Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-24 / 196. szám
8 PEST MEGYE1 HÍRLAP SZÁRSZÓ 1993. AUGUSZTUS 24., KEDD Nyújtsunk békejobbot egymásnak (Folytatás az. I. oldalról) Az utóbbi évtizedekben az egész ország Ormánsággá változott — utalt a népességfogyás kínzó tragédiájára Hegedűs Lóránt püspök a következő előadásban. Rémisztő, de reális képet rajzolt: ha a mostani tendencia folytatódik, néhány évtizeden belül több millióval fogy az ország lakossága. Ezt a szomorú tényt tudatosítani kell a lakosságban, s mindent meg kell tenni a folyamat megfordítására. Szükség van a szociálpolitika újragondolására, ugyanis megengedhetetlen, hogy a nagycsaládosok nagy része a létminimum alatt él — szögezte le a püspök. Délután sajtótájékoztatót tartottak a Hit és Felelősség konferencia vezetői, illetve szervezői. Lapunk kérdésére Öegedűs Lóránt püspök, illetve Czine Mihály, az egyház világi vezetője, egybehangzóan megerősítette, hogy az egyházi, illetve a Püski Sándor által szervezett konferenciákat azért tartják külön, mert az egyház nem kíván napi politikai kérdések megtárgyalásában részt vállalni. Tévedés volna tehát azt hinni, hogy a két konferenciát a nézetkülönbségek miatt tartják külön. Ugyancsak lapunk kérdésére válaszolva vázolta Tőkés László püspök az erdélyi református papság hozzáállását a feladataikhoz. Sajnos az utóbbi időkben mintegy ötven lelkipásztor vándorolt ki Erdélyből — mondotta. Ezt a folyamatot úgy kívánják megállítani, hogy csak az erdélyi egyház vezetésének ajánlásával vesz át a magyar református egyház erdélyi lelkészt szolgálatra. A sajtótájékoztató végén Tőkés László leszögezte, hogy ő személy szerint nem ért egyet azzal, hogy Antall József miniszterelnököt nem hívták meg a konferenciára. Hegedűs Lóránt ehhez hozzátette, hogy a miniszterelnök a napokban megerősítette: a református egyház, illetve a kormány kapcsolata az ő távol- maradása ellenére, zavartalan. H. P. Az ötvenedik évforduló zászlaja A hallgatóság soraiban (az utolsó előtti sorban ülők balról jobbra) Fábián Gyula és Fekete Gyula írók Hancsovszki János felvételei Néhány arc a meghívottak közül: Albert Gábor író, szocio- Balczó András olimpiai baj- lógus nokunk Czine Mihály író, egyetemi tanár Egy mai fényképről az 50 évvel ezelőtti szárszói találkozó résztvevője: Püski Sándor. Mellette felesége, s Pozsgay Imre, a Nemzeti Demokrata Szövetség elnöke Szószék a mélyben stentisztelet a Nap alatt. A hét ágra tűzó' napsütésben. Szárszón. Ezekkel a gondolatokkal léptem át a szentélyküszöböt tegnap délelőtt, az odasereg- lők százaival egyetemben, istentiszteletre igyekezve, nehogy „behúzzák a harmadikat” — mármint a harmadik harangszót —, nehogy lemaradjunk Tőkés László különös megnyilatkozásairól... A különösséget fokozta az is, hogy az amfiteátrumszerű lelátó és az előtte — jobban mondva alatta — felmagasztosuló szószék inkább Isten házának klasszikus változatát, keresztyén- ség előtti architektúráját sejtették mibennünk, mintsem az eszméletünk korából ismertet. Isten tisztelete a tűző napsütésben. Szárszón. Valóban az volt, s ha ildomos ilyenkor kimondani: valamivel több is, hiszen az igehirdetést hallgatók serege csak túlzással nevezhető „egyházközösségnek”... Inkább az egy haza közösségéről kellene beszélni, az egy nép sorsáért aggódók és tenni akarók közösségéről, ahol nem az egyház, helyesebben: nem az egyetlen ház, hanem mindenekfelett az egyetlen és oszthatatlan (bár többször fölosztott) haza mindeneket átfogó harangjáról és harangzúgásáról esett szó. A párhuzam vonzkörében mozogva: arról a veszély- helyzetről, amely kapcsán a harang félreveréséről lenne illőbb beszélni. Tegnap Tőkés László — és a nyílt színi igehirdetés után szólók, különösen Hegedűs Lóránt püspök — azt a veszélyhelyzetet nevezte néven, amely miatt az idei Szárszó összeállt, amiért „ez a sokféle meghatározottságú magyar értelmiségi ide jölsere glett”. Mert veszélyhelyzetben vagyunk — fogalmazódott meg —, s a történelmi utak kereszteződésén, diktatúrák után és egy felsejlő, a magyarságtól idegen, új diktatúra előtt nem állhatunk meg, nem maradhatunk meg, ha el nem indítjuk „a magyar kultúra szabadság- harcát". A diktatúrák kétszer szoktak föltűnni a történelem színterén: első alkalommal tragikus kimenetelűek, másodszorra komédiába fúlnak. A magyarság jelenlegi állapota egy félig járt utat tükröz, tehát tragikomikus, amit egy Európában élő nemzet nem tűrhet. A helyzetünk tragikomikus voltára talán az az elhangzott mondat utal a legtalálóbban, mely szerint erkölcstelen dolog „a nép ellenében tenni a népért”. A tegnap kezdődött szárszói találkozó egy nép, egy nemzet önmagába — és jövőjébe — vetett hitét szeretné visszaadni, visszaszerezni. A hazát — a szellem magasában. A meginaradásunkért — erkölcsi és fizikai mivoltunkban. Csak ne kezdődött volna túl későn! Hiszen a szellemi hadiállapot már évek óta tart. Bágyoni Szabó István Sokan vagyunk, s cseppet sem gyöngék Azt szeretném, ha Szárszó hitemben erősítene meg. Szükség van rá, hiszen rádiós és televíziós beszélgetések hosz- szú sora sugallta és sugallja: nincs szükség itt nemzeti erőkre, főképpen azért, mert a liberális Európa mást kíván. És mondják: a nemzeti gondolkodás korszerűtlen, s próbálják azt szuggerálni belénk, hogy a nemzeti gondolat képviselői eleddig csak világháborúkat, vesztes forradalmakat hoztak nekünk. Nem igaz. Nemzeti gondolat az is, amit a tegnap délelőtti istentiszteleten Tőkés László kiemelt. Nevezetesen Kennedy elnöktől származik, aki szerint nem azt kell nézni, vajon mit kaphatunk, követelhetünk a hazától, hanem azt, hogy mit tehetünk érte, más szóval mit tehetünk le annak oltárára. Eddig — hétfő kora délután van — kitűnő a helyzet. Fó- nay Jenővel, Pong- rátz Gergellyel, Szervátiusz Tiborral válthattam szót, s látom, hallom, vannak itt odaátról erdélyi és tán kárpátaljai fiatalok. Ők — mint egyikük fogalmazott — fülelni jöttek. Adja Isten, hogy sok-sok tartalmas gondolat csípje őket fülön. Olyan gondolatok, amelyekre a nemzettudat épül. Jól tudom: sokan vannak itt, akikre bízvást számíthatunk, akiknek gondolataiból évekkel ezelőtt, és néhány hónapja is bátorítást, erőt meríthettünk. És meríthetünk most is. Ez a bátorítás nélkülözhetetlen. Kell, hogy időről időre ismétlődjék, hogy lássam: együtt vagyunk, tudjam: hitemben nem vagyok egyedül. Nem néhányunk csalárd játéka, hogy hiszünk a nemzeti gondolat erejében. Itt majd megint bebizonyosodik — harsogják bár ellenkezőjét a harsogók —, hogy sokan vagyunk, s cseppet sem gyónok’ (Vödrös)
