Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-28 / 200. szám

6 PEST MEGYE1 HÍRLAP SZÍJKEBB HAZÁNK 1993. AUGUSZTUS 28., SZOMBAT Miért jó befektetés Önnek a Magyar Államkötvény? Sohasem volt nagyobb biztonságban • A MAGYAR ALLAMKOTVENY KA­MATAIT ÉS VISSZAFIZETÉSÉT AZ ÁL­LAM SZAVATOUA. Az állami garancia mindig érvényes marad. Ha lehat nemcsak megfelelő kamatot vár, de a pénzét is bizton­ságban szeretné tudni, akkor az Ön befektetése: a Magyar Államköt­vény. • A MAGYAR ÁLLAMKÖTVÉNY GYORSAN MOBILIZÁLHATÓ. A futamidő nem azonos a lekötéssel. A Magyar Államkötvénybe fektetett pénz a futamidő alatt - a tájékozta­tóban megadott feltételek szerint - bármikor mobilizálható. MAGA • MINDEN BEFEKTETŐ MEGTALÁL­HATJA A NEKI LEGKEDVEZŐBB KAMATOZÁSÚ ÁLLAMKÖTVÉNYT. Az Államkötvények többsége fix ka­matozású, mely azért előnyös, mert a kamat előre kiszámítható. Egyes kibo­csátásoknál mozgó kamatot alkalmaz­tunk, ami pedig azért kedvező, mert bármi történik a gazdaságban, a be­fektetőt nem érheti meglepetés, kötvé­nyének kamata értékálló. Forgal­mazóhelyek: MNB Főpénztár (Buda­pest V. Hold utca 4.) és az MNB me­gyei igazgatóságai. A forgalmazóhe­lyeken az itt felsorolt, korábban kibocsá­tott Magyar Államkötvények - a helyszí­nen rendelkezésre álló feltételek szerint ­folyamatosan megvásárolhatók: Elnevezés Komat Kamatfizetés Lejárat 1994/A 18,74% '93. XII. 1. '94. XII. 1. 1994/B 17,5% '93. XII. 18. '94. XII. 18. 1995/A 21,0% '93.X. 6. '95.X. 6. 1995/B 21,0% '93. XI. 12. '95. XI. 12. 1995/C 17,5% '94.11.1. '95.11.1. 1995/F 17,0+1,5% '94. VII. 2. '95. VII. 2. 1996/A 16,5% '93. XII. 28. '96. XII. 28. 1996/B 17,5% '94.1.22. '96.1.22. 1996/C 17,5% '94. II. 10. '96.11.10. 1996/F 17,5+1,5% '94. V. 17. '96. V. 17. 1997/C 18,0% '94.111.1. '97. III. 1. 1998/A 17,8%* '94. III. 10. '98.111.10. változó lamolozású, féléves komat Az 1995/F Államkötvény kapható még az OTP és a Kereskedelmi Bank kijelölt fiókjaiban. if BIZTONSÁG Megkérdeztük Hol tart a megyei gyógyszertár-privatizáció? A Magyar Gyógyszerészkamara ma délelőttre hívta meg a gyógyszertári privatizációban érdekelt szerveket, a Nép­jóléti Minisztériumot, az Állami Vagyonügynökséget, az önkormányzatok, a gyógyszertári központok és patikák képviselőit egy fórumra az Alkotmánybíróság épületébe. Mivel az előzetes tervek szerint éppen Pest megye lenne a gyógyszertári privatizációban élenjáró, s egyben minta­adó térség is, arra kértük dr. Lelkes Lászlót, a megyei gyógyszerészkamara elnökét, hogy mondja el véleményét a privatizáció előnyeiről és annak térségbeni helyzetéről. — A gyógyszerészek két éve szinte ugrásra készen várják, hogy végre elkezdődjön a pri­vatizáció. Azóta élnek fe­szült idegállapotban e bi­zonytalan helyzet miatt. A legfőbb gondot az jelenti, hogy a gyógyszertári közpon­tok és a patikák eredetileg ta­nácsi alapításúak, ezért a mai önkormányzatok, mint a tanácsok jogutódjai, nem akarnak lemondani tulajdo­nukról. Ilyen tárgyú viták folynak, miközben az állami és a magántulajdonú patikák gyógyszertárkészlete között -— nem utolsósorban a rászo­rulók kárára — óriási a kü­lönbség. Az állami gyógy­szertárak ugyanis (s egyelőre ők vannak többségben) csak egy helyről tudják beszerez­ni a szükséges készítménye­ket; míg egy magángyógy­szerész addig jár (s oda megy), amíg (ahol) megkap­ja a keresett terméket. Pest megyében, éppen a folyamat­ban kiemelt szerepük miatt, már valamivel előbbre tar­tunk. Annyit sikerült elér­nünk, hogyha egy helyi gyógyszertár egymás után két alkalommal sem kapja meg a megrendelt gyógy­szert a központtól, kérheti azt más nagykereskedőtől is. A gyógyszerellátás állami feladat, és azt a parlament ál­lami hatáskörbe vonta. A pri­vatizáció késlekedése senki­nek nem jó, mert miközben a beteg nem kapja meg a szük­séges gyógyszerét és a pati­kák állaga is csak tovább romlik, sorra nyílnak a ma­gánpatikák az államiak mel­lett. Utóbbiak ellátása pedig vitathatatlanul kedvezőbb. A Magyar Gyógyszerész­kamara által összehívott fó­rum kérdése tehát: hol tart a privatizáció. Ezzel a rendez­vénnyel is azt szeretnénk elér­ni, hogy mihamarabb elindul­jon e tulajdonváltási folya­mat, s az ÁVÜ kezdje el a gyógyszertárakat magánkéz­be adni. Egy állásfoglalás is készül e fórumra, melyet megvitatás után remélhetőleg el is fogadnak a résztvevők. (b. cs.) Megtelt a „Mackó’ Ingyentábor hátrányos helyzetűeknek (Folytatás az 1. oldalról) Közreműködésüket kérték, s javaslatokat a névsor összeál­lításához. Negyvenhat telepü­lésről jött válasz, 444 fiút és leányt javasoltak Zamárdiba. Mindenütt bevonták az isko­lát. sőt a gyámügyi előadókat is, hiszen már ismerik igazán a helybeli családokat, a mun­kanélküli szülőket. Az önkor­mányzatok felajánlották anyagi hozzájárulásukat: volt, aki az útiköltség, más az étke­zés megtérítését vállalta. Több település háromezer fo­rintot adott elküldött gyerekei­nek. Az alapítvány a tábor biz­tosítása mellett kedvezmé­nyes, 400 forintos árat sza­bott ki a napi szállásköltség­re, míg a Gyermekbarát Társa­ság a gyermekfelügyelők díja­zását fedezte. A hívó szóra je­lentkeztek mások is: a Pest Megyei Vöröskereszt ruhát adott, a Budapést Könyvki­adó Kft. könyveket, a Fűzfői Papírgyár füzetcsomagokat küldött, természetesen in­gyen. Hozzájárult a költségek­hez a Pest Megye Közgyűlésé­nek nemzetiségi és társada­lompolitikai bizottsága is. Ily módon a szervezők elérték, hogy a családokra egy fillér sem hárult: a háromszázezer forintnyi összköltségből az önkormányzatok több mint 160 ezret álltak. A gyerekek közül sokan elő­ször jutottak el táborba — tud­tuk meg Fónád Zoltán táborve­zetőtől, aki egyébként Borsod- nádasdon pedagógus, most a Gyermekbarát Társaság kérte fel e munkára. A hangulat vé­gig kitűnő volt, hiszen egy­mást érték a programok. Az ál­latokról — delfinről, lajhárról s másokról — elnevezett cso­portok, tábori nyelven „állat­nemzetségek” sokat vetélked­tek, játszottak, fürödtek, ezek során úgynevezett „csilinge- ket" nyertek tagjaik. A tábori trafikban ' ebből vásárolhatott ki-ki magának azokból a köny­vekből, füzetcsomagokból, ru­hákból, amit a már említett szponzorok adományoztak in­gyen a tábornak. Nagy sikert aratott a házi „ki mit tud”, s persze a „Mackó bár”: aki este tíz órakor nem tudott elaludni az a bárban filmeket nézhetett éjfélig. Aligha kell mondani: rendszerint megtelt a „Mac­kó” . Az egyhetes tábor ékes bizo­nyítéka a szociális, karitatív te­vékenység nélkülözhetetlensé­gének, s annak, hogy ha az ilyen jellegű kezdeményezés­sel valaki előáll, akkor segítő is akad. Zamárdiban ma tesz a tá­borzárás, tegnap este volt a bú­csúest. Nem hagyományos mó­don: nem a gyerekek jelenítet­ték meg élményeiket, hanem a felnőttek adtak műsort, bősé­ges útravalót. (tóth)

Next

/
Oldalképek
Tartalom