Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-25 / 197. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. AUGUSZTUS 25.. SZERDA Kóspallag felé Kismarosnál kell jobbra kanyarodni a szobi vasútvonal hídja alatt. A hétvé­gi nyaralók után a törökmezői fennsík szépsége tárul az utas elé. Távolról magas hegyek pi­ramis csúcsai lebegnek. Aztán Kóspallagig és még tovább, lombos erdő fái alkotnak sorfa­lat a kanyargós út két oldalán. Minden és mindenki a termé­szettel, annak vonzásával áll itt kapcsolatban. A kiránduló óhatatlanul arra gondol a falu­ig tartó autóúton: Csakis a pi­henés, vendégfogadás központ­ja lehetne ez a táj, ebből élhet­nének meg jól az emberek. Hisz aki egyszer itt járt, vissza­kívánkozik, másnak is mesél a hegy magasára települt község­ről. A természet vonzásában A kóspallagi horgásztó majd­nem félúton található a község és a főútvonal között. Csak be kell kanyarodni a partjára, s máris leshetjük, hogy lesz ka­pásuk az ötszáz forintos napi jegyért kitelepült pecásoknak, akik 50-60 méterre is belódít­ják a zsinór végére erősített horgot. Állunk az erdő övezte víztükör fölött. Odalent a parti növényzet közül közömbösen pislákol felénk egy jól megter­mett kecskebéka, mintha ő is a horgászok eredményére lenne kíváncsi. Aztán egyszercsak hopp, rezdül a parti fűszál. Ő már megszerezte a zsákmányt. Szájában fehér pillangóval má­szik vissza, a víz közelébe. Emberi gyöngeség, hogy mindenütt a természetet szeret­nénk megháborítani. Ide is ke­cses kis faházakat képzelünk, melyekben mélyen átaludt éj­szaka után ébredünk, aztán nagy sétákat teszünk az erdőn, mélyet szippantva a friss leve­gőből, csodálva a kora reggel lombokon átszűrt fényeit. Télen is csodálatos ez a nagy erdőrengeteg, s különös történeteket mesélnek olykor dám kis négylábúak szolgáltat­ják. A falusi üdültetésnek való­ban eredeti helyszíne lehetne Kóspallag, csak kérdés, meny­nyire hajlamosak az emberek idegent engedni a házukba, ki­szolgálni a vendégeket, életfor­mát váltani egy megszokott másik után. A Börzsöny más falvaiban szerzett tapasztalat, hogy ezt egy bizonyos korban már nem szívesen teszik meg. Ám, ha mégis, úgy a feltételek­ről kellene gondoskodni a főút­vonaltól 15 kilométerre, maga­san a vidék fölött. Ahonnét ha télen csúszósra fagy a külön­ben jó minőségi betonút, s kés­nek a közúti igazgatóság szóró- kocsijai, egy ideig nem köny- nyű lejutni Kismarosig, Verő­céig. Pedig vagy tizenöt évig ez utóbbi település iskolájába jártak a kóspallagi gyerekek a negyedik osztályos koruk után. Ezen csak tavaly tudott változtatni a helyi önkormány­zat, miután újra kivívták a falu önállóságát. A tanácsi korszak központosítási törekvései ide­jén ugyanis Verőcén, vagy ahogy akkor nevezték, Verőce­maroson volt a közös tanács, Kismaros. Kóspallag és Szoko- -lya lakóinak jelentős hátrányá­ra. Ha valahol, akkor itt aztán nagyon kellene a telefon is, de egyelőre igen rövid a tulajdo­nosok listája. Most várják a változást, ha a Börzsöny Com Rt. ígérete szerint egy-két éven belül megkapják állomá­saikat az igénylők. Igaz, nem 15 ezer forintért, ahogy a Mű­szertechnika Rt. ígérte a Bör­zsöny Com-nak, hanem 30 ezerért, ahogy most a HTCC. nevű amerikai—magyar cég ígéri. A Börzsöny szerelmese Vendéglátó falunak vendéglő is kellene, meg szálloda, de a korábbi években népszerű, a község közelében épült kisinó­tok láttán attól tartanak, hogy egyszer úgy járnak, mint a nagybörzsönyiek, akiket fakép­nél hagyott a boltos. Maga mö­gött felejtve a bezárt épületet, napokig a polgármesteri hiva­talban árulták utána a tejet, meg a kenyeret. Más dolgokban viszont vál­tozott az élet, s a jövő iránti bizalom jele az a sok szép új ház is, amely az elmúlt évek­ben nőtt ki a dombok olda­lán, ablakaival mély völgyre, távol kéklő csúcsokra figyel­ve. Sok közülük Lépő' Géza építészmérnök tervei szerint épült, aki ugyan budapesti ember, -de legtöbbet idekint tartózkodik a hétvégi házá­ban. A Börzsöny szerelmesé­nek vallja magát, s az elmúlt 25 év alatt élete egyharmadát töltötte itt — mondja. A kő­Az utóbbi egy-két évben több mint egy tucat ház épült nép. Ma már betonút vezet le a hegyről, de régen, ha az utat feláztatták az őszi esők, elszigetelődött a község. Ha valaki beteg lett, szalmát tet­tek a kocsiderékba, arra fek­tetve szállították le az orvos­Nemrég felújították a községházát is azok az erdészeti munkások is, akikkel egyszer vadetetésre indultam a havas ágak sűrűjé­be. Az egyik ház udvarából al­kalmasint eltűnt az apadisznó, de nem keresték, mert tudták, hogy gáláns kalandra indult. Ha majd kimulatja magát a vaddisznólányok között, béké­ben hazatér. Utjának bizonyíté­kait tavasszal fickándozó vi­ci turistaház ajtaja most zárva, hiába kopogtat a csalódott háti­zsákos. Áz egyetlen, szövetke­zeti ABC-áruházban pedig a magas bérleti díjakra panasz­kodik a kereskedő, meg arra, hogy a szobi Afész leromlott ál­lapotban tartja az épületet, el­használtak a berendezések, ez­zel szemben kicsi a forgalom. Az üzletben válogató vevők e panaszok hallatán, az állapo­: Nemcsak a helybéliek kedvenc horgászvize a Kilátó-tó míves mester Klein Gyula bá­csi már idős ember, de még manapság is gyakran veszi kézbe a malteroskanalat. Kós­pallag arculatán sokat simítot­tak az ő kezei olyan nagy sze­retettel, mint ahogy beszél a szülőfalujáról: — Mert olyan az, amilyen. Igaz, hogy régen nehezebb volt itt az élet, de én nem mentem volna másho­vá. Itt akartam élni ezen a tá­jon, ezek között az emberek között. Kóspallag mai élete és gondjai, reményei csak múlt­jának ismeretében érthetők meg. A falutörténet szerint a XVIII. századig „a Torony- allya"-nak nevezett területen álló pálos kolostor a mária- nosztrai. konvent alá tarto­zott. Az épület maradványai ekkor még léteztek. A viseg­rádi koronabirtokhoz tartozó területen létesült község kör­zetének elszakítása miatt et­től a századtól kezdve tilta­koznak többszöris Hont me­gyénél a nosztrai pálosok. 1766-ban 42 családról, 1828-ban 84 kóspallagi ház­ról tud a krónika. A római katolikus plébáni­án a nagy vendégszeretettel fogadó Pálvölgyi Erzsébet, Pálvölgyi József plébános nő­vére megyarázza: — A palla- gon legeltették a kosokat. Azért volt először a helység neve Kóspallag, aztán módo­sult Kóspallagra. Német és szlovák nemzetiségieket tele­pítettek erre a helyre, a szlo­vákok maradtak többségben, de közülük is inkább az idő­sek beszélik már őseik nyel­vét. Nagyon nehezen élt ez a hoz. Legtöbben az erdőből él­tek. Az összegyűjtött hangya­tojásokat pörkölve szállítot­ták a budapesti állatkert egzo­tikus madarainak. Sétabotnak vágták a somfát, gombát vit­tek a környező piacokra. Ma már tanult emberek is lakják a falut, értelmiségiek kerül­tek el innét más környékre is. — Kóspallagnak most 759 la­kója van, pedig 1973-ban még 1 ezer 430 volt — sóhajtja el Csiz­madia Vilmos polgármester, mindjárt megvilágítva az ok okozati összefüggéseket is. Alacsony bérek Az iskolaközpontosítással anna­kidején elkerültek a pedagógu­sok. A jól működő 180 tagú szakszövetkezetet megszüntet­ték. Először a szobi, aztán meg a gödi mamut termelőszövetke­zettel egyesítették megyei pa­rancsra. Volt két tsz melléküzem- ág, ahol sokan dolgozhattak. Egyik az ikladi műszergyámak dolgozó tekercselőüzem, amit vállalkozónak adtak el a gödiek, s csak most kezd újra éledezni. A másik üzem a váci Híradás- technikának, meg a dunakeszi járműjavítónak szállított, s így a helybeli asszonyoknak nem kel­lett eljárniuk a községből. Most viszont az állandó lakosok 12-13 százaléka, az aktív korú­ak 30 százaléka munkanélküli. A közmunkáért havi 12 ezer fo­rintot tudnánk fizetni, de ezért a munkanélküliek sem akarnak dolgozni. Mint ahogy a volt ala­Hancsovszki János felvételei gi gazdaság területén is alkal­maztak volna a nyáron 40-50 embert, de csak 10-15 ezer fo­rint havi jövedelemért, s erre a megszólítottak dacosan nemet intettek. Ez a helyzet ma, s mi lesz hol­nap? A szerény költségvetés­ből, a kisközség önkormányzata nem javíthat a szociális helyze­ten, hiszen a 16 millió forintos évi költségvetés csak a műkö­désre elég, meg községi alkal­mazottak bérére, iskolára, orvo­si rendelőre. Újabban gyógy­szertárra, ami itt nagy szó. Nem kell már buszra ülni, ha valamit receptre ír fel az orvos. Az ilyen gondok ellenére él és virágzik ez a falu. Hamaro­san húsz igen olcsó, vízzel, vil­lannyal ellátott telket parcelláz­nak a Deák Ferenc utcában. A fában gazdag környék olcsó tü­zelőanyag kínálata ellenére is gondolkoznak a Prímagáz cég ajánlatán. Esetleg tartályos gáz­fűtést szereltetnének be sok ház­tartásban. — Rajtunk a sor, hogy vissza­állítsuk Kóspallag rangját — hangoztatja Klein Gyula bácsi, ő és vele sokan mások, bíznak benne, hogy ez sikerül. Kovács T. István Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata A kóspallagi római katolikus Mária-temp- lom története a XVIII. században kezdődött el, amikor Nagymaros leányegyháza 1777-ben önálló plébániát kapott. A temp­lom építésével sokáig foglalkoztak. 1788-ban és 1801-ben közölték a Magyar Kamarával, hogy Kóspallagon szűk és ned­ves parasztházat használnak, mint szükség­templomot és egyben plébániát. Beküldték ugyan a Landes-Bau-Direktionhoz Hacker F. X. ácsmester és Olsner A. J. kó'mívesmes- ter 1788-ban készített terveit és költségveté­sét, ám azokat nem tartották jónak, új terve­ket ígértek, aztán maradt minden az akták között. 1792-ben a király az egész építke­zést elhalasztotta jobb időkre. Végül 1805-ben mégis felépült a templom, a koráb­bi tervek felhasználásával. így alakult ki a mai tornyos, egyhajós, későbarokk temp­lom, klasszicizáló részletformákkal. A falu felső végén, kissé dombos helyen áll. Közép­ső bejárata egyszerű ajtó, felette szemöldök- párkány-kiképzéssel, feljebb szegmentíves ablakkal, falbemélyedéssel. A nyugodt térha­tású templombelsőben a barokk formái érvé­nyesülnek. Az 1800 körül készült főoltárkép Mária mennybemenetelét ábrázolja. A szó­szék szögletes, kalasszicizáló formájú. A sekrestyében Nepomuki Szent János alakja látható egy képen. A község lakóiban erősen él az a hit, hogy a mostani templomnak volt elődje, amely leégett. Feltehető, hogy ez a hiedelem a ma már csak térképen látható régi kápolná­ra vonatkozik, ami úgy tűnik, hogy már a XVIII. század végén sem állt. Egyesek sze­rint a harangok is onnan valók, s ezt bizo­nyítja az öntésük évszáma. A magaslatra épült templom környékét nemrég a helyi önkormányzat támfalakkal erősítette meg, s emelte ki, ami által még in­kább uralja a környéket az impozáns épület. K. T. I. Kóspallag múltja és jövője Mégis virágzik a falu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom