Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-27 / 199. szám
_í PEST MEGYEI HÍRLAP SZÁRSZÓ 1993. AUGUSZTUS 27., PÉNTEK 7 A földművelés a nemzet Pozsgay Imre megmaradásának kulcsa (Folytatás az 1. oldalról) Márton János rámutatott: szellemi tőkével a kisgazdaság is lehet korszerű, ezért elengedhetetlen a mezőgazdaságban vállalkozók képzése. Sürgősen el kell sajátítaniuk a piaci ismereteket, el kell igazodniuk a pénz világában. A jelenleg működő népfőiskolák sokszorosára volna szükség, hogy ezeket a tudnivalókat gyorsan pótolhassák a falun élők. A továbbiakban egy pártoktól független nemzeti agrárprogram szükségességét hangsúlyozta. Podmaniczky Béla magán- vállalkozó a mezőgazdasági termelők finanszírozási lehetőségét, a mai hitelkonstrukciót és a hiányos érdekképviselet bírálta. Kifogásolta többek között, hogy a terméktanácsban túlsúlyban vannak a kereskedők és a nagyüzemek, ugyanakkor alacsony a kisgazdaságok aránya. Rámutatott arra is, hogy a mezőgazdaság átalakulása, fejlődése elképzelhetetlen a mintegy hetvenezer agrárértelmiségi bevonása nélkül. Szabó Latézkedéseket szorgalmazott a Föld egészét fenyegető természeti pusztulás megelőzésére, amely az emberiség — s benne a magyarság — létét is veszélyezteti. Tóth Albert képviselő előadásában sürgette az Alföld természeti értékeinek, környezeti állapotának védelmére hozott parlamenti és kormányhatározatok mielőbbi végrehajtását. Rótt Nándor, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke vizeink elszennyeződését, nitráto- sodását, a földfelszín pusztulását, a talaj savanyodását, szikesedését sorolva hangoztatta: ezek tünetei alig észlelhetők, következményeik azonban aprófalvaink, tanyavilágunk elnéptelenedéséhez, az ország jelentős részének parlaggá válásához vezetnek. Egyik legértékesebb nemzeti kincsünknek, az erdőknek a pusztulását nemcsak a savas esők okozzák — mutatott rá —, hanem a távlatokra tekintő erdőművelési rendszer hiánya is tetézi azt. jós, a 36-okhoz tartozó országgyűlési képviselő keményen bírálta a földtörvényjavaslatot és az előterjesztő minisztert. Szavai szerint ugyanis Szabó János gondolkodása e vonatkozásban „ultraliberális és szélsőjobboldali”. Az előadók közül többen hiányolták a faluközeli bankokat, valamint sürgették a jelzálogrendszer kialakítását. A hozzászólók többsége határozottan tiltakozott a föld külföldi tulajdonlása ellen, és abban is egyetértettek, hogy a hitelfeltételek javítása az egyik legsürgetőbb feladat. A környezetvédelem problémáit taglaló előadásokkal fejezte be csütörtöki munkanapját a szárszói találkozó. Balogh Gábor professzor a világ környezeti állapotát értékelő nemzetközi kitekintésű referátumában gyors inA Duna egyoldalú elterelésével súlyos inzultus érte Magyarország területi integritását, s beláthatatlanok ennek környezeti következményei is — hangoztatták az előadók. Ha nem sikerül elérni a szlovákoknál, hogy elegendő vizet juttassanak az eredeti mederbe, felmérhetetlen természeti károkra számíthatunk. A kormánytól a találkozó résztvevői a magyar — elsősorban a környezeti — érdekek erőteljesebb érvényesítését várják, hiszen a víz hiánya a Szigetköz sok tízezernyi lakójának életkörülményeit rombolja. A „Szárszói tábor a magyarság megmaradásáért” elnevezésű egyhetes találkozó ötödik napján, pénteken a gazdaságpolitika témaköréhez tartozó előadások és hozzászólások hangzanak el. Tábor után Szárszón a mezőgazdasági szekció munkája nem fejeződik be a táborzárással — közölte Márton János agrárközgazdász. A részt vevő szakemberek, újabbak bavonásá- val, a szárszói gondolat nyomán megkezdik a nemzeti agrárprogram kidolgozását. A neves szakember, aki korábban az Agrárgazdasági Kutató Intézet főigazgatója volt, rendkívül fontosnak tartja, hogy ez a program hosszú távú biztonságot adjon a termelőknek, magában foglalja a garanciát az árakra, a piaci szervezetekre, a megfelelő vidéki pénzügyi hálózatra. A leendő programba le kellene szögezni azt is, hogy nem vonják el a tőkét a falutól. A jövőben ugyanis arra kell számítani, hogy a tulajdonosok jó része nem ott él, ahol a bérlők földjét művelik, tehát a mai rendelkezések értelmében adót sem ott fizet. Márton János és a köré csoportosult szakemberek szerint csak ilyen hosszú távú garanciákkal lábalhat ki a mező- gazdaság jelenlegi súlyos helyzetéből. Pártzászlók, tagtoborzás Pozsgay Imrét arról kérdeztem nem csalódott-e Szárszóban, azt kapta-e, amit várt, tehát van-e remény a népi-nemzeti erők valamiféle összekapcsolódására. — Három nap után nyu-. godtan elmondhatom, nem csalódtam Szárszóban. Nagy várakozással jöttem ide és sokféle megnyilvánulásból sok tapasztalatot szereztem. Fontos gondolatokat, terveket ismerhettem meg. Én tehát már nem tartózhatom a csalódott emberek közé, akik Szárszótól mást vártak. Bizonyos értelemben túl is lépett Szárszó a várakozásaimban, és ezt jótékony túllépésnek vélem, hiszen ez eszmecserén, az ország helyzetéről szóló tudósításokon túl nagyon fontos politikai indítványok is megszülettek. Csoóri Sándor javaslata egy új nemzeti kerekasztal összehívására. A másikat én tehettem meg, amennyiben egy nemzeti újjáépítési tervró'l beszéltem. A harmadik pedig Horváth Lajos indítványa a nemzeti koalícióról. Anélkül, hogy bárki elhamarkodott választ várna, ezekről a javaslatokról ki kell mondani: arra mindegyik érdemes, hogy összevessük egymással, s megkezdődjék a tárgyalásmérlegelés arról, miként lehetne tartalmasán, jó gondolatokkal a nemzeti összefogás programját megalkotni. A másik, amit Szárszóval kapcsolatban elmondani szeretnék: természetes feltételként fogadtam el, hogy itt nem tagtoborzás, nem pártzászlók bontogatása folyik, hanem ki-ki a tudását, ismereteit hozza el, és egy műhely keretei között adja elő terveit. De naivitás, sőt képmutatás lenne azt hinni, hogy az emberek képesek úgy összejönni, hogy esernyőjükkel és kalucsnijukkal együtt politikai elkötelezettségüket is az előszobában hagyják. Azt én a legtermészetesebb dolognak tartom, hogy a civilizált együttműködés keretei és feltételei között, az itt jelenlévők és felszólalók a maguk politikai meggyőződése alapján beszélnek. Csalárdság az lenne, ha nem ezt tennék, mert félrevezetnék a közönséget és a közvéleményt. S végül: Nem hiszem, hogy Szárszónak az lenne a dolga, hogy itt és most, azonnal valamiféle szervezeti formát is adjon azoknak a gondolatoknak, amelyek megszülettek. Nem hiszem, Pillanatképek A Pagoda előtti téren egyik újságárus veri le a másikat, mármint a nagy tülekedésben. Itt hírlapok, amott frissen megjelent kötetek. Egymást fürkészik a standok. Kitől vesznek, és mit? — Azt az újságot kérem! — hallatszik. A lapárus zavarba jön, papír- zsebkendő után kutat, a nyomdaszagú újságon egy nem épp ilyen szagú pacal virít. Hatalmas madárürülék. — Ez nem eladó — szabadkozik, és leteríti a félig- meddig átázott példányt. Mire a hírre éhes tömegből megszólal egy hang: — Van még műgyűjtő a világon. — Van, gondolom, bár azt is mondhatnák: a szerencse szárnyon jár Szárszón is... különösképpen, ha arra gondolunk, mennyire körüllebegik a pártok ezt a rendezvényt. * A porta körül vagy irányából érkezők mindig jó tanácsokkal látják el a tábor, a benti sátorlakók százait. A Tóbiásban már nem nagyon érdemes kajálni — kiáltja át az egyik tizenéves a másiknak. — Nyugdíjasoknak van idejük órákat várni a sorban! Még szerencse, hogy nem a nagyival érkeztem... — Miért? — így a másik, kezében ázott törülközőnek néz ki a Pest Megyei Hírlap. — A nagyid tán nem nyerte el a Püski Alapítvány pályázatát? * A Balatonszemeshez közeli benzinkút nem akármilyen kút. — Látta, uram, azokat a katonai sátrakat... ott... benn? — mutat az egyik jól informált idegenvezető a szárszói vendégeket „elrejtő” sátortáborra. — Nem érdekel uram! — így a válasz. — Maga milyen magyar, uram — berzenkedik a másik. — Nem veszi észre, hogy itt valami nagy- nagy baj van? A barátom nem állja meg szó nélkül: — Próféta szólt magából, uram! Ezek is azért vannak itt. (bágyoni) Sándor András és Vödrös Attila Vimola Károly felvételei nélkül hogy Szárszóról mozgalom vagy valamiféle politikai csoportosulás indulna el, mert ez nem is volt célja s nincs is erre lehetősége. Megteheti a legtöbbet; elmélyíteni a nemzeti önismeretet és megszervezni a tennivalók szellemi előfeltételeit. A cselekvés folytatása lehet Szárszónak. Szárszó nem lezár valamit, hanem elindít és kezdeményez. (-dy) Homályosítók Rettenetesen unalmas, de valaki, valakik folyton emlegetik: a hajdani Szárszót meg a mait az különbözteti meg egymástól, hogy ma nincs itt Németh László. így igaz. Németh László valóban nincs itt, legalábbis fizikai értelemben, ám szelleme feltétlenül, hisz sokat idézik gondolatait És ezen idézetek elhangzása után általában fel szokott csattanni a taps. Azok, akik Szárszón jelen vannak, kitünően értik Németh László gondolatiságát sőt azokban az években is nagyon jól értették, amikor azok a hírlapírók, akik ma hiányolják Szárszón Németh Lászlót bizony a nevét sem írták volna le szívesen, [gaz, kenyéradóik nem is nagyon szorgalmazták, hogy népszerűsítsék a nagy írót, gondolkodót. Balatonszárszón a táborban látni tizenéves és huszonéves fiatalokat is, akikből miért is ne lehetne még olyan gondolkodó, amilyen Németh László volt. Azoknak, akik közvetíteni tudják a csillogó szellemiséget nem feltétlenül Németh Lászlókat keli maguk köré gyűjteniük. hanem azokat a roppant egyszerűen, de tisztességesen gondolkodó társaikat, akiket, mint tudjuk, Németh László is nagyra becsült Tehát egy összejövetel színvonala, értéke nem feltétlenül abban rejlik, hogy ül-e ott például Nobel- díjas, hanem attól, milyen hang szólal meg. Nos, az 1993-as szárszói hang igenis becsületes, tisztességes és messzemenően jóindulatú, ami Szárszón természetesen nem szokatlan. Akik ma Szárszón Németh Lászlót hiányolják, azok a rendezvény fényét kívánják homályosítani. (Vödrös)
