Duna— Tisza közi főesperességünk- ben lévő tanyavilág bejárására, az ottani napi feladatok elvégzésére talán a huszonnégynél több óra sem volna elég. Ezért elsőrendű feladat, hogy az elkerült öt hitoktató-képzőnk helyett újak szerveződjenek. Vácon szeptemberben indul a levelező teológiai tagozat első évfolyama, de Ceglédről, Balassagyarmatról is jelezték, hogy szeretnének hitoktatókat képezni. Hiszem, hogy a világiak bevonása munkánkba segíthet majd a szolgálat ellátásában. A közösségről —A változás legtöbbször újrakezdést is jelent, az egyházközségek közötti jó kapcsolatok alapjait ugyanis ismételten le kell rakni. Püspök úr milyen lehetőséget lát erre? — Rendszeresen találkozunk a főesperességek, egyház- községek képviselőivel. Ezt azért tartom lényegesnek, mert a váci egyházmegye mindig híres volt arról, hogy papjai között nagyon jó a kapcsolat, s szeretnék, ha ez a jövőben is így lenne. A hívek nagy közössége a közös ünnepeken való találkozásokkal formálható. Ezért szeretnénk, ha például a váci Hétkápolna szeptemberi búcsúja egyben egyház- megyei zarándoklat is lenne. Bízom benne, hogy erre a távoli területeinkről is sokan eljönnek majd. Ribáry Zoltán Eszményképe Mindszenty József Ma déli 12 órakor tartja aranymiséjét a máriabes- nyői kegytemplomban Re- gőczi István atya. „Hazatér”, hiszen évekkel ezelőtt itt teljesített szolgálatot. Most — s már hosszú évtizedek óta — a budai Szabadság-hegyen található Kútvölgyi-kápolna gazdája. Kegyhely ez is: kútba esett gyermeket mentett itt meg a Segítő Szűzanya, az ő tiszteletére emeltek itt kápolnát 1753-ban a hálás szülők. — Sokszor le akarták már bontani, de a Szűzanya mindig megvédte — mondja Regőczi atya. — 1969-ben kezdtem meg itt a szolgálatot, attól kezdve minden délután három rózsafüzért imádkozunk a Szűzanyához. Most a nyári szünidőben a 12 éves ministrán- sunk és néhány barátja délelőtt is imádkozza a rózsafüzért. Az én felfogásom szerint elsősorban az ifjúságért áll ez a kápolna. Én választottalak titeket Regőczi István árva gyerekeket istápolt Vácott is, Máriabesnyőn is. Honrjét hozta ehhez, s a papi hivatás vállalásához az indíttatást? — érdeklődtem. — Édesanyám azt mondta, hogy a nagymama imádkozta ki: pap legyek, mert amikor ringatott, a kezében mindig ott volt a rózsafüzér. Az Urjézus azt mondta: nem ti választottatok engem, én választottalak titeket. De azokat választja ki, akikért sokat imádkoznak. Később egy belga kanonokkal való megismerkedésem alakította ki az életemet. A Rózsák terén álló templomban misézett, ott ministrál- tam neki. Általa jutottam ki Belgiumba, ahová elvittek akkor néhány szegény gyereket egy évre. Az egy év eltelt, de én elhatároztam, hogy megint kimegyek. Tizenhat éves koromban jutottam aztán ki, úgy, hogy 15 napig gyalogoltam. Szeretett rabtársaim 1933-tól 43-ig Belgiumban tanultam, elvégeztem a gimnáziumot és a teológiát. Mint felszentelt pap jöttem haza. Itthon azonnal elkezdtem foglalkozni elhagyott és árva gyerekekkel. Ahová kerültem, ott szerveztem árvaházat. Először Pesterzsébeten, majd mikor Vácra helyeztek, vittem magammal a gyerekeimet. Eleinte egy elhagyott óvodában húzódtunk meg, nem messze a fegyháztól. A fegyház sok segítséget adott, fegyence- ket küldtek az építkezéshez. Most megint kapcsolatba kerültem a váci fegyházzal, a lelkésze vagyok. Az már másik történet, hogy első misémen úgy szólíthattam meg az egybegyűlteket: szeretett rabtársaim... Körülbelül kétezer napot töltöttem el különböző fegy- házakban, először 1949-ben ítéltek el, akkor raboskodtam négy évig egyfolytában. Szabadulásom után kerültem Máriabesnyőre. Megint árvaházat szerveztem, hat évig sikerült kivédenem a zaklatásokat, de végül is újra lefogtak, a vád: illegális gyereknevelés. A vizsgálati fogság, után azonban felmentettek. Azt mondtam a tárgyaláson: én a mások segítésére tettem fel az életemet, azért állok most bilincsben önök előtt. A bíró és az esküdtek lehajtották a fejüket... Következő esetben azzal helyeztek vád alá, hogy éjjel titkos adót működtetek a templomban. Magyaráztam, hogy csak éjjel volt időm az imáimat végezni, az égi adón kívül mással nem volt kapcsolatom. Bizonyítékok hiányában felmentettek. Hatvankilenc őszén fedeztem fel ezt a kis elhagyott kápolnát. Magántulajdon volt, de az örökösöktől sikerült megszereznem. Hozzáfogtam a kibővítéséhez, először egy fakápolnával, amelyet háromszor is megtoldottunk. Közben Belgiumban megjelent könyvem miatt megint elítéltek, ezúttal 23 hónapra. 1972 karácsonya előtt szabadultam, 1992-ben rehabilitáltak. Ebben az évben, augusztus 20-án a város polgármestere Vác díszpolgárává avatott. Magyarul is megjelent egy könyvem, az Is-_ ten vándora, öt kiadást ért meg eddig. E könyv révén sokan ismernek, most, hogy aranymisés pap vagyok, már harmincegy helyre hívtak aranymisét tartani. Miséimen megjelent a Szentatya nagykövete, Göncz Árpád köztársasági elnök, Surján László miniszter, a belga nagykövet... Antall József miniszterelnök táviratban gratulált. Sokat foglalkozom ma is gyerekekkel, főleg állami gondozásban levőkkel, hiszen azok hit nélkül nevelkednek. Új alapítványom a „Sasfiókák otthona”, a célja az állami gondozott gyermekek felkarolása és családoknál való elhelyezése. Elsősorban az Aga utcai gyermekotthonnal vagyok kapcsolatban, ott sikerült egy kápolnát is létesítenem, ahol minden héten misézek. Amíg csak a Jóisten erőt, a Szűzanya oltalmat ad, szeretnék küzdeni a magyar ifjúság jövőjéért. A legnagyobb ideálom ebben Mindszenty József bíboros hercegprímás, akit személyesen ismertem, és aki mindig támogatott. Minden hónapban misét mutatok be érte az esztergomi bazilika kriptájában, s örömömre szolgál, hogy egyre többen vesznek részt ezeken az alkalmakon. Vannak még terveim Még vannak megvalósításra váró terveim. Ezt a kápolnát 1990-ben építettük újjá. A fakápolnát lebontottuk, az eredeti kis kőkápolna maradt csak meg, s mellette új kőkápolnát emeltünk. Szeretném, ha tovább építkezhetnénk, egy zarándokközpontot hozhatnánk létre itt a Kútvölgyi Boldogasszony oltalma alatt, a magyarság engeszteléséért. Nádudvari Anna Egyházi-vallási kislexikon VIII. A Római Katolikus Egyház (Hl.) A kereszténység családjában a mai római katolikus egyház szervezettségében a legerősebb, számarányában a legmagasabb, igényében és hatásában is a legszámottevőbb. Mintegy egymilliárdnyi lelket számol. XX. századi történetében a legszámottevőbb esemény kétségtelenül a II. vatikáni zsinat volt (1962—1965., XXIII. János és VI. Pál pápák alatt), amely kihívást jelentett a nem római katolikus keresztényeknek is: tisztázniuk kell kapcsolatukat Róma új arcához, állást kell foglalniok saját tanításukat illetően — írja az Ökumenikus Tanulmányi Füzetek 1. száma. A zsinat sok mindent megvalósított abból, amiért reformátorok küzdöttek: az anyanyelvű istentiszteletet, a Szentírás magasabbra értékelését és használatát, a kegyelemből megigazulást, tanítást és így tovább. A megújult egyházkép szerint az egyház nem tökéletes intézmény vagy társadalom, hanem Isten népe, közösség, melyben minden tagnak helye van, s nem a felsőbbrendű klérus egyháza többé. A zsinat egyetlen elítélő nyilatkozatot (kiátkozás) sem hozott — viszont békejobbot nyújtott minden más felekezet felé (protestáns, zsidó). A négy ülésszákon 2860 zsinati atya vett részt, 2700 írott javaslatot és még mintegy 6000 szóbeli és írásbeli előterjesztést nyújtottak be. Született négy konstitúció (az egyházról, a liturgiáról, a kinyilatkoztatásról és a világban működő egyházról), tíz dekrétum (a gyakorlati megvalósítás: az ökumenizmusról, a papi hivatásról, a keresztény nevelés misszióiról) és két nyilatkozat a vállásszabadság- ról és a nem keresztény vallásokról. A magyar katolikus egyház rövid története évszámokban a háború óta: 1946: feloszlatják a katolikus egyesületeket (1500- at); 1948: államosítják az iskolákat, kórházakat, évszámokban szociális és nevelő- otthonokat; 1950: feloszlatják a szerzetesrendeket (60 szerzet, 12 000 szerzetes); 1949—1951: Mindszenty József esztergomi, Grősz József kalocsai érseket bebör- tönzik, a püspökök többsége házi őrizetben; 1964—1987: Lékai László „kis lépések politikája”, a Vatikán „Új keleti politikája”; 1988: fokozatos fordulat — „szabad egyház a szabad államban” elv; 1990: újra megvalósul a Vatikánnal a diplomáciai kapcsolat. (Folytatjuk) Kovács Mária
