Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-07 / 183. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. AUGUSZTUS 7., SZOMBAT Zebegényi portrévázlat Vállalkozó a teraszon Elfelejtett Krúdy-novellák Papp László, a Tungsram Rt., korábban az Egyesült Izzó fényforrásüzemének régeb­ben főállású népművelője hű maradt önmagához. Mindig nyugtalan természetű, terem­tőkedvű embernek ismerte a környezete. Ő is, a felesége is elkötelezett híve volt annak, hogy az emberek a szépet, jót szeressék, ismerjék. Főállás­ban ugyan ma már nem mun­kálkodhatnak ezért. A feleség nyugdíjasként vállalkozott a zebegényi állomás közelében álló kis cukrászda működteté­sére. Pontosabb nevén a Galé­ria cukrászda az, ahol frissítő­ket fogyaszthat a vendég. A forgalom utáni jövedelemből fenn is lehetne tartani a bol­tot, de mégsem elégszik meg ennyivel az üzlet bérlője. Aki ide belép, annak festmények tűnnek a szeme elé. Gyönyör­ködhet bennük, ha tetszik, vá­sárolhat is, ám még ezzel sincs vége a többletszolgálta­tásnak. Papp László ma egy üzem­rész munkavezetője a váci gyárban, de ha végez a mun­kával, azonnal utazik Zebe- génybe. A parányi cukrászda pár négyzetméterében kiállítá­sokat szervez, művészeket, művészettörténészeket hív meg, s az ugyanolyan párlé­pésnyi teraszon polemizáló társaságok jönnek össze. Mert egy-egy minitárlat itt nem azzal kezdődik, hogy a megnyitón pár fennkölt mon­datot intéz hallgatóságához a meghívott tekintély. Megnyit­ni itt annyi, mint órákat be­szélgetni a zebegényi esté­ben. Válaszolni a kíváncsisko­dók kérdéseire. Az a művész, akit ide hívnak, úgy jön, mint­ha a legjobb barátai közé ér­kezne. Gyakran jár ide Zebegény szerelmese, a festőművész Dániel Kornél, az itt élő Kó­rus z József. Kijár Gádor Emil, Meister Kálmán, a Szo- bon élő Szabó Imre, a váci Cs. Nagy András. A képzőmű­vészeken kívül nagy támoga­tója a zebegényi nem hivata­los művé'szfórumnak dr. Vég­vári Lajos művészettörténész. — Mi semmi újat nem ta­láltunk ki, csak azt tesszük, amit minél szélesebb körben kellene tenni. A zebegényi ha­gyományokat ápolni — állítja Papp László. Aztán a francia- országi tapasztalatairól be­szél: — Kis falvakat is felke­restem Franciaországban, olyanokat, ahol még ezren sem laknak, s bennük tucat­nyi galériát fedeztem fel. Ze- begényt is a képzőművészet kapcsolhatná be a világkiállí­tás programjába. A kérdésre, hogy a kis üzleti vállalkozás­sal járó munkát miért szaporít­ják még többel, a válasz egy­szerű: mindketten népműve­lők voltak, azok is maradtak, ezt nem lehet abbahagyni. Szakmai ártalom — teszi hoz­zá mosolyogva. Én meg vala- honnét, egy festményre emlé­kezve, a címe után szabadon motyogom magamban a be­szélgetésünk mottóját; Vállal­kozó a teraszon. K. T. I. Tegnap a fővárosban, a Bachus borozóban — Krúdy egykori törzshe­lyén — mutatták be a saj­tó és a terjesztés munkatár­sainak dr. Urbán László irodalomtörténész leg­újabb könyvét, az Agru- mentum Kiadó támogatá­sában megjelentetett, Krúdy Gyula eddig isme­retlen írásaiból összeállí­tott novelláskötetet (Kisvá­rosi bohémek és más figu­rák). Az Érden élő fiatal történész, aki eddig már több önálló művel is je­lentkezett, érdeklődése az utóbbi időben a hazai iro­dalom nagyjainak elfelej­tett és ki nem adott írásai felé fordult. Felkutatja, kö­tetbe rendezi őket. Krúdy novelláskötete már a 12. a sorban. Az idei év is ter­mékeny volt már, hiszen eddig megjelent és nagy si­kert ért el a könyvpiacon Csáth Géza „A tűz papnő­je” és Somlyó Zoltán „Aranykanál” című kötete­ivel. A tájékoztatón jelen volt Láng József, az Agru- mentum Kiadó vezetője is, aki megerősítette, hogy az idén még további köny­vek kiadását tervezik, ame­lyeket Urbán László ásott elő a feledés homályából. Hancsovszki János felvétele Nádler-képek és biennálé A Műcsarnok kiállításai Két kiállításnak is otthont ad a Műcsarnok Nagymező utcai bemutatóhelye. Nád- ler István festőművész „Ró­ma” című, illetőleg az Al­pok—Adria nemzetközi gra­fikai biennálé 2. grand prix kiállítása nemrég nyílt meg az Ernst Múzeumban. Nádler István legújabb — figurális és nonfiguratív — műveiből láthatnak válo­gatást az érdeklődők az egyik tárlaton. Nádler 1992—1993 fordulóján Ró­mában volt ösztöndíjas. A kéthónapos itáliai tanulmá­ny utján készült mintegy kékszáz művéből szén-, gra­fit-, tempera- és akrilmunká- it állítja ki. A másik kiállítá­son az Alpok—Adria nem­zetközi grafika biennálé 1992. évi díjnyertes művé­szei mutatkoznak be. A több évtizedes múltra visz- szatekintő ljubljanai nemzet­közi művésztalálkozó szer­vezőbizottsága 1990-ben ha­tározta el, hogy a biennálé- kon nagydíjat nyert művé­szek munkáit mindazon or­szágokban külön kiállításon is közszemlére teszik, ame­lyek képviselői grand prix- díjat nyertek. Szabados Ár­pád 1992. évi biennálénagy- díjának köszönhetően vala­mennyi tavaly díjazott mű­vész alkotásai láthatók a ma­gyar fővárosban is. Mind­két tárlat augusztus 22-ig tart nyitva. Képünk a tegnapi sajtótájékoztatón készült. Urbán László (balról) és Láng József dedikálják a kiadványt „Hogy megismerjenek... 55 Amerikai körúton „Hogy megismerjenek téged” — ezt a címet viseli Kresz Albert Gödöllőn élő fotóművész tárlata, melyet augusztus 15-én, vasárnap dél­után 4 órakor nyitnak meg a Petőfi Sándor Művelődési Központ Gödöllői Galériájában. János evangéliumát idézi a cím, s a kapucinus szerzetesrend életét idézik a képek. Azét a rendét, melynek a kezelésében lévő, Gödöllő- höz közeli máriabesnyői kegytemplomban és környékén éppen aznap vehetünk részt a Nagyboldogasszony- ünnepi búcsún. A meg­nyitóbeszédet Pálos Frigyes prépost mondja, énekével közreműködik Sebestyén Mária nép­művész. Az amerikai kórusigazgatók ez évi konferen­ciájának záróhangversenyére meghívást ka­pott ifj. Sapszon Ferenc karnagy és a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Jubilate leány- és vegyes kara. A hatvankét tagú kórus au­gusztus 15-én önálló, egész estés koncertet ad az oklahomai Lawton városában. A kórus­iskola növendékei háromhetes hangverseny- körútat tesznek az Államokban: a Jubilate koncertet ad Atlantában, Dallasban, Chatta- noogában és Washingtonban. A Kodály Zol­tán Magyar Kórusiskola énekkara öt éve ala­kult, és több rangos nemzetközi kórusfeszti­vál díját nyerte el. Lapok — kettős vonzásban Az anyanyelv napszámosai Szervátiusz Tibor: Trianon (emlékműterv) Vimola Károly felvétele Nem mindennapi „lapszemlé­re” kerül ma sor Budapesten a Kosztolányi téren, a Park­színpad előtt: a trianoni dön­tés következtében kisebbségi sorsba került magyarság napi­lapjainak az első szemléjére. Azoknak a műhelyeknek a ta­lálkozójára, amelyek — elsza­kítva ugyan az anyaország kultúrájától, legtöbbször eltilt­va .attól — az anyanyelv min­denhatóságában találták meg az egyedüli vigaszt idők és rendszerek súlya alatt, s ame­lyeknek az a feladata, hogy' „feledtessék” olvasóikkal az átkos súlyt, a végeláthatatlan­nak tűnő nyomást... Úgy feledtetni a léleksor­vasztó kisebbségi érzést, hogy a hovatartozás tudata éber maradjon. E kettős vonzásban élő új­ságírói műhelyek az Illyés Gyula által (is) megfogalma­zott hajszálgyökér-rendszer mozgatói voltak, és azzá vál­nak — mert azzá kell válniuk — napjainkban is. A kettős vonzás olykor más megvilágí­tást is kap, s talán ez a fonto­sabb: a határainkon túli ma­gyarság újságírásának közve­títenie kell a többségi és a ki­sebbségi kultúra között, be­szélőviszonyt kell kialakíta­nia az idegen hatalom végre­hajtói és a kisebbségben élő magyarság között. A hétköz­napok nyelvén, a megmara­dás szükségszerűségének a tu­datában. Nem állunk messze az igaz­ságtól, ha azt mondjuk: az er­délyi, a felvidéki, az újvidéki magyar újságok nyelvezete e helyzet felismerésének a ter­méke; ezért képszerűbb és ezért archaikusabb. Voltak, akik egy Trianon előtti, béke- idős nyelvállapotot véltek benne felfedezni, mások az idegen hatás nem éppen áldá­sos nyomait. Sokan megfeled­keztek viszont egy dologról: a képes beszéd, a biblia nyel­vezetének a hatását tükröző, az olvasó szemét a sorok mögé kényszerítő „nyelvi fur- fang” megléte korántsem a nyelv romlásának a tünete. In­kább a rejtjeles üzenetek sorá­ba tartozik, s mint ilyen, véde­kezés a megmaradásért. Lehe­tőség. Hogy a diktatúrák ide­jén a megőrzött képes beszéd mit jelentett, arról határokon inneni magyar zsurnaliszták is beszélhetnének. A mai szemle fontossága vitathatatlan. A valamikor szétszóratottak újságírói, az igazság műhelyei a mai na­pon — reményeink szerint — valamit összehordanak. Ösz- sze a hitet, a maradék lehető­ségeket. Megismerhetik egy­mást, átszólhatnak egymás­hoz — a sepsiszentgyörgyi Európai Idő, vagy a Három­szék üzenhet az újvidéki Nap­lónak, a Nagyváradon szer­kesztett Erdélyi Napló a duna- szerdahelyi Cserkésznek. Ta­lálkozhat például a két ma­gyar nyelvű Népújság szer­kesztőgárdája — a marosvá­sárhelyiek a lendvaiakkal. Határtalanul. Mert a szel­lemnek nem szabad holmi so­rompókba botlani — még ak­kor sem, ha annak napszámo­sai szürke, napi események összehordásával, a tiszta, őszinte szó továbbadásával építik a maguk „egynapos” katedrálisát. Ami a mienk és örök. Bágyoni Szabó István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom