Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-06 / 182. szám

JfS PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. AUGUSZTUS 6.. PÉNTEK 13 Divatos szavak Amikor a különben sokoldalú és általában felkészült Össz­tűz-riporter a magántulajdon­ba adás kulisszatitkairól kér­dezgette az ezzel a feladattal megbízott tárca nélküli mi­nisztert, példaként hozta fel az egyik gyárat, amely szavai szerint rohad és döglődik. Le­het, hogy ezek a szavak a szo­morú tényt fejezték ki, de ez a két szó valahogy nem illett bele abba a színvonalba, amely az interjúra általában jellemző volt. „Mondhatta vol­na szebben, kis lovag”, hisz állhat egy vállalat a csőd szé­lén, küszködhet válságtünetek­kel, elérkezhetett a felszámo­lás küszöbére, fenyegethetik összeomlással a felhalmozó­dott problémák, és még ki tud­ja hány európaibb megnyilat­kozás is kifejezhette volna ugyanezt a tartalmat. A divatszavak inflációja ön­tött el bennünket, és ezek használatát a közélet képvise­lői ugyanúgy kötelezőnek ér­zik, mint ahogy annak idején a szocializmus építésének dicshimnusza nélkül nem lehe­tett szóhoz jutni. Talán egy ki­csit ellentmondva is magam­nak, a szavakkal még csak megvolnék valahogy, azzal vi­gasztalva magam, hogy 45 év „haladó hagyományai” nehe­zen törölhetők ki az emberi emlékezetből, tehát ezekkel is együtt kell élnünk. Ami azonban valóban ko­moly probléma, az az előző négy és fél évtized szellemi öröksége, mégpedig olyan ér­telemben, hogy amint a szo­cializmust dicsőítő tiszteletkö­rök nélkül nem volt politikai megnyilatkozás ebben az or­szágban, ma ugyanilyen köte­lező a kormány szélsőséges, nemritkán alaptalan szidalma­zása, mondhatnám ez a belé­pőjegy ahhoz, hogy valaki a politika színpadán akár csak egy kis mellékszerephez is jus­son. Hogy ez mennyire így van, ugyancsak egy adalék az előbb említett riporter szájá­ból. Mindössze két lapot tu­dott említeni, amely nem kor­mányellenes a sok száz vagy talán sok ezer sajtótermékből. Lehet, hogy a múlt választá­son győztes párt népszerűtlen­né vált, lehet, hogy sorolhatók esetleg a kormány hibái is, le­het, hogy a legnagyobb kor­mánypártnak nem lett volna szabad kiteregetnie belső vál­ságát és prédául dobni ellenfe­leinek, lehet, hogy a bűnös módon szétszórt kisgazdapart­ner ügyesebben politizálhatott volna, lehet, hogy a keresz­ténydemokraták, látszólagos egységük ellenére, konstruktí­vabban támogathatták volna a kormányzatot, de ha mindez megtörtént volna, akkor is ta­nácstalanul állnék az előtt a cáfolhatatlan tény előtt, hogy a sajtó jelentéktelen százaléka van a kormány kezében. A végeredmény, hogy a saj­tóháborút a kormány elvesztet­te, mert sakknyelven fejezve ki magam, az ellenzék meré­szen építette fel támadóállá­sát, a kormány kezében pedig nem volt csak néhány jelenték­telen védőfigura, amelyeket könnyű volt kiütni. Nem tíz­szeres, hanem sokkal többszö­rös túlerővel kellett megbir­kóznia, és hát ez nem sikerül­het sem a sakkban, sem a poli­tikában. Tiszay Géza Budapest Az 1662-es füleki közgyűlésről A török uralom második felé­ben Pest-Pilis-Solt vármegye nemesi közgyűlése jobbára a Felvidék két erős végvárában, a Nógrád megyei Füleken és Szécsényben tartotta köz- és kisgyűléseit. Mivel a mene­kült vármegye tisztségviselői zömmel maguk is e végvárak kapitányaiból és huszártisztjei­ből kerültek ki, nem okozott nekik különösebb gondot az ülések szorgalmatos látogatá­sa. 1663. április 17-én Fülek várában tartotta a megye „ge­neralis congregatio”-ját, vagy­is általános közgyűlését. Ezen éppen tucatnyi ügyet tárgyal­tak meg s intéztek el. A Zó­HISTÓRIA Vlagyimir Bronyevszkij magyarországi útiemlékei 1810-bol Vlagyimir Bronyevszkij cári tengerésztiszt a törökök ellen harcoló orosz flotta legénységének egy szakaszát kísérte a Földközi-tengerről, Triesztből, szárazföldön haza, Oroszor­szágba. Az orosz tengerészek útja Magyarországon át veze­tett Ukrajnába, majd onnét Szentpétervárra. Az utazás közben írt naplóját Bronyevszkij hazatérése után. könyv alakban is kiadta. Ebből adunk közre részleteket. I Az út homokmezők kö- . zött vezet: balról a Bala­ton, jobbról egyhangú dom­bok. Olykor kis falvakon hala­dunk keresztül, olykor szántó­vető parasztokat látunk; a föld megmunkálásához errefelé hat ökörtől vont ekét használ­nak. Scemes, ahol éjjel meg­szálltunk, a Balaton partján van; a parasztházban, mely­ben megháltam, hallható a hul­lámverés. A falu szétszórt, szétdobált település, mint azt Kisics báró előre jelezte, és mely építkezési mód egész Magyarországon a legrégibb időkből származik. A hunok táboraihoz hasonló ez és a Ke­let többi, harcos nemzetéhez, aminthogy sok, más szokás is az időből maradt fenn. Este magányosan barangol­tam a tóparton, és örömmel le­geltettem szemem a hatalmas vízfelületen, melyet egyéb­ként sivár, szomorú vidék vesz körül. A szem be sem foghatja a roppant, sima víz­tükröt, melynek látása a bajra, számtalan veszélyre emlékez­tet, mely a boldogság múltá­val beköszönt. A szemben levő partot magas és sűrűn épült falvak tarkítják; egyikük meredek fokon áll, előtte két- árbocos, vitorlás dereglyék. A mi partunk alacsony és megle­hetősen lapos. homokos, dombtalan pusztaság. Egy föl­desúr, saját gyönyörűségére, kétágyús jachtot építtetett. Le­hetetlen volt nem irigyelnem ezt a nemesurat; leghőbb kí­vánságom egy tengerparti kunyhó és egy ladik. Itt ért utol a vihar, melyet eső kísért. Mozdulatlanul áll­tam, szememmel az eget vizs- gálgatva: varázslóra emlékez­tethettem, aki az időjárást sza­bályozza. A tó pillanat alatt fehéren fodrozódott; a halá­szok ingadozó csónakjaik­ban, félelemtől űzve, siettek a part felé. A gyorsan gyüle­kező, sötét fellegek egy-kettő­re beborították az égboltot, a Balaton is egészen elsötéte­dett. De egyszerre csak el­múlt a szélvihar, a telihold is előbújt a vad fellegek közül, és megvilágította a dühöngő hullámokat, melyek fokozato­san kisebbedve, lassan meg­nyugodtak, és végül is vissza­tért a régi nyugalom. A tó vize élvezhetetlen, keser­nyés, de kitűnő halai vannak, különösen ízletes a fogas. Szikla vagy sziget nincs a Ba­latonban. A hódok — mint mondják — teljesen kivesz­tek. Nagypénteken szolgálatot teljesítettem. Reggel öt óra­kor indítottam el az oszlopot. Az út továbbra is a Balaton partja mellett vezetett; az észáki szél olyan hidegen fújt, hogy az emberek, akik óránként ötversztnyit mene­teltek, nem hogy ki nem me­legedtek, hanem valósággal dideregtek. Siófok falu — ahol pihenőnapunkat töltöt­tük — a Balaton végénél van. Siófok mellett kezdődik a kis Sárvíz folyó, mely a tó­ból ered és a Dunába ömlik. Ilyképp a Balaton a környező mocsarakból táplálkozik, és vizét ezen a folyón keresztül adja át a Dunának, mely attól a helytől, ahol a Sárvíz bele­folyik, kétszeres szélességű lesz. A Sárvíz — a Balaton lefolyója — igen kicsi, és nyáron ki is szárad, de mint­egy zsilipként szolgál a Bala­tonnak... Este a kapitány szállásán végeztük ájtatossá- gunkat, majd húsvétkor, reg­geli és déli mise után útra kel­tünk, és este megérkeztünk Lepsénybe. Rá sem hederítettem a for­róságra, továbbra is gyalog meneteltem, és így érkeztem be Lepsénybe, melynek szláv lakossága zenével várt ben­nünket. A zenekar két, három- húros hegedűből, cimbalom­ból és bőgőből állt. Lepsény és a vele szomszédos falu tó partján van, és Nádasdy gróf­nő tulajdona. Minthogy le­ányát, Brigidó gróf feleségét Triesztből ismerem, látogatá­sára indultam, de mivel nem tartózkodott odahaza, szürkü­letig barangoltam a gyönyö­rű, gondozott kertben, mely­nek ékességei a gondozott li­getek. Korán reggel megérkez­tünk Székesfehérvárra, mely Alsó-Magyarország egyik legjelentékenyebb városa. A város szláv lakossága a vám­nál várt bennünket, és nyom­ban meghívást kaptunk a déli misére. A menetoszlopot a plébános kereszttel és szen­teltvízzel fogadta a templom kapujában; rövid üdvözlőbe­széde után az egész ájtatos közönség énekelt; Hrisztosz voszkreszje — Krisztus feltá­madott. A mise végeztével, a csá­szári biztos vendéglőbe veze­tett bennünket, melyben zene­kar játszott. Elfelejtettem em­líteni, hogy Sulalov gróf (orosz nagykövet Bécsben) és a császári udvar között lét­rejött megegyezéshez híven, a legkisebb kényelmetlensé­günk sem volt élelmezésünk és elszállásolásunk tekinteté­ben. Annak ellenére, hogy jó­részt elhagyatott, mezei uta­kon haladtunk. Minden falu­ban terített asztal várta a tisz­teket; ebédre öt fogást szol­gáltak fel, fél butélia borral fejenként; vacsorára négy fo­gást, ugyanolyan mennyisé­gű borral. Előbbiért, a meg­egyezés szerint, kettő és fél forintot fizettünk (egy forint egyenlő értékű egy rubellel), a vacsoráért másfél forintot. A matrózok minden állomá­son kaptak kenyeret, húst és vodkát, melynek ára ugyan­csak előre meghatározott és mérsékelt volt. A szegény fal­vakban, melyekben alkalmas vendéglátó ház nem akadt, az árendásoktól voltunk kényte­lenek, olykor borsos áron, vá­sárolni élelmet. Városokban, falvakban minden házigazda bilétát kapott, melyen részle­tesen olvashatta, milyen és mennyi élelmet és italt köte­les adni tisztnek és matróz­nak. Járművel nem rendelke­ző tiszteknek nagyobb állo­másokon rendes postafogatot bocsátottak rendelkezésére, falvakban lovasszekereket; mindezekről a házigazda gon­doskodott. Megjegyzendő, hogy az ételek között egynek feltétlenül szerepelnie kellett: nevezetesen, a savanyúká­posztának kolbásszal vagy sonkával: a matrózoknak ugyancsak naponta kijárt a káposztaporció. Ezt a fogást, mint nekem mondták, az im- perátor maga rendelte el a szerződés aláírásakor. Délután két órakor, míg az ebédre várakoztam, elmen­tem körülnézni a városba. Székesfehérvár nem túlságo­lyom megyei gazdag bányavá­rosból, Besztercebányáról visz- szaérkezett követek, Micha- lek Miklós és Gedey András beszámoltak küldetésükről, s átadták a magukkal hozott ira­tokat, melyeket aztán a várme­gye „conservatoriurrí’-ában, levéltárában helyeztek el. Az egyik levélben Wesselé­nyi Ferenc nádor, Pest várme­gye főispánja javasolta: ve­gyék bele azt is a pozsonyi or­szággyűlésre küldendő köve­tek utasításába, hogy az or­szág rendes törvényszékeinek gyalázóit szigorúbb bünteté­sekkel kell sújtani. A közgyű­lés a javaslatot elfogadta. Ge­dey Andrást és Kutassy Györ­gyöt delegálták a diétára, 4 tal- léros napidíjjal. Határoztak ar­ról is, hogy Balassa Bálint, Balassa János Zsigmond, Fánchy János, továbbá a Ló- nyay, a Possay és a Darvas családok sérelmeit a pozsonyi országgyűlés elé kell terjeszte­ni. Közzétették Istvánffy Bá­lint váci püspöki vikárius aján­latát a katolikus egyházmegye dézsmálnak bérbeadásáról. A jobbágyokra portánként 8 fo­rint járandóságot róttak ki az országgyűlési kiadások fede­zésére, míg a többiekre a szo­kásos adót vetették ki. Mivel a drégelypalánki vég­vári vitézek megsértették a gö­döllőiek jogait, arról is dön­tött a vármegye, hogy ke­mény hangvételű tiltakozást kell benyújtani Kuthy János palánki vicekapitányhoz. Terí­tékre került két birtokviszály is: a Darvas János földesurat képviselő Bezek György ügy­véd mindenkit eltiltott Hár­tyán, Harka és Kisharta pusz­ták jogtalan használatától. Ugyanezt tette Ráday Gáspár is Nyáregyháza-, Györgye-, Félegyháza-, Csév-, Tete-, Ba- racs-, Vasad-, Léb- és Far- kasd-pusztákkal kapcsolatban. A török által 141 éve meg­szállt, hódoltsági anyaterületé­től sok száz kilométerre ülése­ző Pest megyei tisztikar tehát felelős szorgalmatossággal in­tézte a rájuk bízott terület köz­ügyéit az erdélyi háborúsko­dással terhes 1662-es eszten­dő tavaszán is. Dr. Fenyvesi László Budapest san nagy, de külvárosaival együtt eléggé kiterjedt terüle­tű; utcái szélesek, jól rende­zettek. A főtéren új módi sze­rint épült, kétemeletes házak; üzletek, templomok nem cse­kély számban. Az idegen, ha belép a kávéházba, csodálko­zik, milyen szép. Az egyik külváros és a belsőváros kö­zött kis patak folyik, Gaifa nevezetű, mely a Sárvízbe ömlik. A város lakói jórészt szlávok, akik kiterjedt keres­kedést folytatnak Itáliával a fiumei kikötőn keresztül. A zsidók igen elhanyagolt ut­cákban élnek. A magyarság száma nem nagy, német még kevesebb lakik itt, és csak olyan, aki a polgári vagy ka­tonai hatóságok szolgálatá­ban áll. A jezsuita monostor temp­loma kitűnik a többi közül, nagy terjedelmével és gyö­nyörű festményeivel. Szent Kandidot tisztelik benne; a szent gazdagon ékesített erek­lyeládája felett, a falba épít­ve, őrzik a pápa pecsétes bul­láját, mely az ereklye hatal­mát parancsolja elismerni; „mert ellenkező esetben...”. Ott olvasható, milyen bünte­tésnemek sújtják a kétkedőt. Az Istenanyát ábrázoló, né­hány művészi festmény és szobor díszíti a templomot. Pompás ebédünkből nem hiányzott az „Eingemacht” (így nevezik itt az imperátor- szószt)... Katonazene hang­jai mellett, bőségesen ürítet­tük a drága, tokaji borokat a cár, a távoli barátok és roko­nok egészségére; ebéd után hat óráig táncoltunk és szóra­koztunk, de este újból bejár­tuk a várost, szállásról szállás­ra. És az egész fényűzés alig került valamibe; huszonné­gyen mindössze harminc du- kátot költöttünk el (három­száz arany). (Folytatjuk) Ceglédi könyvtárak Táncsics Mihály hosszú életéből két évet 1876—1877-ben Cegléden töltött. Elsősorban népművelői elképzelését kí­vánta megvalósítani, nem sok sikerrel. A város kulturá­lis érdeklődését nem becsülte sokra eljövetelekor, emléki­rataiban részletesen beszámolt arról, hogy könyveit a piacon próbálta eladni, de csak egy vásárlója akadt. Ku­darcából vonta le a következtetést, hogy „a ceglédiek még nem érzik a könyvolvasás hasznos voltát”. Táncsics­nak nem volt igaza. Ha Cegléd nem is büszkélkedhetett olyan nagymúltú és gazdag könyvtárakkal, mint pL Deb­recen, azért voltak gyűjtemények a városban is. A múlt század elején a katolikus parókián alakult ki kisebb könyvtár, a református iskola bibliotékája 1820 körül 400 kötetet számlált. A kor legnagyobb magángyűjtóje Dobos János református lelkész volt. 1830 körül vetette meg gyűjteménye alapjait. A több száz kötetes könyvtár a magyar mellett német, francia, olasz és latin nyelvű munkákat tartalmazott, elsősorban teológiai, retorikai és filozófiai műveket. 1840-ben alakult meg a Ceglédi Kaszi­nó. majd nyomában különböző olvasóegyletek, olvasókö­rök keletkeztek. Leghíresebb az 1866-ban működni kez­dő Nép és Gazdakör volt. Céljaként a tisztes társalgást, a hasznos olvasást jelölte meg. Kossuth is üdvözölte a Nép­kör tevékenységét, a társadalmi élet szervezőjét látta ben­ne, olyan szerveződést, amely a nemzet öntudatosodását segíti elő. Pogány György

Next

/
Oldalképek
Tartalom