Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-17 / 191. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. AUGUSZTUS 17., KEDD 7 Színhely: a váci fegyház Kamondy László „Fegyencek szabadsága” című novellájá­ból forgat tévéfilmet Kenye­res Gábor rendező. A törté­net az 1956-os forradalom idején október 25. és novem­ber 4. között játszódik, ekkor nyitották ki a börtönöket — tájékoztatott a rendező a for­gatás egyik helyszínén, a váci fegyházban. A film hat olyan emberről szól, akik bent maradtak a börtönben: két politikai fogoly, egy kom­munista, egy közbűntényes, egy fegyőr és a pap. A rende­ző az alkotásról szólva el­mondta: a fegyház falain be­lül ugyanaz játszódik le, mint kint. Ugyanazok az összefüg­gések, a tragédiák. A főbb szerepeket Andorai Péter, Bán János, Újlaki Dénes, Ka­mondy Imre (az író fia), Szar­vas József, Székely B. Miklós, Csapó Virág és Bodnár Eri­ka játssza. A film operatőre Haraszti Zsolt. Kenyeres Gá­bor azért választotta Ka­mondy novelláját filmje alap­jául, mert úgy véli: emberi sorsokon keresztül világo­sabb, követhetőbb ’56 esemé­nye. A 85 perces tévéfilmet a tervek szerint október 23-án láthatják a nézők. Kenyeres Gábor Andorai Péter jelenetét rendezi a váci börtön udvarán (MTI-fotó) Fehérvári orgonanapok A Szent István-orgonanapok háromnapos koncertsorozata kezdődött tegnap Székesfe­hérvárott, az egy éve alakult Prohászka Társaság szervezé­sében. Az ősi város három műemléktemplomának kivá­ló adottságait — szép hangú orgonáját s az épületek akusz­tikáját — kihasználva a ba­rokk év rendezvénysorozata keretében kerül sor a hangver­senyekre. A nyitókoncerten Trajtler Gábor orgona- és Borsódy László trombitamű­vész adott ízelítőt barokk szerzők, valamint Kodály Zoltán műveiből. PMH-Galéria ^ PMH-Galéria * PMH-Galéria Deim Pál: Ember és ház „Deim Pál szerencsés, hogy fiatalon olyan életművet sikerült kialakítania, amelyik egységes, és úgy hat, mintha befejezett volna. De én úgy érzem, hogy még hozzá fog tenni ahhoz, amit már kialakított” — mondta Barcsay Jenő 1985-ben. Hogy a tanítómesternek mennyire igaza volt, azt az azóta meg­alkotott Deim-munkák bizonyítják. Az 1986-os Újpesti Galé­ria képei az emberpár legelemibb vonatkozásait faggatják, a ti­pikus „dei, ,i bábu” magányossága mintha ekkor oldódna, hogy a köv. tkező tárlatok (a tavalyi gyűjteményest is beleért­ve) e szinü lummá nőtt figura „szűk köréből való kilépését”, történelmi ptékekkel mérhető vonulatát követhessük — a sta­tikus „Embi r és ház” 1969-től el egészen az ’56-ot idéző „Sor- fal”-ig (1984), vagy az értelmetlenül meghalt áldozatok emlé­kére készíu t szoborkompozícióig. Deiqi Pál 1932-ben született Szentendrén. Munkácsy-díjas, tavaly Kossuth-díjjal jutalmazták. Szentendrén él és alkot. Kiállítás a szentendrei aluljáróban A. kultúra látogatóba jött A tárlat — emberközeli képekkel Hancsovszki János felvétele Gavrilovits Sándor festőmű­vész jóvoltából rövid két hé­ten át végre üde lélekkel kezd­hették városnéző körsétájukat a Szentendrére HÉV-vei érke­zők. A fő utcára vezető aluljá­róban a megszokott piszok, a szemét, a falfeliratok keltette első benyomás helyett képkiál­lítás vezette be őket a rende­zett, romantikus kisváros han­gulatába. Eltűnt a piszok, a fa­lak mentén virágok sorakoz­tak, s az aluljárót meghitt fény­be borították a gondosan felra­kott képek fölött égő ízléses, formatervezett lámpák. Az életnek ebbe a kis elhanyagolt szegletébe ezzel a kiállítással „látogatóba jött a kultúra”, a maga mindennapi, de fennkölt értelmében is... Magával hoz­ta a rendet és a tisztaságot, s a képekre figyelőket pedig még a szépség látványával is gazda­gította. Atszellemítette az alul­járó légkörét, ahogy a vendég­könyv egyik bejegyzésében ol­vasható! S már ez is megérte a kezdeményezést. Gavrilovits Sándor célja per­sze elsősorban képeinek bemu­tatása volt. Egy darabig azt fi­gyeltem, hogy ez mennyire va­lósulhat meg ilyen környezet­ben. Voltak, akik hangos be­szélgetésbe merülve vágtattak végig az aluljárón, talán már a felüdülést nyújtó hideg sörre gondolva. Voltak, akik átha- ladtukban egy pillantással vé­gigfutották a falakat, s tudomá­sul vették a kiállítás tényét. Akadtak azonban olyanok is, akik lelassították lépteiket s a képeket nézve haladtak tova. Szakítottak időt a festmények megtekintésére. S a vendég­könyv beírásának tanúsága szerint egy részük valószínű nem éppen a kiállításjárók kö­réből került ki. Az ő figyel­mük felkeltése megintcsak a kezdeményezés létjogosultsá­gát dicséri. E figyelemfelkeltés oka per­sze különböző lehet. Talán el­sősorban Gavrilovits képeinek jellegéből fakad. Az art deco hatását mutató képeken világo­san elhatárolt, nagy, színes fe­lületek vannak, ami messziről odacsalogatja a tekintetet, és ilyen értelemben igen illő ez az anyag, akár aluljáróban való bemutatásra is. Közelebb menve azonban látszik, hogy ezeket a felületeket a művész komoly, elmélyült munkával igen mívesen dolgozta ki. A képi eszközökön a szentendrei iskola különböző alkotóinak hatása tükröződik. Elsősorban Vajda Lajos sgrafitto jellegű, többrétegű technikája és figu­rái köszönnek vissza róluk, de érződik Deim Pál bábujának, tipikus emberalakjainak a hatá­sa is, úgyszintén Barcsay és Komiss geometrikus-szürrea- lisztikus szentendrei városké­peinek a sugallata is. Ezekből a gyökerekből . táplálkozik Gavrilovits munkássága, és egészül ki egyedi képi eszkö­zökkel: a nagy felületekből származó hatást nem zavaró, de a felüleleteket igen izgal­massá tévő aprólékos díszíté­sekkel, a sajátos formák ellen­tétének határozott, tiszta szí­nekkel való hangsúlyozásával és a sgrafitto új lehetőségei­nek kutatásával. Karakteres szentendrei művészet az övé, amelyet valóban érdemes meg­ismerni. S hogy mit áldozott a mű­vész képeinek ily módon való megismertetéséért? Övé volt a kiállítás megrendezésének ter­he. Nappal családja őrzi a ké­peket és a rendet, éjjel pedig fegyveres őröket fizet a bizton­ságos felügyeletért. Hogy ez megérte-e neki, azt az idő dön­ti el. Nekünk, az aluljárók né­pének, csak közölnivalónk van: kinek a jobb közérzetért, kinek pedig a kiállítás keltette élményért. D. Veszelszky Sára Táborzáró hangverseny Gödöllőn a művelődé­si központban és a Chopin Zeneiskolá­ban zajló zenei játék­tábor záróhangversenyére ke­rül sor augusztus 20-án dél­után fél négykor a Grassalko- vich-kastély kápolnájában. A hangversenyen közreműködik a tábor zenekara, énekkara, ka­maracsoportjai és szólistái. A műsoron Händel, Bach, Vival­di, Vanhai, Monteverdi, Hum­mel, Esterházy művei szerepel­nek. Vezényel Farkas Pál, a csembalószólót Papp Ritajátsz- sza, karnagy Danku István. Szoboravatás Erden Teleki Pál szobrát, Domonkos Béla szob­rászművész alkotását avatják augusztus 20-án délelőtt tíz órakor Érden a Magyar Földrajzi Múzeum kertjében. Magyarország egy­kori miniszterelnökére, mint földrajztudósra, kartográfusra is emlékeznek a szoboravatás ünnepi programja során. Kö­szöntőt mond Harmat Béla, Érd polgármestere. Avatóbe­szédet dr. Biszterszky Elemér , a Művelődési és Közoktatási Minisztérium közigazgatási ál­lamtitkára mond. A műalko­tást és a művészt dr. Kubassek János geográfus mutatja be, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója. Verset mond Don- kóné Simon Judit, a Körösi Csorna Sándor Általános Isko­la tanára, közreműködik a Bu­kovinai Székely Népdalkor Káka Rozália vezetésével. Kresz Albert fotókiállítása Gödöllőn fő felemelésének Szerzetesek a máriabesnyői kegytemplom altemplomában Ideje a A harsonázó angyal kőszobrán fények és árnyak váltakoznak. Alatta idézet Péter apostol le­veléből: „Amíg az Úr eljövete­lének napját várjátok, nagyon igyekezzetek, hogy az tisztán, fedhetetlenül és békességben találjon benneteket.” Kresz Albert, Gödöllőn élő fotóművész vasárnap a gödöl­lői művelődési központban megnyílt „Hogy megismerje­nek téged” című kiállításán ta­lálkozhatunk az angyal szob­rát ábrázoló fotóval, olvashat­juk a fenti idézetet. S még sok más bibliai idézetet a ké­pek alatt, melyek legnagyobb része a máriabesnyői kegy­templomban szolgálatot telje­sítő kapucinus szerzetesek éle­tét jelenítik meg. Ünnepeiket és hétköznapjaikat. Láthatjuk őket a hívek körében, s ami­kor csak maguk között van­nak. S láthatjuk, hogy mindig Vele vannak, tömegben vagy egyedül, az Úrral, kinek szol­gálatára felesküdtek. Könyv fölé hajolva és gyertyát gyújt­va. Kerti munkákat végezve és vándorolva. Mindig derű és nyugalom van az arcukon, melyet átsugároznak az őket felkeresőkre. Az áldozókra, a hamvazkodókra. A Balázs-ál- dást fogadókra, a búcsúsokra. Tudják, mikor van ideje a fej lehajlásának, és mikor a felemelésének. Mikor az el­mélkedésnek, és mikor a szó­lásnak. Magasra nyújtják az ostyát, a serleget. Az egyik ké­pen olyan az ostya a két kéz fölött, mint a felkelő nap két domb mögül emelkedve. Az egyedit, s az általánost egyaránt mutatják a fotók — a pillanat remekművei. Azt, hogy a személyiség nem vész el .az egyforma barna csuhá­ban sem. És azt, hogy miért van mindez, miért a beöltö­zés, miért a szerzetesi élet. Hogy mit kell őrizni, mi bíza­tott rájuk. Őrzik a templomot. Ezt a máriabesnyőit, ünnepi kivilágítottan, s a hó, a tél fog­ságába zártan. Betöltik szim­metriáját. Oltárrá helyezik Mária szobrát a kisdeddel. Rajtuk múlik, hogy rózsaszi­rommal telt kosarakat vigye­nek az emberek az Úr napján, virágszőnyeget rakjanak ki és virágszirommal hintsék be a földet. Hogy lobogjanak a gyertyák mindenszentekkor a temetőben. (A környék talán legszebb tetője, kálváriája, a mogyoródi jelenik meg egyik képen, éjszakai, emlékező gyertyalobogásban.) Szent Fe­renc szellemében részesítik megbecsülésben az Úrnak e szép világát. Egy szál páf­rányt, nyíló tulipánokat, zöl­dellő vagy akár kiszáradt fát. Ezt a most fényképeken is megörökített szép világot, hol „Fényesség virrad az igazra és öröm a tiszta szívűekre”, (nádudvari)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom