Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-21 / 194. szám

1 PEST MEGYE1 HÍRLAP KULTÚRA 1993. AUGUSZTUS 21., SZOMBAT 7 Egy névcsere ürügyén Nemzetközi zenekari találkozó Albertirsán A sgrafitto és a Szentendrei Iskola Kétszáz muzsikus örömzenélése A Szentendrei Iskola klasszikus korszakához tartozó képző­művészek alkotásain a közös műhely meghatározó szín- és formajegyeket eredményezett. A határozott kontúrok, a népi szürrealizmus, a tárgyak és alakok síkba vetítése megjelenik valamennyiük munkásságában — de az egyes életművek ép­pen a szuverén alkotói egyéniségből fakadó, egyedi vonások­ból ismerhető fel. Barcsaynál és Vajda lMjosnéí többek kö­zött a sajátosan „kuglifejű” emberalakokról. Kornissnál a meghatározó népi szürrealizmusról, Deim Pálnál a nagyon jellegzetes sgrafittos ábrázolásmódról. Ezért sajnálátos, hogy a „nyomda ördöge” — augusztus 17-i számunkban kö­zölt „A kultúra látogatóba jött” című cikkünkben Vajda La­josnak tulajdonította a sgrafittót — azt az ábrázolási módot, amellyel az igen gazdag képi eszközöket alkalmazó művész éppen nem élt. Deim Páltól pedig elvitatta azt, amitől képei ezer közül is felismerhetők. (dvs) A hadak A hadak története Magyaror­szágon 896—1648 címmel nyílt állandó kiállítás a Had­történeti Múzeumban. A tár­lat — amely egyben tisztel­gés államalapító királyunk, Szent István emléke előtt — a honfoglalástól I. Rákóczi György halálának évéig mu­tatja be a katonák, a nemesi bandériumok, valamint a kor­szak fontosabb csatáinak tör­ténetét. A tárlókban helyet kaptak a hadi felszerelés különféle tár­gyai között például sarkan­tyúk, kengyelek, tarsolyleme­története zek, sodronyingek, kardok, töltényövek, puskák, gyalo­gos és lovas harcos fegyverei. Az érdeklődők térképen követ­hetik nyomon az Árpád-házi királyok, Nagy Lajos fonto­sabb hadjáratait. A Képes Kró­nika csatajeleneteinek másola­tai is megtekinthetők. A Had­történeti Múzeum új állandó kiállítása a XVII. század köze­pével véget ér. A gyűjtemény szakemberei természetesen alapvető feladatuknak megfe­lelően folytatják a magyar ka­tonatörténet tudományos fel­dolgozását. PMH-Galéria * PMH-Galéria * PMH-Galéria Hadik Gyula: Godot-ra várva ,Arról a különösségről kell szólnunk — jegyzi meg Hadik Gyula szobrászművész munkásságáról Wehner Tibor —, amely az alkotó műveit azzá teszi, ami; azokat a vonásokat kell kiemelnünk, ame­lyek művészetének specifikumait meghatározzák. E jellemző je­gyeket Medgyessy Ferenc művészete által érzékletesen meghatá­rozható vonások gyanánt a tömbszerű megformálást, a zárt sziluet­teket, a súlyos erőket rejtő testeket (...), a nyugalmat sugárzó kom- ponálásmódot, a rusztikus felületképzést jelölhetjük meg.” Hadik Gyula utóbbi tárlatain látott munkái is azt bizonyítják, hogy, bár nem lépi át a realista hangvételt, az emberközpontú lá­tásmódot, inkább a töprengésre alkalmat adó absztraháiás az, ami művészi alapállását meghatározza. Valószínű, a magyar és az egyetemes kultúrtörténet témáihoz vonzódása is ezzel magya­rázható. A művész 1925-ben született Nagykikindán, jelenleg Török­bálinton él és alkot. (b.) Kiss József csömöri tárlata Kiss József festőművész munkáiból nyílik kiállítás ma délután 4 órakor Csömö­rön, a Petőfi Sándor nevét viselő művelődési házban. A nemrég Csömörön letele­pedett művész budapesti fes­tődinasztia saija — édesapja és nagyapja egyaránt festett. Kiss József alkotásain a tra­dicionális elemek hiperrea- lista és szürrealista törekvé­sekkel elegyednek; techni­kai megoldásaira azonban — a flamand iskola hatására — a klasszikus kifejezés- mód jellemző — jegyzik meg róla a műfaj kritikusai. Ma nyíló tárlatát tatai, ózdi és budapesti kiállítások előz­ték meg. Nemzetközi zenekari találkozót szervezett az albertirsai önkor­mányzat a helyi zeneiskolával karöltve augusztus 20. és 23. kö­zött. Szent István-napi ünnepsé­gek keretében elkezdődött kon­certsorozat. amelyet a települé­sen, a környékbeli falvakban és Cegléden tartanak, egyben fel­készülés az 1996-os expóra, amikor is hasonló rendezvény- sorozattal kívánnak előrukkol­ni. A siker érdekében a találko­zót ezentúl minden évben meg­ismétlik. A kezdeményezésről Gúlái Pálnéval, a helyi zeneis­kola igazgató asszonyával be­szélgettünk Határok nélkül — A zeneiskola és a telepü­lés évek óta gyümölcsöző nem­zetközi kapcsolatai adták az öt­letet a találkozó megszervezésé­hez — mondja az igazgató asz- szony. — Iskolánk fűvószeneka- ra két éve járt Malackyban, Al- bertirsa szlovákiai testvérvárosá­nak meghívására. Látogatásun­kat a tizennégy tagú ifjúsági fú­vószenekar tavaly viszonozta. Az erdélyi Csíkszereda zeneis­kolájának vonós együttese há­romszor járt már nálunk; mi egyszer viszonoztuk a vendég- szereplést. A szintén testvérvá­ros Gaggiano. valamint az olasz amatőr zenekarok szövetségén keresztül meghívott Caron no Pórtusella fúvószenekarai elő­ször járnak nálunk. Az Albertirsai Állami Zeneis­kola Fúvószenekarát nyolc éve alapították, tudom meg a ven­déglátó együttesről. Negyvenöt tagja mai és volt növendékből toborzódott. A zenekar rendsze­resen fellép a község és a kör­nyék rendezvényein. Többfelé jártak már külföldön; idén júni­usban voltak az olaszországi Brembióban, a városi zenekar tavalyi látogatásának viszonzá­saként Legutóbbi sikerüket a zeneiskolai zenekarok II. orszá­gos találkozóján aratták április­ban Salgótarjánban, ahol műso­rukat különdijjal jutalmazták. A fesztivál szervezéséről ta­valy októberben döntött az ön­kormányzat egymillió forintot biztosítva a szervezésre. Az ösz- szeget pályázati támogatások­kal, valamint a helybéli áfész adományaival egészítették ki. A közös vacsorákat a szervezé­si költségeket ebből az összeg­ből fizetik. Feszített tempó A négy vendégzenekar 168 tag­ját családoknál szállásolják el. A sokrétű feladatot ellátó szer­vező bizottság — élén Kiss Ti­bor polgármesterrel — március óta dolgozik, ahogy közeledik a találkozó, egyre feszítettebb tempóban. — Nem sokat pihen­tünk ezen a nyáron — mondja az igazgató asszony. — Az olaszországi út, s az utóbbi idők napi zenekari próbái miatt a szünidő szinte egybefolyt a ta­névvel. Ellenben az utazások, a A játék nem hiányozhat Gödöllői zenetábor Egy kislány csellózik magányosan Gödöllőn a művelődési központ udvarán lévő színpadon. Egy másik a nézőtéren színes, többszálú fonalból fon művészi mintázatú zsinórt. A nyári zenei játéktáborban vagyunk. A művelődési köz­pontnak több termében a legkülönbözőbb foglalkozások folynak. Kézművesfoglalkozás Joshi Judit irányításával. Dramatik us játék a kisebbeknek Mészáros Beáta, a na­gyobbaknak Körömi Gábor vezetésével. Barokk táncokra Csomó Orsolya tanítja az erre vállalkozó gyerekeket. A közelben lévő Chopin Ze­neiskolát szintén a tábor részt­vevői népesítik be. Itt aztán mindegyik helyiség foglalt, a legkülönbözőbb hangszere­ken próbálnak, játszanak ben­nük a gyerekek, olyanokon is, melyekről meg kell kér­deznem, micsodák, mert újak a számomra. Ferenczi Anna, a zeneisko­la igazgatója világosít fel: azok reneszánsz, barokk zene előadására alkalmas korhű fu­rulyák. Megtudom Ferenczi Annától, hogy ötvennyolc gyerekkel huszonhárom fel­nőtt foglalkozott a táborban. — Milyen hagyományai vannak a tábornak? — érdek­lődöm. — Kilenc éve rendezünk zenei játszótábort. Előzmé­nye volt a „Zenevár” elneve­zésű táborunk, melyet tizen­egy éve indítottam. Az is mű­ködik mindmáig a kicsik, óvodáskorúak számára. Mi­kor az első óvodásaink kinőt­ték a „Zenevár”-t, akkor vető­dött fel, hogy nagyobb gyere­keknek is legyen zenei tábo­ruk. — láttam, nem csupán ze­nével foglalkoznak — Zeneközpontú a tábor, de amellett mindenféle művé­szeti ág felé igyekszünk utat nyitni. Hogy ez így alakult, a „Zenevár’-on alapul. A ki­csikben még. nem vált el a kü­lönböző művészetek iránti ér­deklődés, ők még mindenre egyaránt nyitottak, s mivel megszoktuk, hogy mindenfé­le művészettel játékos formá­ban foglalkozunk, ezt folytat­tuk a (nagyobbaknál is. Sze­retnénk, ha a gyerekek érez­nék, hogy minden művészet közös gyökérből hajtott ki. — Miként oszlik meg, hogy ki miben vesz részt? — Délelőtt négy nagycso­portba osztjuk a gyerekeket, a zenekar, az énekkar és két dramatikus játékcsoport fog­lalkozásaira. Ebéd után van­nak a kamarazene- foglalko­zások. Azért dolgozik a tábor­ban olyan nagyszámú tanár, mert egy-egy kamaracsoport­ban csupán két, három, négy gyerek, játszik. A legna­gyobb gyerekek volt tanítvá­nyaink. akik jelenleg zenemű­vészeti szakközépiskolások, szintén ellátnak már oktatói feladatot is, ők vezetik a szó­lamfoglalkozásokat. A kéz­művességbe, a táncba ki-ki kedve szerint kapcsolódik be. Akiknek ahhoz van kedvük, még késő este is zenélnek a művelődési központban, ahol elszállásoltuk őket. — Ezek szerint nem csak gödöllői gyerekek vesznek részt a táborban? — Két éve, hogy nem csu­pán gödöllőiek a tábor részt­vevői. Tavaly bekapcsolódott nyolc gyerek Szarvasról, a ta­nárnőjüket követték, aki hoz­zánk jött tanítani. Idén az egész Pest megyében meghir­dettük a tábort, így vannak itt Vácról, Érdről, Szentendré­ről. Azonkívül érkezett két gyerek és két tanár a szlová­kiai Rőcéről is. Három pályá­zaton is támogatást nyert a tá­bor, így vált lehetővé, hogy ne csupán gödöllői gyereke­ket fogadjunk. Látogatást tettek már a Grassalkovich-kaslélyban és a vácrátóti botanikuskertben. Szent István napján, tegnap, a zárónapon pedig bemutat­koztak: a dramatikus játéko­kat délután két órától a műve­lődési központban mutatták be. A zenekar és énekkar hangversenyét a Grassalko- vích-kastély kápolnájában tar­tották. Nádudvari Anna fellépések izgalmai pótolhatat­lan élményt nyújtanak tanárnak és növendékeknek egyaránt... Maga a találkozó augusztus 20-án délelőtt kezdődött a részt­vevő zenekarok zenés felvonulá­sával. Á Szent István-napi meg­emlékezéssel egybekötött ünne­pélyes megnyitó után a négy fú­vószenekar közös koncertet adott. A zenekarok közreműköd­nek az evangélikus istentisztele­ten, és a római katolikus szent­misén, fellépnek a helyi művelő­dési házban, és térzenét szolgál­tatnak Albertirsán, Cegléden, Dánszentmiklóson, valamint Ceglédbercelen. A hangverseny- sorozat fürdőzéssel egybekötött közös muzsikálással ér majd vé­get az albertirsai strandon. A közös ének öröme A sok fellépés miatt kevés idő marad egyéb programokra. Hétfőn, az utolsó napon közös budapesti kiránduláson vesz­nek részt, délelőtti szabadfog­lalkozással, délutáni városné­zéssel, és búcsúként esti séta­hajózással a kivilágított fővá­rosban. De hát éppen az együttlét, a közös muzsikálás jelenti a legnagyobb élményt — mondja végül az igazgató asszony, aki „örömzenélés­nek” nevezi a hangversenye­ket. S örömükben majd Albert- irsa és a környező települések osztoznak. (veszelszky) Ligeti—Kurtág Salzburgban A legnagyobb elismerés hangján dicséri az osztrák sajtó Ligeti Györgyöt és Kurtág Györgyöt ab­ból az alkalomból, hogy egy kon­certtel véget ért a Salzburgi Ünne­pi Játékok műsorában hangúlyos helyen a két kortárs magyar zene­szerzőnek szentelt ciklus. A kriti­kák egybehangzó állítása szerint az est — amelyen a frankfurti En­semble Modemt Sylvian Cambrc- ling, a frankfurti opera új művé­szeti vezetője vezényelte, s Kur­tág (valamint az 1975-ben el­hunyt olasz Luigi Dallapicolla) műveit Csengery Adrienne énekel­te — nagy ünnepléssel fogadta a közönség. A többi lap részletes műelemzései közül kiválik a Kuri­er kritikája, amelynek szerzője be­vallja: néha még azoknak is az idegeire megy a kortárs zene, akik rendszeresen sfkraszállnak tévesztéséért, és általában nem ér­tik meg, hogy a többiek mit nem értenek rajta. Ő éppen így érzett a hangverseny elején. Ám Kurtág és Ligeti felhangzó művei újra tö­kéletesen világossá, sőt magától értetődővé tették, hogy miért ilyen és nem más zenét ír valaki manapság - írta a kritikus. Különösen kiemelte Kurtág „Truszova dalait”, amelyeket Csengery Adrienne lélegzetelállító­an meghatóan adott elő: A Salzbur­ger Nachrichten kiemelte, hogy a hangverseny Kurtág munkásságá­nak csavarosabb, ravaszabb, de azért nem kevésbé komoly oldalát mutatta be, többek között az „Ho­mage á R. Sch. című, Robert Shcu- mannak szentelt művével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom