Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-02 / 178. szám

8 PEST MEGYEI H1RIAP KULTÚRA 1993. AUGUSZTUS 2., HÉTFŐ Lesz folytatás, ha Vác is úgy akarja Körséta egy világi vigalomban MZ Vác városában pén- S Mg i teken este hat óra- kor fanfárok hangja • •• szólalt meg a város­háza erkélyén. Tarka tömeg gyülekezett a téren. Két lo­vashuszár haladt a menet élén, kiket az oroszlányi ma- zsorettcsoport követett, majd a vendégváros menetzenét szolgáltató fúvósai haladtak mögöttük, aztán a makói fú­vósok, a pápai K. O. színpad tagjai, korhű jelmezben a keszthelyi Musica Antiqua Együttes, akik után hintó gördült Mária Terézia és Jó­zsef főherceg jelmezébe öltö­zött utasaival. A következő hintón Bar- tos Ferenc polgármester ült vendégével, Moshe Schach- terrel, Givataym izraeli vá­ros alpolgármesterével, aki­vel másfél órával korábban írta alá a testvérvárosi szer­ződést. Ezután a meghívott városok polgármestereinek és más vendégek hintói kö­vetkeztek, majd a Maros Néptáncegyüttes és Giva­taym táncegyüttese, aztán a zászlóvivő lovashuszárok zárták a dunaparti színpad­hoz vezető menetet. Bartos Ferenc itt nyitotta meg a há­romnapos rendezvénysoroza­tot, amely már látványában és az iránta mutatott érdeklő­dés szerint is sokat ígért. Vá­cott ugyanis számos jó kez­deményezés vallott már ku­darcot érdeklődés hiányá­ban, szervezési hibák követ­keztében. Nagyobb tömeget csak a nyolcvanas évek ele­jén rendezett Váci búcsú el­nevezésű kommersz műso­rok vonzottak, ám azok fel­színessége, színvonaltalansá- ga ellen állandóan tiltakoz­tak a jobb ízlésű váciak, mondván: — Ez nem illik a város barokk hangulatához. Bartos Ferenc a török hó­doltsági kor végét idézte, amikor 150 év után felszaba­dult a nemzet, s Vácott kivi­rágzott a derűt, örömöt su­gárzó barokk művészet, újjá­éledt az ország. Ezzel a kor­ral hasonlította össze a mos­tani évtized hangulatát, szel­lemét, s ajánlotta: — Jöjje­nek, vigadjunk együtt! Mi, váci polgárok, vigadva le­gyünk jó házigazdái az ide látogatóknak, s jöjjenek az ország minden részéből, hogy jó házigazdáik lehes­sünk. — Egyszeri eseménysoro­zat ez, vagy a következő évek­ben is lesz folytatása? — kér­deztük Bartos Ferenctől a megnyitó után, aki azt mond­ta: — Meg kell beszélni a váci polgárokkal. Ha akar­ják, lesz folytatása, ha nem, akkor ez csak az idénre szól. A kellemes hangulatú du­naparti délutánon, a rendkí­vüli szépségű környezetben, ahol másnapi műsorukból ízelítőt adtak a temperamen­tumos izraeli táncosok, jár­ták a makóiak, muzsikáltak a váci fúvósok... Könnyű lett volna szavazást tartani, s válaszul máris az igent várni. Nem maradt szabad hely késő este a Fehérek templo­ma padsoraiban sem, ahol először a váci Musica Huma­na kamarazenekar szólaltatta meg Vivaldi muzsikáját, az E-moll concertót, majd Tele­mann a-moll szvitjét, aztán Bach, majd ismét Vivaldi ze­néje szólt Farkas Pál ve­zényletével. (A szólisták: Frank Éva fuvolán, Südiné Szojka Sarol­ta és Buka Enikő oboán.) A Vox Humana Énekkar ez alkalommal Händel „Bé­keóda” című, kilenc tételes oratorikus művét adta elő, melyet a szerző eredetileg Anna angol királynő születés­napjára írt, s mostani változa­ta a királynő korai halála után alakult ki. A műsorban közreműködtek: Óhegyi Filo- rett, Bodonyi Katalin, Ko­vács Szilveszter szólisták, a Musica Humana Kamaraze­nekar tagjaiból alakult együt­tes koncertmestere, Pátyodi András, valamint Bednarik Anasztázia. A ma már templomokban is megnyilvánuló tetszésnyil­vánítás nem maradt el, s Makiári József karnagy úr is láthatóan örült a sikernek, a népes közönségnek. Mint mondta: A templomi hang­versenyeken ez gyakoribb, mint a kulturális intézmé­nyekben. Úgy látszik, több­ször kell ilyen környezetben szerepelni. Szombaton a virágok ked­velői kiállításokat láthattak, virágkötészeti versenyeket nézhettek, a sokféle látvá­nyosság közül kiemelkedett a váci gladiátor egyesület be­mutatója, derűt fakasztott a pápai barokk trufamesterek komédiája. Az est nagy mű­sora a Givataym Táncegyüt­tes fellépése volt a dunaparti színpadon. Késő éjszakába nyúlt a nagybörzsönyi iskolások rockopera-előadása, az Ist­ván a király, melyet egy hét alatt újítottak fel. Mint Kempf Gyula, az együttest el­kísérő nagybörzsönyi polgár- mester mondta: Még rende­zőjük sincs, csak néhány lel­kes fiatalember segítségével született ez a produkció, ami Vácott kitörő sikert aratott; szűnni nem akaró tapsot ka­pott. mialatt a Városházán a szegedi operisták előadása tartott, s végül a Duna felett káprázatos tűzijáték csillagai gyúltak. A vasárnap délelőtt záruló eseménysorozat keretében Lehotka Gábor,a Vácott élő orgonaművész adott hangver­senyt a Ferencesek templo­mában, majd a városháza er­kélyén ismét megszólaltak a fanfárok, s Bartos Ferenc zá­róbeszédében elköszönt a vendégektől. Kovács T. István Régi és új gladiátorok Művészet sokágú forrásból Különleges világot varázsol­tak elénk szombat délután a Váci Világi Vigalom műsorá­ban fellépő izraeli fiatalok. Szépek a lányok, gyönyörűek a jelmezeik. Azt mondják: sok az a pergő ritmusú tánc (melyet — s erről meggyő­ződhettünk — virtuóz módon mutattak be) tulajdonképpen a temperamentumos termé­szetükből fakad, s lényegé­ben ez nemzeti sajátosság. Az udvarlási tánc képei­ben felfedezhettünk valamifé­le hasonlóságot a magyarral, az európaival: külön csopor­tot alkotnak a fiúk, s külön a lányok. Messziről nézegetik egymást, közelednek, s kiala­kulnak a párok. Máshol azon­ban sivatagi tájakat idéz a mozgás, a jelmez, sajátos vi­lágot a dallam. Két táncjelenet között szín­padra lép és vastapsot kap De­lit Kahana az énekesnő, aki bármelyik magyar slágermű­sor szereplője lehetne. — Folklór ez, vagy valami más? Miből táplálkozik e ré­gi-új ország nemzeti művésze­te? — kérdeztük Amos Kav művészeti vezetőt, aki a mű­sorok koreográfusa, rendező­je is. — Mivel közel hatvan or­szágból települtek át a mai Iz­rael polgárai — válaszolta —, abból igyekszem gyűjte­ni, amit ők hoztak magukkal Jemenből, Marokkóból, a vi­lág különböző tájairól. Ez te­hát nem eredeti folklór, ha­nem abból kialakított színpa­di alkotás. Izraelben tényleg nincs eredeti folklór. Megle­het, hogy háromszáz év múl­va talán már ez lesz az, amit most teremtünk — mosolyo­don el a fiatal művész, de azt semmiképpen sem ajánlotta, hogy a látottakat népművé­szetnek tekintsük. Nemzetek stílusjegyeit ma­gán viselő, önálló művészetet teremtett a Givataym-i együt­tes, amely Vácon kívül fellé­pett még Szécsényben is. (kátéi) Káli vigasságok A Váci Világi Vigalmakhoz hasonlóan Káli vigasságok el­nevezéssel rendezvénysoro­zat kezdődött a hétvégén a Káli-medence egyik legszebb fekvésű településén, Szent- békkállán. A helybélieket és a vendégeket Csombó Lajos polgármester köszöntötte, majd kezdetét vette a három­napos vigasság. Az első na­pon térzene, borkóstoló, bog­rács főzőverseny szerepelt a programban. A veszprémi Pe­tőfi Színház előadásában a Dankó Pista álomjátékot te­kinthették meg a kőfejtő most elkészült színpadán, ugyanott másnap a Nemzeti Színház vendégjátékában a Kőműves Kelemen került színre. Bemutatták alkotásai­kat a környéken élő képző- és népi iparművészek is. Filmművészeti Nyári Egyetem Szombaton Egerben, az ifjú­sági ház nagytermében Sára Sándor „Vigyázok” című filmjének ősbemutatójával megkezdődött a 19. Filmmű­vészeti Nyári Egyetem. Az egy héten át tartó rangos ren­dezvénysorozatra Egerbe köl­töznek a magyar filmszakma jeles személyiségei és sok külföldi szakmai tekintély. A nyári egyetem programjában levetítik az 1992-ben készült játékfilmeket, továbbá a legje­lentősebb dokumentum- és rövidfilmeket. A műsorban szerepel egyebek között a 24. Magyar Filmszemle fődíjas alkotása, a Szabó Ildikó által rendezett „Gyermekgyilkos­ságok” című film, s több, a nemzetközi fesztiválokon dí­jazott alkotás is. A nyári egyetem vendégei a Sára-fil- men kívül elsőként láthatják Bereményi Géza „Turné”, és Jeles András „Párhuzamos életrajzok” című filmjét. Kü­lönleges csemegét kínál Sir Alexander Korda magyar származású angol rendező és producer „Mi lesz holnap” cí­mű, 1936-ban készült filmjé­nek bemutatása, amellyel Korda munkásságára emlé­keznek. Megkésett elismerés Kárpátalján Megszaporodott az utóbbi időben Kárpátalján az emlék­tábla-avatás. Most Ungváron került emléktábla annak az épületnek a falára, amelyben csaknem 20 éven át — 1937-től 1955-ben bekövetke­zett haláláig — élt és alkotott Erdélyi Béla, a kárpátaljai festészet kiemelkedő alakja. Csaknem négy évtizedre meg­késett elismerése ez a kiváló festőművész alkotótevékeny­ségének. Hiszen életében semmilyen erkölcsi elismerés­ben nem volt része, nem ka­pott címeket, kitüntetéseket. Kapott viszont szemrehá­nyást, dorgálást, csavargó kozmopolitának nevezték, ül­dözték őt a hatóságok. Hiva­talos szakmai fórumokon so­káig még a nevét sem volt szabad volt kiejteni. Kunkovács fényképtárlata Kunkovács László fotóművész „Táltoserő” című fényképkiállí­tása, melyet lapunkban már méltattunk, augusztus 22-ig tekint­hető meg Budapesten a Várban, a Magyar Kultúra Házában (Szentháromság tér 6.). Ilyés István Elsó' élmények című faszobra — a művész bu­dakeszi udvarán Vimola Károly felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom