Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-27 / 199. szám

XXXVII. ÉVFOLYAM, 199. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993.' AGGüSZ,TUS 27., PÉjNTEK , ‘'''a • - s ^ ■ A' !-A “3y/ Tiltakozások a Malév ellen Tegnap délutánig nem állt munkába az a 18 angol szere­lő, akiket a Malév a repülőgé­pek karbantartását végző dol­gozók munkabeszüntetésé­nek idejére szerződtetett — mondta a Malév illetékese. A sztrájkot szervező Repülőgép Műszakiak Független Szak- szervezetének információi szerint az angol karbantartók azért nem állhatták munkába, mert nem rendelkeznek a Ma­lév Boeing típusú gépeinek szereléséhez szükséges szak- szolgálati engedéllyel. A repülőgépek karbantartá­sát végző dolgozók sztrájkjá­nak támogatásáról és a sztrájktörők alkalmazása elle­ni tiltakozásukról több szak- szervezeti tömörülés juttatta el nyilatkozatát az MTI-hez csütörtökön. A Munkástanácsok Orszá­gos Szövetségének elnöksége és a szervezethez tartozó Köz­lekedési és Szállítási Munkás- kamara, valamint a Munkásta­nácsok Bányaipari Szövetsé­ge mélységesen elítélendő­nek és erkölcstelennek ítéli a nemzetközi gyakorlattal ellen­tétes sztrájktörők alkalmazá­sát. A bányaipari szövetség egyben jelezte: ha az Aerop- lex kft. vezetése nem változ­tat módszerein a szövetség csatlakozik ahhoz a nemzet­közi megmozduláshoz, ami ebben az ügyben elindult. (Folytatás a 3. öldalon) A Pilisi Medence Egészségügyi Alapítvány beruházásában, széles társadalmi összefo­gással új, regionális mentőállomás épült Pilisvörösváron, melynek ünnepélyes avatásá­ra szombaton délelőtt 11 órakor kerül sor Hancsovszld János felvétele Uj hotel a megyében Az Ml-es és M7-es csatlakozá­si SW®7 sánál, Budapest- tői 12 kilométer­re a francia ACCOR cso­port és a Magyar Hotec Szállodaberuházást Szerve­ző és Üzemeltető Kft. ki­lenc hét alatt felépítette Tö­rökbálinton a Formule 1 tu­ristaszállót. A tulajdonosok luxus nélküli teljes komfor­tot és minden igényt kielégí­tő tisztaságot ígérnek. Az ünnepélyes megnyi­tót megelőzően, a szálloda előtti téren többségében francia beszédet hallani. Nem csoda, hiszen a szállo­dalánc első magyarországi tagjának tulajdonosa 70 szá­zalékban a francia ACCOR csoport. (Folytatás a 4. oldalon) Szárszói találkozó A földművelés a nemzet megmaradásának kulcsa Somodi István, a Szárszói Baráti Kör elnöke Vimola Károly felvétele A gazdaságpolitika és az érdekképviselet témaköré­nek tárgyalásával folytat­ta munkáját tegnap a „Szárszói tábor a magyar­ság megmaradásáért” elne­vezésű egyhetes találko­zó. A mezőgazdaság kér­déseivel foglalkozó dél­előtti programot Szakács Sándor előadása nyitotta meg. A gazdaságtörténeti professzor a magyar mező- gazdaság elmúlt 1000 évé­re visszatekintve hangsú­lyozta, hogy Szárszó jelen­tősége éppen a hiányzó ér­dekegyeztetésben van, mert a társadalmi és az egyéni békének is alapfel­tétele az élelemtermelő né­pességgel való helyes bá­násmód, amelynek példá­ját Nyugat-Európa orszá­gai szolgáltatják. Somodi István, a Szár­szói Baráti Kör elnöke az 1990 előtti 45 év tanulsá­gait elemezve hangoztat­ta, hogy a magyar mező- gazdaság tegnapelőtt elkó­tyavetyélt javainak hiá­nyát még holnapután is érezzük. A Föld népének, a parasztságnak megfo­gyatkozását az előző 45 év politikájának program- szerű, szervezett pusztító törekvésével magyarázta, s arra figyelmeztetett, hogy ha e néprétegnek a többinél is aggasztóbb fo­gyása tovább folytatódik, eltűnhet-e népelem, és Eu­rópa éléskamrája még sa­ját országának sem termel elegendő élelmet. Sürget­te a parasztság politikai szövetkezését, mert úgy vélte, hogy rétegként nem képes érdekeinek megvé­désére, csak politikai blokkba tömörülve teheti ezt. A földművelés Európá­ban sehol sem elsősorban gazdasági ügy, hanem a nemzet megmaradásának kérdése, ezért is juttatják jelentős állami szubvenci­óhoz — hangoztatta fel­szólalásában Márton Já­nos agrárközgazdász. Majd kijelentette: a ma­gyar állam nem támogatja a mezőgazdaságot, csak visszaadott valamit abból, amit előzőleg elvett. A tá­mogatás mértéke Magyar- országon messze elmarad más nyugati országok gya­korlatától. Jelentős támo­gatásra a következő 20 év­ben sem nagyon lehet szá­mítani, esetleg csak a visz- szajuttatás növelésére — mondta. Többek között ki­jelentette: „soha nem volt ennyire ebek harmincadjá- ra dobott a magyar föld, mint a köztársaság kikiál­tása után. Ilyen olcsó a föl­dünk az ezer év alatt nem volt egyetlen egyszer sem”. (Folytatás a 7. oldalon) A Magyar Élet újjáéledt Népiség és magyarság — ügy, amely minden kritikus kor­ban szolgálatra szólította fel az aggódókat. Az értékmen­tés és értékteremtés szolgálatára. — Nézz a lábad elé! — okítják a szüléik botladozva bémászkodó, s így könnyen el­bukó gyermekeiket. A szolgálattéváík is így tesznek. A csil­lagos égboltozaton intó' és eligazító jeleket fürkész figyelő' tekintetük, amely, megosztva, a talpalatti földet is kitapo­gatja. S ez az út, amelyen járnunk adatott mindennek, csak simának nem mondható. Könnyen elbukunk, ha nem nézünk a lábunk elé. S ha már a lábunk elé nézünk, felfedezhetjük a hajdan előttünk haladók, s a velünk szembejövőik lábnyomait is. Ki tért vissza onnan, ahová mi igyekszünk, s ki tart velünk a boldogulás reményé­ben? Egyiknek erre, a másiknak arra van Előre. Mi az ő, óik a mi múltunk felé tartanak. Vajon melyikünk választot­ta a helyes irányt? Európa közepén Európába indulni — anakronisztikus cél. Tudatzavar. Európa közepéről önmagunk keresésére indulni — szintúgy az. Van akkor hát harmadik út? Ha valóságos és szellemi határai mentén széliében, s hosszá­ban, mélységében és magasságában járjuk be a hazát. Ezt az utat követte — a magyar nyomvonalat — Szabó Dezső', Németh László, Féja Géza, Kodolányi János az 1936 és 1944 között megjelenő' Magyar Élet című nemzetpolitikai szemlében, amelyben a korszak valahány nyomasztó gondjára, sürgető' sorskérdésére kíséreltek meg feleletet adni a szépíró esszék mellett a különféle társadalomtudo­mányi, közgazdasági, pedagógia, néprajzi, őstörténeti és zenei tárgyú szakcikkek. A Magyar Élet újjáéledt. Első' megjelent száma jószeré­vel a régi szerzők, a csaknem ötven évvel ezelőttiek írásait idézi, hogy belőlük ma is fellelhető' gondjainkat olvassuk ki. Talán nem véletlen, hogy a folyóirat újraindítását épp a szárszói találkozó tartamára időzítették. Paizs Tibor Gödöllőnek nincs köze hozzá Egy különös rendezvény kapcsán nemrég néhány újságcikk Gödöllőre irányította a figyelmet. Géme- si György polgármesterrel többek között erről az augusztus 20-hoz időzített, a gödöllői ünnepségek­től idegen rendezvényről beszélgettünk. — Szent István ünnepén és az azt követő két napon úgyne­vezett alternatív fesztivált ren­deztek Gödöllőn. Miféle össze­jövetel volt ez? — Valószínűnek tartom, hogy egyfajta provokációnak szánták ezt a fesztivált, mint annak idején a salgótartjáni MSZMP-gyűlést, vagy ugyan­annak a pártnak a jászberényi országos kongresszusát. Nyil­vánvaló, hogy tisztességtelen politikai szándék húzódik mö­götte. Félreértések elkerülése végett hangsúlyozom, hogy semmi kifogásunk nincs az el­len, ha ellenzéki pártok, vagy valamilyen politikai mozga­lom gyűlést tart, hiszen nyil­ván megfizetik a bérleti díjat, és ez egy demokráciában amúgy is magától értetődő do­log. És nem arról van szó, hogy kormánypárti városa­tyák kifogásolnak egy ellenzé­ki összejövetelt. Arról van szó, hogy itt olyan irányzatok és mozgalmak is nyilvánossá­got kaptak, amelyek Nyuga­ton is kárt, pusztulást, erkölcsi és fizikai rombolást okoztak. Ez ellen tiltakozunk. És azért beszélünk provokációról, mert mindaz, ami ott elhang­zott, és aminek a Népszabad­ság bő teret szentelt, szöges el­lentétben áll Gödöllő hagyo­mányaival és szellemiségével, és különösen Szent István ki­rályunk ünnepével. — Kik hallatták itt a hang­jukat? —Az egyház számára nem kívánatos ,Jcatolikusok”-tól a homoszexuálisok képviselőjé­ig, az úgynevezett független rádiósoktól a krisnásokig. Mindez vegyítve Fodor Gá­bor, Heller Ágnes, Hegedűs András és mások politikai tar­talmú előadásaival. Megmon­dom őszintén, cseppet sem va­gyunk büszkék arra, hogy ép­pen a mi városunkban elemez­gették például a zsidó homo­szexuálisok szervezetének a gondjait. — Hol tartották ezt az ösz- szejövetelt? — Az agrártudományi egye­temen, amely autonóm intéz­mény. Elképzelhetőnek tar­tom, hogy a távollévő rektor nem is tudott róla. (Folytatás a 4. oldalon.) Chaoúcum Hungaricum Sándor András írása a 14. oldalon olvasha­tó

Next

/
Oldalképek
Tartalom