Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-26 / 198. szám
$ PEST MEGYE1 HÍRLAP INTERJÚ 1993. AUGUSZTUS 26., CSÜTÖRTÖK 7 A nemzetért aggódunk, nem a pártokért Beszélgetés Pongrátz Gergellyel, az ’56-os Magyarok Világszövetségének elnökével Szerkesztőségünk vendége volt Pongrátz Gergely, az ’56-os Magyarok Világ- szövetségének elnöke. A Corvin köz egykori pa- racsnokával Vödrös Attila főszerkesztő', illetve Bánó Attila és Deregán Gábor főszerkesztő-helyettesek beszélgettek. — Önről köztudott, hogy szerényen él, s mindazért, amit a kisebb-nagyobb közösségek érdekében tesz, nem fogad el anyagi ellenszolgáltatást. — Soha nem érdekelt a pénz. Nem a pénz számít, hanem az, hogy miben hiszünk. Ma sokan siránkoznak az ország helyzete miatt. Én hiszem, hogy van megoldás. Ha nem hinnék benne, elveszíteném az erőmet, a derűlátásomat, nem lenne értelme az életemnek. — Ezt a hitét az ’56-os Magyarok Világtalálkozója is erősíteni fogja? — Igen, mert ez az októberi találkozó, amelynek a miniszterelnök úr a fővédnöke, a nemzeti erők összefogása érdekében történő jelentős lépés lesz. — Mivel magyarázza azt, hogy „ötvenhat” mind a mai napig nem került az őt megillető helyre?-—Részben a választások előtt megkötött kompromisz- szumoknak tudom be, hogy ötvenhatot nem lehet a méltó helyére tenni. De van egy másik szempont is. Egyes kozmopolita erők — és nemcsak hazai kozmopolitákra gondolok — nem akarják, hogy a nemzeti erők érvényesüljenek Magyarországon. Minden komolyabb kezdeményezést csírájában akarnak elfojtani. Nemrég a bemutatkozó gyűlésünkön is azt nyilatkoztam: mi nem vagyunk soviniszták, irredenták, hanem magyar hazafiak vagyunk. Magyar hazafiak. Tiszteljük és becsüljük a többi nemzet polgárait, az olaszokat, a spanyolokat, a németeket, az angolokat, az amerikaiakat. Minden nemzet polgárait, akik hazafiak. De nem kedveljük a kozmopolitákat. — Milyen gyakorlati lépéseket tehetnek az ötvenhatos magyarok azon kívül, hogy világtalálkozót és kongresszust rendeznek? — A legfontosabb gyakorlati lépés az lesz, hogy tavasszal az urnák elé visz- szük a Jani bácsikat és a Mari néniket. Ők tudni fogják, kire kell szavazni. Az érem másik oldala —Annak ellenére, hogy eny- nyi párt van? — Annak ellenére. Mindegy, hogy melyik párthoz tartozik valaki. Az a fontos, hogy becsületes, gerinces magyar hazafi legyen. Gondoljunk ötvenhatra. Akkor sem a pártok, nem a politikai felfogás, hanem a haza- szeretet, a nemzeti öntudat volt a fontos. És ez megvan a magyar népben. — Sokan vélik úgy, hogy a nép egy része manipulálható. Ezt bizonyította az A Hét-beli közvéleménykutatás, amely szerint Szabolcs- Szatmár megyében a legnépszerűbb politikus Horn Gyula, és utána következik Németh Miklós. Vagyis ennek alapján önnek nem lehet oka túl sok optimizmusra, legalábbis, ami azt a vidéket illeti. — Egyrészt az ország nemcsak Szabolcs-Szatmár megyéből áll, másrészt Horn Gyuláék arrafelé bizonyára komoly propagandát fejtettek ki. Ha elmegy oda néhány ember, aki másként érvel, megváltozik a kép. Ne feledjük, hogy az emberek ott még csak az érem egyik oldalát látták. Meg kell nekik mutatni a másikat is. Nyugodtan, tárgyilagosan, indulatok nélkül. —> Nem gondolja, hogy a nemzeti öntudatot gyengíti az, ha a hazafias gondolatok nem párosulnak gazdasági felemelkedéssel? — A politika alapja mindig a gazdaság. Mi ötvenhatban nem akartunk kapitalista rendszert, de még kevésbé akartuk, hogy a kommunistákból legyenek a kapitalisták. És mi történik ma? Pontosan ez. A kommunistákból lettek a kapitalisták. Honnan szerezték ők azt a vagyont, ami ehhez kellett? A mai magyar kormányzat miért nem tette őket felelőssé? Miért nem firtatta, honnan vannak a milliárdjaik? Becsületes munkával senki nem lesz milliárdos. Kibogozható szálak — Talán túlságosan szövevényesek, kibogozhatatla- nok ezek a szálak. — Szerintem kibogozhatok. Nem mondom, hogy csináljuk azt, amit ők ketten annak idején, és államosítsunk. Nem. De az tűrhetetlen, hogy amíg egy volt ávós ezredes hatvankétezer forintos nyugdíjat kap,' addig sok ötvenhatos hét-nyolcezerből tengeti az életét. Nem beszélhetünk rendszer- változásról, amíg ilyen a helyzet. Majd ha a kettő megcserélődik, akkor elhiszem, hogy végbement a változás. Ami a nemzeti öntudat és a gazdasági fel- emelkedés viszonyát illeti, arról az a véleményem, hogy a kettő nem zárja ki, de nem is feltételezi egymást. Nem kell jómódúnak lenni ahhoz, hogy erős nemzettudatunk legyen. — Hibásnak tartja a kormányt? — Nem azért hibáztatom őket, amiért mások. Látom és tudom, hogy mennyire nehéz a helyzetük. De azért annyit elvárhattunk volna, hogy egy kicsit jobban nyúljanak az ötvenhatosok szárnyai alá. Egyébként húszadikán, a tisztavatáson nagy boldogság fogott el, amikor a történelmi zászlókat vitték, és láttam, hogy közöttük van a Corvin közieké is. — Ott a helye. — Igen. Ezt tudják önök, tudjuk mi és tudja a kormány. De minden országban megbecsülik a veteránokat. Kivéve Magyarországot, ahol anyagilag még mindig a múlt rendszer veteránjait becsülik meg. — Átadták az ötvenhatosoknak a mátyásföldi lakásokat. — Ez csak csepp a tengerben. Valamit enyhített a helyzeten, de ott is mi történik? Már olyanok is laknak bennük, akik ötvenhatban lőttek ránk. Nincs garancia — Önt időről időre megpróbálják háttérbe szorítani. — És azt hiszik, hogy ez sikerült. Csakhogy engem nem lehet félreállítani. Ebben az országban nagyon sok munka van, amit el kell végezni. És amíg van tennivaló, addig dolgozni fogok. Sokat tettem a mátyásföldi Vimola Károly felvétele otthonok átadásáért. Azt a munkát befejeztem és megkaptam a lehetőséget, hogy belefogjak egy másikba. Ez lesz a világtalálkozó, és mindaz, ami utána jön. — Mi a garancia arra, hogy a világtalálkozón nem lesznek ott azok, akik önökre lőttek? — Erre nincs garancia. De vigyázni fogunk, hogy a találkozó méltóságához, rangjához méltatlan események, botránykeltő, bomlasztó hangú felszólalások ne zavarják meg a rendezvényünket. — Nem tart attól, hogy e kijelentéséért majd azzal vádolják, hogy nem demokrata? — Ebben az értelemben ne nevezzenek demokratának. Sokan félreértik a demokrácia fogalmát, lényegét. Nem tudják, mit jelent. Összetévesztik a szabadossággal, a rendetlenséggel, a zűrzavarral. Elmondok egy példát. Néhány napja eljött hozzám két soroksári cigány azzal, hogy Sztojkát letartóztatták, bevitték a rendőrségre azért, mert cigány, Kérték, hogy intézkedjek, csináljak valamit. Azt mondtam nekik: nézzétek, ti arra hivatkoztok, hogy kisebbség vagytok, és nagyon sokszor hivatkoztok erre. Hát felejtsétek el végre ezt, mert ti magyar állampolgárok vagytok, ugyanúgy, mint én. Miért járna nektek több jog és kevesebb kötelesség, mint ami nekem? Állampolgárként valamennyiünknek tisztelnünk kell a törvényt. Ha viszont ti nem tisztelitek, csak azért, mert ti kisebbség vagytok, akkor vállaljátok érte a felelősséget. Egy szabad ország nem attól szabad, hogy az emberek azt csinálnak, amit akarnak, mert ez anarchiához vezet. Hanem attól, hogy tudják, mit szabad tenniük, s nem viszik félre, nem teszik tönkre a demokráciát. Engem is leszavaznak — A gyakorlatban hogyan működik a demokrácia az ötvenhatosok körében? — Van egy társaságunk, nevezhetjük tanácsadó testületnek is, amelyben megvitatjuk a dolgokat. És amiben megállapodunk, megegyezünk, azt én, mint egy diktátor hajtom végre. A lényeg az, hogy egy közös, többségi akaratot érvényesítek és abból nem engedek. Szerintem ez az igazi demokrácia.-—Egy ilyen világtalálkozón 'elhangozhatnak egymással szembenálló vélemények, kialakulhatnak éles viták. — Legyenek is! Egészséges viták nélkül minden mozgalom elfárad, elsorvad. Nem a vélemények ütköztetése, a viták ellen szólok. Gyakran előfordul, hogy engem is leszavaznak. Elfogadom, mert tudom, hogy olyanok szavaztak le, akiknek az ítélőképességében megbízom. Ebben az értelemben vagyok demokrata. — A világtalálkozó keretében történelmi konferenciát is tartanak. Hol? — A Kereszténydemokrata Néppárt budai székházinak a nagytermében. Ezenkívül több megemlékezést, koszorúzást tartunk. — Várható-e, hogy ezen a történelmi konferencián megszólalnak azok a történészek, akik korábban — mivel nem voltak marxisták —- kevésbé hallathatták .a hangúkat, de akik fel akarják tárni a történelmi igazságot? — Hiteles, jeles előadókat várunk, mint például Für Lajost, Szabó Györgyöt és Tempfli püspököt. De várjuk Bánkuti Gézát is, aki annak idején Széna téri srác volt. — Vajon a sajtó jelentős része illő módon, tárgyilagosan fog tájékoztatni az eseményről, illetve személy szerint önről? — Ami engem illet, írhatnak bármit, akik ismernek, jól tudják, hogy nálam békésebb, békeszere- tőbb ember kevés van. Sokan szememre vetik, hogy időnként meghatódom és sírok. Igen, de csak akkor, ha a bajtársaimról vagy a hazámról van szó. Akikért én a könnyeimet ejtem, azok megérdemlik az egész nemzet könnyeit. És senki ne értse félre ezeket a könnyeket, mert nem a gyengeségemet, hanem éppen ellenkezőleg, a keménységemet jelentik. Kemény vagyok, és az elveimért hajlandó lennék meghalni is. Itt negyven éven át beleverték a félelmet a magyar népbe. Itt az ideje, hogy megszabaduljon a magyarság ettől a félelemtől, és azok kezdjenek el félni, akik rettegésben tartottak másokat. Amikor majd ők elkezdenek félni, akkor győz a forradalom. Sajnos három év után sem jutottunk el odáig, hogy ezek az elvtársak féljenek. Sőt ahogy múlik az idő, egyre jobban felbátorodnak, mert látják, hogy senki nem néz a körmükre. Egyesíteni a nemzetet — Nem gondolja, hogy az a kommunista, aki fél és emiatt a föld alá kényszerül, veszélyesebb annál, aki békében élhet? — Én nem az egyszerű párttagokról beszélek, hanem azokról, akik tisztességtelenül megszedték magukat, akik főbenjáró bűnöket követtek el. Azoknak kellene félniük. Az egyszerű, volt párttagoknak nincs rá okuk, ha rendes emberek voltak. — Az ’56-os Magyarok Világszövetsége nem párt, és a világtalálkozóval meginduló mozgalom nem kötődik politikai pártokhoz. Vagyis a választások révén megszerezhető hatalommal sem most, sem később nem rendelkezik. Nem okoz ez majd olyan dilemmát, mint ami az MDF-ben volt tapasztalható a párttá alakulás időszakában? — Amíg én vagyok az ’56-os Magyarok Világszövetségének az elnöke, addig nem. A forradalom idején a politikai szivárvány minden árnyalatát meg lehetet találni a barikád innenső oldalán. Nem számított, ki milyen párttal szimpatizál. Ha mi most valamilyen párthoz csatlakoznánk, vagy egy új pártot hoznánk létre, akkor éppen az ötvenhatos eszméinket adnánk fel és tagadnánk meg. A mi célunk a nemzet egyesítése, A pártok felszeletelik, feldarabolják a nemzetet. Nekünk ezeket a szeleteket kell egymás mellé illesztenünk. Nincsenek politikai ambícióink. A mi tagjaink az egész nemzetért aggódnak, s nem egyes pártokért.