Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-24 / 196. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP DOKUMENTUM 1993. AUGUSZTUS 24.. KEDD Katonai pályafutás váll-lapcserékkel (Folytatás a 13. oldalról) H S. önvallomása és . személyi adatlapja arról tudósít, hogy az elemi iskola elvégzése után szabómesterséget tanult. A második világháború után a rendőrség kötelékébe került, előbb a pestszentlőrinci, majd a Bihar megyei kapitányság vezetője lett. Eléggé összefüggéstelen önéletrajza alapján a rendőrségtől saját kérésére szerelt le. Mint írja: ’’...leszerelésemet azért kértem, mert nem kaptam megfelelő munkakört”. Néhány hónapos pártmunkálkodás után 1948 novemberében mint ..pártkáder" bevonult a hadseregbe és a törzstiszti tanfolyam (5 hónap) elvégzése után 1949. április I-jén alezredessé léptették elő és kinevezték az 1. lövészezred parancsnokának, majd öt hónap múltán a 12. lövészhadosztály parancsnoka lett. 1950. március 15-én már ezredes és alighogy felrakta csillagait, május 23-án tábornoki váll-lapra cserélte és mesterségéből eredően piros lampaszt biggyesztett a nadrágjára. A magas rendfokozathoz magas beosztás is dukált, kinevezték hadtestparancsnoknak, majd — az addigi szokásoknak megfelelően — 5-6 hónap eltelte után ismét új beosztást kapott. Ebben az időben az a szokás járta, ha valakitől alkalmatlansága miatt meg akartak szabadulni, agyba-főbe dicsérték és így az illetőtől „megszabadultak”, mert vagy magasabb képesítést adó akadémiára küldték vagy magasabb beosztásba helyezték. Utóbbinál a „káderlap” is meghatározó volt, jelen esetünkben fivére a minisztertanács elnökhelyetteseként tevékenykedett az ország „gondjai” felett. Munkájának elismeréseként (—) 1950, 1951. 1952-ben kitüntették a Magyar Népköztársaság Érdemrend V., V., IV., fokozatával, amit bizonyára fivérének köszönhet. A párthű családi kapcsolat oda vezetett, hogy az a H. S., aki csak képeken, na és az égbolton látott repülőgépet, egyik napról a másikra átvette kinevezését és munkakörét, mint az MN légierő parancsnoka látta el. Miután új beosztásakor a légierőnél uralkodó fegyelmezetlenség és kiképzési hiányosság felszámolására hívták fel a figyelmét, úgy nyilatkozott, hogy rövid tájékozódást követően a hibákat gyökereiben kiirtja. Igaz, hogy különösen a fegyelemmel sok probléma volt a „vagabund” repülőknél, de H. S. uralkodása idején sajnálatosan több lett a repülő- esemény, a légikatasztrófa, romlott a légtérvédelem és a korábbi hibák, hiányosságok fokozódtak. Négy év- telt el, mire megelégelték a vezetéstől idegen fejetlenséget. H. S.-t 1955 áprilisában leváltották, és alacsonyabb beosztásba helyezték. Igaz, hogy összfegyver- nemi ismeretei még a zászlóalj-parancsnoki szintet sem érték el, új beosztása: hadtesttörzsfőnök. Tíz hónapig keserítette beosztottjai életét, nap mint nap tanúbizonyságát téve annak, hogy a fegyvernemek feladatairól, alkalmazásukról fogalma nem volt. A beosztottak fölött csak a tábornoki váll-lappal tudott uralkodni. ravasz, időnként hízelgő modora mögött nagymérvű gonoszság, kegyetlenség húzódott meg. A légierőt négy évig keserítő kommunista tábornok, mint az adatlapján olvasható: „...november első napjaiban levelet írt Maiéter Pál honvédelmi miniszterhelyettesnek, s abban közölte, hogy mint régi kulák család tagja, mindig szemben állt a rendszerrel. Felajánlotta szolgálatait Maiéternek, kérte, helyezze olyan beosztásba, ahol bizonyíthatja igaz forradalmisá- gát.” Megismeréséhez tudnunk kell — mint később kiderült —, hogy párttagsági könyvét huszonvalahá- nyadikán elégette, nehogy az ellenforradalmárok kezébe jusson. De tudnunk kell azt is, hogy november 6-án a fegyveres erők miniszterétől kért olyan beosztást, amivel segíteni tudja a meglévő ellenforradalmárok felszámolását. Ezt követően kinevezték Nógrád megye kormánybiztosának. A salgótarjáni sortűz idején ő a teljhatalmú elvtárs. Érdemei elismeréseként a fegyveres erők minisztere 020. számú parancsában (1957. február I I.) kinevezte a Magyar Néphadsereg hadtápfőnökének. A kaméleonkategóriában előkelő helyre került H. S. 1957. június 3-án színvallásra kényszerült, amikor beadványában így írt: „...a Párt bizalmát elvesztettem, kérem a hadseregből való leszerelésemet. Egyben a fenti indokra való tekintettel a Néphadseregben szerzett rendfokozatomról lemondok" A NET egy hét múltán lefokozta honvéddé. H. S. beadványával megelőzte azt, ami úgyis bekövetkezett volna, hiszen másként fest az, hogy ő kérte és másként ha „kirúgják” és lefokozzák. Ilyen önkritikus megnyilatkozásai korábbi felelősségre vonások során is szerepet játszottak. Feltárt hibáinak elfogadásával, felelőtlen ígéreteivel sajnálatos, de hat éven át a felső vezetésben tengődött. Az olyan tények, amelyekből következtetéseket lehet levonni, érdemesek arra, hogy tudjunk róluk. * * * R. M. pályafutását képességei és alacsony képzettsége ellenére a tündöklés, felfelé ívelés jellemzi, Az elemi iskola 6. osztályának elvégzése után tetőfedőnek készült, majd segédmunkás, végül hengerész lett. 1948 szeptemberében az üzemi pártbizottság döntését követően bevonul a hadseregbe, elvégzi az öt hónapos alosztály-parancsnoki tanfolyamot, majd századosi rendfokozattal kinevezik az Esztergomban állomásozó páncélos hadosztály anyagi osztályvezető helyettesének. 1949. október 1-jétől harckocsizó zászlóaljparancsnok. 1950. május elsején soron kívül őrnaggyá léptették elő, augusztusban különleges tanfolyamra, majd a Szovjetunióba vezényelték. Innen visszatérve 1952. február 9-én*etőlép- tették alezredessé, s kinevezték a gépkocsizó lövészhadosztály parancsnokává, majd fél év múltán ezredes és a II. gépesített hadtest parancsnoka lett. 1953-tól 18 éven át, szolgálati beosztásának -ellátása mellett a rétsági járás országgyűlési képviselője, 1954-ben Budapest Helyőrség parancsnoka. 1955—56-ban a Vo- rosilov Akadémián tanult. 1957 januárjától az MN páncélos és gépjármű csoportfőnöke. 1958. április 4-én előléptették vezérőrnaggyá és kinevezték az MN hadtápfőnökének, ahol 11 éven át teljesített szolgálatot. 1959-ben közepes eredménnyel vizsgát tett a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia levelező tagozatának anyagából. Tagja a Parlament Honvédelmi Bizottságának, 1963-tól titkára. Annak ellenére, hogy minősítésében mindenkor szerepelt: „...fokozott gondot fordítson általános műveltsége növelésére”, katonai pályájának utolsó hat évét Moszkvában töltötte mint katonai és légügyi attasé. Tizenhét kitüntetés birtokában vonult nyugállományba. A Zrínyi Katonai Kiadó visszaemlékezését megjelentette, amely példaértékű lenne, ha valóságtartalmát nem polírozták volna több helyen a valótlanságig. R. M. rendfokozataihoz és beosztásaihoz finoman fogalmazva könnyűnek találtatott. * * * B. I. az elemi iskola hat osztályát végezte el. Foglalkozása villamoskalauz. 1944 decemberében bombaszilánktól sebesült és a bal szemére megvakult, amit üvegszemmel pótoltak. Katonai iskolát, tanfolyamot nem végzett. A villamos művektől káderként vonult be a kommunista párt küldötteként. Első rendfokozata (1949. június 1.) ezredes, beosztása az országos légvédelem parancsnok-helyettese, majd néhány hónap múltán parancsnoka. 1950. május 23-án vezérőrnagy, november 7-től altábornagy és vezérkari főnök. Alig viselte másfél évig az egyenruhát, elérte a legmagasabb katonai beosztást a szovjet tanácsadók bábfigurájaként. 1953. július 4-én vezérezredessé és honvédelmi miniszterré nevezték ki. Katonai ismereteinek hiányáról, önállótlansá- gáról az 1956-os forradalom során tett tanúbizonyságot. O któber 28-án a belügyminiszterrel és családtagjaikkal Moszkvába evakuálták. Ez egyben azt is jelentette, hogy hatalmától megfosztva házi őrizetbe került, bár november 4-én Kádárral visszatérve még Szolnokon téblábolt. Az akaratától idegen moszkvai „száműzetést” mi sem bizonyítja jobban, mint az 1957. május 12-én kelt levél — korábban beosztott tábomoktársának írta —, amelyben az alábbi kérdések is olvashatók: „...Mi a jogi helyzetem a hds-el kapcsolatban? Tartalékállományba, szolgálaton kívüli állományba stb. vagy s mióta?” Arról is ír, hogy 1953-ban a Wouri gyakorlaton Malenkovtól személyre szóló gépkocsit kapott, amit A—212 rendszámmal a HM-garázsban tárol. Szeretné, ha a HM ezt a gépkocsit megvenné, és az értékét hazajövetele után, vagy amennyiben a feleségének szüksége van pénzre, kifizetnék. (A feleségét ekkor engedték visszatérni!) Tanulságos lenne tudni, hogy B. I. viszonzásul mit ajándékozott államköltségen!? Hazatérte után egykori vállalatánál balesetvédelmi felelősként dolgozott. 1958-ban kizárták az MSZMP-ből, 1959. február 13-án az Elnöki Tanács megfosztotta rendfokozatától, így lett tartalékos honvéd. * * *' Lássunk egy példát a katonai igazságszolgáltatás táborából. K. P. Mátranovákon született, napszámos család gyermekeként. Az akkor kötelezően előírt 6 elemi iskolát az 5. osztály elvégzése után bányamunkával váltotta fel. Önéletrajzában bányásznak minősíti önmagát, párt- és hitvallása szerint egy új rendszer létrehozásán fáradozott. 1950-ben a párt küldöttjeként a hadseregbe került „ítélethozóként”. Alighogy elvégezte a 6 hónapos hadbírói tanfolyamot, a Budapesti Katonai Ügyészség ügyésze lett, majd rövid idő múltán a Katonai Főügyészség főügyésze, a HM igazságügyi csoportfőnöke. A beosztás rendfokozati előrelépéssel párosult, hiszen az 1950. október 15-én főhadnagyi rendfokozattal induló K. P. 1951 -ben százados, 1952-ben őrnagy. 1953. áprilisában alezredes, augusztus 20-án ezredes lett. Párthűségét hirdetve, de alulképzettségét „felismerve” gyakran kijelentette: ameny- nyiben alkalmatlannak találják, visszamegy bányásznak! K. P. nem volt egyedül — 1945 és 1980 között —, aki jogi végzettség nélkül a felső vagy legfelsőbb fokon a jogra történő utalással jogtalanul ítélkezett vagy ítélkeztetett. A soksok elmarasztalásra utaló ismeret között említésre méltó, hogy nyugdíjaztatását — kevéssel — megelőzően papíron jogi végzettséget szerzett. Nyugdíjazását követően 65. születésnapján a honvédelmi miniszter díszkarddal jutalmazta. * * * A katonai oktatási intézmények vezetői 1949-et követően ugyancsak nem sorolhatók a katonai elit táborába. Lássunk egy példát. K. V. 1933-ban fejezte be az 5. elemi iskolát. Önéletrajzában foglalkozásaként a hegesztő és üvegfúvó szakma váltakozik. 1948 őszén a párt sugallatára bevonult a hadsereg 6 hónapos törzstiszti tanfolyamára, ahol 1949. május 1-jén őrnagyi rendfokozattal avatták, és kinevezték a III. hadtest tüzérparancsnokának (!). 1951—57 között a Kossuth Tüzér Tiszti Iskola parancsnoka (!). 1951-ben alezredes, 1952. április 4-én ezredes. 1963. április 4-én tábornok lett, beosztását tekintve az Országos Légvédelmi Parancsnokság parancsnokhelyettese. Ez volt katonai pályafutásának — érdemtelen — csúcsa, hiszen ezt követően az Egyesített Tiszti Iskolán beosztott tiszt, majd a Katonai Műszaki Főiskolán törzsfőnöki megnevezéssel őrmester szintű beosztást látott el. Ő volt az a tábornok, aki az iskolaudvaron eldobált cigarettavégek ösz- szeszedésén túl egyik miniszteri szemlét megelőzően intézkedett, hogy az ősz- behajló — bámuló — fák leveleit zöldre fessék, a megújuló élet jelképeként. A tábornok 12 kitüntetés, köztük a Magyar Népköz- társaság Érdemrend V. fokozata, Vörös Csillag Érdemrend, Munkás—Paraszt Hatalomért Emlékérem birtokosaként vonult nyugállományba. * * * P éldáink befejezéseként vessünk néhány pillantást K. K. karrierjére. Azon kevesek egyike, akiknek az önéletrajzát Szigorúan titkos! minősítéssel látták el. Négy elemi és négy polgári iskola elvégzése után vasesztergályos-segéd lett. Tanmesébe illő életútjáról csak annyit, hogy közel egy évig volt a keleti fronton, és őrvezetőként fejezte be a régi hadseregbeni pályafutását. 1949. május 15-én pártmunkásként bevonult, és azonnal századosi rendfokozatot kapott. Első beosztása pártépítési instruktor, néhány hónap múltán a Honvéd Vezérkar Híradó Csoportfőnökség politikai osztályvezetője lett. 1950. április 1-jén őrnagy és a Pécsett állomásozó hadosztály parancsnokának politikai helyettese. Ugyanezen évben októberben alezredes, novemberben ezredes. 1951. január 1-jén kinevezték a katonai elhárítás ÁVH-főosztály vezetőjének. 1953-tól az országos rendőrkapitány operatív helyettese. Ezt követően a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség elnöke, az Egyesített Tiszti Iskola tanfolyamparancsnoka, a Politikai Főcsoportfőnökség szervezési csoportfőnöke. 1957-ben pártösztöndíjasként felvételt nyert a Műszaki Egyetem nappali tagozatára. Amint írta: ......A tanulás nem volt könynyű, a feladattal nem tudtam megbirkózni, mert matematikában, fizikában, ábrázoló geometriában kevés előképzettséggel rendelkeztem. Ezért december elején kértem pártunk KB- ának titkárságát, hogy járuljon hozzá felmentésemhez. Egyben kértem, a HM-elvtársat, hogy engedélyezze a ZMKA elvégzését, mert katonai szakmai képzettségem is gyenge volt...” A ZMKA elvégzése után a politikai főcsoportfőnök szervezési helyettese lett. 1961. augusztus 1 -jén vezérőrnaggyá léptették elő, és kinevezték az 5. hadseregparancsnok politikai helyettesévé. 1965-ben vezénylik a Szovjetunióba vezérkari akadémiára. visszatérése utána a hadseregparancsnok első helyettese, 2 év múltán a kiképzési főcsoportfőnök tanintézeti (tisztiiskolákat felügyelő) helyettese, majd tiszti, tiszthelyettesi kiképzési csoportfőnök nyugdíjazásáig. Szolgálati ideje során 15 alkalommal részesült kitüntetésben. Az a K. K., akit egy év alatt háromszor előléptettek, majd tábornokká kineveztek 1968-ban így minősíti önmagát: „...A parancsnoki képességem még nem alakult ki, helyzetfelismerésem — szerintem — egy kicsit lassú vagy legalábbis nem gyors. Szeretem a dolgokat, jelenségeket meggondolni, gondolkodni rajtuk. Ezután már jönnek az ötletek, módszerek, gondolatok...” És ezután az említett példákhoz már kommentár sem szükségeltetik. Dr. Csendes László
