Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-03 / 179. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. AUGUSZTUS 3., KEDD Solymáron lép fel a Pannónia Ensemble Akik emberközelbe viszik a komolyzenét A fiatal magyar zeneművé­szek legjobbjaiból alakult 1992-ben, Budapesten a Pan­nónia Ensemble. Népszerű darabok mellett nagymeste­rek ritkán hallható remekűve- it tűzték műsorukra a legvál­tozatosabb hangszerelésben. Előadásaik között nem egy ősbemutató is található. Szentgyörgyi Lászlót, az együttes vezetőjét terveikről és eddigi eredményeikről kér­deztem. — Alig több, mint egy év­vel ezelőtt állt össze a csapat, tíz tagból áll, akik között vo­nósok és fúvósok egyaránt megtalálhatók. Bár e rövid idő alatt a művészek jó része kicserélődött, az eredeti kon­cepció és a hangszerek össze­állítása nem változott.-A ta­gok mesterei a hangszerük­nek, és ha a partitúra megkí­vánja, az együttes kiegészít­hető az előadandó zenemű el­várásai szerint még több szó­lammal és egyéb hangszerrel is. Ilyenkor a tízfős „mag” gyakorlatilag szólamvezetői funkciót tölt be. — Mostanában számos ko­molyzenei csoportosulás jön létre. Mennyiben más a Pan­nónia Ensemble profilja — amelynek célkitűzéseiről is szeretnénk hallani? — Az első és egyben leg­fontosabb célunk — válaszol­ta Szentgyörgyi László —, hogy a muzsikát könnyen el­érhetővé és valóban szórakoz­tatóvá tegyük mindenki szá­mára. Sokaknak a komolyze­ne, szerintük szükségtelen pá­Egyesek szerint a komolyzene nehezen emészthető műfaj — a Pannónia együttes ezt cáfolja (1992-es felvétel) tosszal övezett, nehezen emészhető műfajt jelent. Sze­retnénk sokkal emberközelib- bé tenni a zenehallgatást, hogy ne hangversenyterem­ben, úgymond kényelmetlen ötlönyben való feszengést je­lentsen egy-egy remekmű meghallgatása, hanem való­ban élményt, értékes időtöl­tést adjon a közönségnek. Ép­pen ezért havonta egy alka­lommal koncertet adunk a Szépművészeti Múzeumban, havonta kétszer, vasámapon- kén pedig Solymáron, a Vén Solymász Fogadóban. Ez utóbbi hely ideális környeze­tet biztosít a szórakoztatásra, ugyanis hangulatos belső ud­varon játszunk, és közben a közönség vacsorázhat, italoz­hat. Sorozatunk, A zeneiroda­lom gyöngyszemei ritkán elő­adásra kerülő remekműveket mutat be. A változatos meg­szólalás garantálja, hogy sen­ki ne unatkozzon. Igyekez­tünk a darabokat úgy összevá­logatni, hogy a hangzás moz­galmassága ne engedje lan­kadni a figyelmet. Például: egy vonósnégyes után fúvó­sok következnek, utána a ket­tő együtt, majd rövid szóló. — Es igénylik-e a komoly­zenét... mondjuk, a Vén Soly- mászban? — Az elmúlt hónapok ta­pasztalatai szerint igenis van igény a komolyzenére. Kon­certjeinket telt ház követi, és mindenki elégedetten távo­zik, mert a muzsika a közön­ségért van, és a kulturált szó­rakoztatás a célja, nem pedig fordítva. — Mikből áll a repertoár­juk? — Azt hiszem, nem hence­gés, ha azt mondom: mindent játszunk. Repertoárunk kor­látlanul széles, sőt, ha szüksé­ges, rövid idő alatt megsze­rezzük a kért mű kottáját, és megtanuljuk azt. — Ezek szerint vállalnak fellépéseket házi jellegű ren­dezvényeken is? — Természetesen bármi­kor, bárhol és bárkinek szíve­sen játszunk. Többször meg­hívtak kiállítások megnyitójá­ra, fogadásokra, vacsorákra, de szerepeltünk születésnapi és házassági évfordulók ün­nepségein is. (A Budapest 1027, Tölgyfa utca 14. szám alá címzett levelekben vagy a 136-3564 telefon- és faxszá­mon jelezhetik igényüket az érdeklődők és további megbe­szélés után semmi akadálya nincs egy házi jellegű kon­certnek.) — A jövőben hol találkoz­hat a nagyközönség önökkel? — Augusztustól havonta egy alkalommal, vasárnap este hétkor a solymári katoli­kus templomban istentiszte­lettel egybekötött koncerte­ken lépünk fel. Műsoron or­gonamuzsika, ének- és kama­razenei darabok. Szeptember végén a kortárszenei fesztivá­lon is jelen leszünk. Ez alka­lomra több kortárs zeneszer­zőtől kaptunk ígéretet, hogy egy-egy zeneművet írnak a számunkra. A jövő év elejére meghívást kaptunk a Perzsa­öbölbe, ahol magyar szerzők műveinek előadása mellett a magyar zenei kultúra hírne­vét szeretnénk öregbíteni. Szűcs László A körkép restaurálásáról A Feszty-körkép egyik szelete Az Opusztaszeri Nemzeti Törté­ned Emlékpark körcsarnokában hétfőn a sajtó képviselőinek je­lenlétében végleges helyére emel­ték a Feszty-körkép első képsze­letét, hogy a festészeti restaurá­lást már a függőlegesen álló vász­non végezhessék a szakemberek. A következő hetekben a többi képszeletet is felemelik a hatal­mas körcsarnok falára. A körkép restaurálásának je­lenlegi szakaszáról Bereczky Lo- ránd, a Feszty-körkép Alapít­vány kuratóriumának elnöke tájé­koztatta az újságírókat. A helyre- állításon, a nemzetközi bíráló bi­zottság teljes megelégedésére, a részhatáridőket is megelőzve, a lengyel Ars Anúqua Restaurátor Szövetkezet tagjai dolgoznak. Ed­dig a tisztítással, a konzerválás­sal készültek el. Következhet te­hát a már látványosabb szakasz, a festészeti restaurálás. A szerző­dés szerint 1995 őszére kell befe­jezni a munkát, ám a lengyelek szeretnének hónapokkal előbb el­készülni vele. Az jelenleg bizo­nyosnak látszik, hogy a honfogla­lás 1100. évfordulójára már ere­deti szépségében áll majd a hatal­mas körkép a nemzeti emlékpark­ban. A felújítás teljes költsége 300 millió forint. A kormány ga­ranciát vállalt a támogatásra, ko­rábban 50 millió forintot, az idén pedig 46 millió forintot szavazott meg a meglévő pénz kiegészíté­sére. Különféle szponzorok az el­múlt 2 év alatt 18 millió forintot adományoztak, így valószínűleg elég lesz a pénz a munkálatok be­fejezésére. A hétfői sajtótájékoztatón a lengyel restaurátorok tapssal kö­szöntötték a helyére került első, a kiegészítővászonnal együtt mintegy 120 négyzetméteres kép­szeletet. Színházjegy Csodás csatajátékok A Marosvásárhelyi Színmű­vészeti Akadémia harmad­éves hallgatói egy XV. száza­di, úgynevezett ördögi csoda­játékot mutattak be a hétvé­gén Zsámbékon és Törökbá­linton. A Való igaz és felette csudálatos história ama Nim- wegai Márikáról szólt, ki hét hosszú esztendőn által cim­boráit és bujálkodott vala egy kan ördöggel. A leányzó megrontásának, majd megté­résének és Krisztustól nyert megváltásának története, a Mirákulum ismeretlen német- alföldi szerző műve, melyet Mészöly Dezső fordításában hallhattunk. Úgy tudd meg Isten vá­lasztotta nép, hogy mindez színről szín­re így esik. A zsámbéki romtemplom fölött aznap este világló teli­hold és az erős szélfúvás csak fokozta a játék romanti­kus hatását, bár a nézőknek vacogott a foga a hidegtől. Az éppen felújítás alatt álló törökbálinti művelődési ház­ban a díszlet kevésbé volt lát­ványos, az előadás azonban meghittebb, bensőségesebb élményt nyújtott. Fogadjátok jó szívvel, s jámborul ez együgyű játékot, melyet szent szándék szerzett s igaz szeretet. A főként idős emberekből álló közönség rendkívül há­lás volt, többszörös vastaps­sal ünnepelte a fiatal művé­szeket. A Nimwegai Márikát alakító Gajzágó Zsuzsa és társai, valamint a szintén fő­iskolás Kövesdy István rende­ző e vizsgadarabjukkal re­ményt keltőén bizonyították, hogy van utánpótlása az er­délyi magyar színművészet­nek. (t. á.) Pedagógus-könyvesbolt Az Országos Közoktatási In­tézet pedagógus-könyvesbol­tot nyitott az V. kerületi Do­rottya utcában. — A könyves­boltban nemcsak a tanárok, hanem a szülők is találnak hasznos könyveket: pszicho­lógiai, gyógypedagógiai, lo­gopédiai és képességfejlesz­tő kiadványokat. Kisgyere­kek számára kreatív játéko­kat árusítanak. Kaphatók az OKI tankönyv és taneszköz fejlesztésére kiírt pályázatá­nak nyertes kiadványai is. A szakemberek pedagógiai szaktanácsadással is segítik a vásárlókat. Tamási gyolcsinge A népművészetről szólva Tamási Áron mondotta: úgy van véle, mint parasztember az ünneplőingével, a becs­ben tartott gúnyával, ha vége a munkás napoknak, s ha szólít a harang, hát magára ölti. Igen, sokan így va­gyunk ezzel. És elég sokan másként is: a magas művésze­tek távolságából kezelik azt, aki „művészkedésre" adja fejét — a nem épp könnyű hétköznapok után. Lelke joga bárkinek véleményt mondani. Nem szabad azonban elfe­ledni, hogy nem minden népművészet, ami kimarad a „hivatásos” kategóriából, egyáltalán a névvel nevezhe­tő és nevek által vállalt alkotások sorából. Egyik csapá­son a hagyományokon nevelkedett és elsősorban „etni­kai jegyeket” hordozó névtelen művészek sora, tömege nőtt ki; másik oldalon meg az egyedi vonásokat, a min­dig újat kereső törekvéseket többre tartó alkotók szám szerint kisebb tábora. Mintha lenne egyik oldal és másik oldal! A két kultúra elméletének átkos időszaka jut eszünkbe, amikor a silány fércmunkákat nemesítették al­kotássá — díjazva is azokat. Tamási észjárása szerint fogalmazva: egyetlen or­cánk van csupán, ámde annak más a pírja ünnepnapo­kon. A belső töltet változik tehát, aminek persze az okai többfélék lehetnek: megléte vagy hiánya akár a tudás­nak, a felkészültségnek, a tehetségnek. Igen a tehetség. Ez a Tamási-féle gyolcsing, öröklött vagy eltanult, amely nélkül nincs ünnep. E nélkül nem „szólít” a harang. (bágyoni) Táncház és zenetábor Jászberényben III. nemzetközi csángófesztivál A Jász „főváros”, Jászberény hagyományos nagy kulturális seregszemléje a nemzetközi táncház és zenésztábor a hét­végén nyitotta meg kapuit. A rangos eseményre tíz ország­ból — többek között Német- és Franciaországból, Hollan­diából, Dániából, Romániá­ból, illetve a Vajdaságból — érkeztek a népi tánc, a népze­ne iránt kedvet érző és azt el­sajátítani igyekvő fiatalok. Az egy hétig tartó kurzuson moldvai, kalotaszegi, jászsá­gi és más néptáncokkal ismer­kednek a résztvevők, a házi­gazda Jászsági Népi Együttes közreműködésével, több je­les koreográfus, népzenész se­gédletével. A vendégek a nap­pali órákat kemény tanulás­sal, tánc- és zenei próbákkal töltik, esténként pedig közös, vidám táncházon vesznek részt. A nemzetközi táncház és Zenésztábor folytatásaként immár harmadik alkalommal rendezik meg a nemzetközi csángófesztivált, ezúttal au­gusztus 6—8. között. Az ese­ményre többek között Mold­vából, Erdélyből, Kárpátaljá­ról, a Felvidékről, Burgen- landból érkeznek csoportok, de vogul-osztyák táncosok, valamint román és török együttesek is részt vesznek. Országos fazekaspályázat Az országos fazekaspályázat­nak és kiállításnak tizenkette­dik alkalommal ad otthont Siklós. Az idén meghirdetett pályázatra ötvenkét fazekas nevezett be, köztük Pest me­gyeiek is, több mint hétszáz tárggyal. Valamennyi munka megfelelt a zsűri igényeinek, a nagydíjat azonban egyetlen pályázó sem nyerte el. Az ér­tékelés szerint a díjazottak munkái tükrözik a hagyomá­nyos fazekasság eddig még fel nem tárt részletei iránti ér­deklődést, és sikerült vissza­adniuk a kevésbé ismert faze­kasközpontok stílusjegyeit is. Az előző évekhez képest ugyan kevesebben küldték el munkájukat az idei megmé­rettetésre, de a szakma neves megújítói — ifi. Fazekas La­jos, Kozák Éva és Végh Ákos — idén sem maradtak távol a rendezvénytől. Biber János, Kosdon élű naiv festőművész „Babfejtők” című olajfestménye. Vimola Károly felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom