Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-23 / 195. szám

XXXVII. ÉVFOLYAM, 195. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. AUGUSZTUS 23., HÉTFŐ Először nem fővárosi csapat nyerte a bajnokságot / Tenisznagyhatalom született Erden Winkfield angol őrnagy sporttörténelmet írt. Ugyanis 1873-ban a walesi Nanta-Wlyében egy karácsonyi összejö­vetelen bemutatta Sphairistike névre keresztelt játékát, melynek átdolgozása után kezdetét vették a korszerű te­niszversenyek. Százhúsz év telt el azóta, és az érdi PÁRA férfi teniszcsapata szintén sporttörténeti pillanathoz érke­zett. Szárszó elé Az ötven évvel ezelőtti szárszói találkozó fényképeit néz­ve, elgondolkodik az ember. Eltűnődik a népben, nem­zetben gondolkodó értelmiség sorsán. Veres Péter gazdaemberhez illő „ünnepi” gúnyában (kalap, csizma, mellény, nyakig gombolt fehér ing), Sza­bó Pál, Nagy Ferenc, Nagy István öltönyben. Kovács Bé­la, Kodolányi János, Sinka István ingujjban, nadrágtar­tóval, Németh László vidéki tanítókéra emlékeztető egy­szerű öltözékben, László Gyula, Jócsik Lajos, Erdei Fe­renc, Darvas József rövid ujjú ingben, azután a fürdőru­hás képek (egy csónakban Szabédi László, Majláth Jo­lán, Püski Sándor és a többiek), meg a tanácskozás ké­pei a földön üldögélő, heverésző hallgatósággal. A ma­gyar szellemi élet ismert és kevésbé ismert alakjai való­ban földközelben, kerülve a konferenciák és a kongresz- szusok szertartásosságát, hivalkodó külsőségeit. Tanulságos képek ezek. Eszünkbe juttatják, hogy Szárszó legkiválóbb elméinek milyen teret nyitottak a há­ború utáni „új idők”. Miként emelkedtek fel a gyengébb lelkületűek, s deformálódtak felismerhetetlenné a politi­ka olvasztótégelyében, s miként szorultak félre, vonultak belső száműzetésbe a leghitelesebbek, a legnagyobb for­mátumúak. Ma mindezt tudjuk. És azt is, hogy ez a mai Szárszó nem az a Szárszó. Igaz, van még Futó Dezsőnk, László Gyulánk és Püski Sándorunk, de nincs Németh Lász­lónk, vagy ki hozzá fogható. S aki van, mit tehet? Hová épülhetnek be a gondolatai, a jó tanácsai? A közgondol­kodásnak, a politikai vezetés gondolkodásának milyen mélységébe, magasságába, hosszúságába és szélességé­be? Pedig akik most összegyűltek Szárszón, hisznek vala­miben, miként Németh László is hitt, amikor azt mond­ta: „sosem volt ilyen szép értelmiségi embernek lenni, mint ma. Csak az értelmiség hivatását ne felejtsék el. Ér­telmiségi foglalkozásukat föladhatják, válthatnak mun­kakönyvét, elmehetnek szőlőt kapálni, azt azonban tud- niok kell, hogy értelmiségi emberek, s ma az értelmiség a Noé bárkája. Benne ring mindaz a hagyomány, küz­dés, emlék, amit az izgalomba jött emberiség tán hajlan­dó volna föláldozni. S benne menti magát a Jövő nagy utópiája is: az osztályok valódi összeölelkezése — egy megtisztult értelmiségi kultúrában. ” Lámpása lesz-e ez az új Szárszó a jövőnek, egy meg­tisztult értelmiségi kultúrának? Bizakodjunk, és minden­esetre higgyünk benne. Bánó Attila Hétvégi konferencia Szárszón A keresztény magyarságnak több esélye van Kitűnő előadásoknak örülhettek az egybegyűltek a hétvégi bala- tonszárszói Hit és Felelősség című konferencián. Péntek dél­után Borbándi Gyula, a népi mozgalom és az emigráció történe­tének egyik legjobb ismerője beszélt Magyarország 1943-as helyzetéről. Részletesen ismertette Kállay Gyula miniszterelnök kapcsolatkeresését a szövetségesekkel. Ez természetesen jó takti­kai és diplomáciai érzéket kívánt, mivel a németek élénk figye­lemmel kísérték a miniszterelnök ez irányú tevékenységét. Nem is maradt titokban a kezdeményezés a náci hírszerzés előtt, ezért Berlin Kállavt kalandornak nevezte, s leváltását követelte. Ennek teljesítését Horthy Miklós kormányzó megtagadta. Bor­bándi Gyula leszögezte, hogy az ország katonai ereje és földraj­zi helyzete a Németországgal szembeni nyílt fellépést nem tette lehetővé. Ettől egyébként a külföldi zsidóság képviselői is óvták az országot. A legfőbb vezetés bölcsességének köszönhető, hogy a katasztrófa „csak” 1944-ben következett be. Két feszített tempó­jú alkotói évet zárt le Atilla — Isten kardja című rock­operájának elké­szültével Szörényi Levente. A zenedrá­máról szóló, A mé­lyen átérzett törté­nelmi sors című írá­sunk a lap 8. olda­lán olvasható. Habsburg Ottó felhívása Hazai kőrútjának utolsó állo­másáról, a Vas megyei Ve­lem községből felhívást inté­zett a magyarországi pártok vezetőihez és politikusaihoz Habsburg Ottó, az Európa Parlament képviselője, a Pán­európai Unió elnöke. Azt kér­te, hogy a választások előtti, hamarosan kezdődő pártren­dezvényeken minden kérdés­ben fokozott felelősséggel foglaljanak állást, de különö­sen vigyázzanak arra, hogy nyilatkozataik ne ártsanak az ország érdekeinek, ne válja­nak hátrányára olyan sorsdön­tő kérdések elintézésének, mint például az Európai Kö­zösséghez való csatlakozás. Külön felhívta a figyelmet a nemzetiségi és kisebbségi, va­lamint az antiszemitizmus kérdésének megfelelő kezelé­sére. Az utóbbiról szólva ki­emelte, hogy Magyarorszá­gon tízezreket mentettek meg a biztos haláltól annak idején. Parlament előtt A parlament rendkívüli nyári ülésszaka augusztus 30-án folytatódik, és ekkor megkez­di mandátumának lejártáig tartó utolsó törvényhozói sza­kaszát a jelenlegi Országgyű­lés. Az MTI parlamenti szer­kesztősége a frakciók egy- egy vezetőjét arra kérte: ösz- szegezze, hogy képviselőcso­portjuk az év hátralévő idő­szakában mit tart a legfonto­sabbnak a parlamenti munká­ban, s milyennek látja a két­harmados szavazattöbbséget igénylő előterjesztések elfo­gadási esélyét. — A KDNP elsősorban az elmaradt gazdasági törvé­nyek tárgyalására helyezi a hangsúlyt —jelentette ki Csá­pé Béla, a KDNP frakcióve­zetője. Ilyen az idei vagyon­politikai irányelv, amelyről a frakcióvezető sajnálkozva je­lentette ki, hogy még mindig nem született meg, és amely összefügg a keresztényde­mokraták által szintén igen fontosnak tartott privatizáció­val. (Folytatás a 3. odlalon) Az első osztályú felnőtt csa­patbajnokság rájátszásában az országos bajnoki címért, s egyben a Carrier kupáért az érdiek megállíthatatlanok vol­tak. De ne szaladjunk ennyi­re előre, mondhatnánk, ám a PÁRA csapatánál nemigen kell hosszú évekre visszame­nőleg taglalni a statisztiká­kat. Három éve alakult a sza- koszály Érden, Az első évben pedig máris egy bronzérem­mel „riogatták az ellenfele­ket. Mi más következhetne ezután, mint egy ezüst, vagy arany, gondolhatták a követ­kező szezonban, és a tavalyi második helyezéssel tovább araszoltak az érdiek a csúcs felé. Az elmúlt hétvégén már csak a folyamatosság kedvé­Szent István ünnepének más­napjára, szombatra is jutott kiemelkedő esemény a Tá- pió-vidéken: az alig több mint kétezer lelkes Tápiósá- gon a falu eddigi legnagyobb létesítményét, a közel har­mincmillió forintért felépített új tornatermet avatták fel. Dr. Samu János polgármes­ter megnyitójában emlékezte­tett rá: Tápióság életében ez az első igazi tornaterem. A ért is (bronz, ezüst, arany) először a Pécsi VTC-t kellett legyőzni a döntőbe kerülé­sért. A hat egyes után 4-2-re vezetett a PÁRA, s a három párosból már csak egyet kel­lett hoznia a fináléért. Biztos ami biztos alapon, az Érdiek mind a három pályán elmond­hatták, hogy párosán szép az élet. Ezzel a végeredmény 7-2, s mivel a másik ágon az MTK 5-4-re verte a rájátszás­nak helyet adó, tehát hazai pá­lyán játszó BSE-t, így a dön­tőbe PÁRA—MTK, míg a harmadik helyért Pécs—BSE „csúcstalálkozóra” került sor. A bronzért a BSE újabb 5-4-es fiaskója következett, ezzél a pécsiek zártak a dobo­gó harmadik fokán. Az említett sporttörténe­200-220 általános iskolásnak a mai napig az iskolai folyo­só, majd egy kis tornaszoba jutott testnevelésre, igaz, hogy az iskolai sportéleten ez a hátrányos helyzet nem lát­szott meg. A képviselő-testü­let már az önkormányzat megalakulásakor elhatározta: „Alkotnunk kell valami mara­dandót, ami nem csak látvá­nyos, szép, hanem a testnek, a szellemnek a felemelkedé­lemre visszatérve, ez idáig csak fővárosi csapatok nyer­tek az országos döntőkben. Ezt a sorozatot most az MTK-nak kellett volna foly­tatni. Erre azonban csak ad­dig volt esélyük, míg a hat egyes meccsel el nem kezdő­dött a döntő. Legelőször a PÁRA egyik vendégjátékosa (két külföldit szerződtethetett minden együttes a rájátszás­ra) a szlovák Vasek 7-5, 6-0-ás játszmaaránnyal fejez­te be egyes mérkőzését, Kis György legyőzésével. Nem sokat késlekedett a másik ide­genlégiós, a román Porumb sem: 6-3, 6-3 Bán ellen. Majd Tóth—Nagy 6-3, 6-1, valamint Makray—Viszten­vell 7-5, 6-4, s a PÁRA máris 4-0-ra elhúzott. Az MTK-s Bóta még megpróbálta az „újraélesztést” miután 7-5, 0- 6, 6-3-ra verte Rajót. Ám az utolsó egyesben Köves „le­kapcsolta a lélegeztetőt” az MTK-ról, tette ezt Vágó 6-3, 1- 6, 6-3 arányú legyőzésével. (Folytatás a 15. oldalon) sét szolgálja az elkövetkezen­dő évtizedekben, sőt a jövő században is". Ennek az igénynek úgy igyekeztek ele­get tenni a tervezők és épí­tők, hogy a létesítmény kom- binálhatóan, több hasznosítás­ra legyen alkalmas. A 12 mé­ter széles, 24 méter hosszú nagyteremből színpad nyílik, ahol színházi előadás vagy koncert rendezhető. (Folytatás a 4. oldalon) 1943 az egyház története szem­pontjából is rendkívül fontos esztendő volt — hangsúlyozta a másik péntek délutáni előadó, Tenke Sándor teológiai tanár. Statisztikai adatokkal bizonyítot­ta, hogy 1943-ban az előző évekhez képest csökkent a temp- lombajárók, az úrvacsorázók száma. A háborús szolgálatok miatt a faluban maradt lelkész. illetve tanító feladatai számos esetben megnövekedtek. A zsi­dóságot ért megpróbáltatásokat az egyház vezetői igyekeztek enyhíteni. Jellemző, hogy a nem magyar állampolgárságú zsidókra kitoloncolásuk esetén váró biztos halálra éppen Ra­vasz László püspök hívta föl az ország vezetőinek a figyelmét. (Folytatás a 3. oldalon) Nemzetközi néptánctalálkozó Tápióságon A szellemnek felemelkedését szolgálja A község egészének nyújt lehetőségeket sportolásra és a szabad idő hasznos eltöltésére a hét végén Tápióságon felavatott tornacsarnok Vimola Károly felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom