Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-21 / 194. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. AUGUSZTUS 21.. SZOMBAT 13 Kereszthalál Franz Werfel, a Musa Dagh negyven napja című könyv világhírű íróját és családját a náci csapatok utolérik Franciaországban. A Jura hegység franciaországi emelkedőin bolyonganak Svájcban reménykedve, amikor egy szerzetessel találkoznak. ő Lourdesba irányítja őket, á spanyol határ mellé. Nagy az út. Szabadulásukat jelentheti. A kegyes atyák befogadják, útlevéllel látják el, Portugálián keresztül eljutnak Brazíliába. Itt írja meg a LOURDES c. könyvét. Az előszóban bocsánatot kér a világ katolikusaitól, mert zsidó létére megírta egy keresztény kegy hely mítoszát. Hasonlóan érzem magam. Reformátusként bizonyságot akarok tenni egy napilap nyilvánossága előtt a keresztről. Közel hét évtizedes vallási gyakorlásomból a puritán Kálvin, Melenchton, Zwingli kiiktatták a keresztet. Lehetne felsorolni miért? Nevében volt inkvizíció, -Szt. Bertalan éjszaka, Galilei-per. A cuius regio eius religio Magyarországon. Eddig egyetlen olvasói levél sem elemzi a keresztet. A VÉLEMÉNY-rovat sem. — Milyen bűnt követhetett el a szerkesztőség, ha különböző pártállású politikai személyekkel való beszélgetés során a falon — jól láthatóan — ott a kereszt? — Talán azért, mert ilyen „helyen” fél évszázada nem láthattunk keresztet? (Csak mellékesen, azért is „szabados” a magyar sajtó.) Aki az Üdvösségtörténet hitvallóinak, vértanúinak halálát ismeri, betekintést kaphat egy pogány kor, a Római Birodalom életébe. Az állig felfegyverzett, más népeket leigázó hatalom nem ismeri az erényt, a szeretetet, az irgalmat. Gondoljunk Szt. Ágnesre, testvérére, Szt. Emeri- canára, majd Szt. János Poli- kárp, Szt. Jusztin halálára. Bárddal, halálra korbácsolva, forró szurokba dobva, megkövezve haltak meg. Róma 200 ezer lakosából 10 ezer a patrícius, 190 ezer a névtelen rabszolga. Ideérkezik a názáreti Jézus tanítása: „Istenben, mindnyájan testvérek vagyunk!” Horribile dictu! Akik pogányságukat feladják és keresztényekké válnak, a halál halálával halnak meg Diocletiánus, Traja- nus, Decius császársága alatt. A hatalom letéteményesei ítélkeznek felettük, a ko- horszok, a légiók parancsnokai, a helytartók. (Bár volt Cicerójuk, a jogalkotás mestere.) Jaj annak, aki felett elhangzik: „Mars a keresztre!” Annak előbb ki kellet vágni egy fát, ebből keresztet alkotni, kiásni egy gödröt, ráfeküdni a keresztre, az ítélet- végrehajtó először a két karját, majd a lábait összekötve felszögezi, gödörbe állítja, jobbról-balról földdel megerősíti, a szenvedőt magára hagyja keselyűknek, a lassú kínhalálnak. — Borzalmas halál! Az Üdvözítőt ilyen halálra ítéli Pontius Pilátus. A kereszthalálra. Ő azért halt meg a kereszten, hogy a bűnt legyőzze, ismerjük meg a megbocsátás, a szeretet, az irgalom örömét. Az ő keresztje meghozta az emberiség számára a szabadulást, a birodalom bukását. A Missale május 3-át a SZENT KERESZT MEGTALÁLÁSÁNAK ÜNNEPÉ-vé tette. Helyén 326-ban Nagy Konstantin császár templomot építtet, de 614-ben a perzsák tulajdona, mígnem 628-ban Heraklius császár ünnepélyesen visszavitette Jeruzsálembe. A kereszt egyes darabjait a Római Katolikus Egyház püspökeinek, érsekjeinek, bíbornokainak pásztorgyűrűjébe foglaltatta. Ezzel kormányoznak egyházmegyéket. Ha a hívő a pásztorgyűrűt csókjával illeti, az a keresztnek szól. Jézus Krisztus iszonyatos halálát, a kereszthalált az Újszövetségből, a négy evangélista leírásából, érzelmileg J. S. Bach három passiójából — a Lukács töredéket is számítva —, Cranach festményeiből, Dürer rézmetszeteiből, de mások alkotásaiból is ismerjük. Dr. Kovács Gábor, a váci Szeminárium volt Spiritus rectora, a keresztet JÉZUS KRISZTUS HALOTTAS ÁGYÁ-nak nevezte. Id. Verőcei Béla 1934—1938 között iskolatársam, a Nagymarosi Állami HISTÓRIA Dániel Speer magyarországi útirajza az 1650-es évekből Illik, hogy ehelyütt • a szepesi földet valamelyest megismertessem. Szép vármegye ez, hét mérföld hosszú és öt széles. Belőle tizenhárom várost egy császár, vagy magyar király valami nyolcvan- vagy kétszázezer magyar forintért Lengyel- országnak elzálogosította. Ezek máig is zálogban vannak a lengyel királyságnál. Mindezek a lublói várral, s a hozzá tartozó falakkal eddig a krakói vajda felügyelete vagy parancsnoksága alá tartoztak. Ez Podolinban, egy a lengyel határon fekvő fallal övezett városkában, amelynek környékén sok jóhatású fürdő található, klastromot építtetett és a jezsuiták egyik fajtáját, a kegyes piaristákat telepítette bele. Itt minden szegény tanuló ingyen, vagy nagy támogatással végezheti az iskolákat. A többi szepesi város az evangélikus vallást követi. Lakosaik a meisseni német nyelvet beszélik. A tizenhárom város bírái évente összejönnek és grófot választanak, amikor is különösen arra vannak tekintettel, hogy az illető békességes és házias ember legyen. A gróf egy évig marad tisztségében, s ha jól megállja a helyét, a másodikra is megerősítik, de két év múltán másikat választanak. Az én időmben egy sarukészítő lett gróffá. A gróf úr választása csak tizenhárom szepesi város polgárságára tartozik. Lőcse, mint a Szepesség fővárosa szabad kir. város. Ilyen Késmárk is, nagyságra a második. Thököly gróf örökös- és székvárosa. Ezek nem tartoznak az elzálogosított városok sorába. A vármegye népes, levegője egészséges, földje termékeny, nincsenek nagyon magas hegyei, de szomszédos velük Liptó, Lengyelország és Felső-Magyar- ország között fekszik. Jó latin iskolái vannak. Lakossága nyíltszívű, barátságos, jótékony. Boruk ugyan nem terem, de jó a sörük, amely évekig is eláll. A bort a szomszédos Felső-Magyarországból kapják. Szepeshelyen, a tizenhárom város egyikében főkáptalan van, ugyanott kősziklán áll egy hatalmas vár, amelyet Szepesi-háznak hívnak. De ez a vár nem tartozik a tizenhárom városhoz, hanem Csáki gróf parancsol benne, aki alatta, egy kastélyban székel. A várhegyen van egy üreg s abban egy forrás, ez nyáron megfagy, télen ellenben folyik. A káptalani hegyről pedig olyan víz csorog le, amelyik kővé válik és a köveiből házakat építenek. Közmondás is van róla: „Szepeshelyen vízből épülnek a házak.” Az ezen a vidéken a földből fejtett köveket égetés nélkül lehet mész gyanánt használni. Bányákat is lehetne a szepesi földön nyitni, ha valaki bele merne vágni, minthogy Iglón sok vasércet találnak. Még orvosságnak alkalmas földet is ásnak egy hegyből ezen a helyen. A Szepességről és a nagy Kárpát hegységről külön könyvet lehetne írni; én csak e néhány megjegyzést akartam saját tapasztalataim alapján ide illeszteni. Magyarországot most nem más szerzők után akarom bemutatni, hanem tulajdon experi- enciámból általánosságban röviden elmondani, amit hosz- szas itt tartózkodásom alatt feljegyzésre méltónak találtam, ahogy alább részletesen olvasható. Ez az ország régi időben nagy volt, most már csak kis királyság. Ez idő szerint mégis öt részre oszlik, úgy mint Horvátországra, Alsó- Magyarországra, Tótságra, vagy Szlovákiára, Szepes- ségre és Felső-Magyaror- szágra. Földjének színe alatt mindennemű ásványokat terem: drágakövet, aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, fémeket, salétromot, cementvizet és sok másfélét. Két híres folyója van: a Duna Alsó-Ma- gyarországon és a Tisza Fel- ső-Magyarországon. Ezek után a legnagyobbak az alsó vidéken a Vág, a felsőn a Bodrog, mert ezeknek a vizét a két legnagyobb kiszakadó ágak és más patakok gyarapítják. De vannak itt más említésre érdemes folyók, patakok és források is, valamint csodálatos vizek, savanyú-, kénes-, sós-, édes-, egészséges és egészségtelen források. Az ország földje kövér és termékeny; vannak helyek, amelyeket nem is szabad trágyázni. Búzát, rozsot, zabot, lencsét, borsót és más terményeket bőségben termelnek. Mind Alsómind Felső-Magyarorszá- gon, a legkülönbözőbb vidékeken erős és jó édes bor terem. Különösen jó a tokaji, amelyet fölébe helyeznek a spanyol boroknak. Mindenféle gyümölcsnek bővében vannak, még az erdőben is van belőlük. Néha annyi terem, hogy szilvával és gesztenyével jószágot hizlalnak. Nagy a száma a mindennemű szelíd és vad baromnak. Békességes időben több van belőlük, mint amennyi elegendő. A Tisza és Bodrog hallal van tele annyira, hogy csak háromnegyed rész víz, egy negyede halból áll. A többi folyó és a sok mocsaras állóvíz sok és jó halat termel. A levegő mindennemű szárnyas vad és ritka madár hazája. Nagy és kies, de rettentő hegyek is vannak itt, köztük a Kárpátok, másként Késmárki havasok a legnagyobbak. Kassán túl szép sík föld, mezőkkel, erdőkkel, szántóföldekkel következik, amelyekben orvosságnak való nagyszerű gyökerek és füvek nőnek. Ennek az országnak a népei nem olyan dölyfösek, mint más nemzetek. Nem cserélik oly könnyen az öltözetüket, mint a többi nép. Megmaradnak ősrégi szokásaik mellett és ellenségei mindennemű újításoknak. A Polgári Fiúiskolában. Mindkettőnket szüléink keresztellensége íratott ilyen iskolába, ahol a falon nem lehetett kereszt. Megindokolom szüleim magatartását. A váci Kőkapu szomszédságában áll még ma is a római katolikus elemi iskola. Ide jártam el játszani. Mint eddig ismeretlent megszólított Herrhof Mátyás hitoktató, milyen val- lású vagyok? — Református, válaszolom! —„Mars innen, gyalázatos, konkoly vagy a búza között!” — Szüleim megtudták. Mi, id. Verőcei Bélával együtt éreztük fiatalságunkban Prohászka püspök, Tóth T. Bangha páter támadó katolicizmusát, ami hasonló a Musa Dagh türelmetlen türbedarjainak a magatartásával. Magyarország, a Regnum Marianum országa, nemzetközi jóváhagyással fél évszázadig kereszt nélküli, Krisztus halottas ágyát mellőzött bolsevista társadalmi formában élt. Pogány Róma lettünk. Igazakat ítéltek el, ártatlanul. Nekik is „gödröt” ástak, lábukra maguknak kellett elhelyezni számmal jelölt életük múlandóságát, majd arccal a Föld felé, legtöbbször ruhátlanul elföldelik. Bizonyíték: a 301-es, a 302-es parcellák. Korunknak, a hitviták megszűnésére alkotott egy egységesítő személyiség: II. János Pál pápát. Bíbornokként sok teológiai munkát írt a keresztről. Pápai jelmondata is ebből adatott: „Totus tuus!” — Teljesen a tiéd! Szobáink falán több helyen található kereszt. Feleségem ágyánál egy tanító irgalmas nővér ajándéka. Nekem Murai Jenő fémszobrászművész alkotása. Lányomnak, unokáimnak falán egy türjei fafaragó munkája. Ha rájuk tekintek, eszembe jut az Atlanta államból jött, az Operaházban adott mormon-hangverseny egy pietista éneke: „Óh, vonj engem mindig közelebb, a keresztfa törzséhez!” Szerkesztőségük falán található kereszt adhatott hitet erősítő karácsonyi, húsvéti, pünkösdi lapszámokat olvasóik asztalára. Petővári Gyula Budapest háborúra hajlandóságuk van és könnyen vetik kockára az életüket. Erkölcseikben és az érintkezésben udvariasak, ellenben a túlságos bó- kolgatásnak ellenségei. Kemény természetűek, inkább durva, mint finom ételeket esznek. A ruhában szeretik a vörös, fehér, zöld, halvány és sötétkék színeket. A nők nem csúnyák; tisztességes és tetszetős öltözetben járnak, amely soha nem változik. Ékszereikkel kelletén túl nem pompáznak s többet nem hordanak, mint ameny- nyi kit-kit megillet. A férfinép is jótermetű; szeretik a nagy bajszot, de nem a hosz- szú hajat. Vannak ebben az országban megerősített szorosok, erős várak, de közülük soknak csak a romjait látni, szép, jól kerített városok és sövénnyel körülvett falvak. Kemény és jó rendet tartanak ugyan országszerte, de azért sok a rabló és gonosztevő, mint ahogy van mindenütt. Vannak a völgyekben, hegyekben és pusztaságokon helyek, ahol veszedelmes utazni. Folytatjuk A Nemzeti Színház megnyitása A Nemzeti Színház —•; vagy ahogyan megnyitásakor nevezték: Pesti Magyar Színház — felépítésében Pest vármegyének örök érdemei vannak. A színház 1837. augusztus 22-én nyitotta meg kapuit, a kishitűek huhogása ellenére. A vármegye legendás levéltárosa, Rexa Dezső' 1927-ben külön kötetet szentelt történetének. (A kötet a megye kiadásában jelent meg és az utódok hódolatát tartalmazta a „Nemzeti Színház megteremtőiről, Pest—Pilis—Solt törvényesen egyesült vármegyék táblabíráiról’). A színház megnyitásának jelentőségét Rexa Dezső szavaival érzékeltethetjük legjobban: „Sehol a világon nem volt politika a színészet, sehol sem volt politikai diadal egy színház megnyitása, egyedül csak minálunk, s azt érezte az ország attól a perctől kezdve, hogy híre szállt a színház építésének. Nemzeti színészetünk kivívta diadalát abban a körömszakadtáig vívott küzdelemben, mely a német és a magyar kultúra között dúlt. Ezt a diadalt ünnepelte a magyarság a Nemzeti Színház megnyitásában.” A díszelőadásra zsúfolásig megtelt a nézőtér, csak egy hely maradt üresen: az udvari páholy. A nádor nem vett részt a megnyitáson. A műsort sokan bírálták már akkor is. Vörösmarty darabja, az Árpád ébredése, vitán felül állt, a másik színmű viszont meglehetősen közepes darab volt, Eduard Schenk bajor miniszter és író szomorújátéka, a Belizár. A második estén már mindenesetre a Nemzeti Színház műsorrendjébe illő darab, Kisfaludy Károly Csalódások című színműve került a közönség elé. Pogány György
